Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-11 / 59. szám

1991. március 11., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 A köztes privatizáció állapotáról Siófokon Bőd Péter Ákos: A külföldi tőke még csak a gyors megtérülésű vállalkozásokban lát fantáziát (Folytatás az 1. oldalról) A törvényelőkészítők modellel- képzelése szerint a tulajdonosi megoszlás a következőképpen festene: 60 százalék kormány, 10 százalék állami bank részesedés, 10 százalék kedvezményes rész­vény a munkavállalóknak, 20 szá­zalék pedig ingyenes részvény az állampolgároknak. Bőd Péter Ákos ipari és keres­kedelmi miniszter előadásában a nemzetgazdaság helyzetét ele­mezte. Eszerint sikeres volt az 1990-es év, hiszen a 28 százalé­kos rubelelszámolású export- csökkenést 32 százalékos kon­vertibilis export ellensúlyozta. Az előző évi 15 ezerről 30 ezerre nőtt a vállalatok száma, ami elméleti­leg a monopóliumok megtörését és a versenyhelyzet kialakulását segíti elő. Hazánkban 3800 ve­gyes vállalat működik hazánk­Fotó: Gyertyás László bán, melyek 45 százaléka keres­kedelmi, 20 százaléka szolgáltató vállalkozás, ám a tőkemegosz­lásban az ipari vegyes vállalatok állnak az élen. Mindennek oka: a külföldi tőke jelenleg még csak a gyors megtérülésű vállalkozá­sokban lát fantáziát. A miniszter nem jósolt, csupán a már kormányprogrammá avanzsált Kupa-programra hivat­kozott. A gazdaság élénkítése érdekében nagyobb hitelkeretet juttatnak a gazdálkodóknak, mert a költségvetés az eddigieknél kevesebbet igényel az államigaz- gatatási feladatokra. A kétnapos rendezvény slussz­poénja volt az a vitafórum, amely­nek az előadók és szakértők a fel­tett kérdésekre válaszoltak. Min­denekelőtt a részletekre voltak kíváncsiak a saját szakterületük­ről próbáltak tisztább képet kapni. Több-kevesebb sikerrel. V. 0.-—A bankok százszor megfontolják Kisvállalkozások veszélye Palotás János: Nem jó az a rendszer, amelyben bukás esetén az első vesztes a magánbefektető A vállalkozást segítő gazda­ságpolitika három pilléren: a fi­zetőképes kereslet bővülésén, a vállalkozások pénzügyi-be­fektetési lehetőségeit gyarapító gazdasági növekedésen, és az ezt segítő adókon nyugszik. Ezekről a feltételekről, a kisvál­lalkozások idei esélyeiről Palo­tás János, a Vállalkozók Orszá­gos Szövetségének elnöke mondta: — A magánszférának sze­rencsére nincs akkora adóssá­ga, mint az állami vállalatoknak, mert sohasem tudott úgy eladó­sodni, mint az állami szektor. Soha nem részesült ugyanis kényszerhitelezésben. A ban­kok százszor megfontolják, mennyit, hány százalékos ka­mattal adnak a magánvállalko­zóknak. Az állami szektor ugyanakkor már jól megszokta — bármennyire hihetetlen, amit mondok — ezt a különleges ál­lapotot: ha egyszer rossz a pénzpolitika, és mesterséges pénzhiányt csinálnak, akkor elkerüli a pénzügyi rendszert. A jól ismert sorbanállásban szé­pen finanszírozgatják egymást a vállalatok. Persze a magán­szférát ebbe a körbe nem enge­dik be. A magánvállalkozások 90 százalékának pénzforgalma — pénztárkönyveikből az egyértelműen kiderül — szinte teljes egészében készpénzfor­galom. — Ha ez igaz, akkor a ma­gánszféra adómorálja sem le­het olyan rossz. — Nem, mert csak fordított esetben lehetne igazán kiját­szani az adóhatóságot. Akkor ha a vállalkozó bevételei jelent­keznének készpénzben, és a kiadásai bonyolódnának más­képpen. A vásárlások azonban többnyire készpénzben történ­nek, és a bevétel nagy része átutalással érkezik a magánvál­lalkozóhoz. A költségvetés, az államigazgatás, az állami válla­latok zöme átutalással fizet. — Az előprivatizáció első ta­pasztalatai szerint az árverése­ken csak az egymillió forint alatti boltokért volt tülekedés. A nagyértékű üzleteket alig lehe­tett eladni. A VOSZ másféle elő­privatizációt akart. — Szerintünk a pénzügyi konstrukción változtatni kell. Egy-egy befektetés hitelezése­kor nem szabadna elvárni az 50 százalékos saját erőt. Ez képte­lenség. El kell fogadni: ha ma egy magyar magánvállalkozó, mondjuk, egymillió forintot be­fektet, az állam pedig a privati­záció révén kilencet kockáztat, akkor is valószínű, hogy a ma­gánvállalkozónak sokkal drá­gább lesz az az egymillió forint, mint az államnak a kilencmillió. Nem jó az a rendszer, amelyik­ben bukás esetén az első vesz­tes a magánbefektető. Meg kell találni a módját annak, hogy a privatizálásra szánt eszközök, állami vagyonrészek verseny­semlegesen, a tulajdonformától függetlenül, piaci áron kerülje­nek megvételre. — Ha a nyereségesen dolgo­zó nagy állami vállalatokat kül­földi veszi meg, mert csak ő képes készpénzzel fizetni, ám tegye. A kiskereskedelmi egy­ségek megvásárlásakor azon­ban már nem biztos, hogy a kül­földi vállalkozóknak kell megje­lennie. Ezek szinte a világon mindenütt hazai tulajdonban vannak. Itt, ha úgy tetszik, nem­zeti érdekből kell diszkríminálni. — Mit vár a VOSZ elnöke az idei esztendőtől? — Fordulatot a gazdasági szabályozásban, valódi támo­gatást a magángazdaságok számára. Ez nemcsak azt jelen­ti, hogy a magánszféra terhei csökkennek, mozgástere pedig nő. Számunkra ma az is hát­rány, hogy az állami vállalatnak a pénz puha, könnyebb az el­adósodás. Az állami szektor­ban olcsóbban lehet terme­lőeszközöket vásárolni, ezért fordul mind a hazai, mind a kül­földi működő tőke üzleti érdek­ből az állami nagyvállalatok felé. Viszont ha felismernék a kormányzat új szabályozási szemléletét, azt, hogy Magyar- országon hosszú távon a ma­gánszféra valódi előnyöket él­vez, akkor figyelmük felénk for­dulna. G. R. Az önálló önkormányzatok a törvénynek felelnek Dr. Fekete Gábor:,,Nem pártalapon szerveződik a hivatal” A köztársasági megbízott te­rületi hivataláról van, aki úgy vélekedik, hogy teljesen fölös­leges az állampolgárok nyakára ültetni újra egy központi appa­rátust. Mások azt mondják: ha nem szervezik meg minden megyében a hivatalt, akkor az állampolgároknak Somogy leg­eldugottabb falvaiból is Pécsre kell utazni, ha megfellebbezik a helyi önkormányzat hatósági ügyekben hozott döntéseit. Dr. Fekete Gábor, a kaposvá­ri területi hivatal vezetője: — A hivatal 3 nagy feladat- csoport köré szerveződik: a tör­vényességi felügyelet, a ható­sági munka és az úgynevezett nem civil rendészeti ügyek osz­tálya működik majd a szervezet kiépülése után. Nincs kézfogás — Tehát e feladatok ellátásá­hoz kell megszervezni az appa­rátust is. — Az apparátus létszámával kapcsolatban már mi is sok mendemondáról hallottunk. A három megyében mintegy 120 szeméy látja el a feladatokat. Somogybán 40 szakértőre lesz szükség. A volt megyei taná­csok ennél sokkal nagyobb szakapparátussal dolgoztak, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a megyei önkor­mányzat 40—60 embert foglal­koztat és a dekoncentrált szer­vek is létrehozzák apparátusu­kat. Ezek együttesen sem ha­ladják meg a korábbi tanácsi apparátus létszámát. Az önkor­mányzati törvény a lehető leg­nagyobb önállóságot biztosítot­ta az önkormányzatoknak. Nem működik felettük egy megyei tanácsi rendszer, amely irányít­ja és ellenőrzi a munkát. Senki nem mondja meg a helyi képvi­selő-testületnek, hogy mit csi­náljanak, csak a törvényi felté­teleknek kell megfelelniük. A köztársasági megbízott hivata­la minden önkormányzati ülé­sen készült jegyzőkönyvet tör­vényességi szempontból felül­vizsgál. A tapasztalatok is azt bizonyítják: megfelelő szakap- pátus esetén is előfordulnak hibás, törvénysértő döntések. Ha törvénysértést észlelünk, felszólítjuk a testületet a döntés kiigazítására. Ha ennek az ön- kormányzat nem tesz eleget, akkor bírósághoz fordulunk. A köztársasági megbízott tehát perben lép fel az önkormányza­tokkal szemben. Szó sincs ar­ról, hogy hatalmi szóval kény­szerítik rá a testületeket dönté­seik megváltoztatására. Ebből Fotó: Kovács Tibor is látszik, hogy demokratikus rendszer épül itt ki. Hármas feladat — Az előzetes elképzelések szerint a hatósági osztályon dolgoznak majd a legtöbben. Mekkora lesz itt az apparátus létszáma, s mivel foglalkoznak? — Érdekes módon az állam­polgárok szempontjából ez a tevékenység tetszik a legfonto­sabbnak, holott az előzőekben említett törvényességi felügye­let is segítheti a polgárok érde­keinek védelmét. Ha az önkor­mányzat lakossági érdekeket sértő intézkedéseket tesz, s azt mi törvényességi szempontból felülvizsgáljuk. A hatósági osztályon dolgo­zók másodfokú hatósági mun­kát végeznek. Az önkormány­zatok határozatai ellen itt lehet fellebbezni többek között építé­si ügyekben, lakás- és helyiség­gazdálkodási, a gyámügyek­ben, az adó- és illetékügyek­ben. Tehát az igaz, hogy az ál­lampolgár egyénileg itt találko­zik legtöbbet a hivatallal. A har­madik osztály (a nem civil ren­dészeti ügyek, pl.: határőrség, polgári vedelem, tűzoltóság, menekültügy stb.) nem a terüle­ti hivatalnál lesz, hanem közvet­lenül a köztársasági megbízott regionális hivatalánál. Ezen munkaterületen kevés a polgárokat közvetlenül érintő ügy­—Sokan mondják azt, hogy a területi hivatal dúskál az anya­giakban. Hol tart az apparátus kiépítése, s milyen anyagi kon­díciók között dolgoznak? — Csapatunk összeállítása folyamatos: az álláshelyek mintegy 50 százalékát töltöttük eddig be. Ahogyan megjelen­nek a feladatok, úgy építjük a területi hivatalt is. Mi sem dús­kálunk anyagiakban: igen szűk­re szabott korlátok között kell dolgozni. Nem tudunk a munka­társainknak sem az átlagosnál nagyobb jövedelmet ígérni, mert akik ide jöttek dolgozni, azok szakmaszeretetből, az ál­lamigazgatási munka mellett való elkötelezettségből jöttek, s nem a fizetésért. Információm szerint a vállal­kozási szférában alkalmazott szakemberek jövedelme há­rom-ötszöröse az itt levők béré­nek. A szakmaszeretet tartja itt az embereket és a remény, hogy majd a közszolgálati tör­vény rendezi az ayagiakat is. Vegyük hozzá, ez egy magasan kvalifikált munkát igénylő hiva­tal, ahol zömmel jogászok és speciális képzettséggel rendel­kezők dolgoznak. ,,Tanulóidő” — Eddigi munkájuk során milyen tapasztalatokat szerez­tek? Előfordultak-e törvénysér­tő önkormányzati döntések? — Naponta 30—100 ügyirat érkezik be a hivatalba. Ez nem kis mennyiség, de emellett visz- szamenőleg is meg kell vizsgál­nunk az önkormányzatok ülé­seinek jegyzőkönyveit. S bi­zony előfordul, hogy az önkor­mányzatok több helyen hibásan értelmezik a jogszabályokat. Az elmúlt időszakban ezért több észrevételt is kellett tennünk. Egyik jellemző példa: a telepü­lések szétválásával kapcsola­tos ügyek. Ennek egyik vonat­kozása a vagyonmegosztással kapcsolatos, a másik pedig amikor egy adott település akar szétválni. Itt több esetben is tör­vénysértő volt a testületek ál­lásfoglalása. Azt is meg kell említenem, hogy az ónkor­mányzatok több helyen nem tartják be az összeférhetetlen­ségi szabályokat. Nem vették fi­gyelembe a törvény előírásait, mely szerint például ha a pol­gármestereknél összeférhetet­lenségi ok merül fel, akkor azt 30 napon belül meg kell szün­tetni. Előfordulnak elemi hibák is. A jegyzőkönyvek például nem tartalmazzák a szavazás arányát. — Tudja-e a hivatalvezető azt, hogy melyik munkatársa melyik part tagja ? — Csak a saját pártállásomat tudom: az MDF tagja vagyok. De ezt ebben a megyében so­kan tudják. Arról is van tudomá­som, hogy néhány munkatár­sam mely pártnak volt korábban tagja. A kédésére azt felelem: nem pártalapon szerveződött a hivatal, csakis a hozzáértés és a tiszta szakmai múlt a megha­tározó Lengyel János Kevés a könnyű munka Tonnákat emelnek a nők Sokkal hatékonyabb véde­lemre szorulnak a nők, a fiatal­korúak és a megváltozott mun­kaképességűek a munkahelye­ken. Ez a megyei szakszerve­zeti kerekasztal véleménye. A következtetést akkor vonták le, amikor tájékoztatást kaptak a megye munkavédelmi helyze­téről. Nagy Zoltán, a megyei mun­kavédelmi és munkaügyi fel­ügyelőség felügyelője érdekes adatokkal egészítette ki a ke­rékasztalon elhangzottakat. — Több esetben tapasztaltuk az elmúlt időszakban, hogy a munkáltatók megsértik a nők, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatására vonatkozó szabályokat. Például tiltott munkakörökben is foglalkoztat­nak nőket és fiatalkorúakat. Ez különösen a nehéz fizikai mun­kakörökre vonatkoznak, s így az ott dolgozó lányok, asszo­nya* §§ mmwm töltém§> tek. Rendelet határozza fflgg 3 tiltott munkakörök jegyzékét, a vizsgálatok szerint azonban több esetben azt tapasztaltuk, hogy a munkahelyek nem min­dig tartják meg a központi elő­írásokat, sőt engedélyezik a foglalkoztatást a nők részére hátrányos, a fiatalkorúak egészségét veszélyeztető munkakörökben is. A példák azt bizonyítják, hogy a legtöbb gond az élelmiszer-, különösen a konzerv-, a tejipar­ban, a kereskedelemben, aztán a gyümölcstermesztésben ta­pasztalható, ahol az anyag- mozgatás nagy terhet ró a nők­re, a fiatalkorúakra, a szünidő­ben ott dolgozó diákokra is. A gyümölcsrekeszek, az élelmi- szeripari göngyölegek túl nehe­zek. Pedig a nők, a 16—18 éves fiúk—ők tartósan nem is rakod­hatnak — számára 20 kiló az előírt súlyhatár. A 14—15 éve­sekkel pedig nem is végeztet­hetnének tartós anyagmozga­tást. A nők nyolc óra alatt több tonnát is emelnek és mozgat­nak. Az ellenőrzések szerint a fokozottan veszélyes gépeket nemegyszer olyan fiatalkorúak­ra bízzák a vas-, a faiparban, akik még nem szerezték meg a szakmunkás-képesítést. A munkavédelmi és munkaügyi felügyelőség egyet tehet ilyen­kor: eltiltja a fiatalkorút a gép önálló kezelésétől. Nőkkel is végeztetnek veszélyes munkát, például a mezőgazdaságban. Ez egyformán előfordul a nö­vényvédelemben és az állatte­nyésztésben. Közvetlen bal­esetveszélynek teszik ki a nő­ket, amikor velük tereltetik az ál­latokat a vizsgáló folyosóra vagy a mérlegelési helyre. Nem könnyű a helyzetük manapság a megváltozott munkaképessé­gű dolgozóknak, akik súlyos ba­leset vagy az egészségi állapo­tuk megváltozása után szeret­nének elhelyezkedni más mun­kakörben. Sajnos, az előző idő­szakhoz képest nagyon kevés az úgynevezett könnyű munka­hely: ügyelet, őr-, portaszolgá­lat, valamilyen kisegítő tevé­kenység. S nincs átképzési to­vábbtanulási lehetőségük sem. A megyei munkaügyi központ sem mindig tudja elhelyezni őket, így ilyenkor munkanélküli segélyre jogosultak. Még ab­ban reménykedhetnének, hogy fölveszi őket valamelyik szociá­lis foglalkoztató. A lehetőségek miatt azonban ez sem megol­dás. — A megyék tapasztalatai arra ösztönözték az Országos Munkavédelmi és. Munkaügyi Főfelügyelőséget, hogy orszá­gos vizsgálatot indítson a nők (terhes nők), a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképessé­gűek foglalkoztatását szabá­lyozó előírások megtartásáról. Somogybán húsz munkáltató­nál végeznek felmérést. Egé­szen biztos, hogy a tapasztala­tok összegezése után szükség lesz bizonyos jogszabályok módosítására, esetleg még a szigorításra is. LaiosGéza

Next

/
Oldalképek
Tartalom