Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-15 / 111. szám
1991. május 15., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 A LEGNAGYOBB MAGYAR NYOMÁBAN Széchenyi ifjú tudósai TÁNCSICSOS DIÁKOK SIKERE Székely Zsolt A gimnazisták joggal büszkék és érthetően boldogok. A kaposvári T áncsics gimnázium diákjai — Székely Zsolt, Szabó Gabriella és Esze Zsuzsa — elhozták a pálmát a Kortársunk Széchenyi vetélkedő budapesti középdöntőjéről felkészítő történelemtanárukkal, dr. Miklós Endrével együtt. A siker titkáról kérdeztem őket. Szabó Gabriella mondta: — Magas színvonalú versenyen vettünk részt és a budapesti középdöntő mezőnye is nagyon erős volt. Mindent tudni kellett Széchenyiről és a reformkorról. Hogy mit is jelent ez a minden? Az ország több helyén megrendezett középdöntő előtt, novemberben dolgozatot kértek a diákoktól. A három kaposvári tanuló ekkor felosztotta Széchenyi munkásságát, hogy Esze Zsuzsa aztán ki-ki elmélyüljön a választott területben. így történt, hogy a tavaly nyáron meghirdetett verseny első próbáját — a fiatal és a katona Széchenyiről írott kitűnő dolgozatukat — a budapesti szereplés követte. Székely Zsolt az intenzív felkészülésükről beszélt: — Főleg vasárnaponként készültünk, egymáshoz jártunk könyveket és lexikonokat böngészni. A dolgozatírás előtt legalább egy könyvet mindenki elolvasott hetente. Zsolt főként Széchenyi katonaéveiből, a gőzhajózásból és aTisza-szabályozásából, Gabi pedig Széchenyi utazásaiból, szerelmeiből és könyveiből, Esze Zsuzsa a Lánchíd történetéből és a lótenyésztésből mélyítette ismereteit. Emellett a legnagyobb magyar somogyi kötődéseit is felidézték. A három diák lelkesen beSzabó Gabriella szélt dr. Miklós Endre szerepéről a sikerben. Zsolt szavaival óriási volt ez, hiszen a tanár úr Széchenyi-szakértő és kitűnő pedagógus. Dr. Miklós Endre szerényen elhárította tanítványainak dicsérő mondatait: — Az érdem a tanulóké. Nekem narrátori és menedzseri feladatom volt, nyugtatni őket és hitet adni nekik. Dr. Miklós Endre minden versenyre elkísérte a tanulóit, sőt a szülők is sokszor ezt tették. Egyik édesapa például Nagycenkre vitte el a csapatot, hogy közvetlen élményeket is szerezzenek. A felkészülést segítették a szakkörök, a közös Széchenyi-programok. így nem véletlen a táncsi- csosok sikere: Székely Zsolt bejutott a nagycenki országos döntőbe, míg Szabó Gabriella és Esze Zsuzsa 5-5 ezerforinDr. Miklós Endre Fotó: Gyertyás László tos különdíjat és külföldi utazást nyert. Az iskolában büszkén emlegetett III. B osztályosok történelemtanára, dr. Miklós Endre a legjobb felkészítő tanár díját kapta, hiszen a kaposvári gimnázium tanulói csapat -, majd egyéni versenyben is kiemelkedtek a mezőnyből. A történelemtől nem, szakadnak el később sem. Állam- és jogtudományi egyetemre készülnek mindhárman, bizonyára könnyebben felvételiznek majd a társaiknál. Dr. Miklós Endre meg titkon abban reménykedik: munkásságának e nyugdíj előtti megkoronázása kiegészül azzal is, hogy egyik tanítványa még meggondolja magát és történelem- tanár lesz... Varga Zsolt ÚJ PATIKA NYÍLTBALATONFENYVESEN Változások a gyógyszerészetben Balatonfenyves központjában, a vasúti felüljáró közelében tegnap megnyílt az új patika. Az épületben kapott helyet az orvosi rendelő és a két szolgálati lakás. A fonyódi önkormányzat a települések közös költségvetéséből áldozott arra, hogy a fenyvesiek kívánsága teljesüljön. A korábbi gyógyszertár épülete fölött eljárt az idő, másirányú hasznosítására azonban van még lehetőség. Mintegy húszmillió forintba került az új orvosi rendelő, az új gyógyszertár és a két szolgálati lakás megépítése. A két létesítmény nemcsak a helyi lakosság igényét hivatott szolgálni, hanem az üdülővendégekét is. Nemcsak a külcsín változott: a patika és az orvosi rendelő a korszerű betegellátásra és gyógyszerforgalmazásra rendezkedett be. Kétszáztizenhét éve nyílt meg megyénk első közforgalmú gyógyszertára, a kaposvári Arany Oroszlán. Azóta sorra újította föl a régi patikákat és épített újakat a megyei gyógyszertári központ. A legújabb létesítményt avató dr. Győrbíró Árpád, a megyei gyógyszertári központ igazgatója az ünnepi eseményen elmondott beszédében fölhívta a figyelmet arra, hogy a gyógyszerészet ma ismét forradalmi változások előtt áll. — A privatizáció szükséges — mondotta —, ha megteremtődhetnek a nyugati minta szerint működő gyógyszeriparban és az ugyancsak nyugati stílusban működő gyógyszernagykereskedelem feltételei. A most felálló tiszti főgyógyszerészi hálózat lehet a biztosítéka annak, hogy nem uralkodik el a gyógyszerészek hivatásától idegen kalmárszellem. A szakma nemcsak megőrizni kívánja hagyományait, hanem szabadabb körülmények között tovább is feljesztheti értékeit. Az orvosi rendelőben már hetek óta rendel a körzeti felnőtt- és gyermekorvos; a patika tegnap délutántól tart nyitva. (Horányi) (Fotó: Kovács Tibor) A NÉPMŰVELŐ OPTIMISTA, DE BIZONYTALAN Helyzetkép - válás előtt BOGLÁR ÉS LELLE A NYÁRRA KÉSZÜL A Balaton déli partjának egyik legkedveltebb üdülőhelye Boglárlelle már 12 éve viseli a „közös háztartás" terheit. A decemberben lezajlott népszavazás eredménytelensége — a válást nem mondták ki — további bizonytalansággal tölti el a település lakóit. Különösen a kulturális és közművelődési intézmények vezetői érzik bizonytalannak a jövőt. Nemcsak a rendezetlen irányítás és finanszírozás, hanem a tisztázatlan tulajdonviszonyok miatt is. A bogiári Vikár Béla Művelődési Ház hajdani egyházi tulajdonként szinte máról holnapra tervezheti csak a jövőjét. Az alagsorban például már cserkészotthon működik, és nem tudni, hogy a további döntések milyen sorsot szánnak a művelődés otthonának. Gulyás János, a ház vezetője minden kétkedése ellenére megpróbált összeállítani egy olyan nyári programot, amely számításba veszi a település adottságait és színvonalas kulturális rendezvényeket ígér. — Ennek a tízszeresét tudnánk megvalósítani — mondja, s kezembe nyomja a program- tervezetet, amelyet már csak az önkormányzat fórumával kell elfogadtatnia. Aztán egy gyors költségkalkuláció. — Április 1-jén kaptunk 7,5 millió forint költségvetést. Ebből 5,5 millió a támogatás és 2 milliót kell az intézménynek előteremteni. Ez az összeg a tavalyinál 300 ezer forinttal kevesebb, de valójában ennél sokkal nagyobb a csökkenés. 13 intézményről kell gondoskodni. A kápolnák felújítása a tavalyi 7-8 ezer helyett 14-15 ezret emészt fel. Ugyancsak sokat kell költeni a szabadtéri színpadok karbantartására. A bérjellegű kiadás a társadalombiztosítással együtt 4 millió 300 ezer forintot emészt föl, az energia, víz stb. újabb 1 milliót. Az állami támogatásból mindössze 200 ezer forint marad. A működés feltétele pedig csak a 2 millió forintos bevétellel biztosított. Olyan programokat kell kiállítanunk, amelyek biztosítják a bevételt. — Például? — A Szelence együttes 300 ezer forintot hozott a „konyhára”, és a tanfolyamok iránt is nagy az érdeklődés...Több lehetőséget latolgatok még, csak a megfelelő tárgyalópartner és a vevő hiányzik. A művelődési ház udvarában például egy ideális képzőművészeti alkotótábort lehetne létrehozni. A vörös kápolna előtti térre nyári színházat képzeltem el. A balatoni idegenforgalom ugyanis nélkülözi a nívós közművelődési és kultúrális programokat. Pedig az igazán potenciális fizetővendégek csak akkor jelennek meg, ha olyan programokat szervezünk, amelyek tartósan vonzzák a közönséget. Ilyen például az Of Road társastáncverseny. Az eszem-iszom már nem olyan vonzó. A Kapoli-házról érdeklődve megtudjuk, hogy a „közös lónak túrós a háta” bizony, itt is"4 érvényesül. A fenntartási költségek a bogiári művelődési házat terhelik, míg a szakmai irányítás sorsa továbbra is a megyei múzeum és a Népi Iparművészeti Tanács kezében van. Pedig a ház vezetője hosszú távon egy, az élő népművészetet bemutató múzeumot szeretne létrehozni az állandó Kapoli-kiállítás mellett. A lokálpatrióta Leilei Baráti Kör azonban nem biztos, hogy támogatja az elképzelést. Más tárgyalópartner pedig nincs. A múzeumot a szezonig egy idős néni felebaráti szeretetből kinyitja az alkalmi látogatónak, és csak május 1 -jétől van rendszeres nyitvatartás. A Tóparti Galéria hasznosítására több ajánlat is érkezett, még nem döntöttek a végleges megoldásról. — A zenei élet választékát is szeretnénk bővíteni — folytatja —, de senki sem keresett fel ebben az ügyben. A szervezésnél igazodnunk kell a szabadtéri színpad sajátosságaihoz és technikailag is végig kell gondolni egy-egy produkció megvalósítását. Az úgynevezett promenádzene teljesen deficites, de például a Szélkiáltó és Holló együttes nagy tömeget vonzott. A kőröshegyi hangversenyeknek lassan kialakul a törzsközönsége, a nívós komolyzenei programok azonban megfizethetetlenek. A „rokkantsági segélyre” ugyancsak megérett leilei Béke Művelődési Ház igazgatója, Miklós József valószínűleg csak több évtizedes tapasztalatának és optimista alkatának köszönheti, hogy a kétségbeesés nem lett úrrá rajta. — A polgármestertől szabad kezet kaptam — magyarázza, és már sorolja is az ötletesnél ötletesebb terveit. — Lesz éjszakai színház kabaréval, Ha- umannal; lesz lézer, Csárdáskirálynő, Pa-Dö-Dö, Éva és Laci Neoton, Sandi, Dóra, Kulka... Csak attól félek, hogy a magyar közönség fog hiányozni. A szobákat állítólag már mind kiadták a németeknek; ők pedig inkább a zenés produkciókra, filmekre vevők. A jegyek árát is 180-230 forintra emelték az 50 és 90 helyett — magyarázza. — Miből teremtem elő azt a félmilliót, amit a bevételből kell produkálni? Sörkertet nyitok, bálokat és vásárt rendezek a parkban, diszkót a Napfény strandon és orgonahangversenyeket, no meg a tanfolyamok is segítenek gyarapítani a pénzt. A nyugdíjasok társadalmi munkában lefestették a szabadtéri székeit, az már nem kerül pénzbe... Tavaly 470 ezret sikerült összehozni, talán az idén is meg tudják ismételni. Végigjárom az épületet. Festésre váró falak, elkoptatott, ósdi bútorok látványa fogad. A környezeti kultúrát csak a park őrizte meg természeti szépségével. A ház gazdája a kilátásaira utaló kérdésemre így felel: — Optimista vagyok, de bizonytalan. Ezt a bizonytalanságot nehezen nyugtázza dr. Szomolá- nyi István, az önkormányzat népjóléti és kulturális bizottságának vezetője. Véleménye szerint a bizonytalanság az egész országra jellemző, ám azt elismeri, hogy legalább a válásra vonatkozó döntést tető alá kellett volna már hozni. Várnai Ágnes
