Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)

1991-04-15 / 87. szám

1991. április 15., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 FRANCIA SZAKÉRTŐK SEGÍTENEK „Pusztába kiáltott” Elsőnek az átkeresztelt hajó indult Polgármesterek a fedélzeten javaslatok Kétségbeejtően késik az agrárpiaci rendtartás Falun meghatározóan fontos a mezőgazdaság. A települése­ken élők alapvető érdeke, hogy a mezőgazdaságban dolgozók — a kár az magántermelő, vál­lalkozó, akár szövetkezet — a helyi önkormányzattal össz­hangban, egymást segítve munkálkodjanak a település fej­lődéséért. Valójában ez a cél indította azt a megbeszélést, amelyet a múlt hót végén a megyei önkormányzati hivatal, az Agrárkamara és a mezőgaz­dasági termelők megyei érdek- védelmi szövetsége szervezett Kaposváron a megyeházán. Bűn a tétlen várakozás Polgármestereket, szövetke­zeti vezetőket, vállalkozókat köszöntött Pásztohy András, a közelmúltban megalakult me­zőgazdasági bizottság elnöke. Sokan eljöttek, akiket érdekelt a téma: a mezőgazdaság, az agrárkereskedelem és az ön- kormányzatok kapcsolata. A mostani időszakban — mint dr. Gyenesei István, a megyei köz­gyűlés elnöke mondta —, ami­kor rendkívül sok a bizonytalan­ság, átalakul a mezőgazdaság is, fontos törvények, rendeletek sora hiányzik. Mégis hiba lenne a várakozás álláspontjára he­lyezkedni; a várható feltételekre felkészülve cselekedni kell! Utalt arra, hogy Somogy mező- gazdasági jellege miatt a me­gyei közgyűlés ezért alakította meg a mezőgazdasági bizott­ságot, amely korántsem érdek- védelmi vagy piackutató szer­vezet. Ezért igyekeznek agrár szakembereket bevonni az ön- kormányzati hivatal munkájá­ba. Tájékoztatott arról is, hogy az önkormányzati program cél­jának megfelelően Somogy el­nyerte a vállalkozási központ kialakítására kiírt pályázatot. Ennek a szervezetnek többek között feladata lesz a mezőgaz­dasággal kapcsolatos fejleszté­sek elősegítése is. A vállalkozá­si központ megszervezését francia szakértők segítik, akik ugyancsak pályázat útján kap­ták meg azt a lehetőséget, hogy Somogybán közreműködjenek ennél a munkánál. A szakértői csoport — amely főképp a me­zőgazdasági kistermeléshez és az idegenforgalomhoz ért — a múlt hét végén érkezett a me­gyébe, és két hónapig dolgozik itt. Miből — mennyit? A mezőgazdasági külkeres­kedelemmel foglalkozó Agrim- pex Rt. elnök-vezérigazgatója, Vermes András elsősorban napjaink egyik legszorítóbb agrárgondjáról, a gabonahely­zetről szólt. Utalt rá, hogy nem­csak nálunk, hanem például az egyáltalán nem gabonatermelő Svájcban és Ausztriában is vannak exportfölöslegek. Ha­zánknak gyakorlatilag csak a Szovjetunióban maradt külpiaci lehetősége. Piac ugyan van Észak-Afrikában, Japánban, Irakban, Iránban, csakhogy a földrajzi helyzet, a szállítás, a világpiaci árak miatt valójában nem éri meg odaküldeni a ma­gyar búzát. Több mint kétmillió tonna búza értékesítése megoldatlan. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Vermes András tájékoztató­jában is, az ezt követő beszél­getésen is elhangzott: kétség­beejtő, hogy nem születik meg Magyarországon — hosszas ígérgetések ellenére sem — az agrárpiaci rendtartás. Mind égetőbb szükség, hogy a ter­melő tudja: miből mennyire van szükség. Az Agrimpex éppen egy évvel ezelőtt már jelezte a földművelésügyi kormányzat­nál a rubelelszámolás megszű­nésével járó várható piaci gon­dokat. Javaslatot is tett arra, hogy búza helyett inkább kuko­ricát termeljenek a gazdasá­gok, mert annak van és lesz kereslete. Választ nem kaptak. Vád érte viszont a termelőket— elhangzott ez a vitában —, hogy azért tétováznak a búza vetésé­vel, s így veszélyeztetik az or­szág kenyerét. Ezért aztán tisz­tességgel elvetettek, és az búza már bokrosodik. Csak­hogy kétséges, mi lesz a sorsa. Hat héttel ezelőtt, javaslatát megismétélve az Agrimpex újra a minisztériumhoz fordult. Egyik lehetőség a tőzsde Míg válasz nem érkezik, a vezérigazgató javasolta, hogy gondolkodjanak a termelők az olajos magvak termelésének bővítésén, a biotermelés széle­sítésén; ehhez segítséget ad­hat például az önkormányzat vállalkozási központja, és fel­hívta a figyelmet az árutőzsdé­re, amely még eléggé „gyerek­cipőben” jár hazánkban, de két­ségtelenül jó értékesítési csa­torna lehet. Számos kérdéssel tarkított, hosszas beszélgetés követte a tájékoztatót. Részben a külke­reskedelmi részvénytársaság tevékenységéről érdeklődtek a jelenlevők, ám többségében az agrártermelés válságával ösz- szefüggő gondokat tették szó­vá. Egy dologban azonban egyetértettek: a jelenlegi, meg­lehetősen kilátástalan helyzet­ben nagy szükség van az ön- kormányzatok és a gazdálko­dók összefogására. A vállalko­zásbarát megyei politika enyhít­het a gondokon. Vörös Márta A tavaszi járat útvonalai: Siófok—Füred—Tihany és Fonyód—Badacsony (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Kiszely Pál beszédében sok-sok személyes emléket idézett a balatoni hajózás közeli múltjából. Mint megtudtuk, édesapja a legjobb hajóépítők közé tartozott a Balaton-parton; Füreden tanulta a szakmáját, s Fonyódon is működött. A füredi szónoknak dr. Kopár István, a Mahart Balatoni Kft. igazgatója köszönte meg meleg szavait, majd a hajó (miután a füredi riz- linggel megtöltött butéliákat hagyományosan átvették a személyzet tagjai) indultak to­vább, Tihanyba. Ott a balatoni polgármesterek léptek a fedél­zetre, hogy a sétahajózás köz­ben eszmecserét folytassanak a Mahart vezetőivel a balatoni hajózás jövőjéről. Dr. Kopár István, aki már va­lamennyi kikötővel rendelkező önkormányzat vezetőjét meglá­togatta, elképzeléseit megis­merte, hangsúlyozta: a balatoni hajózás immár 145 éves, s e tevékenység a kikötővel bíró települések tartozéka. A hajó­zás nem ismeri az elhatároló­dást, a vízen nincsenek hatá­rok, amelyek elválasztják egy­mástól a településeket. E vízte­rület és a települések sora egyetlen nagy gazdaságnak tekinthető, mert e területek la­kóinak kenyeret, boldogulást ad a tó. Itt nincs más lehetőség, csak az együttműködés a gaz­dasági feladatok teljesítésé­ben. „Nincs még egy olyan szolgáltatási águk önöknek — mondta az igazgató —, mint a balatoni hajózás, amely 22 he­lyen szinte észrevétlenül az önkormányzatok területén dol­gozik, viszi-hozza az utasokat szórakoztatja az önök települé­sének lakóit, vendégeiket.” (...) „A településeken dolgozó más szervezetek, társaságok, cé­gek többsége csak a nyári ide­genforgalom idején jelenik meg szolgáltatásaival, cégük nem a Balaton gazdaságában helyez­kedik el, így érdeke nem állan­dó, csak szezonjellegű. Fej­lesztési termelőkapacitást nö­velő céljaik nem az infrastruktú­ra, nem a helyi igények kielégí­tését szolgálják.” Élénk beszélgetés bontako­zott ki a polgármesterek és a Mahart vezetői között, majd a meghívottak nevében dr. Ko­vács Miklós bogiáríellei polgár- mester méltatta a balatoni hajó­zás jelentőségét. A tavaszi járat útvonala: Sió­fok—Füred—-Tihany valamint Fonyód—Badacsony. Május 1- jétől a többi kikötő is fogadja a menetrend szerint közlekedő hajókat. Sz.A. Kiállítás a Dél-balatoni Kulturális Központban Tizenkét építész eddigi életműve Száz díszcserjét ültettek el a hét végén a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanulói iskolájuk környékén. A múlt héten kezdett fásítás során háromszázezer forint értékű fával, dísz­cserjével növelik a megyeszékhely zöldterületeit (Király J. Béla felvétele) Kisgazdapárti indítványok Független kisgazdapárti kép­viselők szerint—átmeneti időre — továbbra is fenn kell tartani a vagyonellenőrző bizottságok ellenőrzési hatáskörét a terme­lőszövetkezetek tulajdonában vagy használatában levő ingat­lanokra illetve termőföldre. Ómolnár Miklós és Torgyán József közös indítványa — amelyet az Országgyűlésnek sürgősséggel nyújtottak be — azt is szorgalmazza, hogy a vagyonellenőrző bizottságok hatásköre terjedjen ki a gazda­sági társasággá történő átala­kulásokra is. Ómolnár Miklós Oláh Sán­dorral közösen egy másik hatá­rozati javaslatot is beterjesztett egy pártsemleges közjogi kó­dex — az új alkotmány — meg­alkotásának előkészítéséről. Eszerint 1991. augusztus 20-ig életre kellene hívni az Ország- gyűlés alkotmány-előkészítő bizottságát. (Folytatás az 1. oldalról) Építészet használati cél nél­kül elképzelhetetlen. A művé­szettörténet sok szép épületet tart számon — remekművet is —, de egy sincs ezek között olyan, amely csak gyönyörköd­tetésre, használati cél nélkül emeltek. Sőt! Ha egy épület el­készül — akár templom, iskola, akár lakóház —, mindenek előtt arra vagyunk kíváncsiak, alkal­mas-e arra, hogy istentisztele­tet tartsanak, tanítsanak, lakja­nak benne. És csak ezután vesszük szemügyre a formák arányát, gyönyörködünk szép­ségében vagy képedünk el otrombaságán. Ennek ellenére a jó építész mindig össze tudta egyeztetni művében a gyakorlati célt az esztétikummal. A gótika, a re­neszánsz, a barokk, s még a szecesszió is kifejezte az adott kor szellemiségét. Vajon ko­runk építészetéről is elmondják majd ugyanezt a majdani nem­zedékek? Ezt ma — eklektikus vilá­gunkban — nehezen lehetne megjósolni, de bízunk építé­szeinkben. Persze az anyagi le­hetőségeknek is az épületek al­kotója van a leginkább kiszol­gáltatva. Mert lehet egy elkép­zelés, terv zseniális, ha papíron marad; ha nincs hozzá megfe­lelő telek, munkaerő, azaz nincs anyagi lehetőség, pénz. Egy irodalmi remekművet, mondjuk Az ember tragédiáját vagy a Fohászkodás című köl­teményt meg lehetett alkotni Sztregován illetve Niklán, ma­gányosan, csak toll, tinta, papi­ros, no meg egy Madách, egy Berzsenyi lángelméje kellett hozzá. Van Gogh, Modigliani nyomorúságos körülmények között a kor értetlenségével is dacolva alkotott remekműve­ket. Egy építész építtető híján képtelen életművet létrehozni. Az úgynevezett történelmi aranykorok kedveznek igazán e művészetnek (akárcsak a köztéri szobrászatnak), amikor nagy vagyonok összpontosul­nak bizonyos néprétegek, az elit, avagy az állam kezében. Siófok építészetéről sok bírá­ló megjegyzés hangzott el, fő­ként, mert nincs egy barátságos városközpontja, s fürdővárosi jellege is csak helyenként érvé­nyesül. Mégis elmondhatjuk: az utób­bi időben igazán sok szép épü­lettel gazdagodott a város, s Makovecz Imre mellett a hely­beli építészek is megmutatták már: ha van kinek, s miből építe­ni, ők is a kor színvonalán és szuverén módon alkotnak. Ezt bizonyítja az a kiállítás is, amely tegnap nyílt meg a Dél­balatoni Kulturális Központban, a ház történetében először. Ezúttal 12 siófoki építész: Bar­fos Gábor, Bedegi Tibor, István- di Sándor, Kovács István, Ma­darászná Tóth Ildikó, Madarász András, Molnár Árpád, Pápai György, Pártényi Gyula, Rőder Péter, Flipszán János, dr. Várví­zi József né mutatta be—főként fotók által — eddigi életmű­vét. (Szapudi) Az előirányzottnak megfelelően alakult az első negyedévben A költségvetés hiánya: 22,2 milliárd forint Kevesebb pénz jutott a kormányzati beruházások támogatására — Visszafogottabb vásárlások Az állami költségvetés az első negyedévben 174,8 milliárd fo­rint bevételhez jutott, ami az ez évre tervezettnek a 22,6 száza­léka. A kiadások nagysága elér­te a 197 milliárd forintot, ez az idei esztendőre előirányzott összegnek a 23,2 százaléka. A kiadások között fontos tétel volt a fogyasztóiár-kiegészítés, amely az első negyedévben elérte a 13,2 milliárd forintot. Elsősorban a háztartási ener­gia fogyasztói árának támoga­tására fordították a pénzt. Ez mintegy 10 milliárd forintjába került az államnak, mivel mind ez ideig nem került sor a meg­ígért áremelésre. Viszonylag kevesebb jutott a kormányzati beruházások tá­mogatására. A kivitelezési munkák a téli időszakban lelas­sultak, s így a kincstárból a fi­nanszírozásra kevesebbet kel­lett fordítani. A jamburgi gázve­zeték építése az első három hónap során 560 millió forintjá­ba került az országnak. A folyó­sított összeg az előirányzatnak 5,1 százaléka. Itt is szerepet játszott az, hogy az építési munkák a kedvezőtlen időjárás miatt csúsztak, valamint, hogy az államközi egyezményben foglalt ez évi gázszállítási és elszámolási szerződés elszá­molására csak márciusban ke­rült sor. Rendben megkapták a köz­ponti költségvetési szervek és az önkormányzatok a megígért támogatást, sőt helyenként a későbbi időszak terhére a költ­ségvetés az első negyedévben többet is folyósított. Kevesebb volt a bevétel a vállalkozási nyereségadóból, ami elsősorban azzal magya­rázható, hogy a múlt év végén a vállalatok többet fizettek be, s annak egy részét az év elején visszaigényelték. A vám- és importbefizetések is elmarad­tak az előirányzottól, ez azon­ban egészében kedvezőtlen je­lenség. Jelzi a gazdálkodók visszafogottabb vásárlásait is. Ugyanakkor szerepet játszott az is, hogy romlott a vállalatok fizetési fegyelme, s így jelentős vám- és importbefizetési elma­radás keletkezett. Az állami költségvetés bevétele a szemé­lyi jövedelemadókból az első három hónapban 28,7 milliárd forint volt. Ez megfelelt az élő­irányzottnak. Továbbra is kérdéses a költ­ségvetés hétmilliárd forintos tartalékának felhasználása. Ennek jogát az első negyedév­re az Országgyűlés magának tartotta fenn. A parlament eddig csak a Vöröskereszt támogatá­sáról hozott döntést, s az ezzel kapcsolatos első részlet kiuta­lása április elején, tehát már a második negyedévben történt meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom