Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-03 / 101. szám

1991. május 3., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 „TOP 24” Politikusaink népszerű(tlen)­ségéröl A hazai népszerűségi lista „érmes helyeit” a SZONDA-IPSOS Közvéle­ménykutató áprilisi vizsgálatai szerint egy író, egy milliomos vállalkozó és egy bankelnökhe­lyettes foglalja el. Göncz Árpád a szó jó értelmében lassan apa figurájává válik egy erre fogé­kony népnek, ám ez tán kevés lenne vitathatatlan elsőbbsé­géhez. Fontos és kevésbé je­lentős eseményeken a köztár­sasági elnök megszólalásai­val, viselkedésével újból és új­ból bizonyítja, hogy „emberből” van, és ez — a jelek szerint — még mindig a legvonzóbb tu­lajdonsága egy közéleti sze­replőnek. Palotás János második he­lye úgy is értelmezhető: majd­nem ő a legnépszerűbb politi­kus hazánkban. Vagy éppen azért van az élen, mert ő az egyetlen nem hivatásos politi­kus az egész listán? A VOSZ elnökének fél évvel ezelőtti szenzációs szereplését (taxis blokád, 1990 október) talán még mindig díjazzák a „fo­gyasztók”, ám elismerést vált­hat ki újabb, már nem is túl gya­kori állásfoglalásaival is: vilá­gosan, határozottan mondja, amit mond, nagyrészt ugyan­azokat a dolgokat, egy társa­dalmi réteg, a vállalkozók kép­viseletében. Ő köztudottan gazdag ember, példája tehát azt is jelzi, hogy nem minden­féle vagyon vörös posztó a (nehezedő életű) szavazók szemében. Németh Miklósnak, a volt miniszterelnöknek (még ré­gebben: volt gazdaságpolitikai KB-titkárnak) az átmenetben szerzett vitathatatlan érdemei mellett jól kamatozott a múlt esztendőben vállalt szfinx-sze­rep. A huszonnégyek közül ő nyilatkozik a legkevesebbet — egyáltalán nem nyilatkozik. A szavak inflációja idején tanúsí­tott már-már abszurd hallgatá­sával bizonyította: még a politi­kában is lehet beszédes a csend. Más kérdés, hogy hosszú távon ebből nem lehet megélni, a Kelet-Nyugati Fej­lesztési Bank alelnöki fizeté­séből inkább. Ám hogy onnan megőrízhető-e a bronzérmes hely — roppant kétséges. Az ex-miniszterelnököt kö­veti ex-külügyminisztere, Horn Gyula. Az ő esetében is jórészt a múlt kamatozik, és a jelenkori országos ügyekben tanúsított higgadtsága. A mezőnyben bízvást legkevésbé higgadtnak minősíthető politikus, Torgyán József viszont huszonkettedik helyével csak Petrasovits An­nát (az egyetlen nő a listán) és Thürmer Gyulát előzi meg. Mi több, az immár társelnök kis­gazdát az egyébként erre a pártra szavazók sem favorizál­ják a listavezetőkkel szemben. Torgyán helyezetlensége azt is bizonyítja, hogy az ismertség még nem jelent automatikusan elfogadottságot. Az említettek mellett legis­mertebb politikusnak, Antall Józsefnek a 18., Pozsgay Im­rének a 17. hely jutott. Ellen­példájuk lehet a sokkal ke­vésbé ismert képviselő, Fodor Gábor, aki egy erős Fidesz-tri- umvirátus tagjaként pont­szerző helyet foglal el. Az ötö­dik Orbán Viktor, hatodik Fodor Gábor, a nyolcadik Deutsch Tamás. Deutschnál politikai kvalitásainak ismeretében ér­demes megjegyezni: a fiatalok és a nők körében vitathatatlan listavezető, noha az utóbbi időben kifejezetten keveset szerepel. Az ő, de Fodor Gá­bor, Orbán Viktor, Király Zol­tán, Thürmer Gyula elismert­sége a gyengébbnek vélt, ám egyenlő szavazati jogokkal rendelkező nem körében azt bizonyítja, hogy politikusoknál nem árt a jó fellépés és a meg­nyerő külső. Az egész lista legkevésbé, a megkérdezettek fele által is­mert szereplője Kiss János, az SZDSZ elnöke, megtartotta he­lyét a középmezőnyben. Vele kapcsolatban megemlítendő, hogy mind előtte, mind pedig mögötte a parlamentből ismert vetélytársak vannak. Ő vi­szont, minthogy nem tagja a parlamentnek, kimarad egy nagy országos showból, s a je­lekből ítélve ez nem is olyan nagy hátrány. Hátrány azonban a hatalmi pozíció — nehéz népszerűnek maradni a kormányzópártok tagjaként. Ha Palotás sajátsá­gos MDF-támogatottságát nem számítjuk, Kupa Mihály (9.) és Surján László (10.) a legmagasabb helyezésű mi­niszterek az előttük helyet fog­laló politikusok nyomában. Igaz, joggal állíthatják ők is, csakúgy, mint hátrább sorolt társaik (Für Lajos, Nagy Fe­renc József): nekik nem nép­szerűnek kell lenniük, hanem — néha fájdalmas döntéseket hozva—jól kell dolgozniuk. Va­lószínű, hogy ha ez sikerül, azt előbb-utóbb elismeri (és meg­kérdezésekor honorálja is) a köz véleménye, ami egyszer­smind a „huszonnégyek ban­dájának” átrendezését is jelenti majd. Rékai Gábor A jugoszláv főkonzul Somogybán Tegnap a megyei önkor- Bállá Emília jugoszláv főkonzul mányzat meghívására So- és PiperZsanko konzul. A ven- mogyba látogatott Brunnel dégek először a szennai falu­múzeumot keresték fel, ahol dr. Gyenesei István, a megyei ön- kormányzat elnöke fogadta őket, majd L. Szabó Tünde megyei főépítész bemutatta a skanzent. Ezután megtekintet­ték a kaposvári Csiki Gergely Színházat, amelyet a közel­múltban a jugoszláv INGRA cég újított fel. Ezt követően dr. Gyenesei István a kapcsola­tokról folytatott megbeszélést a főkonzullal és a konzullal. Hangsúlyozta: szeretnék, ha déli szomszédunkkal, különö­sen Bjelovárral és térségével korábban kialakult, de az utóbbi években meggyengült kapcsolat ismét erősödne, a régebbi, főként pártközi együttműködést a gazdasági váltaná fel. A vendégek a tiszteletükre adott ebéd után felkeresték a városi önkormányzatot, itt Szabados Péter polgármester fogadta őket és tájékoztatta a város életéről,terveiről. A főkonzul asszony nemrég került Pécsre, ahol — mint mondta — egyebek között a konzulátus kialakításán fára­dozik (most bérelt szállodai szobákban működik hivatala), válaszolt a Somogyi Hírlap né­hány kérdésére. Elmondta: azért jöttek, hogy megismerkedjenek a somogyi tájjal és emberekkel. Már az itt töltött első órák is igen kelle­mes benyomást tettek rájuk. Talán ez is hozzájárult, hogy a kapcsolatot szeretnék elmélyí­teni. Arra a kérdésre, hogy je- lenti-e ez az itt élő jugoszláv ki­sebbséggel való kapcsolat szorosabbra fűzését is, ezt mondta: itt-tartózkodása óta alkalma volt találkozni a Nyu- gat-Dunántúlon élő kisebbsé­gek szervezeteivel. Somogy­bán ilyen találkpzókra még nem került sor. Úgy tudja — fűzte hozzá —, ebben a me­gyében nem jellemző a jogo- szláv nemzetiségek jelenléte. Ennek ellenére szerepel ter­vükben, hogy informálódjanak az itt élők helyzetéről, céljairól, kívánságairól is, hiszen általuk a két ország együttműködését is szeretnénk fokozni. — Van-e olyan kívánság, amelyet nekünk, magyaroknak kellene teljesíteni? — A mindkét országban el­indult demokratizálódási fo­lyamatok sok mindenen akar­nak változtatni. Néha a várako­zások túlnőnek a valós lehető­ségeken. Személy szerint is örülök annak, hogy készül a nemzetiségi törvény. Azt hi­szem, ez nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy a kisebbsé­gek elégedettebbek legyenek. Persze sok múlik az anyagia­kon is. Ebből a szempontból, sajnos, ma sem Jugoszlávia, sem Magyarország nincs túl kedvező helyzetben — mondta többek között a főkonzul asz- szony. (Szegedi) Korszerű táplálkozás Önkormányzó csapda... A 23. konzervipari higiéniai napokat tartják most Nagykő­rösön az Élelmezésipari Tu­dományos Egyesület, a Kon­zervipari Kutatóintézet, a helyi konzervgyár és az MTESZ szervezésében. A mai tanács­kozáson a minőségi táplálko­zásról, a minőségpolitikáról, a korszerű csomagolástechniká­ról váltanak szót többek között a szakemberek. Egyiptomi-magyar tárgyalások Magyar-egyiptomi tárgyalá­sok folynak Kairóban. A Király Péter pénzügyminisztériumi közigazgatási államtitkár ve­zette magyar küldöttség a kor­mányhitelekből származó kint­levőségek rendezéséről ta­nácskozott a vendéglátókkal. Az egyiptomi delegációt Rafik Szalaheddin, a Nemzetközi Együttműködési Minisztérium államtitkára vezette. Somogybán az elmúlt hónapokban sokakat érdeklő kérdéssé lépett elő a megyei közgyűlés és Kaposvár, a megyei jogú város „osztozko­dása” az intézmények hovatartozásáról. Az érintett felek többször is megszólaltak la­punk hasábjain. Legutóbb a megyei közgyűlés alelnöke a megyei önkormányzat ülésén szólt az új fejleményekről. Tárgyilagosságra törekvő megállapítása szerint még mindig nincs elfo­gadható megoldás. Úgy tetszik, a frontvonalak megmerevedtek. A felek időnként egymást sem kímélve kívánják megvédeni harci álláspontjukat. Ismerve az el­őzményeket nem volt nehéz kitalálni, hogy az érintettek sokkal előbb megtalálják a zsákutcát, mint a megoldást. S ebben, sajnos, a törvényi fel­tételek hiánya is segít. Van ugyan önkormányzati törvény, de ez ele­gánsan eltekint a megyei jogú város pontos ha­táskörének szabályozásától. Ezt megtehetné a hatásköri törvény, amely viszont még nincs... No persze lehetne elmélkedni a jószándékról, a felelősségről, a konstruktivitásról. Az érdek­szempontok ütközéséről, az időnkénti kicsi­nyességről a már-már megbocsátható makacs­ságról és még sok minden másról. De sajnos, a lényeg ettől nem változik. A húzd meg, ereszd meg elvét elfedi a „húz­zad, húzzad, csakazértis” gyakorlata. A megyei jogú város szakértői Kaposvár hatáskörébe kí­vánnak minden olyan intézményt, amely norma­tív támogatásban részesül. A csak engedni elvét pedig a Somogy Megyei Közgyűlés megbízásá­ból tárgyaló delegáció nem fogadja el. A jelentős részben nyilvánosság előtt zajló osztozkodás igazából nem osztja meg a közvéleményt. A többség a jelenséget ártó presztízsharcnak te­kinti és az önkormányzatok tehetetlenségének tudja be. Mások úgy vélekednek, hogy ez is a rendszer- váltás felemásságának eredménye, mert ugyan a személyek változtak, de a módszer maradt. Vannak, akik úgy gondolják, hogy mindezért a parlament a felelős: miért nem hozta meg időben a szükséges törvényeket. Ez ügyben talán mégis az a legelgondolkodta- tóbb, hogy kevés szó esik azokról, akiket az egész „szétosztás” érint. Mert az oly sokat emle­getett intézmények munkájára szükség van, és szükség lesz. E helyeken is emberek dolgoznak, akiknek—mint azt már oly sokszor bizonyították — a „gazdától” függetlenül a munkájuk eredmé­nyessége a fontos. Nem hagyható figyelmen kí­vül, hogy a bizonytalanság milyen hatásokkal járhat. A kialakult helyzet összetevőit figyelembe véve bizton állíthatjuk: nincs más lehetőség, mint okos kompromisszumokkal, emberköz­pontú megoldással ellavírozni a hatásköri tör­vény elfogadásáig. Nem ez az egyetlen törvény, amelynek hiánya hátráltatja az önkormányzatok érdemi munkáját. A somogyi önkormányzatok már eddig is többször bizonyították: ha nem is könnyen, de lehetetlennek tetsző helyzeteken is úrrá tudtak lenni. Lengyel János A megújuló Kaszó A gazdasági kisvasút a Ba- láta-tó mellett elhaladva zeg­zugos rengetegen át jut Ka- szóba. Szemnek szép erdő ez. — Somogybán az egyik leg­szebb erdőrengeteg a miénk— mondta Végvári Jenő igazgató. —Jó hallani ezt, mert azt be­szélik, hogy az előző rendszer mindent tönkretett. — Kaszóból áldozati bárányt csináltak. A legbalgább hozzá nem értő is érti a célzást. Nemcsak Kaszóban voltak vadászatok. Arról kevés szó esik, hogy itt két esztendeje már nyugatiak is vadászhatnak. — Kaszó önállóságát elvet­ték. A gazdaságot a veszprémi erdőgazdasághoz csatolták. Ne kérdezze, hogy miért. A lé­nyeg, hogy január elsejétől is­mét önálló, minden joggal fel­ruházott erdészet vagyunk. Azt tesszük, amit a klasszikus érte­lemben vett erdőgazdaságok. A csemeteültetéstől a fakiter­melésen át a fafelhasználásig. Éppen úgy foglalkozunk vadá­szattal és idegenforgalommal is, mint mások. — Megéri? — Már hogyne érné meg. Rendkívüli adottságai vannak ennek a térségnek. A tölgy, az éger, az akác, a kőris és a fe­nyő hazája ez a vidék. Az évente kitermelt fa egyharma- dát itt dolgozzuk föl bútorléc­nek, parkettfríznek, fűrészáru­nak. Ä többit exportáljuk, illetve itthon adjuk el. Nyoma sincs már rablógaz­dálkodásnak. Az erdő a termé­szet lelke. Ha elpusztítjuk az erdőt, akkor felborítjuk az öko­nómiai egyensúlyt. Csak annyi fát vágunk ki, amennyi szüksé­ges, illetve amennyi a jóváha­gyott erdőgazdálkodási terv­ben van. — Mégis nyereségesek? — Gazdálkodni tudni kell. S hogy így lehet, azt bizonyítja, hogy egy dollárt 16 forint 70 fil­lérből is elő tudunk állítani.(!) — Nyilván az idegenforga­lom is nyereséges. — Válasszuk ketté az ide­genforgalmat és a vadászta­tást! Az utóbbi valóban nyere­séges. A május elsején kez­dődő őzbakidényre száz ven­déget várunk. Az üdültetés már más kér­dés. Tudomásul kell vennünk, hogy hazai vendégre nem na­gyon számíthatunk, mert az árak nem teszik lehetővé, hogy a jelenlegi keresetek mellett a magyar átlagember itt napokat tölthessen el. — Ha körülnézünk Európá­ban, akkor kiderül, hogy a vál­tozó politikai körülmények mi­att csökkent az érdeklődés Bulgária, Törökország és Ju­goszlávia iránt. így aki kelet felé indul, az nálunk áll majd meg. Kaszó kincseit éppen ezért ajánlottuk a nyugati irodáknak. Első nagyobb rendezvényünk május elsején volt. Majálisun­kat a hőlégballon-bemutató is színesítette. Szervezünk kiállí­tásokat, bemutatókat, s gon­dolkodunk egy nagyobb sport­lövészverseny meghirdetésén is. Nagy Jenő Fotó: Kovács Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom