Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-07 / 56. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — EZ VAN! 1991. március 7., csütörtök A hét elképesztő ötlete Jerry Adler megtaláltnak véli az emberiség fölött ólálkodó nagy veszély, az üvegházjelenség egyetlen és végleges ellenszerét — közli az örömhírt a Newsweek. A dolog elképesztően egyszerű: a Föld minden lakója egy órára függessze fel a légzést. Heuréka! Jézus vegetáriánus volt? A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti bárányt?” A kérdés Máté evangéliumában olvasható (26. fejezet), mint ahogy a válasz is, amelyből kitűnik, hogy a tanítványok „elkészítették szamára a húsvéti bárányt.” Mindez az utolsó vacsorán történt. Ezzel szemben mit ír dón Mario Canciani, a római San Giovanni dei Fiorentini templom plébánosa? Nem egyebet, mint azt, hogy Jézus vegetáriánus volt, ennélfogva nem is ehetett bárányt. A La Repubblica közlése szerint a szerző tekintélyes dokumentációt gyűjtött össze állításának igazolására, és azt a Noé bárkájában című könyvében közzé is tette, javasolva az egyházi hatóságnak, hogy a liturgiából is vegyék ki az érintett szöveget. Az utolsó vacsora — így a szerző — a Sión hegyén lévő egyik házban történt, és ez a ház vegetáriánus zsidók tulajdonában volt. Tehát Jézus sem fogyaszthatott bárányhúst. Don Canciani szerint azonban Jézus olyan vegetáriánus volt, aki nemcsak növényi eredetű ételekkel táplálkozott, hanem halat, tojást és tejet is fogyasztott. A könyv szerzője azt is tudni véli, hogy a tanítványok ebben is követték a Mestert, szintén vegetáriánusok voltak. A vélemény egyházi fogadtatása nem ismeretes. Függőleges hajószárnyak John Walker angol repülőgép-tervező építette ezt az ürobjektumra emlékeztető vízi járművet. A Blue Nova nevű hajót három komputervezérlésű függőleges szárny hajtja meg. (Teletotó — MTI Külföldi Képszerkesztöség) Szaxofonszóló a sivatagban Keith Lamont hivatásos brooklyni muzsikus tartalékos őrvezetőként teljesít szolgálatot Szaúd- Arábiában. Rádiósként dolgozik az amerikai egységek egyik távközlési századánál. Kikapcsolódásként szaxofonján gyakorol, s az édes-bús melódiát messze viszi a sivatagi szél... (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztöség) ÉLETHÜ ALAKÍTÁS Gérard Depardieu francia filmszínész, hölgyrajongóinak legnagyobb bánatara, ösz- szeütközésbe került a törvénynyel. Az ügyében eljáró bíróság két hónap börtönbüntetésre ítélte, ezt azonban felfüggesztették. Vezetői jogosítványát viszont bevonták. Az előzmény: Depardieu tökrészegen vezetett, balesetet okozott, és ebben két nő is megsérült. A művész megbánást tanúsított. Mentségére egyetlen érvet kívánt felhozni: a szóban forgó napon háromszor vették ugyanazt a filmjelenetet, amelyben bártulajdonosként tökrészeg állapotban végeznek vele. És ezt a szerepet csupán átéléssel volt képes megcsinálni. Gyűjtő szert vedély A tőzsde mételyétől gondosan óvott pekingi olvasók érdeklődéssel, ha ugyan nem megdöbbenéssel fedezhették föl a China Daily árfolyam híradását. Nem szokványos portéka pozícióját jelezte a lap, ráadásul meglehetősen cinikus hangnemben. Megírta, hogy még mindig 2-3 márkát kérnek az agyonfirkált berlini betonfal néhány kilós darabjáért. Sőt — és ez az újdonság — „a gátlástalan üzletemberek viselkedésén” borongva arról tudósít, hogy az ajándékkollekció Pekingben is föltűnt: „a berlini fal eredeti darabját 100 jüanért bárki magáénak mondhatja." Armstrong, a Holdon járt amerikai űrhajós visszatérve azt mondta, hogy fentről felfedezni vélte a kínai Nagy Fal húzódó csíkját. Rejtély, hogy aki mindezt lentről is megnézheti, miért ad 100 jüant a berlini fal egyébként garantáltan eredeti darabjának megbá- mulásáért. Szaddám-kór „Mondd a neved és megmondom, mikor születtél!’’ A névadás történelmi divathóbortja Jordániában biztos sikert ígér, tudósít a francia hírügynökség Ammanból. Eszerint az Öböl-háború kezdete óta 400 újszülött viseli a Szaddám nevet, az iraki diktátorra emlékeztetve. A legnagyobb kórház adatai szerint a napi 10 újszülött közül átlagosan három kisfiú ezen a néven kezdi meg földi létét. A „Szad- dám-átlag” azonban magasabb azokban a szülőotthonokban, ahol a kormánytisztviselők feleségei várhatják a családszaporulatot. A Szaddám mellett kedvelt a Dzsihád (Szent háború), a Kifah, a Nidal (Harc) is. Mint ahogy annak idején Európában feltűnően megszaporodott a Joszifok, az Adolfok, másutt viszont a Mátyások száma. És mit nem adott volna a későbbi kor, hogyha ezeket kiiktathatta volna az anyakönyvekből! Meghalt a házasságrekorder ELŐNYBEN A CSÚNYÁCSKA, ÁMDE GAZDAG HÖLGYEK Egy rekorderrel kevesebben vagyunk a földön. Arizonában meghalt Giovanni Vigliotto, akinek teljesítményét a Rekordok könyve immár szakállasnak is minősíthetné, hiszen rekordját 1983 márciusában hitelesítette a bíróság: feleségek tucatjait mondhatta magáénak. Mint a nevéből is kitűnik, Olaszországból indult a Don Juan-i karrier, 61 esztendeje. Akkor még valóban így hívták, aztán váltogatta a neveket. Állítólag 50 féleképpen jegyezhették be az anyakönyvvezetők a világ 14 országában és az Egyesült Államok 27 államában. Módszeréből a bölcs és megfontolt szívrabló képe kerekedik: minden esetben a csúnyácska, magányos, ám gazdag hölgyeket ajándékozta meg szerelmével, s aztán dolgavégzetten elszelelt a pénzzel. A végzet asszonyával — Patricia a neve — 1981-ben hozta össze jó sorsa. Tőle 43 ezer dolláros szerelemmel távozott, ám a megcsalt hitves feljelentette. És ekkor — csak ekkor! — derült ki, hogy minden idők legnagyobb házasságszédelgője felett kell ítélkezni. A tárgyalás során Vigliotto (avagy Fred Jipp, avagy Nyiko- láj Peruskovstb.) készségesen együttműködött a bírósággal: felsorolta mind a 105 felesége nevét, hozzátéve, hogy egyik ellen sem indított válópert, még csak semmissé nyilvánítást sem kért. A bíróság, minden igyekezet ellenére csak 82 feleséget volt hajlandó elismerni. A többi ugyanis földrajzilag fel- deríthetetlen volt. Vigliotto 34 év börtönt kapott és 336 ezer dollár kártérítés megfizetésére is kötelezték. Az amerikai törvény szerint 2007-ben kérhette volna feltételes szabadlábra helyezését. Néhány év óta beteg volt, „de ennek semmi köze sem volt a hitvesekkel oly bőségesen megáldott korábbi életéhez” — iga a hírügynökségi jelentés. És akárhogy nézzük, így vagy úgy, 105 özvegye gyászolja... Pingvinduett A hamburgi állatkertben kapta lencsevégre a fotós az éneklő pingvinpárt. Örömükben vagy bánatukban teszik? Erről nincs információnk. Az Iparművészeti Múzeum kincsei között Méregtelenítő edények A kerámiáknak több fajtája alakult ki évszázadok, évezredek alatt. A legismertebb kerámiafajta a cserép, melynek anyaga közönséges agyag. Többnyire agyagos mázzal borítják, s arra színtelen és sárgával, zölddel színezett ólommázt tesznek. A közönséges középkori magyar és európai kerámiától élesen elkülönül egy' többnyire sötétbarnára, elvétve világosszürke színűre kiégetett, rücskös felületű kerámiafajta. A földből csak töredékekben került elő, de összeragasztva és kiegészítve egy sajátos, a hagyományostól elütő kerámiatípust mutat. Az Esterházyak fraknói kincstárából A Magyar Iparművészeti Múzeumba került műtárgyak között van egy, az ún. loschitzi edényekhez hasonló, rücskös felületű edény (a képen), amelynek csak a talpa és fedele fém — aranyozott ezüst —, mely a dokumentumok szerint: „Egy Terra Sigillata nevű, ezüstben foglalt aranyos födeles pohár, mellyet a Budai vezér adott Esterházy Miklós Palatínusnak ajándékul.” Valószínűleg Velencében vagy Konstantinápolyban vásárolták. Áruk méregdrága volt, mert úgy gondolták, hogy minden méreg ellen védelmet nyújt. Ezért mázat nem is alkalmaztak, hogy az edény anyaga közvetlenül érintkezhessen a folyadékkal. Azt megállapítani, hogy ezek az edények sajátos anyaguk és előállítási módjuk következtében valóban védelmet nyújtottak-e használójuknak a mérgekkel szemben, még további kutatásokra van szükség. Elnémult harangok „Miért nem harangoznak?” — kérdezte az anekdota szerinti plébános a ha- rangozót. A válasz immár közhely: „Ennek több oka is van atyám. Az első, hogy nincs harang.” Nápolytól délre, egy kis faluban szintén nem szólt a harang, ezt azonban Don Angelo kárhoztatta némaságra. A derék plébános úgy vélte, hogy „a kétezredik esztendő küszöbén nem elég modern segédeszköz ahhoz, hogy ájtatosságaik végzésére buzdítsa a hívőket” — írta a L’Unita. A plébános tehát nyugdíjba küldte harangjait, helyettük nagy teljesítményű hangszórókat szereltetett a toronyba. Mennydörgő decibelek zúdultak ezt követően a falura reggel, délben, este. És a technikának eme harsány térnyerését az sem tette örömteli eseménnyé a hallgatóság körében, hogy a toronyból evangéliumi idézetek és különféle zenekari produkciók töltötték be az utcákat, tereket. Kiváltképpen az esti koncertek bőszí- tették az egyébiránt zenekedvelő olaszokat. Az elöljáróság azonban tehetetlen volt, Don Angelo „műsora” ugyanis nem ütközött a csendháborítás paragrafusába. S ekkor az egyik ügyvéd megtalálta a leghatásosabb érvet, a kivitelezést pedig az adóhivatalra bízta. A tisztviselő megjelent a parókián, és benyújtotta a borsos számlát a toronyzene szerzői jogdíjairól. A harangokat másnap rehabilitálták.
