Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-25 / 120. szám
1991. május 25., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 Gyertyás László felvétele Mátyás Ferenc: Luca még kislány Apó, nézz rám! Milyen vagyok, milyen a szemem, szám, alakom, mozgásom játéka, ha lépek? Ugye az utcán engem néznek s a nap is bennem gyönyörködik, mikor fényéből hajamra hint arany sugarat, hogy ragyogjak s tetszem a már okos nagyoknak, s ha karkötőm is lesz aranyból a másni eltűnik hajamból? Ugye olyan, ha én beszélek, mintha boldog volna az élet, ha mennek a farsangi bálba s a zene behallik szobádba? S már illatom is van. Nem érzed? a rózsa szaga is szerényebb. Igaz, gyerek még, ki írt a nyáron, de már úgy szólít: Boldogságom! Úgy, a párduc úgy surran át az őserdőn, ahogy kis bokám tüntet el mellőled engem, mikor elszököm tőled a kertben? A szerelmet ugye majd megértem, s a férfiak gyilkolnak értem, olyan leszek, mint Kleopátra, amikor bevonult Rómába? Apó, nézz rám! Mondj már valamit, hadd erősödjön bennem a hit, hogy jövőre az iskolában a fiúk már nézik a lábam. Érzelmes utazások Tituszék Úgy kéne szeretni gyereket, asszonyt, szülőt, ahogyan Titusz szereti a kis Titát. Olyan kitárulkozó, ártatlan rácsodálko- zással, józan derűvel, eredendő bizakodással. Ahogy ezt leírom, már látom is magam előtt Judit asszony egyszerre büszke és féltékeny tekintetét: — már csak az hiányzik, hogy te is ajnározd őket, így is már teljesen apás az a gyerek! — Barátom felesége egyébként is szelíden megrótt, hogy majd minden írásom kocsmák mélyén „játszódik”, és meglehetősen fura alakok fordulnak elő bennük. De most az első (és Marquez szerint a legfontosabb) mondat a bizonyság rá, hogy ez nem egészen így van. Igaz, most amíg várjuk, hogy a túlságosan is ecetes vízben áztatott pacal végre puhára főjön, és „kiizzadja” magából az ecetszagot, bort kortyolgatunk elmélyült szorgalommal. No persze ettől a konyhából még nem lesz kocsma. Ott ugyanis aligha volna szerencsés, ha a kétéves Tita térden kúszva traktorozná a „trágyát". Meg aztán az ivóban tornázni sem szoktak a Mákvirág együttes lemezére, s ha mégis, azt másként h ívják. S legfőképpen nem apával versenyt fogat mosni a piros műanyag vödör fölé hajolva. Titusz — kamaszkorunk óta vagyunk haverok—harmincas évei derekára „ért be", és nem is akármilyen apává. Mintegy másfél évtizedes „hülyéske- dés” után. Addigra már mi egy- nehányan ún. „komoly emberekké” cseperedtünk. Felsőfokú tanfolyamok, család, esetleg lakás, egyszóval honderű, ahogy azt Móricka, akarom mondani Titusz elképzelte. És irigykedett is ránk egy picit emiatt. Pedig amíg ő lazán kísérletezgetett a kötélen, közülünk néhányan már le is hulltak róla. Például Tichó hét emeletet zuhant — és korántsem átvitt értelemben... Na ja, nekünk volt apánk, aki ahónunkalá nyúlt, hogy netéb- láboljunk olyan tanácstalanul abban a bizonyos nagy büdös életben. Neki volt is, meg nem is. Nem emlékszik, hogy valaha is leült volna vele beszélgetni. A pia, dominált inkább, meg az ulti. Ám ezt ő most már nem szemrehányóan mondja. Inkább megbocsátó szomorúsággal. Elvégre ez is útravaló volt. Tanulsággal szolgált annak, aki okulni akart belőle. Egy kisközségben vagyunk egyébiránt, s idill ide vagy oda, ez a derék község azért még mai napság is a meglehetősen behatárolt lehetőségek hazája. Titusz, az urbánusnak is különc, akinek befőttes gumival összefogott vékony varkocsa még most, három év elteltével is szótlan ámulatba (vagy inkább döbbenetbe?) ejti a betolakodókkal amúgy is bizalmatlanabb falusiakat, itt vett egy közepesen öreg házat, és több százezer forintyni OTP-köl- csönt a nyakába. Röghöz kötöttségük ezáltal teljesebb, mint a jobbágyoké Werbőczy Hármaskönyvében. Amíg nem volt a kis Titusz, ez nem is nagyon izgatta őket, igaz ennél azért jobbra számítottak. Másnak képzelték a falusi életet, nem ennyire szegénynek, kizárólag robotra predesztináltnak. Nem az a legnagyobb gondjuk, hogy nincs bársonyos pázsit az udvaron, hanem hogy nincs pénzük rendbehozni a házat, a kerítést, „leműszakiztatni” a Trabantot. A kocsit, ami az egyedüli esélyt jelenthetné a kis Titának, hogy része lehessen mindabból a jóból, ami egy városi gyer- reknek a lakóhely jogán kijár. Az uszodából, a zeneiskolából, és a többi, a községben elérhetetlen kiváltságból! Persze a gyerek jövője miatti aggódást az álmoknál sokkal mindennapibb és fenyegetőbb realitások kényszerítik mostanság ki. Juditnak, aki a Videoton bér- számfejtésén dolgozott, már a tudomására hozták, hogy a . gyed után nincs rá szükség. Titusz, a „magyar apa” egyelőre haladékot kapott, de a munka- nélküliség réme az ő éjszakáit is kísérti. A legkisebb Titusz szerencsére mit sem sejt ebből. Férfiembereket megszégyenítő komolysággal segédkezik apának a kazán salakozásánál, a talicskázásnál. Aztán meg kajla önfeledtséggel haj- kurássza a két hatalmas testű komondort, Brúnót és Sacit, akik egyelőre még a fejére nőnek. Mire pedig az átkozott pacal megadja magát a puhulás szellemének, kiságyában ő már az igazak álmát alussza. Tódor János CSORBA PIROSKA A kisbetűs élet M . Isősnek lenni nem tSnpff gyönyörűség. Először is ott van az iskolatáska. Súlya fordítottan arányos a diákévek számával. A nyolcadikos csupán néhány salátát hord magával elegánsan a hóna alá csapott diplomatatáskában a tornacsuka és a walkman között. Az elsősnek viszont igazi háromrekeszes hátitáskája van, hogy beleférjen az Olvasni tanulok, az írni tanulok, a Matematika munkalapok, a Matematika feladatgyűjtemény, az írás munkafüzet, az Ákom- bákom, az Olvasókönyv, az Olvasási feladatlapok, a zsírkréta, a színeskészlet, a számolókorong, a számolópálcika, a logikai készlet, a tolltartó, a négyzetrácsos füzet, a sima- lapú füzet, a vonalas füzet, a tájékoztató füzet, a tisztasági csomag, a rajzfelszerelés, a gyurma, a tornaholmi és az uzsonnás csomag. Akkora táska persze nincs is, amiben mindez a préselődés veszélye nélkül elhelyezhető. Ezért aztán az elsősnek nemcsak a háta, a két keze is tele van: egyikben az uzsonnás szatyor, a másikban a tornazsák. Nem baj, mindez legalább nyomatékot ad neki, nem döntik föl olyan könnyen a folyosón, amikor a nagy üggyel- bajjal kinyitott bejárati ajtón át a tanteremébe igyekszik. Vagy ha mégis elveszti az egyensúlyát, legalább a táskák és zsákok tompítják a kő fájdalmas ütését. Ilyen balesetek gyakorta megtörténnek. A folyosók áteresztőképessége ugyanis jóval kisebb, mint a rajta közlekedő diákok mennyisége. A nagyobbak már tudják, hogy a folyosó közepén kell haladni, mert a szélén könnyen nekivágódhat az ember orrának egy- egy hirtelenül kinyitott ajtó. Áz pedig fölöttébb fájdalmas. Az elsős mindezt még nem tudja, ám szeptembertől szorgalmasan tanulgatja a maga kárán. A folyosó végén ott az első dé. Az elsős végre megérkezik. Leteszi táskáját a padra, us- zsonnás zsákját a padba rejti, a tornazsákot mellégyömösz- köli. Szerencsés, mert neki van a pad alatt polca. De Ferinek sokkal rosszabb, mert neki letört aljú pad jutott. Abban is szerencsés, hogy magas a padja. Igaz, így nem ér a lába a földig, viszont tud vele harangozni. A Fereinek ez is rosz- szabb, mert Feri nagy, a padja meg kicsi. Kék foltok vannak a térdén, úgy összeveri magát a padban. Hajaj, jobb lenne egyforma méretűre gyártani az elsősöket, ha már a padok egyformák. Miután lepakolt az elsős, a dzsekijét a fogasra akasztja. Sajnos sok a dzseki, kevés a fogas. így aztán aki fölülre rakja a magáét, azé lepotyog és ösz- szetapossák. Viszont amikor ki kell menni a szünetben, akkor az jár jól, akié fölül van. Áz akasztás sikerrel járt, az elsős visszatér a helyére. Azzal kísérletezik - miután kirakta szépen a tolltartóját, a színes készletét, a Matematika mun- kálapokat, a Matematika munkalapokat, a Matematika feladatgyűjteményt, a négyzetrácsos füzetet, a számolókorongot, a számolópálcikát, a logi-, kai készletet, valamint a tájékoztatófüzetet-, hogy mindezt el is helyezze a padján. Nem könnyű. Merthogy a pad felének, ami neki jut, az alapterülete csupán törtrésze a fent felsoroltak alapterületének. Az elsős persze erről mit sem tud, így aztán minden óra elején megkísérli kirakni őket, hátha elférnek. Miután újból rájön, hogy ez lehetetlen, egymásra tornyozza az egészet, és a két kezével bekeríti, hogy le ne lökjék. M egkezdődik az első óra. Negyvenöt percig tart, éppen mint a nyolcadikosoknak, vagy a gimnazistáknak. Ez is azt mutatja, hogy hat- és tizennyolc évest egyenjogúként kezel az iskola. Még szerencse, hogy a tanító néni kiszólítja azokat, akik elkészültek a feladattal. Az elsős gyorsan elkészül, mertnekiamtematikaa kedvence. Fejben összead, kivon százig, de most írásban kell, és csak tízig, mert a többieknek még az sem megy. A gerince meg a lába már furcsán bizsereg, jó, hogy fölállhat, és kiviheti a füzetet, másképp mocorognia kellene, vagy harangozni a lábával, vagy körbeug- rálni fél lábon az osztályt. Persze nem lehet. Azért nyúl jár, zöld nyúl. A zöld nyúl pedig egyest jelent. Az első osztályban mindenki fél a zöld nyulak- tól. A békákat viszont szeretik. A piros béka ötöst ér, a kék négyest. Az is jó. Az elsős nem is érti, miért bajlódik a tanító néni a zöld nyulakkal, miért nem írja rá, hogy egyes. Csöngetnek. Uzsonnaszünet. „Kézmosás!” - tapsol a tanító néni, és ők tisztaságcsomaggal a kezükben szép libasorban indulnak a fiúvécébe. Ott van az egyetlen csap. Amikor sorrakerülnek, zsonglőrként szorítják a térdük közé a zsákot, egyik kezükben a szappan, másikban a törölköző, a víz csorog... A lefolyón kívül a kövön is, mert a vécékagylók mindig eldugulnak. Büdös is van. A nagyfiúk röhögnek az elsősökön. 4 t*, ceremónia után liba- ' sörbáíTVisszavonulnak az osztályba, kiszedik az uzsonnász- szatyorból az ennivalót, és ha még van idő a becsengetésig, akkor bele is harapnak a szendvicsbe. Aki nem hoz otthonról elemózsiát, az kicsöngetés után rohan a büfébe. De az elsős sohasem ér oda elsőnek. Neki még nincs annyi esze, hogy fejfájásra, vagy, szükségére hivatkozva már kicsöngetés előtt kikéredzked- jen, és beálljon a sorba. Az elsősök többnyire otthonról hoznak uzsonnát. Aki ugyanis nem hoz, az nem is ehet. Hiába szorongatja a ráva- lót a markában, s hiába áll a sorban harmadikként, vagy ötödikként, csak hátrébb kerülhet. Mindig elébe áll valaki, aki nagyobb. És tőle mindenki nagyobb. A nagyobbra pedig nem illik rászólni, de főleg nem ajánlatos. A büfés néni nem látja az elsősöket, mert a pult magas. A hangjukat se hallja, mert az meg cérnavékony, és különben sem mernek megszólalni. Az optimistábbja azért ott álldogál a forintjait szorongatva becsöngetésig. A következő szünetben már nem lehet enni. Az azután következőben sem. Azok levegőzőszünetek. A levegő ugyanis egészséges. Jönnek az ügyeletesek, és kizavarják őket az osztályból. Mindenkit. Rendnek kell lenni. Csak a hetes maradhat benn. Az megeheti az uzsonnáját. Az elsősök szeretnének mindig hetesek lenni. A nagyobbak persze bliccelnek. Bebújnak a szekrény, a tanári asztal mögé, vagy kifogásokat keresnek. Húzzák az időt. Vagy egyszerűen visszaszöknek a folyosó másik végén. Az elsősök viszont nem élhetnek ilyesféle fortéllyal. Az ügyeletes előttük tekintély, hiszen nagyobb, mint ők. Szedik is a lábukat, ha meglátják. Mert rácsap ám arra, aki utolsónak marad a teremben! Futnak az elsősök, még a dzsekit is elfejeltik fölvenni... Az udvaron pedig hiába jut az eszükbe. Visszatérni nem lehet. Se a dzsekiért, se az almáért, se vizet inni, se pisilni... Azt mindenki mondhatja... áll két másik karszalagos a folyosóajtónál, és vigyáz a rendre. Az elsős meg sem kísérli az áttörést. Vacogva szaladgál, s ha már nagyon ki kell mennie, dörzsöl- geti össze a combjait, nehogy megtörténjen a dolog ott helyben... Még jó, hogy a tanító néni megértő, és óra alatt kiengedi a vécére. Akkor jobb is pisilni, mint az evőszünetben, ie- galább nem kell fizetni. Nincs ott a nagycsapat, a „budis” nyolcadikosok, akik a kicsiket csak két forintért engedik a fülkébe. * ra alatt ingyen lehet pisilni. Ebből látszik, hogy any- nyira mégsem rossz elsősnek lenni. Legföljebb tornaóra előtt, amikor három osztály fiai vetkeznek a csöpp öltözőben. Az elsősnek nem jut hely, az ő cipője tűnik el, az ő táskájával fociznak a többiek, őt lökdösik vagy vágják képen véletlenül. Az elsős fölméri az arányokat, és nem szól egy szót sem. Lenyeli a könnyeit, és figyel kikerekedett szemekkel. Jól megjegyez mindent. Hallgat és figyel. Egyszer lesz ő is nyolcadikos.
