Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)

1991-04-12 / 85. szám

1991. április 12., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 EGY"DUDÁS" KÉT CSÁRDÁBAN? Edosz-variációk Voltak, akik meglepődtek, amikor a kaposvári önkor­mányzatdöntése nyomán Hász Mihálynak, a kaposszent- jakabi Móricz Zsigmond Művelődési Ház igazgatójának irányítása alá került az Édosz Művelődési ház. Hogy he­lyes volt-e ez a határozat, még korai lenne megítélni. Egy azonban bizonyos: a hónapok óta lezárt művelődési in­tézmény megnyitotta kapuját; szervezik a programokat, van, hogy naponta többet is. Mi nem toporogtunk az Édosz ajtajában, hogy megka­parintsuk a művelődési házat — mondja Hász Mihály. — Az önkormányzat döntött úgy, hogy vegyük át a területi fel­adatokat is ellátó intézményt, amelyet a Kaposcukor Rt.-től bérel a kaposvári önkormány­zat. A közgyűlés decemberben bízott meg bennünket az Édosz működtetésével, amit —tudomásom szerint— senki más nem vállalt el. A „boldogító” igen A művelődési osztály meg­kérdezte Hász Mihályt, hogy minimális támogatással haj­landó lenne-e újra életet vinni az Édosz-ba? A vállalkozó szellemű igazgató — ismerve saját és munkatársai képessé­gét —, igennel felelt, s amikor megszületett a döntés, a Ka­poscukor Rt-től, illetve az Édosz megyebizottságtól át­vették az épületet, a berende­zési tárgyakat, és felleltározták a könyvállományt is. A könyv­tár áprilistól — két könyvtáros­sal— újra fogadja majd a láto­gatókat. Számítógépes tanfo­lyamot szerveztek az általános iskolásoknak, és szombaton­ként játszóházba várják a gye­rekeket. Március elejétől Mes­ter József, — az állás nélküli somogyi népművelők egyike — itt kapott állást. Már meg­vannak a tervei, miként lehetne újra a művelődés központjává tenni az Édoszt. Szabados Péter, Kaposvár polgármestere, egykor nép­művelő volt. — Hogyan véle­kedik a nagy múltú intézmény­ről, s arról a vitáról, hogy sze- rencsés-e két intézményt egy igazgatónak irányítani? Önkormányzati szándékok — Az utóbbi években, ké­nyelmes élet folyt az Édosz- ban, s amikor már a szakszer­vezet sem tudta garantálni az érdemi munkát, bezárták a há­zat. Az önkormányzat azonban — más szakszervezeti intéz­ményekkel és nívós amatőre­gyüttesekkel együtt —, sze­retné megtartani az Édoszt is. Mivel nehéz az anyagi helyze­tünk nem is remélhettünk töb­bet mint azt, hogy a legalapve­tőbb anyagiak biztosításával ismét életképessé tegyük a há­zat. Hosszú távon én is önálló in­tézményként tudom elképzelni az Édoszt; mégpedig egy jól felkészült, megfelelő létszámú szakembergárdával. Ma azon­ban ennek anyagi lehetőségeit nem lehetett megteremteni. Később itt szeretnénk kialakí­tani a Széchenyi István Keres­kedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tanműhelyét (a konyhát, az ét­termet, cukrászüzemet). Az in­nen származó hasznot a köz- művelődési célokra fordíta­nánk. A lehetőségek felmérése Most a lehetőségek felméré­sénél tartunk. Amíg ezeket összegyűjtjük, addig Hász Mi­hály irányítja a szentjakabi mű­velődési ház mellett ezt az in­tézményt is. Azt, hogy az Édosz-ház mi­kor lesz önálló, egyelőre nem lehet tudni. A kérdésben az idő (is) dönt. (Lőrincz) A költészet napja Balatonszárszón József Attila szobránál József Attila születésnapját ünnepelték teg­nap Balatonszárszón, a költészet napján. Való­ságos zarándokhellyé vált a költő életének tragi­kus színhelye ,ahol az ifjúság szívében őrzi em­lékét. A szárszói általános iskola, a hagyomá­nyos költészet napi rendezvény házigazdája a Szólj költemény szellemében tisztelgett a né­vadó emléke előtt. „Vállaljuk, hogy József Attila a miénk!” A szívek dobogása kórusként visszhangozta a fogadalomtételt. Az áprilisi szélben nemcsak a szobrot övező fák hajoltak össze, hanem az ün­neplők is. A nemzet, a jövő lekiismerete szólalt meg Si­mon Ottó költő, fonyódi tanár szavai által József Attila szobra előtt, amelynek talapzatát már kora reggel friss virágok borították. Tavaszt idéző csokrokkal övezték később is, a vendégek a parki sétányon álló szobrot. A környék tizenöt ál­talános iskolájából érkeztek diákok a szárszói ünnepségre, aminek keretében rendezték meg a Kazinczy prózamondó és a József Attila szava­lóversenyt. Takáts Gyula levelét és költeményét Fodor András olvasta föl a nyolcvanadik születésnapját ünneplő költő távollétében, Majla Sándor költő Erdélyből érkezett a szárszói ünnepségre. Jó­zsef Attila emlékére írott verseinek tolmácsolá­sával hajtott főt az ünnepelt szobra előtt. A költészet napjának vendége Fodor András (Fotó: Gyertyás) 1971-ben jelentette meg József Attila életéről szóló kötetét. Néhány évvel később átdolgozott kiadásban adta közre a költő életét, költészetét bemutató és föltáró írását. — Mit tenne hozzá most, 1991-ben? — kér­deztük tőle. — Azt, hogy az igazi nagyok mindent kibír­nak... A zseni tulajdonsága, hogy győz. József Attila győzött. Felülmaradt. Ez látszólag ma nem olyan nyilvánvaló —, je­gyezte meg, majd hozzáfűzte: — Ha újra írhat­nám József Attila életrajzát, József Attila és Flóra kapcsolatát részletesebben mutathatnám be, mivel engem tisztelt meg Flóra azzal, hogy ne­kem adta közlésre először fényképét... Szembe kellene nézni azzal is, hogy milyen hatásai volt József Attila a későbbi nemzedé­kekre, gondolok itt a kaposvári Takáts Gyúlára, vagy az egykori — másik — tanáromra, H.Ko­vács Zoltánra is. A Kazinczy verseny első helyezettje Miláko- vics Viktória, és Király Enikő ( Balatonboglár), a József Attila szavalóverseny győztese, Király Erika (Balatonboglár) délután vette át a díjat azon az ünnepségen, amit a szárszói művelő­dési házban rendeztek. Horányi Barna Százéves a Magyar Pedagógiai Társaság Számvetés és megújulás Tudományos ülést tartott nemrég Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a Magyar Pedagógiai Társa­ság. Szerepe meghatározó — tagságának összetétele, szer­vezeti rendje és programja ré­vén. A társaság évszázados tevékenységét mutatta be refe­rátumában dr. Mészáros István professzor, neveléstörténész, illetve Lányi Andrásné kutató és Zibolen Endre egyetemi ta­nár. A szekcióüléseken a résztvevők a szakmáról és a hivatásról, illetve a neveléstu­domány helyzetéről tanács­koztak. A társaság — mint a hozzá­szólók megfogalmazták — a progresszív hagyományokat folytatva a hazai oktatás és nevelésügy fejlesztésén dol­gozik, támogatja az iskolai te­vékenységet szolgáló új törek­véseket. Elsősorban a straté­giai kérdésekkel foglalkozik; tagjai részt vesznek az új okta­tási törvények kidolgozásában, véleményt nyilvánítanak min­den fontos oktatásügyi kér­désben, szolgálva a demokra­tikus iskola megteremtésére irányuló erőfeszítéseket. Az új alapszabályzat szerint a neve­léstudomány elméleti művelői és gyakorlati megvalósítói kö­zösen munkálkodnak a tanulói és a pedagógusi személyiség gazdagításán. Hatvanegy tagot választot­tak a társaság új országos el­nökségébe. A szakosztályok és megyei tagozatok 40-et küldtek közvetlenül, a közgyű­lés 21-et választott meg, így a vezetésben megszűnt a fővá- roscentrikusság. Az MPT elnö­kévé Köpeczi Béla akadémi­kust választották, főtitkárnak pedig SzéchyÉvaegyetemi ok­tatót. A VI. nevelésügyi kongresz- szus előkészületeiről is S2ó voltjet jövőre rendezik meg. A kongresszus témáit már vitára bocsátották. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár az MPT elnökségének tagja Apám halála FILMJEGYZET L Tini nindzsa teknőcök Édesapám haláláról kapos­vári rokonainktól értesültem: március 15-én telefonba olvas­ták be a Somogyi Hírlap előző napi híradását: egy ember is­mét az úttesten lelte halálát... így kellett történnie? Valóban csak az áldozat hibáztat­ható...? Most megírom, milyen emberi sors rejlik a száraz tény mögött. Mementóul. *** Ott állt szegény, köztiszte­letben megőszült, Apám — védtelenül — a buszmegálló oszlopánál. Óvatosan fordí­totta fejét balra, mert neki na­gyon oda kellett néznie egyet­len szemével... A másikat egy balatoni baleset következté­ben vesztette el, s egy pécsi or­vosasszony még harmad­szorra sem vette észre az üvegtesti borússág mögött je­lentkező fatális retinaleválást. Ehhez fel kellett keresnie egy professzor magánrendelőjét, ő aztán másnap a szemklinikára utalta. Operáció és jjniusban háromheti tikkasztó mozdulat­lan fekvés után az eredmény: „az operáció sikerült, de...” Ez volt a tragédia kezdete. A tetterős, alkotásra kész ember keservesen próbált al­kalmazkodni beszűkült lehető­ségeihez. Ez 1964-ben történt. Egy év múlva Debrecenben sem tudtak rajta segíteni. Hivő alázattal viselte keresztjét, és dacolt a sorssal... Akkor is, amikor (ki tette volna más­ként?) nem vett fel védőszem­üveget 1978 karácsonyának reggelén a gyújtás aprításá­hoz. Egy felcsapódó gally fel­tépte jó szeme kötőhártyáját. Úgy érezte, rászakad a tető. Vakon támolygott ki a pincéből, és az öngyilkosság gondolatát latolgatta. Aztán lecsillapodott, és rótta tovább a megpróbálta­tások stációit. Mikor a „látó" szeme előtti kép hullámokba rendeződött, tudta: itt az ideje egy újabb retinaműtétnek. A klinikai tömbben már „bérelt he­lye” volt. Az 1979-es újév ismét visszaadta reményét. Csak az autóról kellett végleg lemon­dania. Reményre szüksége is volt, hiszen az időpont egybe­vágott a postaigazgatóságtól való nyugdíjaztatásával. Tennivágyása még szűk családi köréből is elűzte. Soha nem tudott megbarátkozni a panelra cserélt otthonnal; in­kább vállalta a Balaton melletti remeteséget a maga alkotta nyaralóban. Megmaradt erejét mindenkire tékozolta, aki hozzá fordult. Gondnokosko- dott Fonyódligeten egy társa­südülőben, néhai osztálytársa mellett. Próbált elfoglaltságot keresni. Több éven át a „Me­csek” társas lakói hallhatták halk fütyörészését... Kis alsó- bélatelepi oázisában Svarda bácsit mindenki mindennel ke­reste, és ő fáradhatatlan volt. Talpalt a strand tisztaságáért, intézte a Magyar Bálint utca aszfaltozását, felszólalt a köz­gyűlésen, őrizte a kis templom nyugalmát... Tavaly még a tér baglyaira is volt gondja, hogy fennmaradjon az ökológiai egyensúly. Meleg estéken szúnyogűző gyertyafénynél üldögélt a fák alatt, és az esti sporthírek után hálát adott Istennek, hogy az­nap sem élt hiába és mások terhére. Mert ettől félt a legjob­ban. Kilenc évig segített gon­dozni agyvérzéses, cukros anyósát, és ugyanakkor ápolta agyérelmeszesedéses apósát is. Ha emellett eljutott egy-egy futballmeccsre, már elégedett vo't az élettel. A pécsi Postás­sportkör is jól ismerte segítő­készségét, úgy húsz évvel eze­lőtt. *** Március 13-án reggel elhatá­rozta, hogy az előző kétnapi metszés, tisztogatás után — ahogy vejének is mondta—fá­radt tagjait megáztatja Héví­zen. A menetrendet fejből tudta, hiszen két éve már in­gyen utazhatott. A busz a túlsó oldalról indul. Hunyorgó szemmel leste, hol jön a jármű. Az pedig mindig jön. Jön jobbról is, balról is, pe­dig nincs is hétvége. Svezetőik ritkán tartják be a 80-at—ami e területen most megengedett —, inkább többel hajtanak. A gyalogosnak úgy kell átcikázni köztük. Zebra sincs. Apámat nem segítette senki. Nem volt olyan közlekedési lámpa, mint Neuberegben, ahol balatoni ismerőse látta vendégül (éle­tében egyszer jutott el Nyu­gatra), s a gyalogos minden nagyobb forgalmú utcában egy gombnyomással zöldet kap. Még „holtszezon” van a Bala­tonon: alig jár valaki, akire — oldalt sandítva — rábízhatná magát az ember: ő jól lát, me­gyek vele... Csak a süvöltő autók szá­guldoznak egymás után. Most is közelít egy. Apám áll, feléje néz. Elindul sietve, mert bizto­san lassít a vezető; ez a defen­zív kultúra a moralitás alapja. Ő mindig így tett. — A metall- szürke kocsi vezetője azonban nem ismerte ezt, vagy már elfe­lejtette... *** Agyzúzódás, bordatörések, szívhasadás... Hetvenkét lé­pésnyi féknyom, cserepek a fűben... A kis unokák nem hin­táznak már vele a diófán, és Csisztára sem kerekezik a na- gyobbakkal... Az idős nénit, a véletlen szemtanút mentő vitte haza, s napokig rosszul volt, ha a látványra gondolt. A Citroen vezetője ismerte a helyet, mégis megtörtént a tra­gédia. Mi várható akkor az ide­genektől, főszezonban? S hol­nap ki következik? Nem kellene tenni valamit? Egy ember értelmetlen halála megoldást sürget. Gondolják me9! Fórisné S. Judit Az e havi tizenöt filmből álló amerikai mozgóképinvázió nyi­tányaként egy tipikusan ameri­kai mozit láthatunk. Már amennyiben léteznek nem tipi­kusan amerikai mozik. A Tini nindzsa teknőcök minden­esetre — kétségtelen — az el­sőként eml ítettek közé tartozik. S nemcsak azért, mert hőseink a produkció másfél órája alatt kiesznek készletéből egy jól felszerelt pizzaárust sajtostul, mindenestül és válogatottan magas fordulatszámú szöve­gekkel „pörgik be magukat” szívünkbe. A film megítélésé­nél ugyanis eredendő érzés­ként lebeg a levegőben, hogy Steve Barron néhány ezer mé­teres celluloidszalagja nem más, mint egy extra méretű, olasz eredetű népi eledel. Pizza a javából! S mint ilyen, nem tartozik a fenséges étkek közé. Ettől függetlenül lehet e „műfajt” igényesen csinálni. Rátérve a végtelenül fontos tálalásra: Kevin Eastman és Peter Laird'p séfnek bizonyult. Aggályainkat félretéve tátottuk hát nagyra lepényiesőnket, hogy nagyokat faljunk a mu­táns teknőcök fantáziát pró­báló kalandjaiból. A rendező igen komoly mun­kát vállalt magára e filmmel, ugyanis a történet főszereplői már régen meghódították a gyerekek szívét képregényen és rajzfilmen egyaránt. Rap­hael, Donatello, Leonardo és Michelangelo, a radioaktív szennyezéstől „megembere- sedett” (beszélő, humorizáló és—bár teknőcik nincsenek— nőstényvizslató) páncélosok rajzokból megismert szokásain Barron nem nagyon változtat­hatott. A másik nehéz feladatot a quartett életrekeltése jelen­tette. E munkából szervesen kivette részét a nemrég el­hunyt, kitűnő fantáziájú Jim Hensson is, akit a Muppet show figuráinak atyjaként is­merünk. A technikusok ezen csoportjának hozzáértését di­cséri a teknőcök izzadása, könnyeik és bámulatos mimi­kájuk. Hasonlóképpen jó konstrukció Splinter, a bölcs patkány is. Az érzelmekre ügyesen és kellemesen ható, tanulsággokkal teli gyerekfilm fontos motivációja a keleti ere­detű nindzsa- harcművészet. A forgatásra a feketeöves Tos- hishiro Obata japán kardfor­gató bajnokot kérték fel: a Foot-banda instruktorát ala­kítja. A nindzsa-tudásnak vé­gig meghatározó szerepe van a filmben. Főszereplője a záró képsornak is, amelyben a tek­nőcök és Splinter győzelmé­nek ünneplésekor érdekes csatakiáltást hallunk. Jelen­tése sokféle mindenesetre „ CowbungaüT B.T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom