Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)

1991-04-30 / 99. szám

1991. április 30., -kedd SOMOGYI HÍRLAP — PARLAMENTI MÉRLEG 7 Somogyi mandátummal A legtöbbet dr. Sipos Imre (FkgP) utazott—A legaktí­vabb dr. Gaál Antal (MDF) volt—A legtöbbet Kapos­várért dr. Tarján Lászlóné (FkgP) harcolt — A leg­hallgatagabb Ficzere Mátyás (SZDSZ) volt Képviselők összegezése (Folytatás az 1. oldalról) Az öt somogyi kisgazda kép­viselő felszólalásaira érdemes odafigyelni. Különösen kelle­mes meglepetést szerzett vá­lasztóinak dr. Sipos Imre, aki számos nemzetközi testület­ben képviseli hazánkat, s tagja a külügyi bizottságnak is kiállt amellett, hogy a nemzetiségi szövetségek képviselőit is hív­ják meg az ülésekre. István Jó­zsef szintén azok között volt, akik a kormányprogram meg­hirdetésekor felhívták a fi­gyelmet arra: nem mindegy ki­vel és hogyan valósítják meg. Társai adnak a véleményére az emberjogi, kisebbségi és val­lásügyi bizottságban is. Dr. Tarján Lászlóné politikai államtitkárként, képviselőként sokat tesz a megye környezet- védelméért. Elég, ha a gyurgyeváci vizie- rőmű építésének leállításáért tett erőfeszítéseit, a bőszénfai talajszennyezés elhárítását hozzuk fel példaként. Ő volt az, aki már tavaly júliusban felállt, s választói véleményét, tolmá­csolva arra intette képviselő- társait, hagyják abba a szemé­lyeskedő felszólalásokat. A lis­tán bekerült Németh Béla, Gerbovits Jenő a mezőgazda­ságért kiállók táborát erősítik. Németh Béla egyébként szintén föllépett a közvéle­ményt zavaró parlamenti ma­gamutogatás ellen. Gerbovits Jenő, ragaszkodva saját radi­kális programjához — szerinte ezért kellett megválnia a tárca­nélküli miniszteri posztjától — erélyesen képviseli a földma­gántulajdont. A legnagyobb ellenzéki pártnak, az SZDSZ-nek már három somogyi' képviselője van. Dr, Páris András elsősor­ban érveken, tényeken alapuló higgadt szereplésével vívott ki elismerést. A Balaton-partiak különösen örültek annak, hogy interpellált a siófoki távközlési helyzettel kapcsolatban. A lis­tán bekerült Ficzere Mátyás a „leghallgatagabb” somogyi képviselő a parlament megala­kulásától tagja volt a honvé­delmi bizottságnak. Január vé­gén azonban az SZDSZ „lecse­rélte”: mást delegált a bizott­ságba. A krónika nem őrzött meg egyebet Ficzere Mátyás par­lamenti tevékenységéről. Az egyéni választókerületben megválasztott Király Béla füg­getlenként kezdte, s jelenleg SZDSZ-es képviselőként is szívén viseli a honvédség ügyét, ezt több hozzászólása bizonyítja. Ma is azért száll síkra, hogy a honvédelmi bi­zottság jobban hozzájárulhas­son a honvédség megreformá­lásához. A két szocialista párti képvi­selő listán került be a T. Flázba. Horn Gyula, az MSZP elnöke változatlanul elismert, hiszen a politikusok népszerűségi listá­ján a 4. helyen áll. Azon mun­kálkodik, hogy hazánk jószom­szédi viszonyban legyen a kör­nyező országokkal, köztük a Szovjetunióval. A parlament megalakulása után hat hónappal bekerült dr. Suchman Tamás eddigi javas­latai, a közbiztonság erősítését szorgalmazó legutóbbi inter­pellációja jó visszhangot váltott ki a megyében. A parlamenti folyosón hat somogyi képviselőtől kér­tünk értékelő véleményt az első év munkájáról, a szék­sorokban szerzett tapaszta­lataikról. Nem volt kész recept DR. GAÁL ANTAL (MDF) egyike volt a legaktívabb so­mogyi képviselőknek. — A közvéleményben a par­lament megítélése inkább ne­gatív. Lakossági fórumokon is visszatérő fölvetés, hogy a par­lamentben túl szélsőségesek a viták, sok a személyeskedés és nem elég intenzív a munka. Szerintem bármit megítélni csak viszonyítva lehet. Csak­hogy ezt a parlamentet nincs mihez viszonyítani, hiszen a mai generációk most először látnak demokratikusan mű­ködő magyar parlamentet. Mi belülről úgy érezzük, hogy nem lépjük túl azokat a kereteket, melyek bármelyik nyugateuró­pai parlamentet jellemzik. Ez nem jelenti, hogy parlamenta­rizmusunknak nincsenek gyermekbetegségei. Hiszen voltaképpen kezdők vagyunk. Az egy éven végigtekintve mégis jól érzékelhető a fejlő­dés. Ha fórumokon találkozom a választóimmal sokszor meg­kérdezik, miért nem a gazda­ság lábraállításához szüksé­ges törvényeket szorgalmaz­tuk elsősorban. Nos azért, mert a legoptimálisabb sorrendre sem volt kész receptünk, más­részt elkerülhetetlen volt, hogy mindenekelőtt a rendszervál­tás útját egyengető törvénye­ket alkossuk meg először. A gazdasági törvények csak ezekre épülhetnek. Persze jó volna, ha ez utóbbiak közül már több megszületik. De hát így is fölfokozódott volt a törvényho­zási tempó. A nyugateurópai parlamentek 4-5 törvényt hoz­nak egy évben, mi pedig az or­szággyűlési határozótokkal együtt túl vagyunk a százon. A számomra legfölemelőbb él­mény az Alkotmány módosí­tása volt, mert akkor éreztem, hogy az ország visszafordítha­tatlanul új úton indul. Ugyan­csak jelentős törvényhozói tel­jesítmény volt az önkormány­zati törvény létrehozása. A kormányprogram vitájától a kárpótlási témáig tíznél több­ször szóltam hozzá. Választó- körzetemben most három ügy­ben munkálkodók: az öszödi postahivatal létesítése, a fo- nyódi rendőrkapitányság visz­szaállítása és a Látrány - So- mogytúr - Babod - Visz térség crossbar-telefon rendszerbe való bekötése érdekében. Fizetjük a tanulópénzt DR. TARJÁN LÁSZLÓNÉ (FgkP) képviselőként és a környzetvédelmi minisztérium politikai államtitkáraként egya­ránt szívén viselte választói ér­dekeit. — Nyilván megkímélhettük volna magunkat az üresjára­toktól, de hát ez még csak egy formálódó többpártrendszerű demokrácia, s mi sem vagyunk született politikusok. A tanuló­pénzt nekünk is meg kellett fi­zetnünk. A fejlődés így is két­ségtelen, az utóbbi hónapok­ban érezhetően fölgyorsult a törvényhozás. Figyelemre­méltó, hogy egyre inkább "tör­vénycsomagokban" gondol­kodunk, azaz az egymással összefüggő egymásra épülő törvényjavaslatokat csoporto­sítva tárgyaljuk. A házbizottság jó törekvése, hogy előrehozza a legszükségesebb gazdasági törvények tárgyalását. Saját szakterületemen javasoltuk, hogy a környzetvédelmi tör­vényt, a földről, az erdőről, a vadászatról és vadgazdálko­dásról szóló törvénnyel és a ví­zügyi törvénnyel együtt tárják a parlament elé. Az elmúlt évben az új alkotmány megalkotását és a költségvetés vitáját érez­tem a legjelentősebb képvise­lői teljesítménynek. FICZERE MÁTYÁS (SZDSZ) volt az egyetlen so­mogyi képviselő, aki az egy év alatt egyetlen alkalommal sem szólt hozzá a parlamenti viták­hoz. Képességeit nyílván más területeken kamatoztatta vá­lasztói érdekében. Erről kíván­tuk kérdezni, ám ő elzárkózott a nyilatkozat elől, s kérdése­inkre kifejtette, hogy egy sze­mélyben bojkottálja a Somogyi Hírlapot. Ehhez persze joga van. Tükröt a kormánynak DR. PÁRIS ANDRÁS ((SZDSZ) higgadt politikus. — A partement nem felelt meg a közvélemény jogos igé­nyeinek. Ennek egyik oka, hogy nem sikerült megvalósí­tani azt a visszafogottabb poli­tizálást, amit az előttünk tor­nyosuló feladathegy követelt volna. A mi feladatunk, s álta­lában az ellenzéké az volt, hogy tükröt tartsunk a koalíciós pártok és a kormány elé.Időn­ként túlmentünk azon a hatá­ron , amelyet egy parlamentben a még elfogadhatónak tekint­hető paprikás hangulat jelent. Volt itt kicsinyeskedés és sze­mélyeskedés is. A dolog másik oldala, hogy ez az országgyű­lés mindezzel együtt és küz- ködve egy nem többpárti par­lamentre szabott házszabál­lyal, valamint egy elégtelen tör­vényelőkészítő tevékenység­gel nagy munkát végzett. Ráa­dásul lehetetlen munkafeltéte­lek közepette. A házszabályok mielőbbi módosítása önkorlá­tozást és nagyobb fegyelmet követel majd meg a frakcióktól. Mindenekelőtt a magamuto­gató hozzászólások—s főként a tv-kameráknak szánt — hoz­zászólások ritkítását. Hason­lóképp ugyanazt a gondolatot fölösleges nyolc embernek nyolcszor kifejteni. Személyes helyzetem sokban különbözik a legtöbb képviselőétől, hiszen csak 35-en vagyunk kifejezet­ten "helyi politikusok", akiket egy kerület lakossága válasz­tott meg. Ez azt is jelenti, hogy sok helyi üggyel, valamint 44 önkormányzat gondjaival kell foglalkoznom, nem is szólva a nagyobb "balatoni ügyekről". Emellett persze igyekszem ki­venni a részemet a honvédelmi bizottság munkájából is. Elmaradt gazdasági törvények DR. SUCHMAN TAMÁS (MSZP) javaslatára jött léte a somogyi képviselőcsoport, mely a megyét érintő fontosabb ügyekben szolgálná az egysé­gesebb föllépést. A plenáris üléseken nyolc témában szó­lalt fel. — A megalkotott jogszabá­lyok száma alapján a parla­ment egyértelműen eredmé­nyes munkát végzett. Vitatko­zom a türelmetlenekkel, hiszen egy ország jövőjét, fejlődésé­nek irányait nem lehet stopper­rel mért időben meghatározni. Irreálisnak tartottam például a kormány 100 nap utáni „vizs­gáztatását” is. A gondot ott lá­tom, hogy a kormánykoalíció pártjainak választási program­jának végrehajtási hatékony­sága kicsi. Részben persze épp azért nem tudtak eleget tenni a választási ígéreteiknek, mert azok nem voltak kellően megalapozottak. Mindenkép­pen több hangsúlyt kellett volna kapnia az egy év során a gazdasági kérdéseknek. Mert bár vitatom, hogy a gondok okát csak az Antall-kormány szerencsétlen intézkedései okozták volna, azt is, hogy mindenért a 40 év — a közgaz­daság törvényszerűségeit két­ségkívül figyelmen kívül hagyó — irányítása lenne a hibás. A két okot együtt kell látni. A par­lament tehát mennyiségileg jó munkát végzett, a minőség azonban, főként ami a gazda­sági témák földolgozását illeti, elmarad a kívánatostól. A képviselő joga és felelőssége DR. SIPOS IMRE (FkgP) somogyi képviselő a parlament külügyi bizottságában végzett jelentős munkát. Tagja többek között a NATO közgyűlésein meghívottként jelen lévő ma­gyartárgyalóküldöttségnek, az Európa Tanácsnak és az Eu­rópa Parlamentnek. — Az első négy-öt hónap a feladatok és egymás kiismeré­sével telt el. Később az egyes frakciók élén bekövetkezett személyi változások is hozzá­járultak a munka érdemibbé vá­lásához. Az óhatatlan, hogy még a szakmai témák kapcsán is fel­színre kerülnek a vitákban pártnézetek. Mivel azonban módom volt megismerni több európai és amerikai parlament működését, tapasztaltam, hcfgy ott is sok hozzászólás párt- vagy egyenesen szemé­lyes presztizsérdeket szolgál. Jellemző a lobbyzás, azaz kü­lönféle érdekcsoportok közös fellépése is. Mindebben azért nem látok kivetnivalót, mert végül is a képviselők véle­ménynyilvánítása szabad. Persze ez nemcsak jog, hanem felelősség is. Hogy ennek belá­tása sokakban erősödött, azt is mutatja, hogy főként ősz óta nagyon sok feladatot tudott el­végezni az országgyűlés. Je­lentős teljesítmény volt a költ­ségvetés elfogadása, ahol a kiadott anyagok súlya nem­csak átvitt értelemben, hanem kilóban is nagy volt. Ennek vitá­jában magam is hat módosító indítvánnyal éltem. Ezek közül a nemzetiségi területek intéz­ményeinek külön támogatá­sára vonatkozót fogadták el. A tárca nem is tudott arról, hogy kétnyelvű oktatás folyik például Lakócsán vagy Szulokban! Nem fogadták el viszont a hát­rányos helyzetű aprófalvak támogatását szorgalmazó ja­vaslatomat Szűrös Mátyás: Bírálva kell megvédeni a parlamentet Szűrös Mátyás hiteles ember volt és az is maradt. Az országgyűlés alelnökeként belülről és némiképp felülről is szemléli a képviselők munkáját. Egyszersmind politi­kusként érzékeli az ország társa­dalmi és politikai helyzetét. A So­mogyi Hírlapnak adott értékelése több az országgyűlés első évi mér­legénél. — A hatalomváltás megtörtént, a rendszerváltozás pedig folyamatban van. Már létrejött a demokrácia politi­kai intézményrendszere, melyen belül a parlament a demokrácia fő letéte­ményese. Igaz viszont, hogy ez a par­lament még nem úgy működik, ahogy kívánatos volna. Jogosak a bírálatok, hogy itt pártharcok dúlnak, hogy túl sok a személyeskedés, hogy a képvi­selők nem mindig a legfontosabb ügyekkel foglalkoznak. Emellett im­ponáló, hogy rövid idő alatt hány tör­vényt alkotott az Országgyűlés. Mert a negatív jelenségek ellenére itt nagy munka folyik. Úgy mondanám hát, a parlamentet bírálva kell megvédeni, mert ez ademokrácia elsődleges szín­tere. Az újabb paktumokat el kell hárí­tani. Nem volt jó az MDF-SZDSZ pak­tum és nem szerencsés a Fidesz ugyancsak paktum ízű javaslata sem: nem szabad a parlamentet kiiktatni. Amikor a régi parlament még létezett és mellette működött a nemzeti keré­kasztal, az egy más történelmi helyzet volt. Akkor szükséges volt a pártoknak e különfóruma. Hatpárti egyeztetésre persze most is szükség lehet bizonyos törvényjavaslatok előkészítésében. Azzal a céllal, hogy elősegítse a par­lamenti munka hatékonyságát, ám nem azért, hogy a parlamentet kike­rülve folytassa le a vitát, vagy döntsön. Ez utóbbiaknak nem zárt ajtók mögött, hanem — ahogy eddig is — a nyilvá­nosság előtt kell történnie. Magam is bírálom a parlament tevékenységét, mindenképp szeretném azonban el­kerülni munkája megbénulását. Hangsúlyoznám, hogy nem vonom kétségbe a Fidesz jószándékát, javas­latukat azonban elfogadhatatlannak tartom, jóllehet idő közben már Orbán Viktor is módosított az eredeti indítvá­nyon. Végül is a parlament eddig betöl­tötte szerepét a demokrácia kezdeti szakaszának építésében. Alapvetően az ország jó irányba halad. Emlékeztetnék, hogy mi úgyneve­zett volt reformpolitikusok, ugyanezt akartuk: többpárti parlamenti demok­ráciát és szociális piacgazdaságot. A különbség annyi, hogy mi a szociális jelzőre helyeztük a hangsúlyt. — Milyennek ítéli a kormány törvé­nyelőkészítő munkáját? — A parlament munkájában olykor épp a kormány tapasztalatlansága tükröződik, az, hogy az előterjesztett törvénytervezetek nem elég végig­gondoltak és kidolgozottak. A törvényelőkészítésnél rendszerint egyfajta politikai ideológiai alapállás­ból indul ki, amiért hibákat vét. Szóval a demokrácia politikai intézmény- rendszerének munkája egészében is javításra szorul, miközben az ország fejlődésének iránya mégiscsak jó. A választásokon az emberek odáig ju­tottak, hogy a régi rendszer nem kell, ám nem tudták, hogy milyen lesz az új. Az öröklött bajokból és az újonnan el­követett hibákból adódó nehézségek sokakat csalódottá tettek. Pedig ezek a nehézségek ezután még csak foko­zódnak. Csak most érzik majd meg az emberek a már bejelentett, ám még nem tapsztalt lakbér, szolgáltatás vagy energiaáremelések terheit... Úgy is mondhatnám, a mélypontot még nem értük el. Hogy azután ezen túljutunk-e az nagyban függ ennek az évnek az eredményeitől. Végül is ezek a nehézségek kihatnak a parlament és a kormány megítélésére is, azaz a meglevő hibák a közvéleményben még felnagyulnak, miközben alig van visszhangja a kezdeti eredmények­nek. — Időnként az az érzésem, hogy az elnöki székben ülve minden önural­mára szüksége van, hogy nyugodt, ki­egyensúlyozott stílusát megőrizze, hogy halk szóval reagáljon a durva vagy nyilvánvalóan hangzatoskodó megnyilvánulásokra is. — Ezt jól látja. Szerencsém, hogy rég megtanultam: a diplomáciában és a politikában nagy türelemre van szükség. Nem szabad, hogy az ember elragadtassa magát. Az én politikai pályámon végig jellemző volt a hig­gadtságra való törekvés. A politikai magatartást többek között Talley- rand-tól tanultam. (A kétszáz éve élt francia diplomata nevéből ered a tole­ráns kifejezés. A szerk.) Azt, hogy tü­relemre és körültekintésre van szük­ség. A sietség rossz tanácsadó a poli­tikában. Talleyrand azt ajánlotta a fia­tal diplomatáknak, hogy lehetőleg ne csináljanak semmit, inkább várják ki a kedvező pillanatot. S azt is, hogy aki a császárra jó hatással lenne oly mó­don, hogy az ne nyüzsögjön túl sokat és ne legyen aktív az ország dolgai­ban, az nagy tettet vinne végbe Fran­ciaországért. Itt fejeződött be Szűrös Mátyás nyi­latkozata, így csak találgathatjuk, hogy tréfás politikai anekdota volt-e ez, vagy merész példabeszéd.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom