Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-27 / 72. szám
1991. március 27., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 Fotó: Lang Róbert HABANERA ÉS POLIFÓNIA A Coral Cantorei spanyol vegyes kar Somogybán Első magyarországi vendégszereplése során a Somogy Megyei Pedagógus Férfikar látta vendégül a spanyol Coral Cantorei vegyes kart annak viszonzásául, hogy a magyar együttes tavaly Puzeolóban mutatkozott be. A kaposvári városháza emléktárgyai között szép számmal találunk olyan díszeket, amelyek a város külföldi kapcsolatairól tanúskodnak. Ezek többségén a városcímerek is megtalálhatóak. A legújabbon a spanyol Puezolóé látható, amit a kisváros polgármestere küldött ajándékba, s hétfőn este a baráti kórustalálkozón adták át Szabados Péter kaposvári polgármesternek. A Somogy Megyei Pedagógus Férfikar és a spanyol Coral Cantorei vegyes kar a zene hullámhosszán már hozzájárult a két város közötti baráti kapcsolat ápolásához. A vendégegyüttes a habane- ra és polifonikus fesztiválokon szerzett legtöbb elismerést. Kaposvári, majd a tegnapi nagyatádi és a csütörtöki gálos- fai műsorukban ezekből is hallhattunk illetve hallhatunk. Meglepetésként a kórus vasárnap a kaposvári Szent Imre-templom- ban Ramirez Misa Crioiia című passióját szólaltatta meg a nagyhét előestéjén. A kórus, hasonlóan a hazaiakhoz, generációkat sorakoztat föl a zene meghódítására. A Coral Cantorei legtöbb tagja nem ismeri ugyan a kottát, ám szinte a vérükben van a haba- nera dallama, a polifonikus művek közül elsősorban a modern szerzőkét énekelik szívesen. Cristina Bertullo karnagynak alapos munkát kell végeznie, míg előadásra éretté varázsolja a lejegyzett zenei hangokat. Az Urugvayban született és Spanyolországban tanult, majd ott végleg letelepedett tanárnő a kórusvezetésen kívül a helyi konzervatóriumban is tanít, emellett a logopédiával is szívesen foglalkozik. Arról mesélt a hétfői baráti kórustalálkozón, hogy még mindig éles és szenvedélyes vita zajlik a habanera eredetéről. (A magyar zenei lexikon kubainak említi.) —Az én véleményem, hogy a habanera spanyol, a gyökerei ide vezethetők vissza. A népek vándorlása során jutott el Amerikába illetve Kubába. Ott ösz- szekeveredett a helyi népdalokkal, s így egészen új stílus született. A habanera igazi hazája Spanyolországon belül Alicante vidéke. Az is igazolni látszik a habanera eredetét, hogy míg nálunk virágzik, Kubában elha- lóban van. A habaneráról mi más juthat eszünkbe, mint Bizet Carmen című operája, amelynek első felvonásában csendül föl az örökzöld ária, Carmen belépője. Bizet-n kívül a habanera, ez a tangóhoz hasonlatos lassú ritmusú zene, Debussyt, Ravelt is megihlette. Érdekesnek tűnt Cristina Bertullo elbeszélése a habanera eredetéről azért is, mert ő mint népdalt tekinti elsődlegesnek, a magyar zenelexikon kubai néptáncként jegyzi... Cristina Bertullo nemcsak a habanera spanyol eredete mellett áll ki, arról is nevezetes, hogy felismerte a zene, az ének gyógyító hatását. Mint említette, a relaxációban is nagy segítséget ad az éneklés. Csütörtöki hangversenyükön, a gálosfai kastélyban együtt lépnek föl a Somogy Megyei Pedagógus Férfikarral. A vendéglátó kórus meglepetésnek szánja Lafuente Habanera Salada című művének előadását. Ugyanezt a spanyol vegyes kar is bemutatja. Horányi Barna • • Üzenet a színházi világnapon Az emberiség napjainkban különleges válaszúihoz érkezett, s a megmaradás érdekében csak egy választás lehetséges: a megértés és együttműködés, amelyhez bátorságra és igazi képzelőerőre van szükség. Évtizedünk legfontosabb feladata, hogy a kultúra és alkotás kapuján lépjünk be a következő évezredbe. Az emberiség minden tagjának hatalmas alkotóerejét felszabadítva teremtsünk lehetőséget, amely nem elnyomja az egyének és csoportok jellegzetes vonásait, hanem új alkalmakat nyújt személyiségük kiteljesítésére és a békés fejlődésre. A világ ma már nem olyan, mint régen volt. Történelmi jelentőségű, új kezdeményezésekkel napjainkban már mindenütt találkozhatunk: országokban, amelyek csak most kezdik kezükbe venni saját sorsuk intézését, alakulófélben lévő szellemi és kulturális közösségekben, alapvető szabadságjogaikat követelő emberek között. Az alkotói sokszínűség igénye a jövőben egyre növekedni fog. Hogy e feladatnak megfeleljünk és arra képesek legyünk, új szellemi magatartás kialakítására van szükség, amely elősegíti a párbeszédet és az ösz- szehangolt tevékenységet. Ehhez azonban az államok, a kormányközi és nemzetközi, a kormányok feletti, valamint a magánjellegű szervezetek, továbbá az alapítványok és egyes személyek összefogása szükséges. A nemzetközi színházi közösségnek különleges szerepet kell betöltenie ebben az összefogásban. Talán a színház az egyetlen művészeti ág, amely mindenkor összefonódik kora tragédiáival, problémáival, félelmeivel, amely mindenkihez szól. A színház életképessége: kötődése a jelenhez. A Nemzetközi Színházi Intézet égisze alatt egybegyűlt drámaírók, zeneszerzők, színházi alkotó- művészek nagy családja azt a célt tűzte ki maga elé, hogy „fáradhatatlanul szolgálja a béke, együttműködés és kölcsönös megértés eszméit”. Az Egyesült Nemzetek családján belül az Egyesült Nemzetek Oktatási Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) az egyetlen olyan tag, amelynek tisztán körvonalazott hivatása, hogy mindenekfelett a világbéke fenntartására törekvő nemzetközi szellemi testület legyen. Egyesítsük erőfeszítéseinket, hogy a színházi szakemberek — a világ szegényebb régióiból is — találkozhassanak és kicserélhessék tapasztalataikat és gazdagíthassák az egyetemes emberi tudás örökségét. Dolgozzunk együtt egy alkotóbb és barátságosabb világ létrehozásáért! Frederico Mayor az UNESCO főigazgatója Jelenet az előadásból: Pogány Judit, Kottái Róbert és Spindler Béla „A biztosítékiban Remek produkció a kaposvári Csiky Gergely Színházban! A Kottái Róbert rendezésében bemutatott Rejtő-kabaré tomboló siker, a nézőtéren ülőket magával ragadja az előadás. Koltai Róbert klasszikusa ennek a műfajnak. Amit színészként tud a kabaréról, azt most, rendezésével teljesítette ki. Mondhatni, hogy profi előadás minden szempontból: Rejtő Jenő felfedezése, a jelenetek kiválasztása, a színészi játék megkomponálása mind ezt igazolja. Gondolom, nem tévedek abban sem, hogy a színészek azért is brillíroztak, mert ugyanúgy élvezték a darabot, a közös játékot, mint a közönség. Nagyszerű, hogy a színpad és a nézőtér együtt lélegzik, minden színpadi „kikacsintásra” reagál a széksorokban ülő publikum. A pergő előadást négy darabra fűzte fel Koltai Róbert. A hallgatás, A biztosíték, a Rózsa, a lovag és áz Akrobat, ej! című jeleneteket nevezhetnénk akár banális történeteknek is. A félreértések sorozatára épülő komikus sztorik mégis többek lettek ennél, hiszen P. Howard- nak, azaz Rejtő Jenőnek valamihez nagy tehetsége volt. Mégpedig a fanyar humorhoz, a gunyoros kifigurázáshoz. A különféle visszás, fonákhelyzetek, kancsal emberi kapcsolatok sajátos leleplezéséhez, az ostobaság iróniájához. A ponyva minősítés Rejtő esetében csak felületes értékítéletre vall, és ez lehet az oka, hogy kiszorult a magyar irodalomtörténetből. Humora — amelyet a munkatáborokban is megtartott — az embertelenség sajátos hangú és stílusú leleplezése. Ez teszi időtál lóvá e műveket, mégha évtizedekkel ezelőtt születtek is. A kaposvári társulat előadása éppen e dárabokkal tartott tükröt elénk és ez nem görbe tükör volt. Hiszen a jelenet szituációi jelzik: az ostobaságok, a félreérthető helyzetek sokasága nem sokat változott Rejtő Jenő óta. Igaz, az előadás rendezője már a darab előtti percekben is a harmincas évek hangulatát idézi. Remek a magányos zongorista játéka, a korabeli dalla- mokfelidézése. Nem kevésbé a történeteket összekötő sanzonok, ahol a prózai színészek újra bizonyítják: dalukkal is magukkal ragadják a közönséget. Nehéz kiemelni akárki játékát, hiszen mindenki csúcsteljesítményt nyújtott. Mégis. Zseniálisan játszott Spindler Béla, Pogány Judit, Kelemen József, Sztarenki Pál, Szalma Tamás és Lipics Zsolt. Remek figurát láthattunk — ha csak egy jele-1 netben is — Koltai Róberttól és a rövid időre az Akrobat, ej! címűben szereplő Hunyadkürti' Györgytől. Kondákor Tamás díszletei ugyancsak a korabeli hangulatot idézték. Nem kevésbé j Fuchs László zenei vezető és Cselényi Nóra jelmeztervező, akik miatt szintén mondható: nagyon jó előadást láttunk, látunk a színházban. Varga Zsolt NEVEKET ÉS ADOMÁNYOKAT GYŰJTENEK Bravó, Rejtő—Koltai! Bors István szoborterve Kalló Viktor alkotása Kiing József müve Fotó: Kovács Tibor Barcs nem felejt Alapítványt és kuratóriumot hozott létre az önkormányzat Barcson, hogy emlékművet állíthasson a városban elesett második világháborús áldozatoknak. Az alapító okiratban erre a célra 100 ezer forintot hagytak jóvá a költségvetésből. A hiányzó összeget, körülbelül félmillió forintot, a lakosság adományaiból, valamint közösségi munkák felajánlásaiból kívánják előteremteni. A barcsi II. Számú Általános Iskola munkaközössége által kezdeményezett emlékműállításhoz a helybeliek dokumentumgyűjtéssel is hozzájárulnak. Eddig — az anyakönyvekkel való egyeztetés után — 368 áldozat nevét jegyezték föl. A névsor teljessé tétele érdekében a polgármesteri hivatalban várják a további bejelentéseket. Három művész, Bors István és Kiing József Kaposvárról, Kalló Viktor babócsai származású szobrászművész Budapestről küldte el emlékműtervét az önkormányzati hivatalba. Várhatóan a holnapi testületi ülésen döntenek a pályamunkákról. Bors István Memento című alkotásának gránitlapokból kiemelkedő bronz alakja krisztusi pózával jelképezi,az örök emberi szenvedést. A szárnyra emlékeztető, széttárt karok a kiszolgáltatottság szimbólumai. Nemesen egyszerű és szép ez a szobor. Kalló Viktor hatalmas mészkőtömbből meg- . munkált emlékművének alapja kisméretű bazaltkő. Kiing József alkotása, amely márványoszlopokból alkot egészet, puritán szépségével ugyancsak figyelemre méltó. Az emlékműterveket Barcson az autósbolt kirakatában teszik közszemlére. A kész szobrot októberben, a Hősök terén kívánják felavatni.
