Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-30 / 124. szám

1991. május 30., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Muzsika az óvodában A fonyódi zeneiskola hétköznapjai Péterfi Zsófia és Bogdán Gábor négykezesét Takácsné Baja Erika tanárnő hallgatja (Fotó: Kovács Tibor) MA BEMUTATÓ Újvidéki­kaposvári együtt­működés Liliom - rendezte: Babarczy László Az Újvidéki Magyar Szín- íj ház vendégszerepei ma ! este hét órától a Pécsi Nem­zeti Színházban. Molnár Fe- srenc Liliom című darabját r! mutatják be, amelyet Ba- , barczy László — az újvidéki ‘és a kaposvári színház kö- í zott kötött államközi egyez- jmény alapján — vendég­ként rendezett. Mint Faragó Árpád, az Új- S vidéki Magyar Színház \ igazgatója elmondta, a Ka­posvárral kötött megállapo- | dás nem korlátozódik a ren- fdezői meghívásokra, tá- I gabban értelmezi a két szín- ; ház közötti együttműködést. ? Hasonló szerződések Ma- | gyarország számos társula- | tához kötik az újvidéki szín- : házat, s ezek körét igyekez- : nek a közeljövőben bővíteni. Jugoszláviában a ma már egyetlen magyar nyelvű í színház társulata mindösz- sze 11 szerződtetett szí­nésszel, s csak - hazánkból és Jugoszláviából - meghí- . vott rendezőkkel dolgozik. Barátunk a természet Szentiványi Árpád fotóit ajánlotta az érdeklődők figyel­mébe a kaposvári Latinca mű­velődési központ aulájában Pap János, az intézmény igaz­gatója. A Somogyi Fotóklub AFIAP, PSA-díjas alkotója Ba­rátunk a természet címmel állí­totta össze kollekcióját. Szőttesek, gyöngyök Aieksic Márta legszebb szőt­teseiből és gyöngyeiből nyílt kiállítás a Somogy Megyei Mű­velődési Központban. Az is­mert szövő alkotásai június 8-ig láthatók. Árnyas fák között, a fonyódi | hegyen kapott otthont a zene- < iskola. Ideálisabb, nyugodtabb környezetet el sem képzel­hetne az ember azoknak a kis- . diákoknak, akik itt ismerked­nek meg a hangszeres játék j rejtelmeivel. Az udvaron, a j domboldalba ágyazva nemré­I 1 giben alakítottak ki egy szabad­téri „hangversenytermet”, amely remélhetőleg a nyáron | már sok értékes produkciónak ad helyet. Ám nemcsak a környezet ideális. Az épület faburkolatú belső termei, szobácskái és a koncertterme külső megjele­nésükben is kellemes látványt nyújtanak. S mint mindenütt, itt is életet lehel a falak közé a ki- szüremkedő muzsikaszó: a zongora, amelyen Takácsné Baja Erika tanárnő irányításá- j val Péterfi Zsófia és Bogdán Gábor gyakorol éppen egy négykezes darabot. — Eredetileg 125 tanulóra ter­vezték az iskolát, de mára ! 186-an tanulnak itt hangszeres t zenét — mondja Kováts An- tainé igazgató, aki láthatóan j büszke intézményére. Tíz ki- ' nevezett, fiatal és tehetséges i pedagógussal oktatják fa- és i rézfúvós hangszereken, zon­gorán, mélyhegedűn, gitáron és hegedűn a fonyódi, valamint a környékbeli tehetséges diá­kokat. — Tanáraink kihelyezett ta­gozatot hoztak létre a bog- lári-lellei általános iskolákban. Olyan szép az érdeklődés, hogy szeptembertől, váraha- tóan önállósodnak — újsá­golja. Fonyód ilyenformán zenei centrummá válik a Balaton déli partján, ami azért is fontos, mert a színvonalas zenei neve­lésen túl várhatóan a nyári ze­nei programoknak is otthonává válhat. A megyei közgyűlés és a je­lenlegi önkormányzat is támo­gatja a munkájukat. Igaz, az úgynevezett fejkvóta — évi 19 ezer forint — kevés a zeneis­kola fejlesztéséhez, de ügyes gazdálkodással sikerült új hangszereket vásárolni, a hi­básakat megjavíttatni. Hiány­zik még egy cselló, és a klarinét tanszakot is szeretnék kiépí­teni. Nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben a diákoknak is nagyobb összeggel kell hozzá­járulniuk a taníttatásukhoz. — Érdemes-e? — Minden évben volt egy-egy pályára irányított gye­rekünk — mondja az igazga­tónő. — A fejlődés egyenletes, nagyon elhivatott, tehetséges kollégák biztosítják a képzés színvonalát. Az iskolában má­ris szép hagyománya van a hangversenyeknek. A rézfúvós zenekar mellett — amelyet Varga Ferenc irányít — a ki­csikből is szeretnének szep­temberre egyet létesíteni. Te­hetséges gyermekből pedig nincs hiány. Itt ugyanis már az óvodában megkezdik a váloga­tást, és úgynevezett előkészítő tagozaton oktatják játékos formában a leendő zeneiskolai növendékeket. Összeállt az idei, nyári ka­marazenei koncertek prog­ramja is. Vendégként fellép a mannheimi zeneművészeti fő­iskola zenekara, majd Mozart Requiemje csendül föl, és vé­gül a Vonós Kvartett hangver­senyében gyönyörködhet a közönség. A gondos rendezők háromnyelvű prospektusokkal várják a vendégeket. Helyet kapnak a bemutatkozásban a társművészet képviselői: Szikra János, Farkas Béla és Papp S. Gábor festőművé­szek. Várnai Ágnes Arcok a színház világából „Szabadúszó ANDORAI PÉTER — PRÓBA UTÁN Kézfogása, mint megjele­nése — és illata —, férfias. A legszebben beszélő magyar színészek közé tartozik, játéka minden színház- és filmszerető embernek élmény. Stílusán azonban mi sem érezhető „fal- fúrós" (filmbeli) vagányságá- ból, humorából; szűkszavú és morózus. Talán azért, mert Andorai Péterrel közvetlenül a Bűn és bűnhődés próbája után beszélgettünk. Szvidrigaljov szerepe mély nyomot hagyott hangulatában. Nem a veszp­rémi társulat tagja, csupán erre a szerepre szerződött Veszp­rémbe. Szabadúszó. — Szinte egész évben zsi­nórban forgatok — válaszolta terveire vonatkozó kérdé­semre. — Most a Lukács Andor által rendezett filmben, majd Dobray Györggyel a Szandi karrierjét bemutató produkció­ban, amelyben én játszom a menedzsert. Aztán következik Gyarmathy Lívia rendezése: ez a történet egy felbomlófél­ben levő házasságról, a pesti éjszakai életről szól, megfű­szerezve az újgazdag, kicsit gyanús maffiaelemekkel. Ez­után egy amerikai-magyar ko­produkcióban játszom. — A forgatás vagy a színpad az ön világa? — Mikor mi adódik. Nagyon szeretek forgatni, de erre rit­kábban van lehetőség. Úgy tű­nik, ez az időszak most nekem kivétel. Ám szeretem a szín­padi munkát is, ha jó a társulat és jó a rendező. Éz azonban ritkán jön össze ITöbbek között ezért is jó a szabadúszás, mi­vel a társulathoz tartozás kö­töttséget jelent. — Mit jelent ma Magyaror­szágon szabadúszónak lenni? — Csak azok mernek sza­badúszásra vállalkozni, akik biztosak abban: munkalehető­séghez jutnak. — Ezek szerint ön biztos eb­ben? Sikeres színész? — Igen, úgy gondolom, hogy ebben, illetve az előző évad­ban sikeres vagyok. A múltról nem tudok beszélni. — Ha visszatekint színészi múltjára, volt olyan szerep, amely próbatételt jelentett? — Igen. Három évvel ezelőtt a József Attila Színházban a III. Richárd. Azóta olyan igazi (Fotó: Lang Róbert) nagy szerep nem „talált meg”. — És pályafutásának melyik legkedvesebb alakítása? — Ilyen is volt, bár nagyon régen. Tíz évvel ezelőtt játszot­tam Capek Végzetes szerelem című darabjában egy szomorú bohóc szerepét. Szerettem és nagyon közel állt hozzám. Úgy érzem, sikerem volt... — Milyen szerepekről álmo­dik? — Sajnálom, hogy a XX. századi amerikai, angol és olasz drámákban eddig nem játszhattam. De ide sorolhat­nám a klasszikusok közülk Ib­sent, Bemard Shaw-t, a ré­gebbi generációból O'Neilt vagy Tennessee Willliamst. Szeretnék a darabjaikban ját­szani, ám manapság talán nincs is nagy divatjuk ezeknek a szerzőknek. — ön sikeres színész. Elé­gedett is? — Nem vagyok teljesen elé­gedett. Biztos, hogy nagyon sok tanulnivalóm van. — Kit tart a ma élő színészek közül zseniális tehetségnek? — Az amerikaiak közül tud­nék választani: mindenekelőtt Marlon Brando, Robert DeNiro, Dustin Hoffmann, Meryl Streep, de Depardie*j-t is fan­tasztikus tehetségnek tartom. — Fáradt? — próbálok cé­lozni kissé fásult állapotára. — Igen. Ez a darab már lefu­tott, váratlan volt a fesztiváli meghívás. így már nehezebb „olyan” állapotba kerülni, mint amilyent ez a darab kíván. Tamási Rita VAN AMIBŐL ÖT, VAN AMIBŐL SZÁZÖTVEN Ünnepi könyvek között Mutatós könyvheti prospektust jelente­tett meg a Könyvkia­dók és Könyvterjesz­tők Egyesülése. A jobbnál jobb kiadvá­nyokat fölvonultató füzetben tallózva örömmel nyugtázhat­juk: az idei könyvhé­ten is szép számmal jelennek meg rangos művek. Milyenek? Például az Egyetlen verseink című anto­lógia, amelyet a Leg- kedvesem verseim­hez hasonlóan töb­ben szerkesztettek. A magyar irodalom 117 jeles költője 128 verset ajánl a líra szerelmeseinek. Az idén is kézbe vehetjük — az ünnepi könyhéten féláron — a Körképet, a Rivaldát és a Szép verseket. Maradjunk még egy kicsit a líránál! Nagy sikerre számíthat Petri György ver­seskötete, s L/fassy József Re­zeda-álom című munkája is. Most megjelent, négy fejezet­ből álló kötetébe Utassy felnőt­teknek is szóló gyermekverse­ket válogatott. Tandori Dezső Koppár Köldüs című könyvé­nek főszereplője kopár koldus­ként bolyong Koppenhága, Pá­rizs, Köln és Düsseldorf utcáin. Az utazás élményei azonban „tovább tördelik a lélek még ép területeit”. Oszip Mandelstam, a sztálini terror áldozatául esett költő születésének 100. évforduló­jára jelenhetett meg életművét az eddig legteljesebben bemu­tató magyar nyelvű versgyűj­temény, a Sófényű csillagok. A mély, roppant gödör című vers néhány sorával ajánljuk fi­gyelmükbe: „Gyöngédséget tettess az ágy mellett, magad/ dajkáld magad, míg élsz, a nyegle / unalmat elfogadd, szomorúságodat/úgy éld meg, mintha mese lenne. ” A magyar prózairodalom olyan művekkel gazdagodott, mint Békés Pál Érzékeny uta­zások Közép-Európán át című regénye. A kalandos történet hőse Jorik András antikvárius- tanonc, aki egy váratlanul jött örökség révén nekivág Kö- zép-Európának, s a titokzatos és számos históriai „kalandot” ígérő utazást örökíti meg napló­jában. A Magvető adta ki Cse­res Tibor Vérbosszú Bácská­ban című kötetét. A szerző ezt írja: „Személyes kötelessé­gemnek éreztem, az Újvidéken és környékén meggyilkolt 3309 szerb és zsidó áldozat rekviem­jének megörökítése után, azoknak a 40 ezret meghaladó ártatlan magyaroknak is emlé­ket állítanom, akiket a vérszom­jas szerb partizánok megtorlá­sul 1944 őszén öltek meg." Esterházy Péter Az elefánt­csonttoronyból című munkáját két éven át folytatásokban ol­vashattuk a Hitel hasábjain, most könyvben is megjelent. Érdemes elolvasni ezt is, mint Karinthy Frigyes eddig ke­vésbé ismert, szellemes írását, a Fából vaskarikát. A legutóbb 1924-ben, Pólya Tibor rajzaival megjelent, s talán már a fele­dés homályába merülő mono­lógot most a Móra Könyvkiadó jóvoltából vehetjük kézbe. Az Akadémiai Kiadó a Helikonnal társulva adta ki Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban című müvét, amelyben a XVIII. szá­zad híres-hírhedt kalandorá­nak, Giacomo Casanovának az élettörténete elevenedik meg. Szakonyi Károly Napfé­nyes Granadája félszáz novel­lát tartalmaz. A gyűjteményben éppúgy található családi le­gendárium, fiktív napló, mint mese és tárca. Igazi kuriózum­nak számít Stark TamásHadák útján című dokumentumkötete. A Magyar Királyi Honvédség második világháborús részvé­telét számos fotó és színes amatőrfelvétel, katonalevél, hadinapló illusztrálja. A memoárirodalom kínála­tából Fodor András A kollégium című naplójába szintén érde­mes belelapoznunk. A feljegy­zések 1944-től 1947-ig tarta­nak, bemutatva az Eötvös Kol­légium felszámolásának hite­les történetét. A világirodalom jelesei közül említést érdemel Elias Canetti. A Nobel-díjas osztrák író csak­nem félezer oldalas esszéje, „minden kétséget kizáróan a XX. századi európai gondolko­dás egyik legnagyobb alko­tása, amennyiben a világ min­den jelenségét egyetlen ren­dező elv függvényének, a tö­megnek és a tömeg működé­sének tekinti. ” Örülök, hogy Ancsel Éva is­mét megjelentette bekezdé­seit. E sajátos, ám mindannyi­unknak szóló kötet nemcsak a közelmúltban született 120 új bekezdést, hanem két régebbi könyvének anyagát is tartal­mazza. Faludy György egy csendes-óceáni sziget kunyhó­jába bújva készített feljegyzé­seket környezetéről. A Jegyze­tek az őserdőből című könyv 1988-ban már megért egy to­rontói kiadást. A kanadai köz­könyvtárak az év könyvévé vá­lasztották. Vajon Magyaror­szágon is ilyen népszerű lesz? Az ünnepi könyvhét alkal­mából több mint hetven új könyv hagyta el a nyomdákat. Bízunk abban, hogy ide, So­mogyba jut mindegyikből. A könyvesboltokban járva meg­tudtuk: a kínálat zöme már a raktárakban van. A Holló és társánál is hozzájuthattunk a prospektushoz, s a jobbnál jobb munkákból kedvünkre vá­logathattunk. A vezetők ígérik: mindenből lesz kellő mennyi­ség, ám az árusítást csak a könyvhét első napján, május 31-én kezdhetik meg. Balogh Istvánnétól, a kapos­vári József Attila könyvesbolt vezetőjétől tudom: minden kö­tetből ígértek többet-keveseb- bet a terjesztők. Többnyire 1Ó0-150 példányt kapnak egy-egy könyvből, de lesz olyan kötet is, amiből csak öt jut az üzletnek. Hogy ez elég lesz-e a vásárlóknak, előre nem tudni. Egy bizonyos: a szerzők, kiadók és eladók an­nak örülnének legjobban, ha mindegyik gazdára találna. (Lőrincz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom