Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-06 / 80. szám
1991. április 6., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 SPINDLER BÉLA: A SZÍNHÁZ MISZTÉRIUMA ÉRDEKEL... Tudományos ülés a kaposvári kórházban Sorsszerű volt, hogy színész lett Spindler Béla a sokat foglalkoztatott kaposvári színészek közé tartozik. Nem véletlen ez, hiszen bizonyította: a különféle műfajokban egyaránt otthonosan mozog. Ha csak az idei évadra gondolunk: a Micimackó, a Csárdás, a Valahol Oroszországban, a Rejtő-kabaré és a Kihallgatás című darabokban láthattuk. Spindler Béla közel másfél évtizede tagja a Csiky Gergely Színház társulatának, és igazából töretlen volt a színészpályája. Amit Kaposvár adott A magyar színházművészet most mindennapi létéért küzd, ezért Spindler Béla is nehezebben fogalmazza meg első mondatait. így inkább visszakanyarodunk a múltba, a pálya legelejére, hogy könnyebben induljon a beszélgetés. — Semmiféle előzménye nem volt a színészetnek a családomban, még csak a művészi pálya közelében sem volt senki — kezdi a visszaemlékezést. — Most, így visszagondolva, nem lehettem volna mégsem más, mint színész. Az alkatomat, az energiámat ismerve sorsszerű volt ez. Emlékszem, hogy egy napon mentem haza az iskolából, és azt mondtam magamban: én színész leszek. Otthon elővettem Ady Endre Szeretőm, ha szeretnének című versét, megtanultam, és egy gimnáziumi szavalóversenyt nyertem. Mindenki megrökönyödött, hiszen addig senki nem tudta rólam, hogy verset mondok. Mindez a József Attila Gimnáziumban történt, a fizika— kémia tagozaton. Aztán több versmondóversenyt megnyert, és második nekifutásra felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Marton Endre osztályában együtt végzett például Udvaros Dorottyával és Balkay Gézával. Azt mondja: a főiskolától már egyenes út vezetett a kaposvári társulathoz. A szakmát igazán itt tanulta meg még akkor is, ha főiskolás korában Kálmán Györgytől, Kállai Ferenctől, Törőcsik Maritól és Cserhalmi Györgytől leshette el a szakma fortélyait a Nemzeti Színházban tartott gyakorlatokon. Például azt a szinte hihetetlen próbakoncentrációt, amely a színészi mesterség művelésének az alaptétele. S hogy mit adott Kaposvár? — Nagy szerencsém volt a pályakezdéssel — állítja Spindler Béla. — Semmiféle más életem nem volt akkoriban. Ennek nagyon örülök. Két olyan kollégával találkoztam itt, aki alapvetően meghatározta színészi fejlődésem irányát. Koltai Róbertról és Jordán Tamásról beszélek. Megtanultam tőlük: az alakítás minden este szülessen újra a színpadon és aznapi életemet „fel tudjam pakolni” ugyanabba a szerepbe. Tehát a megformált figura soha ne veszítse el az életet. Koltai az operettben tanított meg erre, Jordán T amás pedig — elsősorban az Úri muri kapcsán—karizmatikus személyiségével hatott rám. Megtanultam tőle azt, hogyan vessem le magamról a színészi kifejezőeszközök har- sányságát, hogy jobban bízzam a kimondott szóban, mert ez önmagában is megtölti a teret. A leegyszerűsödés élménye volt ez. A szerep legapróbb ízéig Spindler Bélát igazából nem a darabok érdeklik. A színház misztériumára kíváncsi, ahogy estéről estére fölmegy a függöny. Hogy mit játszik, szinte mindegy. Az a fontos, hogy szerepének legapróbb ízéig eljusson magában. Intenzív színész; alakításainak legfontosabb momentuma, hogy milyen a szerep kisugárzása. Szóba hozom mostani közérzetét, a társulati életet. Nyíltan és megfontoltan beszél. — Amikor játszom, akkor nagyon jól érzem magam. Egyébként már kevésbé. A színházak körüli viták és marakodások nem tesznek jót senkinek, különösen nem a színházaknak. A provincializmus veszprémi példája (a színigazgató-választás módszere) is baljós előjel volt. A másik gond pedig általános: ki kellene nevelni egy koncepciózus rendezőgárdát, amely művelt, felkészült és van véleménye a világról. Babar- czyék nemzedéke után nagy az űr, nincsenek rendezői az országnak. Mindezek ellenére Spindler Béla optimista, mert ezt kikényszeríti magából. Tud színészként dolgozni, öröm neki a játék, és ez nem kevés. Ezt nem lehet elvenni tőle. Ahogyan a családját sem, amely kikapcsolja és feltölti. Amit korábban a színházi közösségben talált meg, azt most a család vette át. Ez ad energiát neki a mindennapokhoz. Színházban és közéletben egyaránt. Varga Zsolt Az Európa-házról álmodom... Politikusaink mostanában olcsóbb árakat, elszegényedés-ellenes gazdaságpolitikát, fizetésemelést, jobb közbiztonságot, igazi rendszerváltást a munkahelyeken — már nem ígérnek. Viszont úton-útfélen azzal etetnek bennünket, hogy előbb- utóbb eljutunk az Európa-házba. Azt hiszem, én vagyok az első manusz, aki álmában eljutott ebbe az óriási politikai csinnadrattával reklámozott intézménybe. Az éjjel álmomban én voltam az első magyar vendég az Eu- rópa-házban. Lenyűgöző élmény... Fantasztikus... Az orosz trojkán érkező vendégeket görögtűzzel köszöntik, és tiszteletükre megszólalnak a bázeli harangok. A ház japánkertjében svédasztalt terítenek. Az asztalon franciasaláta, angolszalonna, prágai sonka, pozsonyi kifli, párizsi szelet. Az italkülönlegességek között van skót whisky, bordói vörösbor, bajor sör, Kocsis Irma. Desszertként törökmézet, szultánkenyeret és amerikaimogyorót kínálnak. A férfiak havannaszivart is kapnak. Az étkezés alatt egy sváb fúvószenekar skót szoknyában angolkürtökön varsói szerenádot ad elő. Könnyítés, hogy a vendégek közül azoknak, akik angolkórosak, a törökülés nem kötelező. A vendégszobákban, spanyolfal mögött, angolkisasszonyoknál nevelkedett társalkodónők franciaagyon brüsszelj csipkéből készült fehérneműben várják a férfivendégeket. Állítólag az APEH-ellenőröket spanyolcsizmákba öltöztetik, és egész éves jó munkájuk jutalmaként elviszik őket az eliziumi mezőkre. A vendég hölgyek programjának sajtótájékoztatóját—sajnos — lekéstem, de azt beszélik, feltehetően arra is lesz mód, hogy az idősebb, egyedülálló hölgyek pekingi palotapincsik mellett spanyolbakot is tarthatnak. Arra ébredtem, hogy piszkosul korog a gyomrom, és éhes vagyok. Mivel jelenlegi lakásom egy bontásra ítélt közértraktár elhagyott sarkában van, kimásztam a papundeklihalmaz alól, és a tegnap esti vacsora maradékát gyorsan belapátoltam. A reggeli tisztálkodáson is hamar túlestem — körbenyaltam a számat—, zsebre vágtam a hangszeremet, és usgyi, a meló! A metró egyik végállomásán ülök a földön, és szájharmonikázás- sal szórakoztatom a nagyérdeműt. A haverok azt mondják, hogy menjek a Blahára, ott jobban lehet keresni, de én csökönyös vagyok. Amíg nem jutunk el az Európa-házba, itt maradok! Kiss György Mihály Levél Párizsból „ Együtt ünnepeltünk” A napokban egy levél érkezett hozzám Párizsból. Egy magyar ferences-történész küldte, páter Bozsoky Pál, aki szülőfaluja történetén dolgozva megírta már 1000 oldalas kéziratát Segesd mezővárosának 1848-ig terjedő történetéről. A kéziratot ismertettem a Somogyi Néplap hasábjain, és szóvá tettem az ottani szerzeteslevéltár II. világháború alatti pusztulását, a Rend história domusá- nak eltűnését. Cikkem olvastán egy ismeretlen segesdi olvasó azt közölte velem, hogy az értékes kéziratot az egyik plébános gazdaasszonya vette magához, és a leszármazottjánál található Kaposvárott. Mivel az értékes forráshoz jelentős tudományos érdekek fűződnek, a címet közöltem a szerzővel — a dokumentum esetleges megvásárlása végett. A levél második részében a szerzetes beszámolt az idei párizsi március 15-ről. „Még a hazai lapok nem érkeztek meg az otthoni márciusi ünnepségekről — írta —, de nálunk, Párizsban az én korosztályom, bizony, emlékezni fog az idei évre. 1949 óta először fordult elő, hogy a hivatalos Magyarország megbízottjai együtt ünnepeltek a párizsi magyar kolónia tagjaival. Volt fogadás a konzulátuson — ott van szép terem! — a volt hazai „agg harcosok” és a volt idegenlégiósok és a francia hadseregben szolgált újabb nemzedék is fogadott, és ma reggel volt a hivatalos mise, ökumenikus jelleggel, hiszen egyik-másik imát a kálvinista tiszteletes mondta... És békésen megfértek egymás mellett az ebédnél is — amint mondani szokták — különböző filozófiai, politikai és vallási családok tagjai. ” Több mint 40 éves ittlétem alatt cak 56-ban láttam ilyen egységet... „Bárha meg is maradhatna a szokásos differenciálódás mellett és ellenére is! Talán most már megértik a magyarok itt is — fűzte hozzá Bozsoky Pál —, hogy lehet vitatkozni anélkül is, hogy azonnal kiássuk a csatabárdot, avagy magyarul: mindjárt kardot rántsunk egy másra... Én optimista vagyok, mert ferences, s így remélek...” A párizsi magyarok márciusi ünnepségének a margójára is odaírhatjuk: „Szép volt, magyarok”. Kanyar József GYÓGYÍTÓ KUTATÓK A napokban tartott tudományos ülést Kaposváron a kaposvári kórház-rendelőintézet tudományos bizottsága és a Pécsi Akadémiai Bizottság somogy megyei szekciója. A dr. Orbán István, dr. Rozsos István osztályvezető főorvosok és dr. Prievara Ferenc Tibor főorvos elnökletével lezajlott ülésen három belgyógyász előadását hallgathatták meg az összegyűlt orvosok. Dr. Rumi György, a 2. belgyógyászati osztály vezető főorvosa tartott előadást a szelén státuszvizsgálatáról, a colorestalis rákos és praecarcinonisos betegekben. Elmondta: a kórház és az agrártudományi egyetem közös kutatásokat végzett ebben a témában. — Az emberi szervezetnek nélkülözhetetlen szüksége van a szelénre — mondta. — Epidemiológiai megfigyelések bizonyítják, hogy a szelén hiánya és bizonyos daganatos megbetegedések között összefüggés van, a szelénhiány fontos szerepet játszik kialakulásukban, mivel ez az elem olyan enzimnek az alkotórésze, amely az ilyen típusú betegségek elleni védekezésben meghatározó. Régóta ismeretes, hogy a bélrákosok szelénszintje alacsony. A kórház és az egyetem kutatócsoportja most azt is bebizonyította, hogy ugyanez a szelénszint már a praecarcino- sisos (rákelőző) állapotban is jóval alacsonyabb az átlagnál. Márpedig ha ez így van, akkor idejében fel lehet ismerni a kezdődő rákot, s pótolva a szervezetben a szelént, meg lehet előzni a betegség kialakulását. Vannak fokozottan veszélyeztetett betegcsoportok, akiknél könnyen kialakulhat rák. Náluk is nagymértékben csökkenthető lenne a veszély a szelén megfelelő adagolásával. A világ egyes részein sem mindenütt megfelelő az ellátottság ebből az elemből. Vannak területek, ahol az átlagnál kevesebb szelén kerül az emberek szervezetébe. Ezeken a helyeken szükség lenne a mesterséges pótlására is. A következő előadó dr. Graf- fits Éva volt. Egy ritka és súlyos gyomorbetegség, a Menetrie- re-betegség esetében alkalmazott sikeres Ranitidin-terápiájá- ról beszélt. A betegség lényege, hogy a gyomor nyálkahártyája megvastagszik, s emiatt fehérjét veszít a szervezet. A betegség teljes legyengüléssel jár, s a vége operáció lenne, ha nem sikerül gyógyszeres kezeléssel gyógyítani. A doktornő olyan gyógyszert használt fel, amit eddig csak fekélyeknél szoktak alkalmazni, s így bebizonyosodott, hogy ezt a betegséget is panaszmentessé teszi. Az utolsó előadás témája az Incipiens vastagbél carcinoma colonoscopos felismerése és intraoperativ lokalizálása volt, s dr. Kollár Balázs nevéhez fűződik; (Több szempontból is megvizsgálta a műtét közben végzett tükrözéses vizsgálatokat. Beszélt a kezdődő rák felismerését elősegítő endoszkópos vizsgálatról, amellyel már az egész kicsi, tapintással még nem is érezhető daganatot is föl lehet ismerni, s amit épp ezért az operáció közben „nyitott hasnál” is kell használni, s beszélt a száloptikás vastagbél vizsgálatnál a szövetmintát elemző patológus szerepéről is. Az előadások után dr. Rumi György elmondta: ilyen szakmai ülésekre háromhetente sor kerül a kórházban, s rendkívül hasznosnak tartja ezt a “házon belüli megmérettetést”. A vitákból csak tanulni lehet, s a fiatal orvos előadók itt nyilvánosságot kaphatnak munkájuk bemutatásához. N. L. Vecsési Sándor festménye
