Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)

1991-04-05 / 79. szám

1991. április 5., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Nem könnyű nehézállványt építeni JUSTITIA ÚJ ARCOT KAP Fotó: Gyertyás László HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGEK MUTATKOZTAK BE SIÓFOKON Vendéglátó-ipari szakkiállítás és vásár ÚJ TERMÉKEK MAGYAR PIACON Még csak a munka felénél tartanak, de már így is egy fél fenyőerdő benne van abban az állványzatban (erődítmény­ben?), amely néhány hónapos szünet után újból ott díszük Kaposváron a megyei bíróság épületének homlokfalánál. So­kan —és joggal — kérdezgetik, találgatják; vajon miért e szem­mel láthatólag hatalmas költ­séggel járó újraállványozás? Hiszen nemrégen bontották le a régit. — Először is, ez nem „újraáll­ványozás” — mondta Neményi Istvánná gazdasági vezető. — A régi ugyanis egy könnyűszer­kezetű állványrendszer volt, ez pedig nehézállvány. Azért van szükség rá, mert szeretnénk restauráltatni az épület tetején levő, életveszélyessé vált Justi­tia szobrot, a két bástyát és a timpanont. — Nem lehetett volna meg­csinálni mindezt, amíg állt a régi állvány? — Nem, mert ezek több ton­nás kövek, mozgatásukhoz és a munkához nehézállványt ír elő a szabvány. A szobrot és a timpanont ugyanis ott fent, a helyén restaurálják, de a bás­tyákat leveszik, és a helyükre vadonatújak kerülnek. — Mennyibe kerül ez az új állvány? — Hétmillió forint körül lesz a végső költség, de mielőtt meg­kérdezné elmondom: nem mi és nem is a városi önkormány­zat fizeti. A pénzt az Igazság­ügyi Minisztériumtól kapjuk, s az állványrendszert a lebontás után még három helyen hasz­nosítják. — Arra nem lett volna lehető­ség, hogy mindjárt elsőre ezt az állványt építsék föl? Hiszen akkor a réginek az árát megspó­rolhatták volna. — Nem lehetett így megolda­ni, mert a nehézállványnál nem lehet szintenként munkahelye­ket kiépíteni, erre csak a köny- nyűszerkezetű alkalmas. Az újnak a legtetején lesz egy foga­dószint. — Mikorra lesz kész? — A bástyák elkészültek, a többi restaurálás pedig augusz­tus végén fejeződik be, a szer­ződés értelmében. Ezután a te­tőt állítják helyre, úgyhogy a végső határidő november. Ad­digra az állványt is lebontják. — És mikor lesz egy újabb állvány? — Remélem, nem mostaná­ban. Reméljük mi is. És azt is: ha már újra lesz egy állvány, akkor erről kijavítják azokat a hibákat is, amelyek a nemrég befejező­dött felújítási munkák után ke­letkeztek. Mert a jobb oldali oszlop fölött egész nagy darab hiányzik már a díszvakolatból, és az épület más részeit is ki­kezdte az idő. Ez a rövid idő... Talán jobb lenne, ha egyáltalán le sem bontanák ezt a stabil áll­ványt? Varga Ottó (Folytatás az 1. oldalról) A kétnapos, vendéglátó-ipari szakkiállítást és vásárt elsősor­ban az úgynevezett nagyfel­használók, a szállodák, az ét­termek és üdülők részére ter­vezték — annak reményében, hogy az igényes termékek aján­lásával lehetőség lesz a kultú­rált, színvonalas vendéglátás, a minőségi turizmus megterem­tésére. E szakkiállításon 24 hazai és külföldi cég képviselte­ti magát, köztük például a né­metországi Quelle is, amely konyhai berendezésein kívül különféle szoláriumokat, szau­nát és edzőpadokat hozott. De itt van az ugyancsak németor­szági Küppersbusch cég is, amely most lépett be először a magyar piacra, s mutatja be kis- és nagykonyhai berendezéseit, sütő-, főző-, hűtő- és ételadago­ló eszközeit. Természetesen a fagylaltok hazája, Olaszország sem ma­radhatott ki a bemutatkozó cé­gek sorából — a BRAS cég ezúttal a legkülönfélébb üdítő­automatáit hozta Magyaror­szágra. A finomacélárukat a vi­lághírű WMF Hotel — német cég — képviselteti; ez szintén új még a magyar piacon. Hazai vonatkozásban a vilá­gítástechnikai és elektronikus berendezéseket bemutató Ra- vill cég mellett a legkiemelke­dőbb színvonalú talán az Alföldi Porcelángyár—Tablede Franc vegyes vállalatának bemutató­ja, amely rendkívül ízléses és európai színvonalú porcelán­áruit és rozsdamentes háztartá­si és vendéglátó-ipari edényeit mutatja be. A szakkiállítás ter­mészetesen vásárlásra is lehe­tőséget ad, mind nagy- és kis­üzemek, mind pedig a polgárok számára. Juhász László, a főrendező cég vezetője elmondta; e kiállí­tást hagyományossá szeretnék tenni, lehetőséget teremtve minden év tavaszán a kereske­delmi cégek, illetve az új termé­kek bemutatásához. A folyama­tosságot pedig egy budapesti kiállítóterem létrehozásával kí­vánják biztosítani, ahol lehető­ség lesz a cégek és a vevők ál­landó kapcsolattartására. Dénesi Erika Schöller fagylalt Siófokról, burgonyachips Nagyatádról Beváltotta ígéretét a Zöldért Ez nem tavaszi saláta — Nem mondtak le a fejlesztésekről Mindannyian most tanulunk Licitálás E-hitelre Április második hetével meg­kezdődnek azok az árverések, amelyeket lapokban, üzletek portálján és egyéb módon meg­hirdetett az Állami Vagyonügy­nökség (ÁVÜ). Eszerint, privati­zációs programja keretében, a megfelelő feltételek megléte, il­letve vállalása esetén Egzisz­tenciahitelt is igénybe vehetnek az egyéni vállalkozók. Ámbár ebben a hónapban már országosan 17-pénzinté­zethez lehet hitelígérvényért fordulni, az E-hitelt kérőkről a tapasztalatok összegzésére még nem vállalkoznak. Mivel legkorábban — március köze­pétől — az Országos Kereske­delmi és Hitelbanknál (OKHB), valamint az Iparbanknál foglal­koztak az E-hitelt fölvenni szán­dékozó ügyfelekkel, tájékoz­tatásért Varga Istvánhoz, az OKHB osztályvezetőjéhez for­dultunk. — Hozzánk húszegynéhány vállalat mintegy 200 boltjára, üzletrészére vonatkozó ajánlat futott be. Ez egyelőre az E-hitel igénybevételét is lehetővé tevő privatizációs kínálat, és nem panaszkodhatunk: szép szám­mal érdeklődnek a vállalkozók. Ám hogy végül kik jutnak el addig, hogy tőlünk hitelígér­vényt is kapjanak, erre most még korai volna válaszolni, hi­szen az első árverés, amelyen majd licitálhatnak az érdeklő­dők, április 9-én lesz Buda­pesten. Ezután azonban várha­tóan „felpörög majd a motor”, és másutt is sor kerül az árveré­sekre. — Az eddigi jelentkezők mennyire ismerik a lehetősége­ket, és azt, hogy tőlük mit vár a bank? — Egyértelmű tapasztala­tunk, hogy a privatizáció és a hitelfolyósítás körülményeit, szabályait illetően elég sok volt az értelmezési probléma. Nemcsak a hozzánk forduló magánszemélyek, hanem álta­lában a pénzintézetek körében is. Mi ezt igyekeztünk gyorsan „tisztába tenni”, talán ezért is indulhattunk a legkorábban a versenytársak közül. — És az ügyfelek? — Érzékelhető, hogy infor­mációik több forrásból — sajtó­ból, egymás közötti beszélgeté­sekből, banki tájékoztatókból— táplálkoztak, és nem mindig áll­tak össze világos képpé. De hát én ezt természetesnek is tar­tom, hiszen mindannyian tanu­lási folyamat kezdetén va­gyunk, s a Nyugaton már honos pénzügyi kultúra nálunk csak ezután — éppen az ilyen folya­matok eredményeképpen — fog kialakulni. Ügyfeleinknek nem róhatjuk föl, hogy nem lépnek fel nyomban tapasztalt vállalkozóként; majd a gyakor­lat révén válnak azzá. Az is okoz némi bizonytalanságot, hogy az esetek többségében nem a boltok tulajdonjoga el­adó, hanem csak a bérleti jog. így, egy újabb privatizációs döntés alkalmával tudniuk kell, hogy mit jelent számukra, ha bérlőként elővásárlási jogot él­veznek, s mérlegelniük kell e lehetőség értékét mostani dön­tésük előtt. S. J. Jó híreket várnak a hamaro­san megjelenő gólyahírtől a Somogy megyei Zöldértnél. Hetesi Ferenc igazgató tegnap arról számolt be lapunknak, hogy nagyrészt már most való­ra váltak terveik, s újabb tárgya­lásokat folytatnak, hogy fejlesz­tési elképzeléseiket megvaló­síthassák. Nem panaszkodott. Ez ritkaság ezekben a napok­ban. Az év első három hónapjá­ban 15 millió forinttal nőtt a for­galmuk. Történjen bármi is, azért burgonyát, hagymát, lisz­tet és olajat egyaránt vásáro­lunk, mert valamiből ennünk is kell. A Zöldért tavaly nagykeres­kedelmi jogot szerzett, s ezt a tevékenységét tovább bővítet­te: nemcsak zöldségféléket és élelmiszer-ipari termékeket kí­nálnak, hanem palackozott ita­lokat is. Fonyódon és Siófokon a régi raktáraikban diszkontáru­házakat nyitottak. Siófokon át­alakították a korábbi jéggyáru­kat, s ezt bérbe adták a Schöl­ler—Budatej Kft.-nek, amely itt tárolja a világhírű fagylaltját, hogy a lehető leggyorsabban szállíthassanak a fővárosba, il­letve az ország különböző ré­szeibe. Felvállalták a megyé­ben az Orsi húskészítmények értékesítését is. Mondhatnánk, hogy ez itt a reklámnak a helye, de nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy bizonyíté­kaink vannak rá: vállalkozói szellemmel sok mindent el lehet érni. Hetesi Ferenc szerint azért minden jó ötletnek vannak hatá­rai: a készletek bővítéséhez hi­telt kell fölvenni, azt pedig csak 35 százalékos kamatra adnak. Ha enélkül nem tudnának fizet­ni a gyártóknak, többet árut sem kapnának. Hallottuk, hogyha elmennének egy gyártóhoz, akkor mindjárt azt kérdezik tő­lük: milyen vállalkozást képvi­selnek. Vannak olyan társulá­sok, amelyeknek már sehol nincs hitelük. A Zöldért alapvető feladata, hogy zöldségfélékből biztosítsa az ellátást. Ezért ültek tárgya­lóasztalhoz a somogyi áfészek- kel. Jó hír a dél-somogyi ter­mesztőknek, hogy megállapod­tak 160 vagon lémálna értéke­sítésében. Ez mindenképpen exportra kerül. Akárcsak az a 60 vagon szamóca, amely iránt külföldön érdeklődnek. A Zöld­ért tárgyalási alapja a közös érdekeltség és kockázatválla­lás. Az már majdnem biztos — csak a szerződést kell alárírni —, hogy,az ősszel megkezdő­dik a burgonyachips gyártását. Nagyatádon. A tároló mellett készül el — olasz segítséggel — az olaj­ban sütött burgonyaszirmokat készítő üzem. Zákányi, hosz- szabb ideje kihasználatlan tele­püket pedig egy bankcsoport venné meg élelmiszer-tar­tósításra. Ez azért is érdekes, mert újabb megélhetési lehető­séget adhatna a környéken élőknek. (Nagy) Vagyonkezelői pályázatokat írnak ki (Folytatás az 1. oldalról) A vagyonkezelés céljául a vagyon értékének megőrzését és gyarapítását, a privatizációs folyamat decentralizálását, il­letve a hazai tulajdonosi struk­túra megváltoztatását jelölték meg. A pályázatokban az Álla­mi Vagyonügynökség biztosíta­ni kívánja a vagyonkezelésre jelentkező cégek számára azt, hogy a vagyonkezelés és a pri­vatizációs folyamat összekap­csolódjon. Az ÁVÜ a leendő va­gyonkezelő cégekkel egyedi szerződéseket köt majd az állami vagyonrészek átvételé­re, privatizációjuk lebonyolítá- sára. Az ÁVÜ szakemberei szerint jelenleg mintegy 200 milliárd forint állami vagyont érintene az akció, ennek jelentős része már átalakult gazdasági társasá­gokban, részvénytársaságok­ban, illetve kft.-kben levő állami tulajdon. A szerződés három évre szól majd, s a megállapo­dásban az Állami Vagyonügy­nökség az átadott részvény- és üzletrészcsomag induló értéké­nek a harmadik év végére szá­mított, kamatokkal növelt érté­kéhez viszonyítva legalább 25 százalékos értéknövekedés elérését köti ki. Az Állami Vagyonügynökség első ízben egy meghatározott szakmai területen is kezdemé­nyezi az állami tulajdon lebontá­sát: meghirdeti az építőipari pri­vatizációs programot. Nogytakaritas Tavaszi nagytakarítást végez Kaposváron a Városgazdálkodási Vállalat. Tisztítják a köztereket, felássák a virágágyásokat; ezekbe május közepére kiültetik a virágpaiántákat. Az Április 4. utca és a Be­loiannisz utca kereszteződésénél a víz nyomvezetékét is helyreállítják Gyertyás László felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom