Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-26 / 71. szám

1991. március 26., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 Mi lesz az aprófalvas településekkel? Fotó: Gyertyás László Továbbképző tanfolyam, jegyzőknek Szakmai továbbképző tanfo­lyam kezdődött tegnap Bara­nya, Somogy, Vas megye jegy­zői részére a balatonföldvári közigazgatási továbbképzési központban. Egy német alapít­vány támogatásával tanulnak a jegyzők a Balaton-parton. Az előadásokat és a konzultáció­kat német és magyar előadók tartják öt héten keresztül. Somogyi a cserkész Rinyabesenyö élni akar „Úgy tetszik, a mi gondunkat csak egy dózer oldhatja meg, amely a földdel teszi egyenlővé a falut”—recsegett egy elkese­redett hang a rinyabesenyői lakossági fórumon. Ez a meg­nyilvánulás sok mindent elárult. Ecjy 255 lelket számláló, isten hata mögötti település lehetet­lent nem ismerve küzd a holna­pért. Lakóinak többsége ci­gány, magas a nyugdíjasok aránya, a faluban munkalehető­ség nincs. „Ránk szakadt a szabadság, de vajon mit lehet kezdeni vele!?” — tették föl többen a kérdést. Elhangzott egy sajátos válasz is: „ássuk el magunkat?! Mert út innen már nem vezet tovább. Öt kilométeres földút visz Homokszentgyörgyre. Ha netán ezt valaki leaszfaltozná? De ki, és milyen pénzből? Ez reménytelen várakozás. így marad az egyetlen járható út, amely a világ felé a nyolc kilo­méterre levő Lábodon keresztül vezet. * * * A Fidesz lábod—rinyabese­nyői csoportja kezdeményezte a falugyűlést. Mészáros Tibor- né, az egyik szervező sokakkal együtt reménykedik abban, hogy a falu nincs halálra ítélve. Mondandóját is így kezdte: azok jöttek el a fórumra, akik hisznekabban, hogy mégis lesz jövője a besenyői embereknek. Az optimizmusra a legújabb fejlemények után még inkább szükség lesz. A Volán nagyatá­di leányvállalata ugyanis arra az elhatározásra jutott, hogy megszünteti a hajnali autóbusz- járatot, mert gazdaságtalanul üzemel. A vállalatnak nem éri meg, hogy 3-4 emberért bejár­jon az autóbusz Rinyabesenyő- re. A többség nehezen értette meg a Volán képviselőjének amúgy racionális okfejtését, amely szerint a vállalat nem veheti figyelembe a szociális szempontokat, hiszen eredmé­nyesen kell gazdálkodnia. A gazdaságtalan járatokat — szem előtt tartva a közlekedési alapellátást—meg kell szüntet­ni, s erre a sorsa jutott a rinyabe­senyői járat is. Arra sincs lehe­tőség, hogy a közlekedési válla­lat kisebb teljesítményű mikro- buszt közlekedtessen, mert ilyen nincs és feltehetően nem is lesz. Ugyanakkor „kompro­misszumos „megoldást aján­lott a Volán: nem szüntetik meg a hajnali járatot, ha az önkor­mányzat mindaddig fizet kilo­méterenként 45 forintot, amíg nem lesz gazdaságos az üze­meltetés. Voltak, akik úgy gondolták: ez a 22-es csapdája. Mert a Volán azt kéri, hogy legyen több utas, a falu pedig azt, hogy legyen hajnali járat, de az önkormány­zat nem tudja vállalni a költsé­geket. * * * Fenyvesi József önkormány­zati képviselő beletörődötten mondta: az rendben van, hogy gazdaságossági szempontok miatt megszünteti a járatot, de ki biztosít a faluban munkát? Az önkormányzat költségvetésé­ből a szociális segélyekre és az intézmények fenntartására is alig futja, nemhogy autóbusz­költséget fizessenek. Nem kel­lene elfelejteni: „mi is emberek vagyunk”. — Van óvodánk és 1 —3 osz­tályos iskolánk. Tehát vannak fiatalok — mondta Farkas Sán­dor polgármester. — Csak ön­erőből nem tudjuk megoldani a gondjainkat. Most dolgozzuk ki a szervezeti és működési sza­bályzatot és költségvetést. Nem könnyű a kis települések élete. Eddig a szerepkör nélkü­liség hatásaival küszködtünk, most meg azért, mert magunkra maradtunk. Mi lesz az aprófalvas telepü­lésekkel? Az alapfeltételek hiá­nyában mit sem ér az önálló­ság. Rinyabesenyőn kiderült: van tenni-, jobbítani akarás. Működik a fiatalok klubja, a ki­sebbeknek pedig a narancsvi­rág klub. Vannak emberek, akik társadalmi munkában magukra vállalják a terheket. Egyre in­kább felismerik, hogy ered­ményt csak összefogással ér­hetnek el. Az itt élők többsége — úgy tetszik—megteszi a tőle telhetőt. De ez meddig lesz elég?! (Lengyel) nagytanácsban A Magyar Cserkész Szövet­ség Baranya, Somogy és Tolna megyei cserkészeit összefogó VI. kerület szombaton Pécsen tartotta meg regionális közgyű­lését. A megalakult cserkész nagytanácsba beválasztották Förster Gyula osztopáni espe­res-plébánost, a Magyar Cser­kész Szövetség Somogy me­gyei szervezetének elnökét is. Bűnmegelőzés és önvédelem (Tudósítónktól) Balatonföldvár lakossága megalakította a bűnmegelőzési és önvédelmi egyesületet. Az egyesület bankszámlát nyitott, s az oda irányított összegeket a felszerelés gyarapítására hasz­nálják. A költségekhez a helyi önkormányzat is hozzájárul. Mivel az egyesületi tagoknak intézkedései joguk nincs, ezért segítségként a helyi rendőrök ajánlatot tettek, hogy a szezon­ban megerősített járőrszolgála­tot adnak, ha túlórájuk díját a helyi ónkormányzat vállalja. Minderre szükség van, hiszen eddig is számtalan megbízást kapott az egyesület, hogy villá­kat, butikokat, ABC-ket őrizzen. LÁTSZÓLAG LASSÚ, DE MEG ALAPOZOTT A TÖRVÉNYALKOTÁS Jogszabálylogika a dzsungelben Várostakarítási napot javasol az SZDSZ Dr. Kecskés László: A privatizáció olyan jelenség, amelyet lehet csinálni törvénnyel és törvény nélkül is Dr. Kecskés László, az Igaz­ságügy Minisztérium helyettes államtitkára A nemzetgazda­ság helyzete, aktuális gazda­ságpolitikai feladatok címmel tartott előadást. Az egyik legér­dekesebb kérdés az volt, hogy hogyan viszonyuljon a mai magyar jogalkotás a régihez? A helyettes államtitkár szerint két lehetőség van: félretolni a régit és teljesen újat alkotni, vagy: az új politikai hatalom kompromisszumokkal—együtt él a régi joggal. Nálunk az első változat nem valósítható meg, nem is voltak ilyen követelések. Az előadó szerint kissé későn kezdtünk hozzá a törvényalko­táshoz. Ennek több oka van: a parlamentben is gyakran las­san csordogálnak a törvényal­kotó folyamatok, s ez Kecskés László szerint azzal is magya­rázható, hogy az Országgyű­lésben sok a jogász. Hosszú távon megvan ennek a haszna: a döntések megalapozottab- bak. A lassúság miatt azonban így sem kell szégyenkezni: a világ más, fejlett demokráciájú or­szágaiban általános törvényke­zési időnek töredéke alatt szü­lettek jogszabályok Magyaror­szágon. Most az egyik legfontosabb feladat az általános privatizálá­si törvény. Nem kell már sokáig várni rá, de négy-öt gazdaság- politikai döntésre szükség van ahhoz, hogy a jogászok kiala­kíthassanak egy jó privatizá­ciós törvényt. Az államtitkár-helyettestől a Somogyi Hírlap munkatársa azt kérdezte: — A jogi dzsungel és az ezzel járó bizonytalanság mennyire okozója a gondok­nak? — A világon mindenütt sok a jogszabály. Az USA-ban Kali­fornia államában január 1-jén például 1445 új jogszabály lé­pett hatályba. Természetes, az hogy napjainkban aprólékossá válnak a jogszabályok. A fontos az, hogy megfelelő struktúrá­ban alkossuk meg azokat. — Említette, hogy a privatizá­ció során visszaélések is előfor­dultak: lesz felelősségre vonás is? — Ehhez a tényállást kell tisz­tázni. Amíg a jogásznak nincs pontos képe a tényállásról, megfelelő bizonyítéka, nem tud a visszaélésekről felelősséggel nyilatkozni. Ma nem tudom megmondani, hogy a felelős­ségre vonás, az ügyek kivizsgá­lása napirenden van-e. Ha igen, akkor sem az Igazságügy Mi­nisztérium feladata a tények tisztázása. — Milyen jogi problémákkal találkoznak leggyakrabban ma­napság? Fotó: Gyertyás László —A legtöbb aktuális jogalkal­mazási kérdés, vita a Vagyon­ügynökség és az önkormány­zatok közötti hatáskör elosztá­sából adódik. A kellemetlensé­geket elkerülendő nem lehet ál­talános tanácsot adni. Privati­zációs ügyekben én minden­esetre kincstárpárti vagyok. Tisztábbnak látom, ha mind többet bízunk a Vagyonügynök­ségre. Az önkormányzat rész­vételével a privatizációban — bármennyire kedvezőnek lát­szik is — óvatosan kell bánni, a partikularizmus miatt. Korláto­zottnak tekintem tehát az ön- kormányzat igényeinek előtér­be helyezését a vagyonügynök- ségi illetve állami érdekkel szemben. — Gyakran mondják az ál­lampolgárnak: várja meg ezt meg ezt a törvényt a privatizá­ciós kérdésekben. Mikor jön el az az idő, hogy nem kell ezt mondani, folytonos várakozás­ra kényszerülni? — Én az ezzel kapcsolatos kritikákkal nem értek egyet, mert igaztalanok. A privatizáció olyan jelenség, amit lehet csi­nálni törvénnyel és anélkül is. Jobb persze törvénnyel, ám alapvetően nem a nagy csodát tevő gazdasági törvények hiá­nyáról, vagy késői megalkotá­sáról, hanem inkább kulturális tényezőkről, a történelem sajá­tosságainak visszahatásáról van itt szó. Annál gyorsabb jog­fejlesztésre nincs példa, mint ami az elmúlt félévben Magyar- országon volt. Valóságos jogi honalapításnak nevezhető, ami történt. Én tehát azt mondom, nem szabad határidőket várni és kitűzni. Különösen nem az Igazságügy Minisztériumban: a tervezetek sorsáról ugyanis nem a minisztériumban, hanem a parlamentben illetve a parla­menti bizottságokban dönte­nek. Szegedi Nándor ÉRDEKEKET SÉRT A „LENGYEL PIAC A Szabad Demokraták Szö­vetségének kaposvári szerve­zete tenni akar a város tisztasá­gáért. Ezt a közelmúltban tartott pártközi megbeszélésen is javasolták. Csapó Tamás ügy­vivő szerint az egykor virágos Kaposvár büszke címét viselő város — nincs rá enyhébb kife­jezés — förtelmesen néz ki. Erre példaként a gyalogos felül­járó donneri környékét, a távol­sági buszállomás letarolt nö­vényzetét, a lakótelepek szét­vert játszó- és pihenőövezeteit hozta fel. — Az SZDSZ kaposvári szer­vezete szorgalmazza, hogy a város vezetősége egyszer s mindenkorra vessen véget az úgynevezett „lengyel piac” kö­rül kialakult áldatlan állapotok­nak. Nincs a civilizált világnak olyan városa, ahol ilyen rende­zetlen, ellenőrizhetetlen „ke­reskedelmi egységet” megtűr­nének. Városunk kiskereske­dői, vállalkozói, piacozó őster­melői, akik üzletet vesznek, bérelnek, köjál-előírásokat tar­tanak be, helypénzt és terület­foglalási díjat fizetnek, áfa, sze­mélyi jövedelemadó terheli őket és társadalombiztosítási köve­telményeket nyögnek. A liberá­lis demokrácia arculcsapásá- nak veszik, hogy csempészek, orgazdák, zugkereskedők a város közepét egy szeméttelep szintjére züllesszék. — Mit javasol a szervezet? — A Szabad Demokraták Szövetsége fölkéri a város la­kóit, hogy az idegenforgalom kezdetére, elsősorban saját közérzetünk javítása érdeké­ben, találjuk meg azt a lehető­séget, amellyel szebbé, kultu­ráltabbá, európaiabbá tehetjük városunkat. Lakóházunk, laká­sunk környékének tisztán tartá­sa, szépségének megőrzése közérdekű. Fölkérjük városunk vezetőit, hogy jelöljék meg azt a napot, amikor szervezetten — akár zöldpárti alpolgármeste­rünk vezetésével — nekilátha­tunk a város kitakarításának. Utána már nem lesz más gon­dunk, mint megőrizni szépségét és tisztaságát. Az SZDSZ ka­posvári szervezetének tagjai vállalják, hogy a közterületeken összeszedett és szemeteszsá­kokban — erről talán az önkor­mányzat gondoskodhatna — gyűjtött hulladékot ingyenesen kiszállítják a szeméttelepre. Várjuk a város lakóinak ötleteit, javaslatait, véleményét szemé­lyesen vagy levélben az SZDSZ irodájában (Kaposvár, Szent Imre utca 14.). L.G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom