Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-07 / 104. szám
1991. május 7., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 CSODA A SZÍNPADON Komédia és pátosz Gyermekszínjátszók megyei döntője Művészet vagy üzlet? Gondok a porondon Százéves a Fővárosi Nagycirkusz Eötvös Gábor, a híres zenebohóc, cirkuszmüvészetünk nagy öregje Fényes külsőségek között nyitotta meg kapuit a Városligetben 1891. május 7-én Budapest állandó cirkusza. A híres német-holland cirkuszigazgató. Wulfi Ede emeltette az akkor még vasvázas bádogépületet. A mai utód. a Fővárosi Nagycirkusz azonban már kőszinházban fogadja a közönséget. A századik születésnapra új műsor készül, ám a centenáriumi ünnepség jóval szerényebb lesz, mint hajdan a megnyitó volt. Már csak azért is, mert a pesti cirkusz — a hangos sikerek színhelye — veszélyben van. A bajok oka a pénzhiány, támogatás nélkül ugyanis nem tudnak működni. Az érdemesség elbírálásánál a kulturális kormányzat azt latolgatja: művészet vagy üzlet-e a cirkusz? Támogatást csak az előbbi remélhet. — Meggyőződésem, mindenképpen művészet a cirkusz — állítja Eötvös Tibor, nemzeti cirkuszunk művészeti vezetője, a nagy hírű, artistadinasztia leszármazottja. — És a világon mindenütt annak is tekintik. Még a sokat emlegetett fejlett Nyugaton is támogatásra érdemesnek tartják: részben az állam segíti adókedvezményekkel, másrészt szponzorok anyagi hozzájárulásával jönnek létre a műsorok. Tragédia lenne, ha itthon üzletnek nyilvánítanák, mert az a halálát jelentené a magyar cirkuszművészetnek. Abban a pillanatban eltűnnének ugyanis az értékes művészi produkciók, hiszen ezek igen költségesek. Helyüket az olcsó, de igénytelen számok vennék át, s nyilván nem áldoznának pénzt a jövő utánpótlásának nevelésére sem! Pedig mindig a világ cirkuszművészetének élvonalába tartoztunk. Az elmúlt száz év történetét olyan nevek fémjelzik, mint a mártírhalált halt Zoli bohóc, a Herkules-embe- rek királya, Czája József vagy a világhírű bilincstörő, Dandy Jackson, azaz Szakolczi Dániel. Az utóbbi évtizedekben a szovjet művészek után bennünket, magyarokat emlegetnek. Nemzeti specialitásunknak tartja a szakma és a közönség az ugródeszka-akrobaták produkcióját és a lovasszámokat. Ma is keresettek a magyar cirkuszművészek a nemzetközi porondon, ám gazdaságilag nehezebb a helyzet. Már a környező országokból is szabadon lehet utazni, tehát ezen a piacon is megjelent a konkurencia. Ami nem lenne baj, de áron alul kínálják produkcióikat csak azért, hogy szerződést kapjanak. — A nemzetközi megmérettetésen, a cirkuszfesztiválokon részt veszünk-e? Általában milyen a fogadtatásuk a hazai művészeknek a nagyvilágban? — Ez a művészet igazán nemzetközi, hiszen nyelvi nehézségek nélkül a világ minden országában megértik — folytatja Eötvös Tibor. — Egyetlen követelmény a nívós produkció. Szerencsére ebben nem szűkölködünk. Világszínvonalú számaink után ma is "kapnak" a külföldi cirkuszok, művészeink évente sok százezer dollárral gazdagítják az államkasszát. A rangos fesztiválokon Párizstól Monte Carlóig évről évre részt veszünk, s a díjakból is hozunk haza. Különösen a fiatalok számára fontos ez, mert kiugrási lehetőséget jelent: a legtehetségesebbekre felfigyelnek. — Elég vonzó ma is ez a pálya? Lesznek majd, akik átveszik világhírű cirkuszművészeinktől a stafétabotot? — Az összes kín és gyötrelem ellenére — állítom — csodálatos ez a pálya. És a sok jelentkező azt mutatja: most is vonzó. Az ország minden részéből jönnek hozzánk érdeklődő fiatalok, akik elhivatottságot éreznek a szakma iránt. Mi pedig tanácsokkal és próbale- hetőséggelsegítjük a porondra vágyókat. Úgy látom, tehetséges utánpótlásban nincs hiány. A Fővárosi Nagycirkusz nézőtere jórészt megtelik a heti tíz előadáson. Az emberek pénztárcája azonban egyre laposabb, ez érezhető a forgalmon. A korábbi 90-100 százalékos látogatottság mostanra 60-70 százalékosra esett vissza. Ám így is 450 ezer néző figyelte tavaly műsoraikat. — Egy csapásra nyereséges lenne ez a vállalkozás, ha a jegyek árát a műsor költségeivel arányosan szabhatnánk meg — kapcsolódik a beszélgetésbe Keresztényi Józsefné megbízott igazgató is. — Ám ez ma semmit sem javítana helyzetünkön, mert az áremelés miatt sok nézőt elveszítenénk. Már így is egyre többen vannak, akik a mostani helyárakat sem tudják megfizetni. Nálunk átlagosan 110 forintba kerül egy cirkuszjegy, míg Németországban például 30 márkába. Egy közepes produkció nemzetközileg elfogadott napi gázsija 300 márka, azaz 14 ezer forint. Ha ezt a számot Budapestre szerződtetem, nekünk is ennyit kell fizetni érte. Ez azt jelenti, hogy amíg odaát 10 jegy ára fedezi egy fellépő gázsiját, addig ugyanezért itthon 120-130 darab jegyet kell eladnunk. Nem véletlen, hogy a külföldre szerződött produkcióinkkal nincs ilyen gond, azok eltartják magukat. A belföldi előadások kerülnek veszélybe, ha nem kapunk támogatást. És ebből a közönség is részesedik: a jegyárakban. Mert a mai bérekből egyszerűen nem tudnak olyan jegyárat fizetni, amely fpdezné a műsor összes költségét! Gyerkó Katalin Csoda a színpadon — így lehetne tömören jellemezni azt a képet, hangulatot, amelyben a nézőknek részük volt Siófokon, a gyermek színjátszók bemutatkozásának megyei döntőjén. Hét színjátszócsoport mérte össze tudását a Dél-balatoni Kulturális Központ színpadán: a siófoki Beszédes József Általános Iskola „Csipet” csapata, illetve az I. Számú Általános Iskola színjátszói, a taszári iskolások, a csurgói Eötvös József Általános Iskola színjátszó-fakultációja, a balatonszabadi Kreatív Színpad, a kaposvári Zrínyi iskola irodalomba- rát-szakköre, valamint a bog- lárlellei „Boleszi” kisdiákjai. D. Kosa Mária rendező és drámapedagógus értékelése szerint talán nem is annyira a gyerekek produkciója volt a lényeges, hanem az, hogy egyáltalán belekóstolhattak az alkotás örömébe s érezték, hogy valamit ők is adhatnak. Mint mondta: a gyerekek mozgása, beszéde, játéka révén valamennyi produkcióból igazi alkotás született. Mégis csak kettőt emeltek ki közülük —két szélsőséges értékű alkotást —; az ezeket bemutató kisdiákok vesznek részt május 25-én az országos találkozón. A csurgói iskolások darabja, az Új Déva vára lenyűgözően hatott; hangulatteremtő, gyönyörű szertartást látott a néző a színpadon. Megdöbbentő volt, milyen mély emberi gondolatokat tudtak színre vinni, kifejezni a tizenhárom évesek. A siófoki I. Számú Általános Iskola kisdiákjainak produkciója viszont ennek épp ellenkezője volt; a Csiribiri komédiában az apróságoknak megadatott a lehetőség, hogy „kiját- szák magukat", igazi cirkuszt csináljanak. S ez valóban sikerült nekik. A zsűri a találkozón különdí- jakat is adott; ennek fő célja az epizódszereplők jutalmazása, egy-egy tehetséges szereplő teljesítményének elismerése volt. A kiskondás alakításáért Balogh Péter (Balatonszabadi), a cirkuszi kikiáltó Lénád Sándor (Siófok, I. számú iskola), valamint Pinokkió szerepéért Szelei Róbed (Boleszi) kapott kü- löndíjat. (Dénesi) Kaposvári ösztöndíj, támogatás Pályázat fiatal kutatóknak Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata 200-200 ezer forintot különített el a városban élő, fiatal, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek számára. Dr.Csapó János, az oktatási-tudományos és kulturális bizottság tagja elmondta: az önkormányzat két pályázatot írt ki. Az egyikre azok a szakemberek pályázhatnak, akik jelentős hazai vagy külföldi társadalmi és természettudományos kongresszuson, szimpóziumon, konferencián kívánnak részt venni, s amelyre vissza nem térítendő anyagi támogatást szeretnének kapni. Hazai rendezvény esetén ez'az összeg maximum 10 ezer, külföldi rendezvény esetén 25 ezer forint lehet. Szigorú feltételeket szabtak. A pályázati kiírásnál az MTA Soros-Alapítványának pályázati rendszerét vették alapul. Az ösztöndíjat olyan helyben élő és dolgozó fiatal szakemberek nyerhetik el, akik tudományos kutatási-fejlesztési témákhoz kérnek anyagi segítséget. A pályázat új tudományos ismeretek, törvényszerűségek, módszerek és eljárások feltárását szolgálja, elősegíti ezek széles körben való terjesztését, valamint hozzájárul az innovációs készség erősítéséhez, a termelés, a vezetés és az irányítás hatékonyságának növeléséhez. L.S. Megkérdeztük Műsorok és változások Pálfy G. István: A tévéhíradó és A hét a leginkább középre húzó sajtóorgánum Pálfy G. István, a Magyar Televízió Híradójának és A hét című műsorának főszerkesztője a kaposvári Erdélyi Baráti Kör vendége volt. Nyilvánosság és magyarság címmel tartott előadást a megyeszékhely TIT-székhá- zában. Elsőként erről kérdeztük. • — A felkéréskor nem az jutott eszembe, hogy televíziós személyiségként kell nyilatkoznom, hanem olyan emberként gondolkodom hangosan ezekről a kérdésekről, mint aki már az elmúlt évtizedekben is neki-nekirugaszkodott a téma megválaszolásának. * Van aktualitása az ügynek, hiszen éppen ezekben az évtizedekben szorultak a magyarság sorskérdései a nyilvánosság hátterébe. Most, amikor beszélhetünk róla, újra meg kell fogalmaznunk: a mai történelmi körülmények között érvényesek-e a korábbi gondolatok. — A tévéhíradó és A hét vezető anyagai közé tartozik a magyar nemzetiségiek ügye. Többen úgy vélik, hogy aránytalanul sok riport készül, és elsikkadnak mellette más, fontos témák. — A televíziózás egészének — a szomszédos országokban is — olyan kérdéseket kellene megfogalmaznia, amelyekből valamilyen regionális egység rajzolódhatna ki. Ettől még nagyon távol vagyunk, mert sokszor aktuális politikai kényszerek visznek bennünket bizonyos témákhoz. Gondoljunk csak a szlovákiai magyarság ügyére... A hetet régebben a Népszabadság első oldalának szánták, ahol mindenre — külpolitikára és belpolitikára egyaránt — ki kellett tekinteni. Most nem ez a jellemző, mert a különféle műsorok profilja tisztább. Mi A hétben nemcsak országban, hanem nemzetben gondolkodunk: ennek része a nemzetiség is. Áz arányokon persze lehet vitatkozni, de úgy hiszem, hogy súlyos kényszerek, vannak arra, hogy a nemzetiségi ügyekkel ilyen mértékben foglalkozzunk. —Nem csitulnak az indulatok a tévéhíradó körül, sőt egyre erőteljesebb politikai elfogultsággal illetik a szerkesztőséget. Leginkább MDF-es híradóként emlegetik... — A vitáktól igyekszem távol tartani magam, mert ezek direkt politikai manipulációk, nem szakmai ügyek. Mindenfajta elfogulatlan vizsgálat eredményét elfogadnám, ha az nemcsak ránk, hanem a magyar sajtó egészére vonatkozna. Szemenszedett hazugságnak tartom, hogy a szakma bizonyos rétege kijelentő stílusban, kioktató modorban bármit is közölhetne a másikról. A magyar sajtó végzetesen elfogult bizonyos irányba — ki erre, ki arra —, így nem fogadom el, hogy azok, akik mindennap bizonyítják nyilvánvaló politikai elfogultságukat, nos, azok mondják meg, hogy én hol állok. Az egységes sajtóvizsgálatból az derülne ki: a Híradó és A hét a leginkább középre húzó orgánum, szemben azokkal, akik a szakmai hitelességet hirdetik. Sandán mosolygok azokra az újságírókra, akik olyan nagyon elégedettek magukkal... — Sokan mentek el a tévéhíradótól... — Kik azok a sokan? — Például a Bánó And- rás-féle csapat, de most nem is ez érdekel. Inkább az, hogy kevés az új arc a képernyőn. — Én úgy látom, hogy a Panorámában, az Új w'/ágban és nálunk tűnt fel a legtöbb új arc. A televízió nagyon kontraszelektált szakma, és ennek történeti okai vannak. Megváltoztatására fiatalokat kell a pályára és képernyőre engedni. A tanulóidőre azonban szükség van. Én büszke lennék arra, hogyha egy-két éven belül a most hozzánk kerülők országosan ismertek lennének. —A pályázati műsorok között kísérleti híradók is voltak, ezek eredményéről azonban nem tudunk. Egyáltalán nem lett volna jobb, ha — mint máshol is — egy, de igazán ütőképes és elfogulatlan hírműsora lenne a Televíziónak? — Sokszor én magam sem tudom, hogy mi történik a háttérben. Hétfőtől (az interjú május 3-án készült. — a szerk.) megváltozik a híradó eddigi szerkezete. Az első kiadás marad, a másodikon este tíztől lesz egy félórás kiadás, és az egyesen az éjszakai hírblokkal zárunk. Mind a három kiadást mi csináljuk. — Mi lesz akkor a többi pályázati híradóval? — Én is olvastam róluk, viszont éppen ma kaptam meg az elnök levelét erről a szerke zetváltozásról. — így Hankiss Elemer mégsem nevez ki még egy híradófőnököt? — Szeretném, ha most Han kiss Elemér itt lenne, és ő válaszolna erre, de a levele ennek tökéletesen ellentmond. Ráadásul egy új híradó nemcsak politikai bajokat rejt magában, hanem olyan gazdasági és műszaki feltételeket is, amelyekre a jelenlegi technika alkalmatlan, mert egy híradót sem képes tisztességesen kiszolgálni. — Tehát—a hírekkel ellentétben — az Ön széke nem inog? —T ermészetesnek veszem, hogy vannak főnökeim, és azok döntési jogkörét tiszteletben tartom. Hogy meddig lehetek főszerkesztő, az a Tévé mindenkori elnökétől függ. Én most a híradó jövőjével törődöm, nem a személyes sorsommal. — Köszönöm a véleményét. Varga Zsolt
