Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-09 / 106. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. május 9., csütörtök A fonyódiak példája Gyermekek a természetért Immár hat hete annak, hogy ezen, a gyermekeknek szóló oldalon hírt adtunk a Gyulán élő Gyepes Zsolt tanuló felhí­vásáról. A kisdiák alapítványt létesí­tett egy szafaripark kialakítá­sára, kérve valamennyi diák­társát, hogy mindössze egy fa­gyi árával járuljon hozzá a ne­mes, hasznos cél eléréséhez. Bevallom, mint az oldal szer­kesztője —; már-már kezdtem lehangolódni, hogy Somogyból — legalábbis szerkesztősé­günkhöz — semmi visszhang nem érkezett. A közelmúltban tartott Föld Napján azonban „megtört a jég”! A fonyódi Magyar Bálint Álta­lános Iskola igazgatóhelyette­sétől, Schmidt Jánosnétóheve- let kaptunk. Az iskola kisdiákjai úgy gon­dolták — írja levelében —, hogy egy fagyiról lemondani igazán nem nagy áldozat! Készséggel, jó szívvel csatla­koztak Gyepes Zsolt felhívá­sához, és az iskola 644 tanu­lója összesen 1250 adag fagyi­ról mondott le az alapítvány ja­vára. Figyelemreméltó, hogy nem akadt olyan tanuló, aki ne csatlakozott volna a felhívás­hoz. Sőt, versenyeztek egy­mással! A legszebb eredményt az 1 /a osztályosok érték el, ők 4 fagyi­ról, az 5/a és a 3/c osztályosok pedig 3 fagyiról mondtak le a lé­tesítendő szafaripark érdeké­ben. A példa szép — követésre méltó! Játékok Pénzleverde A játékosok egy seprűnyelet vagy egy vastagabb botot szúrnak le a földbe, s köréje kb. 1 méteres átmérőjű kört rajzol- nak.A seprűnyél vagy a bot te­tejére egy fémpénzt (1 vagy 2 forintost) helyeznek el. A játé­kosok másfél-két méter távol­ságból ugyancsak fémpénzzel próbálják a seprűnyélre vagy a botra tett érmét leverni, de úgy, hogy az a körön kívül essen le a földre. Akinek ez sikerül, juta­lompontot kap. Az győz, aki a megállapodás szerinti ötödik vagy tizedik jutalompontot szerzi meg. Mit húzol ki a zsákból? A játék legfontosabb kelléke egy zsák vagy nagyobb, sötét nejlonzacskó. A játékvezető ebbe a legkülönfélébb tárgya­kat teszi —súrolókefe, szivacs, fonnyadt krumpli, rongydarab, csorba bögre, színes kavics stb. A játékosok sorbaállnak, egymás után kihúznak a zsák­ból egy-egy tárgyat, és rövid gondolkodás után el kell mon­daniuk, hogy mire használják azt. Aki a legszellemesebb megoldást mondja, annak a já­tékvezető 1 -5-ig terjedő juta­lompontot ad. Az győz, aki a legtöbb jutalompontot gyűjti össze. Szerepelhetnek a zsákban papírra írt tréfás utasítások is, amelyek bizonyos mutatvá­nyok elvégzésére adnak pa­rancsot. Aki a legügyesebben hajtja végre, szintén jutalom­pontot kaphat a játékvezetőtől. Józsi, a kandúr Józsinak én vagyok a „kereszt­apja”. Amikor harmadszor is meglátogatott a présházam­ban, akkor akasztottam rá a nevet, melyet aztán úgy meg­szokott, hogy hallgat is rá. Józsi — egyéniség! Ez leg­főképpen abban mutatkozik meg, hogy mindenben külön­bözik kóbor társaitól. A kóbor macska lopakodva közelíti meg a présházat, a kaját ugyan elfogadja, de emellett állan­dóan ugrásra kész. Józsi ezzel szemben nem bizalmatlan, nem fél. Méltóságteljes járásával már messziről babonázza a szem­lélőt. Odaérve barátságosan dörgölődzik a háziak lábához, szívesen telepszik az ember ölébe, s ha simogatják, szinte bódultán dugja oda sok csatát látott, szögletes pofáját. Öreg kandúr, ebből eredően elég sok a bónája is. Nem sze­reti, ha tisztálkodás közben za­varják, ilyenkor vérig sértődik. Talán azon töpreng a három cicalány: ki is ez a Józsi?! Ezen kívül az átlagnál torko­sabb. Ha megérzi az ínycsik­landozó élelem illatát, feltétle­nül annak közelében vet hor­gonyt. Szundikál, és sumák módon olyan érdektelen pózt vesz fel, hogy az emberben fel sem me­rül a gyanú: Józsi bizony csak a kellő alkalomra vár, és egy pil­lantás alatt megdézsmálja az élelmiszert. A hűsége megejtő, nap­hosszat kísérgeti az embert. Volt rá eset, hogy nekem szen­telt egy egész délelőttöt, míg én zöldbabot szedtem. Aztán mikor dél tájban végeztünk, lustán elindult az út túlsó olda­lán. Egyszer még visszanézett, aztán ment, amerre úri kedve tartotta. A kandúrok már csak ilye­nek... Kerner Tibor CSEREVAKÁCIÓ JELENTKEZÉSI LAP - KÉRÉS K Hány fiút és hány lányt küldene? ...................................................................... Hány évesek? .......................... ................................................................................ H ol szeretnének nyaralni? ................................................................................... M ikor? ...................................................................................................................... M ennyi ideig? .......................................................................................................... V an-e egyéb közlendője? Mégpedig? ............................................................... .......................................................................................................*................................................................... A z Ön neve, címe (telefonszáma): JELENTÍÖTzÍSÍ LAP - AJÁNLAT A Hány fiút és hány lányt fogadna? ................................................................... H ány éveseket? ....................................................................................................... Hol? .............................................................................................................................. Mikor? ......................................................................................................................... M ennyi ideig? ......................................................................................................... V an-e egyéb közlendője? Mégpedig? ............................................................... Az Ön neve, címe (telefonszáma): Nyáron a szülőknek, a családanyáknak egyik legnagyobb gondja, hogy felügyelet nélkül ma­radnak a gyerekek. A felnőttek szabadsága ke­vés, a nyári vakációt nem tudják végig gyereke­ikkel együtt tölteni. A Nők Lapja Szerkesztősége ezen a gondon igyekszik segíteni azzal, hogy közreműködik az iskoláskorú gyerekek cserenyaraltatásának megszervezésében. Felhívásuk már megjelent a lap április 27-i számában. Kezdeményezésü­ket mi is közreadjuk, hátha így több gyerek kap­csolódhat be a cserevakációba. (A mellékelt jelentkezési lapot felbélyegzett borítékban a Magyar Nők Lapja szerkesztősége, Budapest, Blaha Lujza tér 3.1961 címre kell el­küldeni. A borítékra írják rá: Cserevakáció.) Törő István Mondóka Házunknak szalma fedele, az útra le van eresztve, a hízónk kigömbölyödött, a bajszunk felpöndörödött. Nyúlik a kedv, és a rétes, elhagyja a faluvéget, tökös-mákos, kinek hogyan, almásán, avagy kaprosán? Nyúlik az est, mint az árnyék, oly hosszú, mint a határvég, szalad utána a macska, és a kutya megugatja. Azt üzeni egy siheder, hogy leesett a kútveder, vasmacskával kapirgálod, míg ón megeszem a fánkod. Kőtányórból, kőkanállal, megkínállák uzsonnával, kőeledeled majszolod, hájas leszel, mint egy szúnyog. Óvodássarok Ajándékozás után Ma már emlék. A kicsinyke ke­zek készítette ajándékokat megkapták az anyukák. Titkot így nem árulunk el, ha felidéz­zük, hogyan is születtek ezek a tárgyak. Komoly munkába mólyedtek a kaposvári Sörház utcai óvo­dások. Cili óvó néni alig észre­vehető irányításával születtek a szebbnél szebb munkák. Az egyik kiscsoport „hőre lágyuló" gyurmából színes kitűzőket készített. Látszott: nem először találkoznak ezzel az anyaggal. Lapítás, sodrás, fonás után, két-három szín felhasználásá­val ízléses brossokban gyö­nyörködhettünk. Két egyforma nem volt közöttük. A tenni akarás megsokszo­rozódott, hiszen mindez aján­dék lesz anyák napjára! Fűzték a színes gyöngyöt — karkötőnek, nyakláncnak, kitű­zőnek. ők már nagycsoporto­sok és ismerik a kétszálú fűzést is. Míg dolgoztak észrevétlenül fejlődött színérzékük, ujjaik gyakorolták a finom munkát. Közben énekelgetve, dúdol- gatva találkoztak az örömmel végzett munka élményével is. Azt, hogy a vizuális nevelés ebben az óvodai csoportban milyen magas fokon történik, megfigyelhettük a „fröcskölés” technikáját végző gyermekek­nél. A szép, esztétikusán kivágot szíveket fésű és fogkefe, vala­mint temperafesték felhaszná­lásával tették kedvessé és szí­nessé — Cili óvó néni és a min­dig mosolygó Erzsi néni köz­reműködésével. Közben szállt a dal, mint egy igazi családban vagy műhely­ben, ahol öröm a munka. És még nagyobb öröm az ajándé­kozási Ball Györgynó Játék a nevekkel írjátok be az alább felsorolt neveket az ábra vízszintes soraiba úgy, hogy a körökkel megjelölt átlóba kerülő betűk felülről lefelé ol­vasva egy nagy olasz zeneszerző vezetéknevét adják megfejté­DOLLI, LINDA, MÁRTA, TERÉZ, VILMA. 99 Csak tisztára! NÉMET REGE 99 Élt valamikor Karlsruhó- ban egy szegény szolgáló­lány, Egész nap dolgozott és késő este kezdett a mosás­hoz, reggelre mégis minden patyolattiszta volt, Az ura­ságnak sehogysem tetszett, hogy a lány napközben el­végzi a sok munkát, és még­sem fáradt sosem. Egyik szolgálójának feladatúi adta, lesse meg a lányt mit csinál éjszaka. A szolgáló legnagyobb meglepetésére a mosókony­hában a lány körül egy csomó fekete macskát látott sürögni, forogni. Főzték mos­ták a ruhákat, a lány csak a tűzre ügyelt és néha azt mondta segítő társainak: „Csak tisztára!” Amikor a szolga meg vitte a hírt, a gazda nem akarta el­hinni és maga is megleste a lányt. Saját szemével lát­hatta a sok szorgoskodó fe­kete macskát. A lány azonban észrevette mi történt, és még aznap szó nélkül elment a háztól. Ám ahogy kilépett a kapun, a ki­teregetett ruhák mind szeny- nyessé váltak. A gazda így kénytelen volt visszahívni. Karlsruhében e történetről kerekedett a mondás: „Csak tisztára! Csak tisztára!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom