Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-13 / 109. szám
1991. május 13., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Antall József: „A koalíciót szétverni csak belülről lehet(ne)” A kormánypártok dunántúli értekezlete Siófokon „A súrlódások még természetesek” — mondta a somogyi küldött A polgármester tartja magát, a képviselők távolmaradtak Viharos falufórum Tengődön (Folytatás az 1. oldalról) Nagy Ferenc József a választások óta eltelt időszak történetét vázolta fel, s néhány kudarc okát (például a koalíciós pártok népszerűségének csökkenését a helyhatósági választások tükrében) abban látja, hogy a változásokat a vidéki Magyarország kevésbé érzékelhette, a lakosság sok helyütt ugyanazokat az arcokat látta, látja a vezetésben, mint azelőtt. Ez különösen érvényes a gazdasági szférára, ahol a vezetők jelentős nemzetgazdasági értékeket kótyavetyéltek, kótyavetyélnek el. Elmaradtak olyan intézkedések, amelyeknek hiányát éppen a szélsőségesek használhatják ki; nem kell más, csak egy ügyes népvezér, aki szólamaival szítja a változások gyorsaságával elégedetlenek indulatait, akik természetesen nem veszik észre ebben a politikai manipulációt. A koalíciós kormány nehéz helyzetét, küzdelmét a szuverén Magyarország megújításáértfeltehetöen csak a tárgyilagos utókor fogja helyesen értékelni. Hangsúlyozta: könnyű naponta felsőRt lesz a kombinát Gazdasági társaságokká alakítják át a bábolnai kombinát igazgatóságait, s januártól a híres kombinát már részvénytársasági formában működik. Eddig húsznál több vegyesvállalatot alapítottak amerikai, kanadai, német, francia, osztrák, izraeli cégekkel, s megkezdték a kombinát egyes részlegeinek bérletbe adását is. A kombinát dolgozóinak kezelésébe került például a baromfiistálló, a juhállomány. Privatizációs alapítványt is létrehoztak, így kedvezményekkel, hitelekkel segítik a magánvállalkozások élénkítését. rolni — a kormány szemére hányva — a gondokat, nehézségeket. Nagy Ferenc József a koalíció fenntartása, megerősítése mellett szállt síkra, s a többi között javasolta, hogy kéthetente üljenek össze a pártok illetékes képviselői, s kizárólagos koalíciós kérdésekkel foglalkozzanak. A képviselő- testületekben is ezt kellene tenni — fűzte hozzá. Antall József előadása elején dunántúli gyökereiről vallott; arról, hogy nincs olyan megyéje Dunántúlnak, ahol valamelyik apai őse ne élt, ne harcolt volna fegyverrel a kézben, vagy tette a dolgát az ország érdekében. „Somogy, Zala, Veszprém, de sorolhatnám a többi megyét is, nekem az otthont jelenti" — mondta. „Ide kötnek a gyökerek. Ezért számomra az, hogy magyarság, az, hogy a föld népének megbecsülése, nem politikai program, hanem egyszerű adottság.” Ezután arról szólt, mit jelent a három párt koalíciója, melyek az összekötő szálak, s végül kijelentette: ezt a koalíciót szétverni csak belülről lehet (lehetne). Ami a szerinte „Azt szeretnénk, ha új virág nyílna, amely az 56-os forradalom igazi, tiszta szellemét vinné tovább” — hangzott el szombaton az 56-os Szövetség kaposvári szervezetének alakuló ülésén. Az ülésen részt vett Hornyák Tibor, a szövetség elnöke és Roik János alel- nök is. A kaposvári 56-osok képviselőjeként Galambos Lajos mondott beszédet. Az alelnök elmondta, a szövetség célja az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméinek marádéktalan megvalósítása: a jólét, szabadság és a független Magyarország. A nem éppen jószándékú bíráló ellenzéket illeti, hangsúlyozta: a kormánynak az a dolga, hogy kormányozzon, az ellenzéknek, hogy bírálja a kormány működését. Visszatekintve a nemzeti kerekasztal tárgyalásaira, elmondta, hogy 1989 nyarán kritika érte őket, amiért azon munkálkodott, hogy ez a három párt egymásra találjon. Miért? Merte három párt világ- szemlélete, politikai filozófiája olyan közel áll egymáshoz, hogy emiatt egymásnak természetes szövetségesei. Az alapelvek tehát közösek, noha megvannak a különbségek is, hiszen a kereszténydemokrata néppárt világnézeti, az MDF és a Független Kisgazdapárt pedig programpárt. Egy-egy párton belül is vannak érdekkülönbségek, viták — ez természetes (akkor nem volnának, hadiktatúra volna), még inkább természetes ez három párt esetében, különösen amikor örökségük lényegében közös. „Személyesen is kötődöm a Független Kisgazda- és a Kereszténydemokrata Néppárthoz (annak idején mindkét pártba meghívtak), dacára anszövetség nemzetben gondolkodik, a világ magyarságának érdekeit képviseli. A pártdiktatúra üldözöttjeinek védelmét kérik, és elégtételt. „A bűnösöket vonják felelősségre, vagyonukat kobozzák el, s kötelezzék őket anyagi jóvátételre!” — hangzott el az ülésen. A szövetség egyébként pártállástól függetlenül tömöríteni kívánja mindazokat, akik az ország felelmekedéséért küzdenek. Később elhangzott, hogy szocialista természetesen (?) nem lehet tagja a szövetségnek. Sérelmeikről is szóltak. Hornyák Tibor elmondta, hogy nak, hogy úgy döntöttem: az MDF-ben, melynek alapító tagja vagyok, dolgozom” — mondta. Szólt még az ország átalakulásának történelmi és gazdasági körülményeiről, s kifejtette: a kibontakozáshoz mindenekeklőtt stabilitásra van szükség, társadalmi és politikai értelemben egyaránt. A miniszterelnök előadása után tartott sajtótájékoztatón a három pártvezető ugyancsak a koalíció fenntartásának szükségességéről szólt, tanúságot téve annak hatékonysága mellett. Ezt követően a küldöttek számoltak be otthoni tapasztalataikról, nem rejtve véka alá a vidék gondjait, a különböző nehézségeket, ellentmondásokat. A legutolsó felszólaló a rendezvény egyik szervezője, dr. Szijjártó Henrik, az MDF somogyi alelnöke volt. A többi között arról beszólt, hogy a koalíciós pártok közti súrlódások még természetesek, hiszen rövid idő telt el ahhoz, hogy egymást igazán megismerjék. Ő is kifejezte reményét, hogy az eddigi együttműködés eredményesnek bizonyul. Szapudi András a parlament csak 300 800 forintot szavazott meg nekik támogatás címén, ők 15 milliót kértek. A vakok, bénák, láb nélküli harcosok támogatására kellett volna ez az összeg, de a parlament ezzel az alamizsnával megcsúfolta 1956 szellemét. Ezt az összeget visszautasították. S amit a legfelháborítobb- nak tartottak: az Országos Állatvédő Egyesület öt miílió forint támogatást kapott... A beszámolók után hozzászólások hangzottak el, majd akik a szövetség tagjai kívántak lenni, aláírták a belépési nyilatkozatot. T. K. Viharos hangulatú, heves szócsatákkal, bekiabálásokkal, vádaskodással tarkított falufórum volt pénteken este a mintegy 670 lelket számláló Tengődön. A lakossági fórumot a közelmúltban lemondott hat önkormányzati képviselő kezdeményezte. A fórumon a választásra jogosultak mintegy 20 százaléka vett részt. A hivatali alkalmazottak és a még ön- kormányzati képviselői mandátummal rendelkezők közül nem volt ott senki. Egyedül Szabolcs Árpád polgármester érezte kötelességének, hogy a nyilvánosság előtt válaszoljon a kérdésekre. A fórum kezdetén Fenyvesi Ferenc azt kezdeményezte, hogy a lemondott képviselők és a polgármester üljenek egy asztalhoz. Erre nem került sor. Arra a kérdésre sem kaptak egyértelmű választ a résztvevők, hogy a polgár- mester és a lemondott képviselők miért nem tudtak együtt dolgozni. A lemondottak nevében Vincze László elmondta: hiányos volt a tájékoztatás, a testületi üléseken nem volt érdemi munka, nem született döntés komoly dolgokról, Ezek is hozzájárultak a a lemondáshoz. Hermán Gyula arról érdeklődött, hogy a jegyzőnő hogyan és miért került Tengődre, kik döntöttek erről és hogyan állapították meg a bérét? Kövecses István azt mondta, az embereket becsapják, nincs demokrácia, széthúzás van a faluban. Tihanyi Sándor ugyancsak a tájékoztatás hiányosságát kifogásolta. Fodor Antal szerint meg kell szüntetni a személyeskedést, ésszerű kompromisszumra van szükség, mert a falu látja kárát, ha nincs egységes irányítás. Fenyvesi Lászlóné azt kérdezte Szabolcs Árpádtól, miért nem kérték ki a lakosság véleményét a költségvetés tárgyalásakor? Nagy tapsot kapott Tringer József, aki azt indítványozta: mondjanak le a jelenlegi képviselők és a polgármester. Legyen új, tiszta választás! Keserű Ferenc szerint a lemondott képviselők ne induljanak a választáson: ők ugyanis már meghátráltak a feldatok elől. Fenyvesi László, az egyik lemondott képviselő azt mondta a polgármesterről: „mindent eltitkolt a testület elől..., egyedül intézkedett, kész tények elé állított bennünket! Dupla munkát viszont nem vállalunk”. Csicsmann Imre ezt megtoldotta azzal: azért mondtak le, hogy ne legyen a testületen belül harc, ne legyenek kerékkötők, akik a településért dolgozni akartak... Nagy vita alakult ki a szociális segélyezésről. Többen kérdezték: a pénzt az igazán rászorulók kapják-e? Többen is kiabálták: „Azért dolgozunk, fizetünk, hogy legyen nekik miből inni I?” A polgármester a fórumon azt mondta; neki a falu lakossága adott megbízatást, nem ez a kis fórum. Csak akkor fog lemondani, ha a választó- polgárok visszahívják. A több mint kétórás vita után is kevés szó esett az időközi választás előkészületeiről; arról, hogy mit kellene tenni a helyi polgároknak és a még hivatalban levő képviselőknek... így valószínű, hogy a június 23-ra kitűzött időközi választások után sem lesz nyugalom a községben. Krutek József- Ezzel mi elköszönünk, s évekig nem politizálunk... Megalakult az 56-os Szövetség kaposvári szervezete Minden jó, ami hasznos Magvetők közössége Gazdakör Somogyaszalóban Mottó:„A történelem időnként produkál olyan körülményeket, hogy nem kell új dolgokat kitalálni, hanem a régi, jól bevált módszereket kell újraszervezni. ” Húsz-huszonöten gyűltek össze Somogyaszalóban a polgármesteri hivatal tanácskozó termében. Előbb kinn az épület előtt folyt a csendes esti beszélgetés az aszalóiak föld- szeretetéről, a napi gondokról, meg hogy csak napokkal korábban röppent fel a hír: a földet művelők érdekében gazdakört kellene alakítani. Az idő rövidsége miatt, talán a hír nem is jutott el mindenkihez. — Nem baj — jegyezte meg valaki—, valahol el kell kezdeni, a magot el kell vetni, aztán majd szaporodik az. Az összefogás erő Fajcsi János a község polgármestere mondja: — Minden kezdeményezést támogatunk és segítünk, ami a község lakóinak érdekét szolgálja. Ezért is meggyőződésünk, hogy a gazdakör mindenképpen ezek sorába tartozik. Hogy miről is van szó valójában? Dr. Tamás Károly, a Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári kara termelésfejlesztési intézetének főigazgatója így beszélt erről: — Úgy érezzük, fontos, hogy találkozzunk a gazdálkodókkal, azokkal, akik részt vesznek az agrártermelésben és eltökélt szándékuk, hogy ezt jobban, eredményesebben akarják végezni. Csak közösen lehet megtalálni azt a módot, hogy ezt a célt elérjük. Természetesen az összefüggésekről, a háttérről is szó került. Arról, hogy az agrárágazat, megfelelő gazdaság- és agrárpolitika, valamint egy sor fontos törvény hiányában elbizonytalanodott, sokasodnak a válságjelenségek, a paraszti munka értelmét, értékét megkérdőjelező problémák. — Sok vita folyik ma nálunk még az üzem nagyságáról is — mondta dr. Tamás Károly. — Nem jó ez sem! A termelés hatékonysága soha, sehol nem függött az üzem nagyságától, — a szakértelem, a technológiai fegyelem határozta meg minden esetben az eredményességet. Sok egyéb mellett egy vállalkozás sikerének négy alapvető feltétele van: a szakértelem, a fejlett technológia, a tőke és a biztonságos piac. Mivel ma Magyarországon együttesen nincs meg ez a négy feltétel, az ország agrárgazdasága nem fordulhat „sarkosan”. A fokozatosságra, az átmenetre, az üzemméretek és termelési feladatok harmóniájának kialakítására idő kell, — de közben gondoskodni kell a feltételekről is. Nyugat-európai példák sora bizonyítja, hogy nem nélkülözhető ehhez az összefogás, a szövetkezés. Az első program A gazdakör — ahogy ez az esti beszélgetésen elhangzott — első és induló fóruma lehet az agrártermelés átalakuló folyamatában. A szakismeretek gyarapításán túl, innen indulhat el olyan kezdeményezés, hogy a gazdák szövetkezzenek termékeik földolgozására, értékesítésére, jussanak kellő információhoz a mindenkori piaci igényekről. — Patinás parasztközösség él ebben a faluban — mondta Pintér György, a termelőszövetkezet elnökhelyettese —, és közösségi érdek, hogy az emberek megtalálják egymást. Méghozzá úgy, hogy megőrzik az elmúlt évtizedek értékeit, de közben megkeresik és megtalálják az új értékek megteremtésének módját is. Hogyan is induljunk ezen az úton? — Erről folyt a beszélgetés. Volt, aki már rögtön finanszírozási kérdéseket vetett fel, volt aki programjavaslatokat tett, mivel is kellene foglalkozni. A kezdeményezés hasznosságával mindenki egyetértett. Ám, hogy elinduljon egy-egy gazdakör, valakinek kell szervezni a munkát, informálni az embereket. Egy valaki felállt, javasolta: legyen a gazdakör elnöke dr. Ballai Attila, az egyetem kaposvári karának tanszékvezető tanára, aki a községben lakik, titkára pedig Pintér György, a szövetkezet elnökhelyettese. Az egyetértés teljes volt. És abban is, hogy két héten belül a gazdakör első programként a paraszti vállalkozások jogi, pénzügyi, gazdaságossági kérdéseit tűzi napirendjére. Nem volt protokoll, nem volt semmi ünnepélyesség. Csak valami elindult... Utószó helyett „A magyar mezőgazdaság vállalkozó szektorának segítésére ma a legcélravezetőbb útnak látszik a gazdakörök szervezése... Minden egyéni gazdának szüksége lesz a termelési ismereteken túl a termelési szerkezet és mérték megtalálásához, a piaci igények, az adózás, a biztosítás ismeretéhez...” ,A világháborút követően a földreformok idején volt már hasonló helyzet, ezért nem kell új dolgot kitalálni, hanem a régi, jól bevált szervezeteket kell újraszervezni.” Ezek a mondatok abban a pályázatban olvashatók, melyet az egyetemi kar termelés- fejlesztési intézete a somogyi vállalkozási központhoz nyújtott be. Dr. Tamás Károly mondta: — A gazdakörök és a gazdaképzés szervezésével a vállalkozó mezőgazdaság kialakítását kívánjuk segíteni. Minél rö- videbb időn belül a megye 228 településén szeretnénk megszervezni a gazdaköröket. Egyetemünk termelésfejlesztési intézete, a továbbképzési központ minden szakmai elméleti támogatást megad ahhoz, hogy az agrártermelők az ország érdekeit jól szolgálják. A pályázat benyújtásának kelte május 8-a. Egy nappal később, május 9-én este Somogyaszalóban megalakult az első gazdakör. Vörös Márta
