Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-29 / 123. szám

1991. május 29., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Baráti közvetítők Baden-Württembergből Vállalkozzanak a vállalkozók SOMOGY LEHETŐSÉGEKET KÍNÁL AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRE (Folytatás az 1. oldalról.) A hét elején megismerked­tek Kaposvárral, és ellátogat­tak a városi önkormányzathoz is, ahol Szita Károly alpolgár­mester, dr. Orosz László kép­viselő, a vállalkozási bizottság elnöke és Dakszner Gábor képviselő, a bizottság tagja fo­gadta őket. Nagy János, a Vál­lalkozók Pártjának elnöke el­mondta: azért hozták el vendé­geiket az önkormányzathoz, mert szeretnék, ha a vállalko­zók és a város közösen keres­nék a baden-württembergi vál­lalkozókkal az együttműködés lehetőségeit. Az alpolgármester rámuta­tott: az évi 2,2 milliárd forintos költégvetéssel működő Ka­posvár igényli a segítséget a külföldtől, s üzleti alapokon ter­vezi a közös vállalkozásokat. Ulrich Müller elismeréssel szólt hazánk nemzetközi tekin­télyéről, és hangsúlyozta: a kamara nem vállalkozik, ha-, nem közvetít a vállalkozók kö­zött. Tapasztalatai alapján sok jó tanáccsal látta el a magyar vállalkozókat. Óvta az önkor­mányzatot attól, hogy maga is vállalkozzon; azt ajánlotta, hogy a magyarok a közepes cégekkel keressék a kapcsola­tot. Kerülniük kell a nehézkes állami vállalatokat és a mono­póliumokat. Buzdított a nyelv- tanulásra is. Dr. Orosz László a lehetősé­geket elemezve különösen a piaci gondok miatt egyre nehe­zebb helyzetbe kerülő kapos­vári vállalatokra, az idegenfor­galomban és a mezőgazda- sági termékek feldolgozásá­ban rejlő lehetőségekre hívta föl a küldöttség figyelmét. Mül­ler úrnak arra a megjegyzésére reagálva, hogy az önkormány­zat ne vállalkozzon és ne is ve­gyen részt benne, azt vála­szolta: Magyarországon még olyan a helyzet, hogy az ön- kormányzat rákényszerül'va­gyonának vállalkozási formá­ban történő hasznosítsára. A küldöttség vezetője maga is fantáziát lát a magyar föld termékeinek közös feldolgozá­sában. Hogy ezenkívül még miben, az majd kiderül a hosz- szú távúnak ígérkező kapcso­lat folyamán. Szó van arról is, hogy a baden-württembergiek két hetes ingyenes mene­dzserképzőt tartanak a magya­roknak. A németek dolgát megkönnyítendő az alpolgár­mester hamarosan írásban is tájékoztatja a baden-württem­bergi kamarát a somogyi lehe­tőségekről. Jó lenne, ha ebben már minél több konkrét elkép­zelés szerepelne! Müller úr mondta: előbb kell az elképze­lés, pénzről csak azután lehet és beszélni. (Szegedi) 23 millió Kaposvárnak (Folytatás az 1. oldalról.) Dr. Király István amellett volt, hogy a közgyűlés később dönt­sön. Dr. Gruber Attilává lemé- nye elgondolkodtatta a testület tagjait: ha ezt a 23 milliót nem használják fel, akkor visszake­rül az országos alapba, mert ez a pénz csak megkezdett beru­házásokra fordítható. Ezt erő­sítette meg dr. Gyenesei István is. Több kritikai megjegyzés el­hangzott a megye -és a város feszült viszonyára vonatko­zóan, így leszögeztem megye volt az egyetlen, amely bele­ment kompromisszumba. Dr. Szíjártó Henriknek válaszolva elmondta: a megyei közgyűlés vezetői, a várossal tárgyaló küldöttség tagjai nem járatták le magukat. A képviselő által javasolt céltámogatás a me­gyei költségvetést terhelte volna, ennek a 23 millió forint­nak azonban más a forrása. Dr. Király István a szavazás előtt megkérdezte: mi a biztosí­ték arra, hogy a megyei könyv­tár megkapja a 14 millió forintot a városi önkormányzattól. A megyei közgyűlés elnöke kife­jezte reményét, hogy a városi közgyűlést a józan belátás ve­zérli majd, amikor dönt. Egy­ben bejelentette, hogy ő is részt vesz a városi közgyűlés következő ülésén, s ott minden kérdésre válaszol. A szenvedé­lyes vita után a közgyűlés há­rom ellenszavazat, két tartóz­kodás mellett hozta meg a me­gye és a város együttműködé­sében előremutató döntést a 23 millió forint átadásáról. A képviselők elfogadták a múlt évi költségvetés végrehaj­tásáról szóló beszámolót és határozatot, jóváhagyták az országosan úttörőnek számító társulási megállapodásokat a megyei és a települési önkor­mányzatok között. Megszün­tette a közgyűlés az ifjúsági és sportrendezvény irodát, s úgy döntött: június 1-jével létre­hozza a sportigazgatóságot. Igazgatójának Zag József testnevelő tanárt nevezték ki. A református egyház 1992. szeptember 1-jétől egyházi gimnáziumként szeretné mű­ködtetni a csurgóit, ezért kérte: a közgyűlés függessze föl az előző ülésen hozott döntést, hogy ott nyolcosztályos gim­názium legyen. A képviselők azonban megerősítették előző döntésüket. A pártok, mozgalmak jelen­lévő képviselői nehezményez­ték azt a döntést, hogy takaré­kossági okból ezután nem kül­dik meg nekik a közgyűlési anyagokat. Lajos Géza A Wilkinson cég megrendelésére mintegy 130 ezer borotva­habos palackot gyárt a szennai Pack kft. Amit a kárpótlási törvényről tudni kell (5.) Ház, ingatlan Az 1950. évi 25. sz. tvr. alapján a ma­gántulajdonban álló közforgalmú gyógyszertárak állami tulaj­donba kerültek. Az állami tulaj­donba vétel kiterjedt a gyógy­szertár működésére szolgáló ingatlanra, berendezési és fel- szerelési tárgyakra, anyag- és árukészletre, közlekedési esz­közre és a készpénzre, to­vábbá azokra a szabadal­makra és védjegyekre, ame­lyek a gyógyszertár céljait szolgálták. E jogszabály a kár­talanítást ugyan kilátásba he­lyezte, de ezt külön jogszabály hatáskörébe utalta. A 284/1950. (XII. 10.)MT.sz. r. érteimében ipari munkások, bányászok és közlekedési al­kalmazottak a rendelet alapján a tulajdonukba (haszonélveze­tükben) lévő mezőgazdasági ingatlant — ugyancsak kény­szerhelyzetükben — az állam javára vételre vagy haszonbér­letre felajánlották. A vételár a földterület aranykorona érté­kének nyolcvanszorosában (ennek kifizetésére is két évet írt elő a jogszabály) lett megha­tározva, míg a haszonbér aranykoronánként 12 kg búzá­ban. A vagyonelkobzással kapcsolatos eljárás újabb sza­bályozásáról szóló 94/1951. (IV. 17.) MT. számú rendelet érteimében a jogellenesen kül­földre távozott vagyonát zár alá lehetett venni és ingyenelkob­zást lehetett elrendelni a ren­dőrhatósági értesítés alapján. (93/1951. (IV. 17.) MT. sz. r.) A 101.1947. (IV.29.) MT. sz. rendelet értelmében a lakásra alkalmas és egyéb célra hasz­nált helyiségeket be kellett je­lenteni és át kellett adni a Közü- leteket Elhelyező Bizottság­hoz. Károsultnak tekintendő az a tulajdonos, akinek az ilyen módon igénybe vett helyiségét a későbbiek során állami tulaj­donba vették. Az 145/1951. (VII. 24.) MT. sz. r. a termelőszövetkezeti községekben (városokban) a mező- és erdőgazdasági ingat­lanok tagosításáról szóló jog­szabály további méltánytalan­sággal sújtja a kuláknak minő­sített személyeket a cserein­gatlanok tekintetében. Az egyes házingatlanok ál­lami tulajdonbavételéről szóló 1952. évi 4. tvr. alapján államo­sították egyrészt azoknak a házingatlanát, akik azt bérbe­adás útján hasznosították, másrészt akik a volt uralkodó osztályhoz tartoztak. Ez utóbbi esetben akkor is állami tulaj­donba vették a házingatlant, ha azt nem bérbeadás útján hasz­nosították. A jogszabály alkal­mazása szempontjából lakó­szobának számított az üzlet, a műhely, az iroda, a raktár. Az államosítás kiterjedt a volt ural­kodó osztályhoz tartozó állami tulajdonba kerülő házingatla­nában tartott valamennyi ingó­ságra is. Állami tulajdonba ke­rült az ingatlan alkatrésze és tartozéka is. A hivatkozott tör­vényerejű rendeletre nem kér­hetnek kárpótlást azok, akik­nek a házingatlanát az 1957. évi 28. tvr.-ben foglaltak alap­ján mentesítették az állami tu- lajdonbavétel alól. (Folytatjuk) Hazánk teljes j»gű tagja lett a ( KMT-nek Másfél éves megfigyelői stá­tusz után Magyarország teljes jogú tagjává vált a Közlekedési Miniszterek Európai Konferen­ciájának. A tagság jelentős el­őnyökkel jár, hiszen a jövőben beleszólhatunk az európai köz­lekedéssel összefüggő szabá­lyozások kialakításába. Májusi eső aranyat ér (Folytatás az 1. oldalról.) — Ötszáz hektárról tervez­tünk szénabetakarítást, és nagymértékben hátráltatta a májusi, csapadékos időjárás — mondta Horváth László, a nagybajomi termelőszövetke­zet elnöke. A területükön mért 52 mili- méter csapadék kedvezően segítette a tavaszi kalászosok és kapások fejlődését, de vé­leményük szerint akár két hét­tel is csúszhat az idén az aratás kezdete. Bognár Kálmán, a szentgáloskéri termelőszövet­kezet főagronómusa szerint még mindig nem esett ele­gendő eső, hogy feledni lehes­sen a majd hétévnyi aszályt. — Megtévesztőleg hatott az esős napok száma, a mélyebb talajrétegekben még mindig kevés a csapadéktartalom. Az aratási kilátásaikról a fő- agronómus úgy vélekedett, ha jön egy tartós meleghullám, akkor csak 7-8 napot késnek, de ha lassú lesz a fölmelege­dés, Péter- Pál-ra aligha vé­geznek az árpával. A határkép kedvező. Jó ter­mést jeleznek a szakemberek. Az értékesítés bizonytalan­sága hat ma nyomasztólag azokra, akik tudásuk legjavát adva dolgoznak kenyerünk biz­tonságáért. M. T. IZRAEL NAGYKÖVETE AZ ANTALL-LÁTOGATÁSRÓL Először Krisztus születési helyén Shlomo Marom nagykövet a magyar kormányfő izraeli hiva­talos látogatása után néhány napot még Jeruzsálemben töl­tött. Az Atlantic Sajtószolgálat­nak adott interjújában beszá­molt a vizit kedvező visszhang­járól, a további kilátásokról és arról, hogy — három és fél év után — hamarosan távozik ál­lomáshelyéről. — Nagykövet úr, milyen köz­vetlen benyomásai vannak a miniszterelnöki látogatás ottani hivatalos visszhangjáról? — Ha röviden kellene vála­szolnom, azt mondanám: a visszhang kedvező. De hadd foglaljam össze, hogy miért. Először azért, mert soha ha­sonló nem volt a két ország tör­ténetében. Másodszor, mert jónéhány egyezmény jött létre, köztük a beruházások védel­méről és a kettős adóztatás el­törléséről; ezek fontosak a gazdasági kapcsolatok szoro­sabbra fűzéséhez. Harmad­szor: mert a magyar kormányfő Izraelben kétszer is kifejezte kormánya és remélhetőleg a magyar nép álláspontját az itt élő zsidósággal kapcsolatban, s ez Izrael és a Magyarorszá­gon élő zsidóság szempontjá­ból egyaránt fontos. Végül úgy gondolom, Izraelben is és itt is megfelelő visszhangra talált Antall miniszterelnök Jeruzsá­lemben és Bethlehemben tett látogatása. Ne felejtse el, Fe­renc József óta, aki „csak” ma­gyar király volt, senki nem járt a legmagasabb magyar vezetők közül Krisztus születési he­lyén. — Hogyan számolt be erről az eseményről az izraeli sajtó ? — Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azzal kezdem, hogy bár a látogatásról sok tu- dósításés riport jelent meg, An­tall úr ott-tartózkodása egybe­esett Baker amerikai külügy­miniszterével, s ez a körülmény valamelyest elvonta a sajtó fi­gyelmét, hiszen az amerikai közvetítő erőfeszítések Izrael számára életbevágóak. így a magyar kormányfő útjáról ed­dig csak egy érdemi beszámo­lót láttam. A Maarív című lap­ban jelent meg, s teljesen pozi­tív értékelést ad Antall úrnak a magyarországi zsidókkal kap­csolatban kifejtett álláspontjá­ról. — Nagyon megélénkült a kölcsönös turistaforgalom. Várható-e ezzel összefüggés­ben a vízumkényszer megszű­nése? — Mindkét ország egyre fon­tosabb célpontja a turizmus­nak. Izraelből évente több mint 40 ezren utaznak Magyaror­szágra, s ez óriási szám orszá­gunk méreteihez viszonyítva. A vízumkényszer eltörlése mindazonáltal nem egyszerű kérdés. Alapos előkészítést és további tárgyalásokat igényel. Kezdeti lépésként az Antall-lá- togatás idején megszüntettük a diplomáciai és az egyéb hiva­talos vízumokat. — Közvetlenül az Antall-lá- togatás előtt inkognitóban Bu­dapesten járt az Önök beván- dolásügyi minisztere. Tárgya­lásairól semmit sem hoztak nyilvánosságra. Miért? — Inkognitóról nem tudok, legfeljebb arról, hogy ez nem hivatalos látogatás volt, össze­függött a szovjet zsidók kiván­dorlásának intézésével, s ilyenkor szoktak bizonyos biz­tonsági intézkedéseket tenni. A miniszteri utazásban egyéb­ként semmi titkolni való nincs. Perec miniszter úr Varsóban, Bukarestben és Budapesten járt, és a szovjet kivándorlók átmenőállomásait látogatta meg, ebben az ügyben folyta­tott tárgyalásokat. — Önök, ha nem tévedek, elégedettek azzal, ahogy Ma­gyarország ezt a kérdést in­tézi... — Valóban. A szovjet zsidók kivándorlása Magyarországon keresztül abszolút zavartalan. A kivándorlók száma keve­sebb, mint korábban volt, de ennek nem Magyarország vagy más tranzitország az oka. — Magyar képviselők egy csoportja is Izraelbe látogatott. Ez a fejlemény összefügg az Antall-látogatással? — Egyáltalán nem. Az út elő­készítése jóval korábban kezdődött. Hét zsidó szárma­zású magyar képviselő utazik Izraelbe, köztük Raj Tamás és a politikai élet más ismert sze­mélyiségei. — Számíthatunk általános élénkülésre a kapcsolatok­ban? — Ezt a kifejezést nem használnám, mert nem fedi a lényeget. Azt hihetnék belőle, hogy eddig ez a kapcsolat­rendszer rosszul működött. Itt egy lépésről lépésre bővülő és mélyülő együttműködésről van szó, amelyhez hozzátartozik a kereskedelmi forgalom növe­kedése és feltételeinek folya­matos javulása; hogy mást ne mondjak, sokszor már mi is csak véletlenül értesülünk dol- golkról. Idefelé utazva egyik úti­társtól tudtam meg, hogy a Szolnoki Gépgyár szerződést írt alá, a Hódiköt pedig közös vállalkozásra készül izraeli partnerekkel. Hetente öt-tíz magyar cég keres fel bennün­ket ajánlatokkal... — Igaz-e az a hír, hogy Ön, aki végigélte a magyar-izraeli viszony átalakulását, hamaro­san távozik posztjáról? — Igen, három és fél év után visszatérek öt unokámhoz... — Ki lesz az utód? — Krausz Dávid; dunaszer­dahelyi születésű, jól beszél magyarul, és az izraeli rendőr­ség főparancsnoka volt. Vagyis nem hivatásos diplo­mata, de éppen Izrael az az or­szág, áhol köztudott, hogy egy rendőrfőnöknek mekkora dip­lomáciai érzékre van szük­sége. B. P. Agrárkonzultációs Testület Agrárkonzultációs Testület megalakítását határozta el a mezőgazdaságban működő 37 érdekvédelmi szervezet a Me­zőgazdasági Szövetkezők és termelők Országos Szövetsé­gének (MOSZ) kezdeménye­zésére. ÍBAIMKl Mi nem a szót szaporítjuk (113014)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom