Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-28 / 122. szám
1991. május 28., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 93. BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR A járműipar régi „újdonságai” Amit a kárpótlási törvényről tudni kell (4.) Utak, gyógyszertárak A járműipar Magyarország egyik legellentmondásosabb ipari ágazata. A KGST-piacok megszűnésével a hagyományos technikával felépített teherautóink már nem találnak vevőre. A két hazai járműgyártó mamutcég útkeresését jól tükrözi a tavaszi BNV is. — Az eddig bevált kelet-európai szállítójárművek — mint az Ifa, az Avia — ára irreálisan magas, a minőség pedig nem követi az árakat. A kiállításról eltűntek a szovjet és más kelet-európai járművek, helyükre a Volvo, a Renault és az Iveco lépett. A Renault például a népszerű, R 5-ösből kialakított furgontól a 300 Kw-os kamionig sokféle termékét bemutatta. Az ár a magyar vállalkozóknak azonban elkeserítő. A Csepel újdonsága egy luxuskivitelű konferenciabusz. Forma- tervezése nyugati jegyeket tükröz ugyan, ám részleteiben messze elmarad a világszínvonaltól. Láttunk meghökkentő „újdonságot” is, az egyik standon egy Ford Transit és egy Iveco kisbusz mellett a rég elfelejtettnek hitt Robur várakozott magányosan. Közelebbről kiderült, hogy az egyik „Robur” nem olyan, mint a „Robur”, és a megszemlélt kocsit egy dízel Deutz-motor hajtja. Sokan áltták körbe a lengyelek Polonéz-bemutatóját is. A sztár egy kisméretű lakóautó volt, amely csak — lengyel létére — tízezer dolláros árával riasztotta el a körülötte bámészkodókat. A Polonézek mellett a beruházási javak vásárára hoztak Kabriolett kis Polskit, amelyet — furgonok helyett — árubeszerzőknek semmi esetre sem ajánlanánk. A Taurus Gumiipari Vállalat a múlt évben kiszámíthatatlan kihívásokkal teli környezetben működött. Piacai közül az USA a legjelentősebb. Műszaki gumiárui közül pedig a világszínvonalúvá fejlesztett mélyfúrótömlők, speciális nagynyomású tömlők és szigeletelő gumilemezek a legnépszerűbbek. A külföldi gumigyártó cégek közül, a Taurus standján— ugyancsak prospektusokban — a Good Year és a Pirelli is bemutatkozott. B. Zs. A mezőgazda- sági ingatlanok és ezek felszerelésének felajánlásáról szóló 4091/1949. (126.) korm. sz. r. alapján a mezőgazdasági ingatlan tulajdonosa (haszonélvezője) ingatlanát, továbbá annak élő és holt felszerelését kényszerhelyzetében felajánlotta az államnak vételre, illetve haszonbérlet céljára. Ez történhetett ellenszolgáltatás ellenében és ingyenesen. A vételárat a jogszabály egyrészt maximálta (föld esetében az aranykorona-érték negyvenötszöröse), másrészt többéves részletfizetést írt elő. A haszonbér összege szintén behatárolt volt (az élő és holt felszerelések esetében a haszonbér nem lehetett magasabb az átlagos forgalmi érték öt százalékánál). A 153/1949. (VII. 29.) korm. sz. r. a fűrészüzemek felülvizsgálásáról és kijelöléséről szóló rendelet értelmében azt az üzemet, amelyet a könnyűipari miniszter fűrészipari tevékenység folytatására nem jelölt ki, előbb zár alá, majd később kártalanítás nélkül állami tulajdonba kellett venni. A 4162/1949. (VII. 26.) korm. sz. r. értelmében azokat az államhatár mentén levő.ingatlanokat, amelyeknek gazdasági felhasználását a belügyminiszter megtiltotta, előbb állami használatba, majd a későbbiekben kártalanítás nélkül állami tulajdonba vették. A 4278/1949. (X. 11.) MT. sz. r. alapján vették kártalanítás nélkül állami tulajdonba a magánosoktól átvett közutakat. A 4314/1949. (((XI. 13.) MT. sz. r. egyes szövetkezetek egyesülésének megkönnyítéséről szóló rendelet értelmében amennyiben tejszövetkezet földműves-szövetkezetbe olvadt be és a tejszövetkezet tagja a földműves-szövetkezetbe nem lépett be vagy abba nem volt felvehető, részére térítést nem fizettek. (Folytatjuk) „Lobbizzunk a kultúrával” A Balaton a helyén van MUNKÁSGYŰLÉS A BVG TABI GYÁRÁBAN Az önállósodás útvesztői NEM VOLT FELHATALMAZÁS A TÁRGYALÁSRA (Folytatás az 1. oldalról.) Az, hogy a tömegturizmust lehetne jobb színvonalon lebonyolítani, csak a szakma megszállottjait izgatta, s egy-egy megszívlelendő (mert jövőbe mutató) megállapítás, óhaj legföljebb a balatoni szezonnyitó értekezleteken hangzott el, ezt pedig a gyakorlat általában ritkán vagy egyáltalán nem vette komolyan. De hát miért is vette volna, amikor a bevált hagyományos (igénytelen) módszerekkel is lehetett „kaszálni", kevés befektetéssel, minimális kockázatvállalással is gyorsan meg lehetett gazdagodni, palotákat építeni, márkás autókat vásárolni. Úgy tetszik, az idei szezon nem hoz különösebb változásokat. A Balaton „a helyén van”, s ha az időjárás is kedvezni fog, vendégben nem lesz hiány. Következésképpen megint egy év haladékot kap a magyar turizmus, hogy gyökeresen megváltozzék, hogy a sokat emlegetett minőségi (európai, exkluzív?) követelményeknek megfeleljen majd a későbbi, minden bizonnyal szigorúbbá váló piaci körülmények között. Az idei idegenforgalmi akadémián dr. Lengyel Márton, a kitűnő szakember meglepő kijelentést tett előadásában az említettekkel kapcsolatban. Azt mondta (természetesen az idegenforgalom lehetőségeinek elemzése során jutott erre az álláspontra): ha a kultúrának nem adunk abszolút prioritást a gazdasággal szemben, akkor (képletesen szólva) megáshatjuk a sírunkat. És hozzátette: „Uraim, lobbizzunk a kultúrával!” A gondolatmenet a következő: a turizmus sikerének alapja a vonzóerő, s Magyarországon a Balatonon, a fővároson, a termálvizeken kívül hosszú távon a legnagyobb vonzóerő lehet — mivel ez is csak Magyarországon létezik — a magyar kultúra. A „lobbizására egyébként a kultúrának is szüksége van, hiszen mecénás nélkül maradt (az állam már nem, a piacgazdaság még nem mecénás), és ismerve a meggazdagodott réteg műveltségi színvonalát, igényét (tisztelet a kivételnek), félő, hogy ez az állapot jó ideig változatlan marad. Dr. Lengyel Márton igazát (mármint azt, hogy modern turizmus nem létezik kultúra nélkül) somogyi példák is bizonyítják. Éppen a megye, e jellegzetes tájegység idegenforgalmi hivatala, a Siótour mutatott fel egyedülálló eredményeket témánkkal kapcsolatban. (Szán- tódpuszta megmentése például lekötelezte a magyar kultúrahistóriát, ugyanakkor a komplex turizmus példaadó lehetőségét teremtették meg itt.) Ha kultúra, akkor oktatás is, természetesen. Ugyancsak az idegenforgalmi akiadémián hangzott el, hogy a turizmusban vállalkozók nagy része iskolázatlan, szakképzetlen. Dacára annak, hogy elég sokan szereztek az utóbbi években, évtizedekben valamiféle — idegenforgalomban is jól hasznosítható — felsőfokú képzettséget, a gombamódra szaporodó magán utazási irodák, panziók, vendéglők, bárok élén sok helyütt olyan vállalkozók állnak, akik csak lejáratják a magyar vendéglátást. Ezért is volna szükség egy jó idegenforgalmi törvényre, amely egyértelműen kimondaná: ne nyithasson (vagy legalábbis ne vezethessen) senki üzletet, utazási irodát, megfelelő szakképzettség nélkül. Mert jól átgondolt és világosan megfogalmazott követelmények híján elérhetetlenek lesznek a magasabb célok a turizmusban is. Sz. A. (Folytatás az 1. oldalról.) — A vagyonmegosztás során — mondta Horváth Gyula — tönkre lehet tenni az önállóan induló egységet, ha nem kapja meg a kollektíva azt a vagyonrészt, amellyel később zavartalanul gazdálkodhat. — Ezért felhívta a figyelmet, hogy erre majd fokozottan ügyeljenek. Csór István termelési vezető megkérdezte: részt vesz-e a vagyonmegosztásban a leváltott gyáregységvezető. A vá(Folytatás az 1. oldalról.) Nagyon közvetlen, sok ötletet adó volt Hanns Rehfeld német főkonzul és a megyei közgyűlés vezetőinek a megbeszélése a megyeházán. Egyetértett dr. Gyenesei István véleményével, hogy Somogy mutassa meg a kincseit a környező országoknak, a külföldnek. Kiderült, hogy a főkonzul szintén fontosnak tartja a tervezett déli autópálya megépítését. Hanns Rehfeld kiemelte, hogy a Pannon Agrártudományi Egyetem állattenyésztési karának kutatási laboratóriumában már a XXL században érezte magát a látogatás során. Jákli Péter főjegyző megjegyezte, hogy a főkonzul minden meglátogatott helyen minden segítséget megígért a vállalkozások fejlesztéséhez. Ezt a főkonzul azzal magyarázta: tudja, hogy Magyarország számára a gazdaság a legfontosabb. A külfölddel,s így a Németországgal való kapcsolatban nagy a szerepe a nyelvtanulásnak. Ezért kért támogatást dr. Gyenesei István a német nyelvtanulás rendszerének, technikai hátterének megteremtéséhez, a gyakorlás lehetőségéhez. A főkonzul elmondta, hogy már eddig is adtak segédanyagokat, hangkazettákat, aztán nyelvtanárokat is hoznak. A lasz: „A gyáregységet leváltásom miatt nem én fogom képviselni.” Csór István ezután arról beszélt, hogy ha nem Horváth Gyula képviseli a kollektívát, akkor hátrányos helyzetből indul a gyáregység. A következő kérdés a tabiakat pénteken Budapesten képviselő Beke János szakszervezeti főbizalminak, illetve Paska Istvánnak, a dolgozók képviselőjének szólt: volt-e felhatalmazásuk a tárgyalások megkezdésére? Paska István elismost Magyarországra kerülő harmadik nyelvi tanácsadó Pécsen fog működni. A megyei közgyűlés elnöke szerint az önkormányzatok, a konzulátus összefogásából meg lehetne teremteni a nyelvi képzés rendszerét Kaposváron. Azonnal megállapodtak abban, hogy a Goethe Intézet, a nyelvi tanácsadó bevonásával értekezletet tartanak az ősszel az iskolák képviselőinek. A főkonzulátus ezen kívül jó gazdasági szakembereket is meghív, hogy tartsanak előadást Somogybán. Hanns Rehfeld kihasználta a lehetőséget, hogy megismerkedjen a somogyi gazdaság helyzetével a megyei elnök tájékoztatása alapján. A véleményét is azonnal elmondta mindenről. Arra hívta fel a figyelmet, hogy minden területen — mezőgazdaság, élelmiszeripar, idegenforgalom — a minőség előtérbeállítására van szükség a mennyiség helyett. A német főkonzul kaposvári programja a Somogyi Hírlap szerkesztőségében fejeződött be. Dr. Kercza Imre főszerkesztő a vendéggel először a lap történetét ismertette meg. Elmondta, hogy az Axel Springer lapjaként egy esztendő alatt jelentős volt a fejlődés: szeptemberben kezdődött meg és ma is tart annak a számítógéprendszernek a kiépímerte: feladatuk arra korlátozódott, hogy a petíciót a vállalat igazgatójának átadják. — Semmiféle tárgyalásra nem volt meghatalmazásunk — mondta. — Sajnos, elkövettük azt az „bakit”, hogy leültünk tárgyalni... Ezután Beke János szak- szervezeti főbizalmi ismertette a budapesti tárgyalás során felvett jegyzőkönyvet. A munkásgyűlésen többen hangsúlyozták: a célegyenes előtt nem lehet megosztott a közösség, ki tése, amely lehetővé teszi, hogy az újságot nagyrészt a szerkesztőségben készítsék. Hanns Rehfeld a szerkesztőség és a kiadó munkájáról érdeklődött. A válaszadásban Pordány H. László irodavezető, Bíró Ferenc felelős szerkesztő is segítségére volt a fő- szerkesztőnek. Halász Mariann, a számítógépközpont vezetője pedig a lap előállításának különböző fázisait mutatta meg a főkonzulnak, aki a számítógépek mellett újságírókkal kell állni a leváltott vezető mellett. A gyáregység dolgozói végül is egyhangúlag elfogadtak egy határozatot, s ezt tegnap délelőtt telefaxon megküldték Suba Jánosnak, a BVG igazgatójának. A határozat hangsúlyozza, hogy a május 24-i beadványukban foglaltakat továbbra is fenntartják, s ha az igazgató nem vonja vissza a fegyelmi határozatát, közös megmozdulásuk következik. Krutek József beszélgetett, és találkozott azzal a két kollégával is, aki tavaly elsőként járt tanulmányúton Hamburgban a Springer-lapok szerkesztőségében. Búcsúzáskor Hanns Rehfeld kifejtette: az Axel Springer Kiadó nélkül a háború utáni Európa szegényebb lenne. Elmondta, hogy olvasója a Somogyi Hírlapnak és a Dunántúli Naplónak, dicsérte hangvételüket. Tapasztalata: a Sprin- ger-lapokat tolerancia jellemzi. L.G. Kaposváron járt a német főkonzul így készül a Somogyi Hírlap. Lapunk főszerkesztője kalauzolta Hanns Rehfeldet.
