Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-14 / 110. szám

1991. május 14., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 A WIPO vezérigazgatója Kaposváron A találmányok otthonában DR. BOKS ÁRPÁD: „ÁMULATBA EJTETT AZ EGYETEMI KAR NAGYSÁGA” (Folytatás az 1. oldalról A létesítményben tett látoga­tás során beszélgettem dr. Boks Árpáddal és dr.lványi Ist­vánnal. — Mindenekelőtt néhány szót arról, hogy mi is a WIPO? — Az ENSZ-nek egyik sza­kosítottvilágszervezete, amely a szellemi tulajdon védelmével foglalkozik — mondta dr. Boks Árpád. — Mindenfajta szellemi termék ide tartozik, akár zenei, akár irodalmi, képzőművészeti vagy pedig egy új növény-, egy új állatfajta vagy technológia. Védjegyezni kell ezeket. A szervezetnek Genfben van a székhelye, száznyolc éve léte­zik, én 1973 óta vagyok a vezé­rigazgatója, de már 1963-tól ott dolgoztam. — Nem véletlen tehát, hogy a találmányi hivatal elnökének kíséretében érkezett. — A WlPO-nak Magyaror­szágon a legközvetlenebb, legszorosabb — és hozzáte­szem —a legrégibb kapcsolata a találmányi hivatallal van. — Mi a célja a mostani ma­gyarországi látogatásnak? — Az alapvető indíték az volt, hogy két napja az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi díszdoktorrá avattak. — Őszinte szívvel gratulá­lok! — Az óhaza szolgálatában Boks úr már igen sokat tett — mondta dr. Iványi István. — Nem olyan régen ezért kapta meg a külföldieknek járó leg­magasabb hazai kitüntetést, a babérkoszorúkkal ékesített zászlórendet. Többek között rendkívül sokat tett azért, hogy a magyar iparjogvédelem in­tegrálódhasson a világ iparjog- védelmébe. — Mi a magyarázata annak, hogy a mostani ünnepi alka­lomból Kaposvárra is elátoga­tott? — Ó, annak sok oka van! Először is: soha nem jártam még Kaposváron, pedig a Bala­ton szebbik oldalán, a déli par­ton voltam gyerek. Szemesen születtem. A második ok: Ka­posváron született Iványi úr, akihez régi kapcsolatok fűz­nek. A harmadik és a legfonto­sabb: rendkívül érdekelt az it­teni kutatómunka. Nagyon fon­tos, hogy a növénytermelési, állattenyésztési tudományos eredményeket a közvéle­ményben is tudatosítsuk, és az ipari jogvédelem eszközeivel anyagilag is jól kihasználjuk. Óriási értékek ezek! Magyar- ország belső piaca — méretei­nél fogva — kicsi, nem ad lehe­tőséget, hogy ezek sok pénzt hozzanak. Igen lényeges, hogy a szellemi kincsek külföldön is értékesüljenek. — Milyen milyen benyomá­sokat hozott ez a látogatás? — Kaposvár számomra nemcsak új, hanem nagyszerű is, sok szép, régi épületével. Amit pedig itt az egyetemi ka­ron láttam, tapasztaltam, az ámulatba ejtett! Nemcsak az in­tézmény nagysága, épület- rendszere, a berendezések, a felszereltség, hanem legin­kább az a szellemi érték, ami itt van. Ez a szellemi központ mél­tán szerezhet világhírt ennek az intézménynek. — Köszönöm a beszélge­tést! (Fotó: Gyertyás) Vörös Márta WUTHE ÚR TELEPET ÉPÍT Alkatrész vagy postagalamb — Osztrák tervek magyar földön A Wuthe cég Grác egyik legnagyobb autósvállalko­zása. Használt, bontott alkat­részek árusításával, felújított motorok értékesítésével, szervizeléssel és autóela­dással is foglalkozik. Kapos- füreden a magyaregresi el­ágazónál is ott lobog már az ATSW (Auto Top Service Wuthe) zászlaja. A vállalkozás atyját, Franz Wuthe urat kérdeztük a cég magyarországi terveiről, a most kezdődő építkezésről. — Egy auto-top szervizt sze­retnénk otthoni mintára Ka­posváron is felépíteni — mondta az osztrák vállalkozó egy lapát nyelét fogva, mert a tereprendezésben ő is segít. — Grácban a legnagyobb hasz­náltautó-alkatrészraktár a mi­énk, s gyakran fölkeresnek magyar autótulajdonosok is. Az üzemképtelenné vált moto­rok ismételt üzembe helyezé­sét eddig Hollandiában végez­tettük; remélem erre a közeljö­vőben Magyarországon is le­hetőség nyílik. Az idén 20 éves a segélyszolgálatunk. (Fotó: Lang) Sikerült jó kapcsolatot kialakí­tanunk több ország autóklub­hálózatával; Franciaország­ból, Dániából, Németországból már most érdeklődnek kapos­vári telepünk iránt. Egy percre félbeszakítja be­szélgetésünket a tulajdonos; egyik munkatársát telefonálni küldi a városba. — Látja, egye­lőre így megy ez — magya­rázza. — Több mint egy éve nem tudunk telefont szereltetni a telepünkre. Nem marad más, mint az autó vagy a bicikli... Le­het — fűzi hozzá kesernyés humorral —, hogy először nem is alkatrészt, hanem postaga­lambot kell Magyarországra hoznunk. — Mikor fogadják az első vá­sárlót? — Már egy éve elkészülhe­tett volna a építkezés — ami várhatóan ötmillió shillingbe kerül —, ám Magyarországon rendkívül nehéz megteremteni az alapvető feltételeket. Remé­lem, azért az őszre megnyithat­juk a magyarországi Wuthe-te- lepet. B.Zs. PARLAMENTI VITA KÖZBEN Visszakérhető egyházi ingatlanok Csak a tényleges tevékenységhez Döntés a kormány kezében (Folytatás az 1. oldalról) — Szeretnénk eloszlatni a különféle félreértéseket, ezért nyomatékosan hangsúlyozom: a törvénytervezet nem a koalí­ciós partner, a Keresztényde­mokrata Néppárt számlája a kormánynak, nem arról van szó, hogy a kisgazdák földigé­nye után a kereszténydemok­raták ingatlanigénye öltött tes­tet paragrafusokban. Ennek igazolására dr. Balsai István hivatkozott a három koa­líciós párt választási program­jára, emlékeztetve arra, hogy mindegyikben benne volt a szándék az egyházak műkö­dési feltételeinek biztosítására. — Nem restaurációs tervről van szó, hiszen valamennyi egyházra vonatkozik majd a törvény, beleértve a zsidó egy­házat is. A jogszabály hatálya kiterjed majd arra az egyháztól, vallás­felekezettől, vallási közösség­től, egyéb egyházi szervezettől 1948. január 1 -je után kártala­nítás nélkül állami tulajdonba került, beépített ingatlanra, amely a hitélethez kötődött, szerzetesrendek, diakónus- és diakonissza-közösségek mű­ködését szolgálta, oktatási, nevelési célokra használták, egészségügyi vagy szociális szerepe volt, beleértve a gyer­mek- és ifjúságvédelmet, végül pedig kulturális rendeltetésük bizonyítható (például mú­zeum). Feltételként szabja meg a törvénytervezet, hogy ezeknek az ingatlanoknak állami tulaj­donban vagy a helyi önkor­mányzat tulajdonában kell len­niük. Érdekes kitétele a terve­zetnek, hogy egyházi tulajdon­nak kell tekinteni az egyháznak az egykori kegyúri jogviszo­nyon alapuló ingatlanhaszná­lati jogát is. A törvényjavaslat, mint jogi megoldási eszköz, nem kíván különbséget tenni, hogy a volt egyházi ingatlant milyen célra használták vagy használják, hogy pártház volt-e vagy szín­ház. Dr. Isépy Tamás, az Igazságügyi Minisztérium po­litikai államtitkára azokat az aggodalmakat kívánta elosz­latni, hogy most minden haj­dani iskola visszakerül egyházi irányítás alá. — A törvényjavaslat ki­mondja, hogy helyi szinten kell elbírálni, van-e társadalmi igény egyházi iskolákra, szere­tetotthonokra, nevelőintéze­tekre. Az önkormányzatok és az egyházak egyezkedéséről van szó, végsősoron pedig az önkormányzat kikötheti a megállapodásban, hogy ha az egyház nem működteti a meg­határozott egyházi célnak megfelelően az ingatlant, ak­kor érvénybe lép az ún. „elállási jog”. Mindenesetre az egyhá­zaknak óriási presztízsveszte­ségük származna abból, ha nem teljesítenék azt, amit elvál­laltak— mondta az államtitkár, s további aggodalmakat elosz­latandó elhangzott egy statisz­tika is: 1948. január 1 -je előtt az ország 7584 általános és nép­iskolájából 461,2 volt az egyhá­zaké, 173 középiskolából pe­dig 89-et irányítottak a feleke­zetek. Aligha lehet szó arról, hogy mindezeket visszaigé­nyelnék az egyházak, hiszen sem emberük, sem anyagi hát­terük nincs a működtetésük­höz. Az ingatlanok tulajdoni hely­zetének rendezésére a kor­mány és az érdekelt egyházak (jelenleg több mint 30 hivatalo­san bejegyzett egyház és fele­kezet van az országban) kép­viselőiből egyházanként egyeztető bizottság alakul, összeállítja az átadandó ingat­lanok jegyzékét. Az egyházak­nak 90 nap áll a rendelkezé­sükre igényük bejelentésére, és azt maga a kormány hagyja jóvá. Az egyháztól kártalanítás nélkül állami tulajdonba került ingatlanokért, ha azokat a mos­tani törvény alapján nem adhat­ják vissza, az állam részleges kárpótlást ad az állami költség- vetésből. Ez a rendelkezés a termőföldre nem vonatkozik. — Mi indokolja, hogy ilyen sürgősen a T. Ház elé vittük a ' tervezetet? — tette fel az ön­maga által megválaszolandó kérdést az igazságügyminisz­ter. — A leglényegesebb, hogy a tulajdonviszonyokat mihama­rabb stabilizálni kell és ennek része ez a javaslat. Az alkot­mány által biztosított vallász- szabadság nemcsak azt je­lenti, hogy templomba járha­tok, hanem azt is, hogy szaba­don dönthetek: gyerekemet egyházi iskolába iratom-e vagy sem, egyházi kezelésű kór­házban várok gyógyulásra vagy másutt. További félreértések elkerü­lése végett szeretném kijelen­teni, hogy a törvénytervezet az egyházi ingatlanok tulajdonjo­gáról szól és nem a hivatalosan működő egyházakhoz, azok létszámához igazodik — mondta dr. Balsai István. Polesz György ÁFÉSZ—GONDOK NAGYATÁDON Újabb ötletekre ösztönöz a kényszer Csökkenő bevétel, „bentragadt” készletek — Árubeszerzés a termelőtől Összegezte az első negyedév gaz­dálkodásának tapasztalatait a Nagy­atád és Vidéke Afész igazgatósága. Megállapította, hogy az idén jelentő­sen csökkent az áruforgalom, s ennek következtében a nyereség is. A kiske­reskedelmi üzemágban több mint tíz­millió forinttal esett vissza a bevételük. Ebben az áremelkedések mellett köz­rejátszott az is, hogy a városból elköl­tözött a honvédségi dandár, haza­mentek a szovjet lokátorosok; keve­sebb a vásárló és csökkent a koráb­ban oly élénk — sokszor szidott — ju­goszláv bevásárlóturizmus is. A bolti kiskereskedelem 148 millió forintos negyedévi forgalmával szemben az árukészlet az engedé­lyezett 76 millióról 85 millióra nőtt. A húsvéti felkészülés „bentragadt kész­letéiből máig nem sikerült kilábal­niuk. Legnagyobb a gond a nagy for­galmú, jövedelemérdekeltségü üzle­tekkel, valamint a bútor- és az agro-, hobbi-boltoknál, továbbá az Atád Áruház műszaki osztályán. A forgalmat nem növelték a várható áremelésekről időnként felröppenő hírek, sem az üzletekben végzett többszöri korszerűsítés, választékbő­vítés. A gazdálkodás hatékonyságának növelése érdekében több dolgot is megpróbálnak. Tüzelőolajtelepeiket kénytelenek megszüntetni, a kereslet ugyanis minimálisra csökkent. Két üz­letüket pedig bérbe adják. Túlkínálat van bútorból és híradástechnikai cik­kekből — ezeknek forgalomnöveke­dését még fokozott reklám- és keres­kedelmi akciókkal sem sikerült elérni. Mindez rugalmasságra, új ötletekre ösztönöz. A fogyasztói árak tovább nem növelhetők, ezért legsürgősebb feladatuknak tartják a közvetlen áru- beszerzést a termelőktől. A kiskereskedelmi árukészletek forgási sebességét is gyorsítani kell, az elfekvő áruktól pedig különböző akciók révén igyekeznek megszaba­dulni. Költségmegtakarítást kívánnak el­érni azzal is, hogy minden területen — energia, posta, telefon, víz- és csator­nadíjak, csomagolóanyagok stb. — még szigorúbban takarékoskodnak, és az 'idén csak a halaszthatatlan fenntartásokat végzik el. (Dorcsi) Jószolgálati körút A Magyar-Román Társaság kezdeményezésére a magyar vál­lalkozók országos szövetsége, a Kereskedelmi és Hitelbank Rt, va­lamint a Külkereskedelmi Szövet­ség támogatásával és közreműkö­désével jószolgálati delegáció tesz körutat Romániában. Tegnap Ko­lozsváron a jószolgálati küldöttség erdélyi vállalkozókkal találkozott. A delegációt Veres Péter nyu­galmazott külkereskedelmi minisz­ter, a Magyar-Társaság ügyvezető elnökevezeti, tagjai magyarországi bankok, állami és magánvállalatok, turisztikai, ipari és mezőgazdasági cégek képviselői. A kolozsvárihoz hasonló találkozón vesznek részt a héten Csíkszeredán is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom