Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)

1991-04-10 / 83. szám

1991. április 10.,.szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Bár a repülőgépes mező­gazdasági munkák nem ol­csók, akik megszokták, még­is szívesen alkalmazzák idén is. Kedvező a felhasználók­nak, hogy számos bérleti for­ma közül választhatnak. A pi­lóták maguk is bérelhetnek gépet munkavégzésre. A ha­gyományos szolgáltatás mel­lett újnak számít a polgári utasok légi fuvarozása, séta- repültetése. Ezért vásároltak —, elsőként az országban — egy Cessna típusú gépet, amit légi taxiként üzemeltet­nek majd. Képünkön az új gép látható, illetve egy heli­koptert permetezésre készí­tenek elő. (Fotó: Kovács Tibor) Mezőgazdaság —jövőkép nélkül AGRÁRPROGRAM —AGRÁRGONDOK A magyar mezőgazdaság egyre mélyülő válságát nap mint nap tapasztalhatjuk, az élelmiszer-gazdaság összes nye­resége tavaly az 1989. évinek a hatvan százalékára csappant. Van-e kiút, s ha igen, milyen irányba kell elindulni? — kédez- tük dr. Mészáros Gyulát, a Magyar Agrárkamara közgazdasági igazgatóját, aki egyébként a Pénzügyminisztériumból került ebbe a székbe. Hívásra „házhoz” is megy a Tákisz Ötletet adnak, pénzük nincs Dr. Várfalvi István: 25 ezer ember bérét számfejtjük gazdaságosan A tervgazdaság jól-rosszul működő szabályai már szét­estek, a piaci környezetben nél­külözhetetlen feltételek viszont még nem alakultak ki. Ennek egyik szembetűnő jele az a sú­lyos örökség, hogy az élelmi­szer fetisizált fogalom volt a múlt rendszerben. A lakosság életszínvonalát a tervgazdaság utolsó percéig ezzel védték, ezért az élelmiszerek árai szo­ciálpolitikai elemeket is tartal­maztak. A piacgazdaság ezt nyilvánvalóan nem fogadhatja el, s az átmeneti időszakot fo­gyasztáscsökkentés nélkül nem lehet átvészelni. Az élet- színvonal stabilizálódása azon­ban azonnal serkenti a keresle­tet az élelmiszerek iránt, tehát a piacvesztés kifejezetten átme­neti. Éppen ezért az a kérdés: hogyan lehet az élelmiszert szociálpolitikai funkcióitól megszabadítani úgy, hogy köz­ben a piaci feszültségek is ol­dódjanak. Tervgazdaságra emlékeztető program — Miként kezeli ezt a mosta­nában sokat emlegetett Kupa­program, amely gazdasági kor­mányprogrammá lépett elő ? — Sajnálatos, hogy a pénz­ügyminiszter anyagának agrár- blokkja lényegesen gyengébb színvonalú, mint az általános gazdasági részek. Kupa Mihály programjából világosan kitűnik, hogy nem fiskális szemléletű, s bízik a gazdaság erejében. A mezőgazdasági részek viszont szakmailag a régmúlt filozófiá­ját követik, a tervgazdasági időkre emlélkeztetnek. Ennek oka jórészt szubjektív, mert az állami irányításban kevés az olyan szakember, akinek érde­ke is, és hisz is az agrárgazda­sági rendszerváltásban. — Ön szerint tehát nem ha­mis vád, üres fecsegés, hogy Magyarországnak nincs agrár- politikája? — Az eddigi elképzelések, az elfogadott koncepciók nem te­kinthetők jó agrárprogramnak. A húsipar — nyugati piac — A Magyar Agrárkamara már hónapokkal ezelőtt kidol­gozta a szerintük követendő agrárpolitikát. Az anyagot több fórumon tárgyalták, s az áprilisi közgyűlés is napirendjére tűzi. Önök szerint melyek az új agrárpolitika sarokpontjai? —Az agrárgazdaságot át kell alakítani. A kérdés csupán en­nek a módszere lehet, vagyis hogy teljesen el kell-e törölni a mostani struktúrát, vagy a szer­ves fejlődés alakítja ki az új szervezeteket. A kamara állás­pontja szerint, ha megúsztuk a politikai rendszerváltást tragé­diák nélkül, értelmetlen erőltetni a túlzottan radikális gazdasági átalakulást, és a mezőgazda­ság belső erői által gerjesztett szerves fejlődésé lehet a jövő. Nyilvánvaló, hogy az árarányo­kon változtatni kell, mindenek előtt le kell fejteni róluk a szo­ciálpolitikai funkciókat. Mosta-. nában harsányan beszélünk versenyről, piacról; de azt nem tesszük hozzá, hogy az éppen lábadozó Albániával, vagy a fej­lett Nyugat-Európával aka­runk-e versenyezni. Nincs más alternatíva, mint a nyugati iga­zodás; még akkor is, ha tudjuk, hogy technikai fejlettségben és minőségben súlyos hátránya­ink vannak. Például a magyar húsipari kapacitásoknak csu­pán a 30 százaléka alkalmas a nyugati piacokon elfogadott minőség gyártására. Ha ugyan­is versenyezni akarunk, akkor versenypozíciót kell teremteni, másként hiábavaló ábrándozás az egész. Ez nem feltétlenül je­lent nagyobb termelési támoga­tást, alacsony támogatás, ala­csony adó elven működhetne a mezőgazdaság. Az átalakulás nélkülözhetetlen sarokpontja, hogy a privatizáció jogi feltéte­leit sürgősen garantálja a kor­mány es a parlament.' Ugyan­csak elengedhetetlen, hogy az átalakuló agrárgazdaság mű­ködőképességét szolgálja az infrastruktúra is. Nem csupán az anyagi jellegű struktúrákra, hanem az irányításra is gondo­lok. Kedvező jel, hogy a kor­mánynak novemberig a parla­ment elé kell vinni a földműve­lésügyi igazgatási rendszer fe­lülvizsgálatát, korszerűsítését. —A nyilvánvalóan nem teljes körű felsorolásból kitűnik: te­mérdek a teendő. Ha ezek több­ségét el is végeztük, nem lesz több pénze az országnak, nyil­vánvalóan nem bírjuk a költség- vetési versenyt. Talpon tudunk így maradni? — Nézetem szerint még van­nak tartalékai a mezőgazda­ságnak, egy ideig kibírja a min­denképpen hátrányos diszkri­minációt. Ez három okra vezet­hető vissza. Először is, éghajlati adottságaink kedvezőek, így a szerkezetváltás végigvihető a termelésben. Másodszor, Kele­ten és Nyugaton példa nélküli a magyar agrárstruktúra, neve­zetesen a nagyüzem és a kis­üzem szerencsés ötvöződése. A harmadik, bár szomorú ok, de tény: a parasztság nyomora. A magyar mezőgazdaságban dolgozók lényegesen keveseb­bet keresnek, mint nyugat-eu­rópai társaik, így a termelési költségek az alacsony bérek miatt kordában tarthatók. A kombájn és az úthasználat — Tételezzük fel, hogy az agrárkamara koncepciója helytálló, a válságból való kilá­balásnak elfogadható program­ja. Kamarai törvény azonban nincs, így szellemileg szárnyal­va, fizikailag viszont gúzsba kötve létezik a szervezet. — Valóban rendezni szüksé­ges az agrárkamara helyét. A kamara nem hagyományos, opponáló érdekképviselet, funkciójában több annál: kon­cepciókat alkot, részt vállal a termelés és a piac működteté­sében, tagságának érdek­egyeztető fórumokat nyújt. En­nek közelmúltbeli példája, hogy a gazdasági kabinet elnökéhez nyújtottunk be indítványt az engergiaár — és adórendszer harmonizálására. Eszerint tu­domásul vesszük, hogy a gáz­olaj ára nyugat-európai, ugyan­akkor azt követeljük, hogy az adó visszatérítése is ahhoz iga­zodjék. A traktor és a kombájn alig használja az utakat a Lajtán túl és innen, de ezért amott az adót visszatérítik. A következe­tesség szabályai szerint ez itt is járna, ami nyolcmilliárd forintot, a mezőgazdasági nyereségnek több mint a felét jelenti. Tehát a kamarai munka a termelésre koncentrál, az irányítás szak­maiságát erősíti, ami demokra­tikus körülmények között sem az irányítók, sem az irányítottak érdekeivel nem ellentétes. V. Farkas József Az önkormányzatok se­gítése az egyik feladata a közelmúltban megalakult Tákisz-nak. Teljes neve így hangzik: a Belügymi­nisztérium Somogy Me­gyei Területi Államháztar­tási és Közigazgatási In­formációs Szolgálata. Ve­zetője dr. Várfalvi István lett, pályázat útján. Koráb­ban a megyei önkormány­zat közgazdasági főosz­tályvezetője volt. — Ma nem szerencsés újabb hivatalok létrehozását bejelen­teni — mondta —, a közvéle­mény úgy gondolja, hogy akkor növekszik a közigazgatás lét­száma, s vele a bürokrácia. Másról van szó: ma szükség van a kormányzat és az önkor­mányzatok közötti közvetítő szintre. Az önkormányzatokkal összefüggő gazdasági, pénz­ügyi, informatikai feladatok ellá­tására hozta létre a kormány a területi-államháztartási és köz- igazgatási információs szolgá­latokat. Alapvető feladatuk az információ áramlásának bizto­sítása az önkormányzatok és a központi kormányzat között. A miénk nem egy újabb szerve­zet, a létszáma is kisebb. A volt megyei tanácsi apparátusból húszán vannak itt. Ide került az egykori tanácsi költségvetési elszámoló hivatal teljes appará­tusa a számítógépekkel, a bér- számfejtéssel együtt. A létszá­munk 170—180. Kihelyezett szakszolgálat — Miben segít a szolgálat az önkormányzatoknak ? — Kötelező feladatunk a kapcsolat tartása a kormányzat és a települések között a költ­ségvetés-tervezéstől a céltá­mogatások megpályázásáig. A kormányzat területi kihelyezett szakszolgálataként működünk. Vannak sajátos feladataink, mint a pénzellátás és az infor­mációs rendszer megszervezé­se. A számítástechnikai háttér­re épülve bennünket bíztak meg az országos népesség­nyilvántartás, a választások, népszavazás informatikai fel­adatainak ellátásával. Termé­szetesen az utóbbi kettő ható­sági-jogi része a köztársasági megbízott hivatalához tartozik. Az önkormányzat igénye szerint térítésmentesen végez­nek több szolgáltatást. Az ön­kormányzatoknál és intézmé­nyeikben mintegy 25 ezer em­ber dolgozik. Bérük számfejté­sét, társadalombiztosítási ellá­tását, a személyi jövedelmi adózással összefüggő ügyinté­zést az önkormányzatok ingye­nesen igénybe vehetik. Úgy tetszik, ma ez a legcélszerűbb, a leggazdaságosabb megol­dás. Somogybán a 70 tanács helyett'240 önkormányzat ala­kult. Közülük 180 tartozik kör­jegyzőséghez, gazdasági érte­lemben azonban valamennyi önálló. A költségvetés készíté­sével, a gazdálkodással kap­csolatos térítésmentes szak­mai tanácsadó munka ezért az egyik legfontosabb. Hívjon, jövünk! — Hívásra házhoz megyünk — mondta dr. Várfalvi István. — Néhány kollégám a kis települé­seket járja, és megpróbálja a legnagyobb szakmai segítsé­get adni, hasznosítva a más te­lepüléseken szerzett jó vagy rossz tapasztalatokat, de nem szólnak bele a döntésekbe. — A kötelező feladatainkon felül végezhetünk bármilyen vállalkozási, szolgáltatási tevé­kenységet térítésért az önkor­mányzatoknak és az intézmé­nyeiknek, vagy más szerveze­teknek. Ez lehet adózás-, vállal­kozásszervezés, számítás- technika. Ez a tevékenységünk szerintem majd a későbbi évek­ben teljesedik ki. — Az eddig elmondottakból kiderült: a szolgálathoz csak tanácsért lehet fordulni, pénzért nem. — A kormány nem a régi pénzelosztó funkciót akarta át­menteni a volt megyei tanácsi feladatok közül, hanem azt a szellemi kapacitást, amelyre szükségük van a települések­nek. Ma pénzügyi döntést csak testület hozhat. A Tákisz ebben előkészítő, informatív tevé­kenységet lát el. Példaként em­lítem a céltámogatási pályáza­tok összegyűjtését, továbbítá­sát, valamint az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű telepü­lések központi támogatásainak előkészítését. Különösen a kis települések igényelték a segít­ségünket a pályázatok benyúj­tásához az elmúlt másfél hó­napban. Abban segítünk az ön- kormányzatoknak, hogyan tud­nak pénzhez jutni, s miként használhatják fel azt a legész- szerűbben. Ez nem kevés! Lajos Géza Nem a név; az eredmény a fontos A politika iránt érdeklődők húsvéti aján­déka volt az a fideszes felismerés, amely­ben — némi nyers analógiával, hason­lóan az 1977-es spanyolországi Monc- loa-paktumhoz — javaslatot tettek arra, hogy a hat parlamenti párt kössön közjogi és gazdasági szerződést. Az előzetes el­képzelések szerint az egy hónapos tár­gyalássorozat keretében az eltérő kon­cepciók között kellene konszenzust te­remteni. A kezdeményezés célja minden­képpen érthető. Egy politikai „váltó gaz­dálkodásra” törekvő országban kétségkí­vül fontos, hogy a jövőt is meghatározó alapvető törvények a lehető legszélesebb társadalmi konszenzuson nyugodjanak. A kezdeményezés megértésre talált. Támogatásáról biztosította a kormány, és Antall József miniszterelnök hangsúlyoz­ta: szó sincs arról, hogy valamiféle újabb kerékasztal-tárgyalások kezdődjenek. A hatpárti megbeszélések hozadéka az lehet, hogy a pártok össznemzeti kérdé­sekben egyeztetik álláspontjukat. Göncz Árpád köztársasági elnök őröm­mel fogadta a fiatal demokraták javasla­tát, és szükségesnek tartotta kiemelni: az egyeztetésnek okvetlenül a jövőbe kell mutatni, s a társadalmat feszítő gondokra megoldást ajánlani. A parlamenti pártok is kifejtették állás-' pontjukat. A megítélésben lévő eltérések ellenére egyetértettek a tárgyalássorozat szükségességében. A politikai élet meghatározó szereplői újabb ösztönzést kaptak tehát arra, hogy a csendes magyar forradalom haladási sebességét fokozzák. Az ebben való kö­zös érdekeltség nyilvánvaló. A közvéle­ményjelentős része is eredményeket vár. Joggal követeli, hogy az új magyar társa­dalom berendezkedése vessen számot a jövővel, és csak a demokráciát szavatol­ja, ne pedig a hatalom birtoklását. Fontos alaptörvények hiányoznak még. A gazdasági rendszerváltozás fele­mássága is bizonyítja, hogy a jelenlegi sem nem terv, sem nem piac állapota a tisztességes gazdasági törekvések mel­lett nagy lehetőségeket biztosít a manipu­lációhoz. Azt is, hogy az eddigi változás újfent csak az alullevőket gyötörte. Min­den rendszerváltozásnak vannak haszonélvezői és szenvedői. A szenve­dők száma egyre nagyobb, a haszonélve­zőket pedig nem méri, s nem is korlátozza a piac. Alkotmányozni kellene, hogy a hatalmi elit váltása ne eredményezze az egész társadalom sarkaiból való kifordítását. Szavatolni a jogokat, s nemcsak beszélni róla. Életteret és lehetőséget adni az egyes embernek, hogy eltarthassa csa­ládját. Csak úgy, ahogy az fejlett demok­ráciákban szokás. Teljesen mindegy, hogy miként nevezik azt a tárgyalást, amelynek eredménye­képpen felgyorsul a törvényhozás, és megszületnek a demokratikus parlament­ben az oly fontos törvények. Ha az embe­rek azt tapasztalják, hogy valóban érez­hető pozitív változásoknak is tanúi, ha megtudhatják, hogy mit hoz a holnap. Ma már ugyanis milliók vannak ebben az országban, akik erejüket megfeszítve is alig bírják tovább! Lengyel János

Next

/
Oldalképek
Tartalom