Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-24 / 119. szám

1991. május 24., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Országos Színházi Találkozó Tündérkas/.inó I-II. Szarvas, a király Rendhagyó előadást hozott létre a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, amikor színpadra állított Carlo Gozzi, A szarvaskirály című tragiko­médiáját. Az olasz meseíró és színpadi szerző különös ka­landot jelentő műve az európai és keleti népmesék motívuma­iból építkezik, ötvözve a szati­rikus és érzelmes elemeket. Lendvai Zoltán rendező igen hatásos színházi produkciót vezényelt a stúdió előadásá­val. Az örök igazságokra épülő mese a hatalomról, az emberi kapcsolatokról és a szerelem­ről fogalmazza meg máig érvé­nyes üzenetét, mindezt a Gozzi korabeli, két évszázaddal eze­lőtti hangulatot is idézve. A néző, akit a puritánságával együtt nagyszerű díszletek és jelmezek, valamint a hang- és fényeffektusok segítenek e — Indiát idéző — mesevilág befo­gadásában, érzékenyen figyeli a rossz, a gyarló és a jó, az igaz mesés küzdelmét, amely a drámai konfliktusok filozófiai és lelki mélységeit közelíti meg. A színházi kompozíció a gonosz varázslattal szarvassá vált ki­rály története. A klasszikus meseelemeket sem nélkülöző előadás legna­gyobb értéke, hogy hitelesen rajzolja meg a valóságos em­beri jellemeket és ezek fogya­tékosságait, ezzel egyszer­smind a mindenkori társada­Jelenet az előadásból lom magatartásformáit. Mind­ezt úgy teszi, hogy Gozzi me­sedrámájával kellő alázattal bánik, hiszen úgy állítja az inti­mitást sugalló színházi stúdió pódiumára, hogy az itáliai szerző korabeli világából is ka­punk ízelítőt. Ha a Gozzi-életmű mesés gondola­tai ezúttal sajátosan stilizált formában és környezetben is elevenednek meg. A színészeknek nagy sze­repe van mindebben, hiszen ki­tűnő alakításokat láthattunk: Illyés Róbert {Deramo), Szigeti András (Dadri), Majzik Edit (Clarice), Megyeri Zoltán (Truf- faldino), Korcsmáros Gábor (Leandro), Pregitzer Fruzsina (Angela), Földi László (Brig- hella) és Matolcsi Marianna (Smeraldina) igazán remekül játszottak. Igyekeztek ellensúlyozni azt is, hogy helyenként — főleg a második részben — kevésbé volt feszes az előadás, akadt üresjárat és érthetetlenül gyenge, indiszponáltságot jelző (Dunai Károly) színészi alakítás is. Varga Zsolt A találkozó támogatói A Kereskedelmi Bank Rt. a színházért A tizedik országos szín­házi találkozó létrejöttét két bank is segítette. A Művelő­dési és Oktatási Miniszté­rium adta hozzá a legtöbb pénzt, ám a két szponzor is letette a „garasokat” amel­lett, hogy a somogyi megye- székhelyen találkozhassa­nak, a színházak, bemutat­kozhassanak. Hollós Róberttel, a Keres­kedelmi Bank Rt. reklám-és propaganda osztályának munkatársával beszélget­tünk. — Bankunk több tízmillió forintot áldoz évente a kul­túra támogatására. Csupán a színpadi kultúra szponzor­jának összege is hét- számjegyű. Támogatjuk a Magyar Állami Operaházat, a Madách Színház legutóbbi előadásához, a Mária Evangélium színpadra állí­tásához is hozzájárultunk, támogatjuk a Katona József Színházat, legutóbb pénz­zel segítetettük a szolnoki színház Liliomfi-előadását. Nemcsak a profi művészet élvezi a Kereskedelmi Bank Rt.támogató segítségét, a kiemelkedő amatőregyütte­sek sem hiába fordulnak hozzánk. A Kereskedelmi Bank Rt. kaposvári fiókja is ismert ar­ról, hogy a város sport-és kulturális életében szerepet játszik. Ebben évben a bu­dapesti központ másfélmillió forint kifizetését engedé­lyezte a különféle igények kielégítésére. A közép-és fő­iskolai, valamint az egye­temi diáknapok rendezői éppúgy számíthattak rájuk, mint a közelgő kaposvári belgyógyász vándorgyűlés szervezői. A somogyvári bencés apátság az idén nyá­ron lesz 900 éves, a nagy­szabású rendezvénysoro­zat előkészítői is megér­tésre találtak a Kereske­delmi Bank Rt. kaposvári irodájánál. A Kaposváron megren­dezett tizedik országos színházi találkozó másik szponzora az Inter-Európa Bank Rt. volt. (Horányi) Carlo Gozzi Szarvaskirályának fényeit állították be a nyíregyháziak, amikor meg­kerestük a két részes tragikomédia rende­zőjét, Lendvai Zoltán főiskolai hallgatót. — A Móricz Zsigmond Színház egy da­rabbal érkezett a fesztiválra, az is az „öné” volt. Egy huszonhárom esztendős főiskolai hallgatónak mit jelent ez a siker, most a pá­lyára lépés kezdete előtt? — Örülök, hogy ez a mű is a „kiválasztot­tak” közé került. Én úgy érzem, érdekes a darab, s lehet szeretni. A színészeknek és a közönségnek egyaránt. Egyszerre okoz érzelmi és intellektuális izgalmakat. A szí­nészi jelenlét és — stúdió előadás lévén — a nézők egymáshoz való közelléte benső­séges viszonyt eredményez. Ebben látom A szarvaskirály sikerét. — Miért éppen a nyíregyházi társulatnál rendezte meg? — Szerencsém volt. Néhány vizsgaren­dezésemet — a III.Richárd, illetve A szar­vaskirály egy-egy jelenetét látták már a fő­iskolán a nyíregyháziak. Zsótér Sándor dramaturg beszélt Székely Gáborral; ő ajánlott a Móricz Zsigmond Színháznak, ahol dolgozni akaró és tudó emberek van­nak. Milyen a műhelymunkájuk? Nemigen ismerem, mert csak a próbaidőszakban voltam lenn náluk. Én választottam a dara­bot, a dramaturgot és a tervezőt is, s a sze­repeket is én osztottam. Hogy mindezt jól tettem-e, azt a kaposvári publikum is el­döntheti. — A műben zömmel fiatalok játszanak, de néhány idősebb arc is feltűnik. Az idő­sebb kollégák hogy fogadták az ifjú rende­zőt? — A közöttünk kialakult viszony nincs életkorhoz kötve. Ugyanis ha az ember tud a színésznek olyan feladatot adni, amelyet az is annak tekint, akkor minden nehézség és gond elfelejtődik a próbák előrehaladtá­val. Különben is: a végeredmény a fontos, s ha adódik is nézetkülönbség közöttünk, a siker mindenért kárpótolhat bennünket. Úgy vélem, mindenki szeret a darabban játszani. Erről azonban őket kellene kifag­gatni. — Hogyan tovább? — Még egy év a főiskolán, s A szarvaski­rály sikerének köszönhetően, rendezhetek a veszprémi Petőfi Színházban, a Pesti Színházban, és valószínűleg Nyíregyhá­zán is kapok még megbízást... Lőrincz Sándor Fotó: Lang Róbert Rendezte — a főiskola hallgatója NÉPDALOK ROCK RITMUSBAN Megjelent a fonyódi zenetanár lemeze — Keserűen tapasztaltam, hogy az óvodás kisgyerekek a Boney M. és a többi, külföldi sztárzenekar zenéjére táncol­nak, s jobb híján ezt a muzsikát dúdolgatják. Miért ne lehetne divatossá tenni, a kor ízléséhez idomítva „tálalni” a népdalo­kat? Péterdi Péter, a fonyódi ze­neiskola klarinéttanára medi­tált ilyenképpen, amikor most megjelenő nagylemezéről fag­gattam. Próbálkozása nem új­keletű, hiszen 4-5 éve már je­lent meg egy lemeze, Tündér­kaszinó címmel. A több, mint 30 ezer példányban napvilágot látott újdonságot két hét alatt elkapkodták a vásárlók. — Mi­lyen meglepetést tartogat a Tündérkaszinó II.? — 15 népdal kapott helyet a korongon, ebből 1 szlovák és 1 szerb, a többi magyar. Fel­csendül többek között a Volt nekem egy kecském..., a Kis kece lányom..., a Szegény le­gény vagyok én című, a gyere­kek által is közkedvelt dal. —A jó zenéhez, jó előadók is kellenek. — Abban sem lesz hiány, mert a legismertebb együtte­sekből — Bikini, a volt Fonográf és Kaláka — állt össze a zene­kar. Meglepetésként még 15 olyan érdekes hangszer is me- szólal, mint például a pánsíp. Feleségem és én is játszunk egy-egy darabban, klarinéton és fuvolán. Az énekesek népszerűsé­géhez sem fér kétség, hiszen Eszményi Viktória a Protonból, Radványi Balázs a Kalákából és Mikó István, a Thália-szín- pad igazgatója már régóta kedvencei a gyerekeknek. — Hogyan lesz egy klarinét­tanárból zeneszerző? — Nemrég még a Hangle­mezgyárban dolgoztam zenei rendezőként és több zenésszel kötöttem barátságot. Tőlük, a környezettől kaptam ösztön­zést, és persze „mellesleg” ze­netanár is vagyok... (Várnai) Az ausztriai Frohnleiten város meghívására három napos vendégszereplésre utazott ma a Kaposvári Szimfonikusok utánpótlás zenekara. A tehetséges „aprók” Ludmány Géza vezényletével lépnek az osztrák közönség elé. Képünk az in­dulás előtti utolsó próbán készült. (Fotó: Kovács Tibor) Népművelés helyett humánszolgáltatás Egy somogyi kisközség művelődési egyesülete A kis települések művelő­dése nem megoldott. Néha akad egy-egy ember, aki meg­próbálja maga köré gyűjteni a falubeli tenniakarókat... Falusi művelődési egyesület működik — Kaposhomokon. A kisközség az elmúlt évti­zedek körzetesítései során hátrányos helyzetbe került, ma, a taszári körjegyzőség tagközségeként még rosszab­bak a körülményeik. Ezen igyekszik változtatni az Animá- tor Alapítvány egyik tereplehe­tősége, az Aranyhomok Sza­badművelődési Egyesület, fel­vállalva a batéi faluház és a Humánszolgáltató Központ megszűnésével a testi, lelki, szellemi és közösségi egész­ségvédő, mentálhigiénés szel­lemiségét és gyakorlatát. Az egyesület szakmai képviselője Palásti János elmondta, hogy népművelőik elsőként a testi-lelki egészségvédelem­mel foglalkozva lophatják be a műveltség termékeit egy igen mellőzött piacra. Halaszthatat­lanul szükségesnek ítéli vala­mennyiük humánszolgáltató át- illetve továbbképzését. Az egyesület örökségül kapta a mintegy 300 lelket számláló kisközség hátrányos helyzetét, s munkásfiatalokból verbuválódott tagságával azok minden devianciáját, hétköz­napi attitűdjeik hiányosságait, Az egyesület az ember és környezete egymást segítő kapcsolatrendszerét, az eliga­zodást segíti Vállalkozásorien­táltak: tervük a falusi idegen- forgalom beindítása egy kul­csosházzal, erdei pihenővel; íjászközpont létrehozása, bio­gazdálkodás, munkahelyte­remtő gyógynövénytermesz­tés fokozatos beindítása. Meg szeretnék teremteni ezekhez a szellemi hátteret is, népfőis­kola beindításával. Az Animátor Alapítvány má­sik lehetősége az Animátor Lé­lekvédő Egyesület lesz. — Úgy gondolom a közmű­velődés, a ma mellőzött műve­lődés egyfajta megújulását hordozza magában, s talán méltó lehet szélesebb körű el­terjesztésre is a helyi, autonóm lehetőségek palettáján — vallja Palásti János. — Nem kell félni a parttalan szolgálattá válástól. A mélyen emberi, segítő, humánszolgáltató közművelő- déstiez kell visszatérni. Hiszen a népművelés a szó nemes, legmélyebb értelmében: hu­mánszolgáltatás. S íme az új szakma... Tóth Kriszta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom