Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-06 / 55. szám

1991. március 6., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Augusztus 20-a állami ünnep Részletes vitára bocsátják a kárpótlási törvényt — Össztűz az MSZP-re a kiemelt nyugdíjak ügyében — Somogyi képviselő kérdése a miniszterhez (Folytatás az 1. oldalról) lsépy Tamás államtitkár ün­nepélyesen bejelentette: „Ne minősítsék retorikai fogásnak, ha azt mondom, hogy az elmúlt 40 évben a magyar népet az ünnepekből is kiforgatták”. Utalt rá, hogy március 15-ét gumibotok árnyékában, titok­ban lehetett csak megünnepel­ni, de állami ünneppé emelték annak a nagy októberi szocia­lista forradalomnak az évfordu­lóját, amelynek gazdasági és ideológiai következményeit nyögte illetve még sokáig nyög­ni fogja az ország. Szent István ünnepét is kiforgatták és a sztá­linista alkotmánnyal kötötték össze. A kormány a parlament­re bízta, hogy a nemzeti ünne­pek közül melyiket nyilvánítja állami ünneppé. Kónya Imre, az MDF frakció- vezetője szerint augusztus 20- a fejezi ki legjobban a magyar államiság eszméjét. Németh Zsolt (Fidesz) március 15-e ál­lami ünneppé nyilvánítása mel­lett érvelt, szerinte ugyanis au­gusztus 20-a túlságosan ösz- szekapcsolódott egyházi jelentésével. Füzessy Tibor (KDNP) pártja nevében au­gusztus 20-a mellett érvelt ké­sőbb. Tagadta azt a felfogást, hogy ez katolikus ünnep lenne. Kovács Béla (FKgP) a frakció augusztus 20-át támogató véle­ményével ellentétben október 23-a mellett érvelt. A szocialis­ták, az SZDSZ-esek március 15-e mellett tették le a garast. Hack Péter (SZDSZ) azt mond­ta, hogy a parlament előtt álló számos feladat miatt erről a kérdésről később kellett volna dönteni. A képviselők végül augusz­tus 20-át emelték az állami ün­nep rangjára 155 igen szava­zattal 57 ellenében, 60 tartóz­kodás mellett. A T. Ház módosította a társa­dalmi szervezetek kezelői jogá­nak megszüntetésével foglal­kozó törvényt, majd folytatta a vitát az egyes nyugdíjak felül­vizsgálatáról. Ez megint módot adott,.békétlenségre”. Torgyán József, az FKgP frakcióvezető­je igyekezett világossá tenni, hogy a képviselőknek az előjo­gok megszüntetéséről kell dön­teniük. Ügy vélte, hogy a nyug­díjigénylési rendszer még min­dig pártállami maradványokkal teli, ennek a felszámolása is halaszthatatlan. Deme Zoltán (MDF) a néptömegek elkesere­dettségének okát nemcsak a gazdasági döntések visszafo­gottságában, hanem a még mindig meglévő társadalmi méretű súlyos igazságtalansá­gokban látta. Balás István (MDF) kavarta a legnagyobb vihart. Újra ismertette vizsgála­tuk eredményét, s ostorozta az MSZP magatartását. Szerinte az MSZMP jogutódja semmi­lyen adatot nem hoz nyilvános­ságra. Ezt a szocialista párti képviselők sem hagyták annyi­ban, mondván: nem fűződik érdekük ahhoz, hogy az érintett személyeket mentegessék. Nagy Attila nevetségesnek, os­tobának minősítette a vitát, olyannak, amely alkalmat ad az indulatkeltésre, a gyűlölködés­re. Délután interpellációkkal és kérdésekkel folytatódott az ülés. Sípos Imre somogyi kis­gazdapárti képviselő az iránt érdeklődött, hogy a nyugat-eu­rópai hadifoglyok is kaphatnak- e 500 forintos nyugdíj-kiegészí­tést. A munkaügyi miniszter vá­lasza szerint az alkotmánybíró­ság határozatának megfele­lően december 31-ig rendezni kell az ő helyzetüket is. Ezután a képviselők lezárták az egyes nyugdíjak felülvizsgá­latáról szóló törvénytervezet, valamint az adatszolgáltatással foglalkozó országgyűlési hatá­rozati javaslat általános vitáját. Lezárult a helyi önkormányza­tok feladat- és hatásköréről szóló törvényjavaslat általános vitája is. A részletes vita csak a jövő héten kezdődhet meg. Versenyt nyert a Volkswagen A szlovák kormány kedden jóváhagyta azt a tervet, hogy a német Volkswagen legyen a pozsonyi autógyár (BAZ) part­nere. Vladimir Meciar szlovák miniszterelnök közölte: e hónap végéig alá akarják írni a szerző­dést a Volkswagennel. A Volkswagen már megnyert egy nagy „autóversenyt” Csehszlovákiában: a nagymúl­tú Skoda korszerűsítésébe szállhat be a német vállalat, miután legyőzte a francia Re- nault-t. Sokáig úgy tűnt, hogy a Volkswagen Szlovákiában nem tudja megismételni a Mlada Bo- leslavban elért sikert. Most megint csak ő látszik nyerőnek. A Glória kompaktlemezgyártó kft.-t három magyar és egy holland vállalat alapította. Munkájuk 60—70 százaléka tőkés piacra végzett bérnyomás. Képünkön: a CD-ket gyártó gépsor Pályázatokkal is csökkentik a veszteséget Uj utakat keres a dél-somogyi kombinát Hiányzott kétszázötven millió, de ismét nyereségesek 1989. október 1 -jével foglalta el vezérigazgatói székét Ivusza Ta­más, a Dél-somogyi Mezőgazda- sági Kombinátban. Akkor 89 mil­lió forint nyereséggel büszkélked­tek, de egyre több helyen lehetett hallani, hogy ez a nyereség való­jában nem is létezett. — Kétszázötven millió forint veszteséggel vettem át a gazda­ság irányítását. Ez a korábbi há­rom év felhalmozott hiányából származott. — Tehát mesterségesen ké­szített mérlegek voltak korábban? —Igen. — Ivusza Tamás akkor is a gazdaságnál dolgozott. Tudta-e, mire vállalkozik, amikor megírta a pályázatát? — Sejtettem, hogy nehéz dol­gom lesz, de a 250 milliós hiány engem is meglepett. Tulajdon­képpen egyetlen termelőüzem vezetője sem ismerte, hogy mi­lyen a napi pénzügyi helyzet. Most a számítógépes rendsze­rünk révén mindenki megtudhat­ja, hogy éppen hogyan állunk. Más dolog, hogy nem ismerjük a gazdasági lehetőségeket; hiá­nyoljuk a törvényeket, ugyanak­kor a napi ellátást biztosítani kell. — A kombinátnak nemcsak ezért okozott gondot az ellátás biztosítása. — Alsógyörgyösi telepünkön 32 ezer sertés hullott el, ebből 2300 anyakoca volt. Jelentős veszteség. Számításaink szerint 1992-ben jutunk el odáig, hogy évente hatvanezer sertést érté­kesíthetünk a három telepünkről. Pályázatot nyújtottunk be a „Husmívességért” alapítvány­hoz, hogy növelhessük termelé­sünket. Szeretnénk vákuumfóliás csomagolásban húskészítmé­nyeket árulni, a napi igényekhez igazodva akár két-három szelet húst is adni. Ezekkel megjelenhe­tünk az apró falvakban is, javítva az ottani ellátást. 1200 tehenünk évente 5 millió liter tejet termel. Nehéz az értékesítése, mert az extra minőség miatt állandó vitá­ban vagyunk a tejiparral. Megpró­bálkoztunk a kannás tej árusítá­sával is, de naponta csak 250— 300 literről van szó, egyelőre. Szeretnénk javítani a vadhús-ér­tékesítésen, erre ugyancsak pá­lyázatot nyújtottunk be. Olcsóbb es mindenki számára elérhető árú vadhúst árulnánk. — A homokhátról azt tartják: kiváló a burgonya és a zöldségfé­lék termesztésére. Dél-Somogy­ban sem paradicsomot, sem paprikát nem termelnek, s a bur­gonyával is vannak gondok. — Felére csökkentettük a bur­gonya termőterületét. Három­száz hektáron foglalkozunk vele, ebből is 120 hektáron vetőburgo­nyát termesztünk. Évente 50 va­gon szaporítóanyagot akarunk értékesíteni szlovákiai partne­reinknek. Kényszerűség volt a termőterület csökkentése, hiszen egy mázsa holland vetőburgonya négyezer forintba kerül, nekünk meg ott volt a kétszázötvenmilliós pénzügyi hiányunk. — Csak ezen leheteti takaré­koskodni? — Nem. Létszámunkat 1522- ről 1089-re csökkentettük; a 66 központi alkalmazott közül 29-et foglalkoztatunk. A fölösleges ál­lóeszközt értékesítettük. A sze­mélygépkocsik nagy részét elad­tuk; a nagyatádi lakatosüzemet felszámoltuk, és itteni laborató­riumunkat is megszüntettük. Épí­tészeti részlegünket nyereségér- dekeltségü társasággá alakítot­tuk át, irodáink nagy részét bérbe adtuk. így értük el, hogy 7,5 millió forint nyereséget könyvelhettünk el tavalyi eredményeink alapián. Nagy Jenő Gabona­gondok A gabonatermelésben, érté­kesítésben és a kivitelben egyaránt a válság jelei mutat­koznak — ez derült ki a Gabo­natermelők Országos Választ­mányának keddi, budapesti ülésén, ahol a külkereskedők és a belföldi forgalmazók tájé­koztatták a szövetkezeti gazda­ságok képviselőit. Az exportált gabonáért a Szovjetunió egyelőre nem tud fizetni, máshol viszont egyéb okok miatt meglehetősen bi­zonytalan a külkereskedelmi forgalmazás. A nemzetközi árak alacsonyak. A termelők szerint szubvenció nélkül nem lehet szó számukra jövedelme­ző exportról. A legtöbben amellett kardos­kodtak, hogy mivel a szovjet vállalatok egyelőre nincsenek vásárlói helyzetben, ezért a kor­mánynak kellene erőfeszítése­ket tennie a gabonakivitel érde­kében. A termelők képviselői megfo­galmazták: szükség van a hazai Gabona Tanács létreho­zására. Szerepzavarban Ami napjainkban Magyarországon történik, azt sokan sokféle­képpen magyarázzák. A válságtípusok felsorolásának és elem­zésének maholnap könyvtárnyivá duzzadó irodalma lesz. Töb­ben leteszik a nagyesküt, hogy minden baj forrása az adaptációs válság, a változó körülményekhez való alkalmazkodás nehézsé­ge. Az emberek sokasága tehetségét latba vetve, erejét megfes­zítve küszködik, elcsigázottan liheg a társadalmi változások után. Talpon maradni! — ez lett a milliókat érintő, mindent meg­határozó jelszó. A valódi többség naponta e kérdésekkel ébred és ezzel hajtja álomra a fejét. A népet felülről boldogítani akarók pedig a „funkciót, beosztást szerezni mindenáron” elve alapján harcolnak mindenekelőtt önmagukért. A nagy tömegek soha nemllehetnek konjunktúralo­vagok. Ez mindig csak meghatározott csoportoknak jut osztály­részül. ÉsvannakaJanus-arcúak, akik minden változásból nyer­tesként kerülnek ki. Ők azok, akik akkor is szerepzavarral küszködnek, amikor a nagyjátékmester, az élet milliónyi lehetőséget kínál. Akik igénylik a demokráciát, de minden megnyilvánulásukkal korlátozni akar­ják. Szabadelvűségről beszélnek, de megtorolják a másságot. Beszélnek ugyan, de nem mondanak semmit. Többször is meg­mérettettek, és könnyűnek találtattak. Vannak, akik a családi, baráti viszonyokat rendre politikaivá akarják „emelni”, és bosz- szantja őket, ha az összeköttetések ellenére sem jut nekik funk­ció. Szerepzavar. Mert mi lehetne más, ha a „hithű” ellenzéki több évtizedes „üldöztetésben” eltöltött igazgatói funkció után nyugdíjasként most éppen jólmenő vállalkozás élén csalódott az elitváltásban, és támogatásáról biztosítja a csirkenyakért sorba álló kisnyugdíjasokat? Szidja a kormányt, a parlamentet, a sajtót, és mindent, ami céljait keresztezni merészeli. Jól megérdemelt pihenőjét természetesen még mindig az érdemeiért kapott taná­csi bérlakásban tölti, s a változatosságot életében a hétvégi ház és a nyaralója biztosítja. Mondani sem kell, oda már akkor sem keleti márkájú autóval járt, amikor a nyugati kocsi még csak egye­seknek adatott meg. Az egyedi szerepzavar könnyen lelepleződik. Ám a különleges képességű, csak vezetésre termett emberek tudnak maguknak tábort is szervezni. Volt idejük megtanulni a módját. No, persze, csakis elvi alapon. Ha kell, megrendelnek akár újságcikkeket is, mert még ehhez is van partner. Baráti szívességből kérhetik, hogy a szabad sajtó — úgymond — kinek a véleményét kérje ki. S jaj annak, aki nem-áll sorba. Ki kell ütni a „firkász" kezéből a tollat, ha nem érzi, hogy „fölforrósodott” a levegő. Ha veszi a bátorságot és megszámolja, hogy egy-egy rendezvényen meny­nyien vesznek részt, s ha ez a „statisztika” nem egyezika „külön­leges egyéniség” kívánalmaival. Ha nem hajlandó csúsztatásra „ nem baj, ha nem igaz, de jól hangzik” alapon. S kiváltképp akkor kell büntetni, ha veszi a bátorságot és leírja saját véleményét. Ez a mentalitás talán már nem is szerepzavar. Néhány mai „népvezér” újkeletű tündöklése. De a kacathegyek alól kigube­rált demagógiák csak kacatomlást okozhatnak, nem földrengést. Sokan várjuk ehelyett, hogy a rendszerváltozás a tehetségtelen- ség elleni forradalom legyen. Mert akkor a szédelgő önmegvaló­sítók, a hatalomra éhes mindenevők sohasem kaphatnak sajátos diktatúrájukhoz törvényes segédkezet. Lengyel János • • „ Öregebbek ” a fiatal katonák Harminckét százalékkal kevesebb a létszám — Honvédelmi sajtótájékoz­tató Székesfehérváron (Folytatás az 1. oldalról) Ésszerű és főként takarékos ez a módszer — hangsúlyozták a sajtótájékoztatón —, akárcsak a civil ruhával kapcsolatos intézke­dés, jelesen: nem a postára bíz­zák a ruhát, mint eddig (bevonulá­sonként ez 1,2 millió forintba ke­rült), hanem az eskü napján küld­heti, illetve viheti haza a kiskato- na. Az eskü március 15-én lesz, és az ünnepség után már délután hazamehetnek az újoncok, s két napot tölthetnek otthon. Ezután folytatják az alapkiképzést, amely április 15-ig tart. Ez alkalommal 30 helyen adnak át új csapatzász­lót. Azért nem több alakulatnál, mert egy-egy zászló 50 ezer fo­rintba kerül. A szárazföldi hadseregbe feb­ruár 27-én 11 729 fiatal vonult be, azaz 300-zal kevesebben a várt­nál, s az utóbbiak közül 160-an nem teljesítették kötelességüket. A sorállomány tagjai közül 3100- an 4,1 millió forint segélyben ré­szesültek) továbbá 24 millió forint úgynevezett illetménykiegészí­tést, valamint a rászorultak 1,2 millió forint szociális segélyt kap­nak. Egy sorkatona havi illetmé­nye január 1-jétől 1200 forint, de ehhez még különböző pótlékok járulhatnak. (A légvédelmisek il­letménye 6100 forint. A harcké­szültségi pótlék 300 forint, és na­ponta 88 forintot költenek élelme­zésükre. (Szabadság, eltávozás esetén ezt is pénzben kapják meg.) A nőtlenek havonta egy­szer, a házasok kétszer utazhat­nak haza ingyen. Az 1989. de­cember 31-i adathoz képest a szárazföldi hadsereg létszáma most 32 százaikkal kevesebb. A bevonultak átlagéletkora az eddi­ginél magasabb: 22 esztendő. Si. A. Katonai tisztelet a Várban Március 15-én ünnepélyes körülmények között szülőváro­sában, Baján helyezik végső nyugalomra Mészáros Lázár altábornagyot, az 1848/49-es szabadságharc hadügyminisz­terét — közölték tegnap a Hon­védelmi Minisztériumban tartott tájékoztatón. A hamvak már­cius 6-án érkeznek meg Nagy­Britanniából, s a következő napon 15 órakor a Várban, a Kapisztrán téren katonai tiszte­letadásban részesítik az első magyar hadügyminiszter földi maradványait. Ezt követően Baján, március 14-én a városházán ravataloz­zák föl Mészáros Lázár ham­vait. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom