Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-30 / 99. szám
1991. április 30., -kedd SOMOGYI HÍRLAP 9 A múlt a város holnapjában Siófok múzeumügye Minden ellenkező látszat ellenere talán a legjobb, a legalkalmasabb időben mondom el gondolataimat a siófoki muzeumügyröl. Teszem ezt azért, mert illetékesnek érzem ra magam. Hosszu-hosszu idő óta figyelemmel kiserem a magyar muzeumügy. benne különösen a Somogy megyei és ezen belül is a siófoki muzeumügy alakulását." A magyar múzeumügy nem egészségesen, nem szerves gazdasági-, társadalmi- és kulturális fejlődés útján, hanem nagymértékben esetlegesen és általában későn formálódott olyanná, amilyen. A társadalomtudományok azt tanítják, hogy a múzeum az urbanizáció egyfajta sajátos eszköze, egyben kifejezője is. A mai értelemben vett múzeum a polgári fejlődés eredménye és szerte a világon — éppen a nagyobb, sőt a legnagyobb városok esetében — a kérdéses városi közösség sajátos státuszszimbóluma is. A polgári fejlődést, az urbanizáció előrehaladását kísérő múzeumi kibontakozás szempontjából az adott település vonzáskörzete ugyanolyan jelentőségű, mint a település saját gazdasági szerepvállalása, társadalomszervezése, kulturális koncentrációja. Mindezek a városfejlődési tényezők a település saját, de a vonzáskörzet életmegnyilvánulásainak, funkcióinak - az összegyűjtését és működte fáséi jelentik. Mitől város a város? A fejlődésben lemaradt magyar társadalom számos településünket — köztük Siófokot is — meghagyata a legalsó településszervezési-fejlődési fokon. Jóllehet földrajzi, — ebből következően gazdasági-gazdálkodási, közlekedési, sőt talán társadalomfejlődési — adottságai révén alkalmassá tették volna az előrehaladásra. Az elmondottakból azt is láthatjuk, hogy a várossá váláshoz * *A szerző — a történettudományok doktora, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem tanára — hosszabb elemző tanulmányt készített javaslatot téve a siófoki múzeumügy fejlesztésére. A fenti írás e munka részlete. nem elég a városi jogok bizonyos ellátottsági 'szinthez kötött megadása. Egy település akkor lesz igaz, valóságos várossá, ha szerves gazdasági-, társadalmi- és kulturális fejlődés útján egy sereg gazdasági-, társadalmi- és kulturális szervezés, igazgatás, — ellenőrzés funkcóit megszerez és működtet. Siófokot több mint húsz éve nyilvánították várossá, jóllehet az előzőekben említett városképző funkciók közül nem sokat gyakorolt. Azt, hogy a várossá válás csak részben volt szerves fejlődés eredménye leginkább az igazolja, hogy a város lakosságának egy részében nem alakult ki semmiféle városi tudat. A városi jogok elnyeréséhez szükséges intézmények csak részben jöttek létre a lakosság tudatos állásfoglalásából, áldozatvállalásából; gyakran központi tervek alapján, „elosztás", „juttatás” révén alakultak ki. Méghozzá úgy, hogy a várossá szervezés irányába úgy-ahogy felkeltett tudati tényezők csak a legfontosabb, a leglátványosabb létesítményekre koncentráltak és ennek folyamán sok mindenről elfeledkeztek. Köztük a múzeumügyről is. Fürdő és fejlődés Siófok a Balaton-vidék három városi települése közül a legszerényebb. A nagy uradalmi központ megannyi járulékos intézményével (például főiskolával, egyetemmel is) bíró Keszthely újkori fejlődésével is biztosította magának a Balaton-vidék vezető városa szerepét. Nem véletlen, hogy itt alakult meg az egész Bala- ton-vidékre kiterjedő gyűjtő-működési körrel, a Balatoni Múzeum. Balatonfüredeta reformkort előkészítő és a reformkort megvalósító köznemességnek a savanyúvízforrására épülő egészségügyi- és kulturális szerepe formálta a Balaton-vidék országosan is számon tartott, második városává. Sajnos, a múzeumügyet illetően mindmáig a legkevésbé, amit azonban Keszthely, Veszprém, Székesfehérvár, utóbb Tihany múzeumainak közelsége valamelyest magyaráz. Siófokot,—ajobbágyfalut— stratégiai és közlekedési helyzete, részleges uradalmi központ-jellege a szerényebb mezővárosok sorába emelte ugyan, de városi intézményéi nem fejlődtek ki, városi funkciói nemigen voltak. Nagyarányú, ám egyoldalú fejlődése a balatoni fürdőzés századeleji, — itt különösen a két világháború közti, — fellendülésével következett be. Siófok tényleges várossá válása azonban csak most van folyamatban és a jövőben teljesedik ki. Ennekava- lóságos várossá fejlődésnek egyik tényezője az, hogy a a múzeológia és a szaktudományok igényeinek megfelelően kibontakoztassuk a siófoki múzeumügyet. A siófoki múzeumügy rendezésével három tényezőre kell figyelemmel lennünk: Siófok lassan-lassan kiforró, egységesülő polgárságára; az állandóan itt lakó, megélhetésüket itt biztosító emberekre. A Balaton-vidék egésze, de különösen a déli part vagy ha jobban tetszik Somogy megye északi peremvidéke (és benne Siófok vonzáskörzetre) kulturális helyzetére, különös tekintettel múzeumi ellátottságára. Elsősorban a siófoki, de a teljes balatoni idegenforgalomra, üdülési helyzetre is. A siófoki múzeumnak tényleges múzeumnak (egyátalán nemcsak kiállításnak) kell lennie! Minden tevékenységében — gyűjtés, tudományos feldolgozás- és közművelődési-informatikai hasznosítás — alapvetően a siófoki lakosságot kell szolgálnia. Ezt a célkitűzést azzal érhetnénk el, ha a siófoki múzeumot egységessé és komplex helytörténeti múzeummá fejlesztjük. A komplex helytörténeti múzeum azt jelenti, hogy a helytörténet fogalmába minden történeti jellegű gyűjtő- és feldolgozó tevékenység beletartozik a földtörténettől (geológiai, történeti földrajzi, morfológiai, növény- és állattani) kezdve a régészeten, a speciális helytörténeten (település-. Siófoki fürdöház a század- fordulón falu-, várostörténeti, intézménytörténeti, gazdaságtörténeti, társadalomtörténeti), néprajzon át a művelődéstörténetig (iskola-, művészet-, irodalom-, tudománytörténet). Az efféle múzeumszervezésnél figyelembe kell venni, hogy képzőművészeti anyaga a Bala- ton-vidéken egyedül a keszthelyi múzeumnak van. (A különböző emlékkiállításokat nem számítva.) Ez az ellátatlanság arra kötelezi a siófoki múzeumot, hogy mielőbb kicsi, de jól megválogatott, „első osztálybeli”, a magyar képzőművészetet megfelelően reprezentáló képzőművészeti anyagra tegyen szert és belőlük a lehető leggyorsabban állandó képtári kiállítást létesítsen. Regionális szerepben A siófoki múzeumügy kibontakoztatásánál figyelemmel kell lennünk a déli part, illetve Somogy megye északi peremvidéke kulturális, sajátosan múzeumi ellátottságára, illetve ellátatlanságára. A siófoki múzeum nagy, jelenlegi fogalmaink és terminológiánk szerint tájmúzeummá — s mint ilyen tudományos intézetté fejleszthetjük. A tájmúzeummá — tudományos intézetté fejlesztésnek több lehetősége adott és elképzelhetetlen, hogy Siófok polgársága ne segítené elő ezeknek a lehetőségeknek a kihasználását. Első és legfontosabb lépés ezen az úton az hogy a tájmúzeum számára mielőbb egy nagyméretű, lehetőleg központi helyen levő, a közművekbe bekapcsolt épületingatlant biztosítsanak. Emellett a Kálmán Imre Emlékmúzeum épületének — minthogy az a szülőház—meg kell maradnia múzeumnak. A siófoki idegenforgalmi-üdültetési rendszer sokak által hangoztatott hibája, hiányossága az, hogy a Balatont, a tájat, a várost színvonalasan ismertető kulturális intézmények, lehetőségek nincsenek. Az idegenforgalom, az üdülők kulturális ellátása kimerül a nagyon is kétes értékű, általában a kérdéses tájhoz, településhez nem és Siófokhoz sem kötődő, alkalmi szórakoztató műsorokban. Vegyük már végre tudomásul, hogy az idegenforgalomban, az üdülés- ben-üdültetésben résztvevők igénylik üdülési helyük ismeretét is. A siófoki múzeum állandó és időszaki kiállításainak és a kiállításokhoz csatlakozó egyéb múzeumi tevékenységeknek, kiadványainak, előadásainak, ezt az igényt kell kielégíteniök. A folyamatos gyűjtés Hangsúlyoznunk kell, hogy Siófokon, a Balaton-vidék harmadik városában nem kiállításokat célszerű létesíteni, hanem múzeumot. A város rangjának megfelelő múzeumot! A kiállítás, minden életteljessége ellenére is kész, befejezett, passzív — a múzeum pedig egy örökké folyó, folyamatos gyűjtő- és feldolgozó tevékenység. Ezért tudományos szempontból a raktár az igazi, a lényeges része a múzeumnak, nem pedig a kiállítás. Dankó Imre A legtöbbször: Melinda HÁNY SZÓBÓL ÁLL A BÁNK BÁN? Kerek száz esztendő telt el Katona József halála után, amikor méltó síremléket kapott az egykor kölcsönpénzen eltemetett drámaíró. Emlékmúzeuma felavatásáig újabb negyven évet kellett várni. Mindössze nyolc esztendeje jelent meg híres drámájának kritikai kiadása. Tovább csökkentheti az utókor adósságát a készülő Katona József bibliográfia és Beke József egy esztendeje sokszorosításra váró Bánk bán- szótára. Csaknem hat évig dolgozott a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tanára, a Katona József Társaság vezetőségi tagja a drámában előforduló szavak összeszámolásával, rendszerezésével, elemzésével. — Mi ösztönözte a hatalmas vállalkozásra? Több mint nyolcszáz oldalnyi a szótár kézirata. — A dr. Orosz László által sajtó alá rendezett akadémiai kiadást olvasva gondoltam a szótár összeállítására. 1985-ben kezdtem a cédulázást. — Jegyzetei jó néhány dobozt megtöltenek. Végül is hány szóból áll legnagyobb nemzeti drámánk? — A névelőket nem számítva tizenháromezer szóból áll. Rendszerezés után 2284 cím-, illetve alcímszó maradt. Ezerhétszáz szó csak egyszer fordul elő. — Az író mozgalmas stílusa azt sejteti, hogy az igék csoportja a legterjedelmesebb — vélekedem. — Hétszáznyolcvanat jegyeztem föl, igenévből háromszázötvenné- gyet számoltam össze. A címszavak 10 százaléka határozószó. A főnevek csoportja a legnépesebb. A ki- lencszázhatvankilencből hetveny- nyolc tulajdonnév. — Feltehetően a drámai műfajban szükség van a sűrű megszólításra, megnevezésre. — Csodálatos bizonyítékai Katona nyelvművészetének a megszólításokhoz alkalmazott nyelvi eszközök. A legsűrűbben — száztizennégyszer — Melinda neve hangzik el a drámában. Jellemző, hogy ki milyen nyelvi környzetben hogyan említi. Bánk például „semmi Asszony”-nak, „szegény szerencsétlen”-nek, „boldogta- lan"-nak, „áldozat”-nak, „Istennek remekjé”-nek mondja. — Tudná-e példázni, hogy a pillanatnyi drámai szituáció, az adott színpadi élethelyzet, a szereplők érzelmi állapota miként tükröződik a megnevezésben? — Vegyük a negyedik szakasz nagyjelenetét, Bánk és Gertrudis összecsapását. A bán szájából — például — így következnek a királynét megjelölő kifejezések: „Nagy-Asszonyom, Asszonyom, büszke Lélek, Asszonyom, Szörnyeteg, Kerítő, Kigyó”. — Mit remélhetünk szótárától? Eddig csak Juhász Gyula és Petőfi költői nyelvezetéről, Arany Toldijáról készült hasonló célú könyv. — Véleményem szerint a mű a régies nyelvezetével egyre inkább küszködő diákokat segíti a nemzeti kincs befogadásában, az igényes olvasókat, színházba járókat az árnyaltabb értelmezésben, a nyelvészeket egy eddig ilyen módon nem érintett nyelvállapot és műfaj kutatásában. — Szótára miként pontosítja Katona szövegének mai értelmezését? — Ma mást, jelent sok kifejezés, mint a drámaíró korában. Katona például többször használja a száraz szót. Az egyik helyen azt mondja: „szárazon évé a megpenészedett kényért”. Miért nevezné száraznak a megpenészedett, nyilván száraz kenyeret? Mert ebben a kifejezésben nem szárazát jelent, hanem üreset. Mint amikor Biberach Izidorának bevallja: „Kis Asszony! én száraz reménynyel nem tudlak tovább éltetni”. Vagyis: üres, puszta reménnyel. — Mennyire érintette a nyelvújítás a Bánk bán szövegét? — Katonát talán a történeti téma is visszatartotta a frissen keletkezett szavaktól, de azért találni efféléket. Például: hidegvér, védszent, siker, őrültség, hús, valódi. — Sorolhatnánk munkája hasznosságát, jelentőségét igazoló példákat, de inkább a szaklektor véleményéről kérdem. — Benkő László, a nyelvtudományok doktora vállalta a szakmai bírálatot. A szótár kiadását javasolta. — így összegezte véleményét: „A gondosan kimunkált szótár nagy nyeresége lesz nemcsak a magyar lexikográfiának, hanem a magyar tudomány és művelődés számos területének”. — Mikor? — Egyelőre bizonytalan. A nagy terjedelem és a viszonylag korlátozott példányszám miatt nyilván csak nagyon olcsó sokszorosításra gondolhatunk. Helyi erőből aligha gyűjthető össze ezekben a nehéz években a kiadási költség. Országos alapítványokhoz fordultunk támogatásért, eddig hiába. E sorok írója is országos feladatnak gondolja a Bánk bán-szótár megjelentetését, bízik abban, hogy az elkövetkezendő években siker koronázza a kecsekeméti polgármesteri hivatal, a Katona József Társaság ez- irányú kezdeményezéseit. Heltai Nándor
