Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-13 / 86. szám
1991. április 13., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 Takáts Gyula: A DÓR LELKE VELEM Saru, vaságy és kell-e több? Körém szoborként áll a szép. Talpa alatt rózsaszínű a föld s ahogy érintem fügefám kezét, messzi délről adja a hírt. — Ott voltál... Láttad, és tudod... Olvastad is ki róla írt... — Idézzük együtt Marathont. A dór lelke velem!... Az oszlop jelképnek itt bazaltra állt, idézni közvitézt, királyt. így állnak itt és néhanap letépve maszkjuk, fényben úszva valaki mellém áll fölkoszorúzva. Csütörtökön volt a költészet napja. Kulturális mellékletünkben versösszeállítással emlékezünk az ünnepre. Szirmay Endre: A vers örök Ha föllángol a gondolat dobol a lázas pillanat s legbelül szenvedélyözön — kimért időd törvény neked bűvöl igéző éneked csoda a szó; a vers örök! A vers akkor sem hallgat el ha a dalnok nem énekel vagy megfakult már a hangja — csak másképp szól; ritmusa más időt oldó, áldott varázs mely csak a szépet akarja. Utassy József: Immár tízest lő Ezen a szélbe bugyolált bolygón, e méregzöld, megkergült Földön, mit keresel te köztünk mosolygón, mondd, mit akarsz itt, szerelem, álom, e mozgósítható világon! Énekeimre Isten is ráúnt. Futnék, de gömbölyű Földön hova?! Huzatosak a lőtéri bábuk: tízest lő immár a kiskatona. Bertók László: Beteljesül a pillanat Mert választani kénytelen tudja, hogy sose lesz szabad áll a tétova mérlegen próbálgatja a másikat s mint nyakkendőben a vadak torkára forr a szerelem nézi a fehér urakat akik ide sem oda sem hát akkor el kell döntenem és minden fillért odaad csörög az idő a helyen beteljesül a pillanat s hogy megint magára marad már nem olyan reménytelen. Simon Ottó: Példabeszéd Fodor Andrásnak túl a hatvanon szüret ideje jő szemelgetni az aszúnak valót ízlelgetni borok királyát kínálni a szomjazóknak hogy átváltozzanak e lakomán belvárosi zajban reszketnek az izmok mint akit légkalapács ráz benzingőzben fuldokolnak a sejtek ólom-nehéz a mellkas és a kéz álmodsz-e még a kerti hársról?! emlékek vonata robog az ablakokban egy kéz lobog ujjaid közt sziromérintések lüktető tapintások felzeng Tebenned újra a zsoltár szülöttemföld asszonyok asszonya kiből lettél ki Tetőled megfogant átborzong rajtad a hús szűzi remegése Itt bent valaki utánad szól „hiába mégy el mégis itt maradsz” Kelemen Lajos: Armagedon Este lesz, vagy akármelyik napszak — besötétül, boltozódik majd fölibénk vak, szemen szúrt ég, s lapul ki-ki a helyén, hátha a meghatározhatatlan nem őt, a másikat fojtja meg előbb, s mire fölpattan az őrház ajtaja, a küszöbön a váltás: jövevény bűnök topognak, bekívánkozva — de hát hol is vagyunk, hogy nem álmodjuk, hogy akár a réseken is átszívódik, tör-zúz egy hangulat orkánja — s támad ránk ugyanott végül: istentelen ököl. Matyikó Sebestyén József: A te mosolyod éget Ady Endrének Szabad-e születni Herkulesként, pokoli strázsán állni és várni, istentelenül magyar ászkák, halottak földjén kiabálni!? — Visszaút károg! Csontig fülbemászó kultúrlegények, atléta-bábok, megye-tüzek — talmi-valóság; csönd-szikes, szittyós tudat-Hortobágyok! Sötét, iszamós pányvára kötve: szedett a táj; ökörnyál-tócsák, szélütött ünnepek, nádjogar-ütleg, lófuttatás: hány Ady-adósság? Nincs célszalag, — mindenki fusson! Virrassz, s ne rettenj vissza az éjben. Hány „Sánta-táltos”, szava-nincs ekhó? Vesszőzz, rúgtass új és új lovakon: csontokat reszelő rézingű őszben, csontokat reszelő rézingű őszben! Pap Gábor: Hiába kívánod Közel és távol lapuló csontok giliszták, pajorok, vakondok között, megszokták már a szomszédokat: nincs zúgó perpatvar, kénes irigység, alszanak nesztelen, akár fel sem ébrednek soha. Utódaikban szellemük megkövült; a festmény sugárzik a falról, lebeg a végtelen időben a zene... Visszahozza ütemét a költemény. így örök, ha kívánod is, hogy másképp legyen ha szeretnéd is megfékezni a guruló időt. Inkább kérd azt, hogy ne légy kerékbe-törve, csak némult jaj, és elnémult lobbanás. Takáts Gyula új kötetéről Takáts Gyula rajza a kötet címlapján Az idén 80 éves költő a legutóbbi években írott verseit gyűjtötte össze a kötetben. Lírai világképe még most is tágul, áradó termékenységében nem ismer önismétlést. Régi témái eredeti új művek motívumaiként térnek vissza a másképpen látás, a más egészbe illeszkedés új dimenziójában és színezésében. Látványos példája ennek a verstípusnak a Vitte a nagy titkot tovább, ez a variáció a Fakutyán, fényben című egykori verse. „Köröz a volt-való, / akár a gólya / és megsuhint egy más történelem”. Beárad a múlt a szemléletbe, tudatosodnak is különböző rétegei, de most már az egységes „van” a fontos, az „akkor” csak része a „mostnak”. Az impressziók épp oly üdék, de még nagyobb idő- perspektívába és így gondolati távlatba épülnek. S eltér ez a világkép és módszer akár a prouszi emlékidézéstől is abban, hogy a legteljesebb személyes életegységnél, sőt a föld és az élet végtelen időbeliségét magában foglaló szemlélet tartalmainál is sejtelmesebb, az azokon túli, transzcendentális világot is kitapogatja, az érzékelhetet- lenséget érzékelhető misztikával : „az istent hordozó és teremtő világ” sejtelmét (így egész). Egyetlen falevélen rajta van egy ismeretlen diktáló üzenete, az „őrült angyal jelei”. (De ki diktálta). Ez egyáltalán nem jelenti az egyénien személyes, akár lokális kötődés tárgy iatlan, ál-kozmikus szétoldását. A holt feleség állandó jelenlétének érzékeltetése, a szőlőhegyi részleteket ábrázoló mik- rorealizmus, a szülővároshoz intézett reformkori hangvételű ódák a „hűség vallomásai”, emberi dokumentumokat szőnek „örök dolgok” közé. A köteteimben szereplő Dran- galag is kettős értelmű szimbólum, olyan költői mítosz, amelyben a makacs jelen és az „időtlen éghajlatú táj” meg- különböztethetetlenül együtt van. A költő alteregoja, egyszerre mestere és tanítványa, azt is példázza már a nevével, keleties filozófiájával és a vele kapcsolatos versek formavilágával, hogy Takáts világképét a klasszikus mediterrán műveltségen kívül a keleties észjárás is lényeges vonásokkal gazdagította. (Szépirodalmi Kiadó) Csűrös Miklós
