Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-07 / 56. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — EZ VAN! 1991. március 7., csütörtök A hét elképesztő ötlete Jerry Adler megtaláltnak véli az emberiség fölött ólálkodó nagy veszély, az üvegházjelenség egyetlen és végleges el­lenszerét — közli az örömhírt a Newsweek. A dolog elképesz­tően egyszerű: a Föld minden lakója egy órára függessze fel a légzést. Heuréka! Jézus vegetáriánus volt? A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdés­sel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készít­sük el neked a húsvéti bá­rányt?” A kérdés Máté evangéliumában olvasható (26. fejezet), mint ahogy a válasz is, amelyből kitűnik, hogy a tanítványok „elké­szítették szamára a húsvéti bárányt.” Mindez az utolsó vacsorán történt. Ezzel szemben mit ír dón Mario Canciani, a római San Gio­vanni dei Fiorentini temp­lom plébánosa? Nem egye­bet, mint azt, hogy Jézus vegetáriánus volt, ennél­fogva nem is ehetett bá­rányt. A La Repubblica köz­lése szerint a szerző tekin­télyes dokumentációt gyűj­tött össze állításának iga­zolására, és azt a Noé bár­kájában című könyvében közzé is tette, javasolva az egyházi hatóságnak, hogy a liturgiából is vegyék ki az érintett szöveget. Az utolsó vacsora — így a szerző — a Sión hegyén lévő egyik házban történt, és ez a ház vegetáriánus zsidók tulajdonában volt. Tehát Jézus sem fogyaszt­hatott bárányhúst. Don Canciani szerint azonban Jézus olyan vegetáriánus volt, aki nemcsak növényi eredetű ételekkel táplálko­zott, hanem halat, tojást és tejet is fogyasztott. A könyv szerzője azt is tudni véli, hogy a tanítványok ebben is követték a Mestert, szin­tén vegetáriánusok voltak. A vélemény egyházi fo­gadtatása nem ismeretes. Függőleges hajószárnyak John Walker angol repülőgép-tervező építette ezt az ürobjektumra emlékeztető vízi járművet. A Blue Nova nevű hajót három komputervezérlésű függőleges szárny hajtja meg. (Teletotó — MTI Külföldi Képszerkesztöség) Szaxofon­szóló a sivatagban Keith Lamont hiva­tásos brooklyni mu­zsikus tartalékos őrvezetőként teljesít szolgálatot Szaúd- Arábiában. Rádiós­ként dolgozik az ame­rikai egységek egyik távközlési századá­nál. Kikapcsolódás­ként szaxofonján gya­korol, s az édes-bús melódiát messze viszi a sivatagi szél... (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztöség) ÉLETHÜ ALAKÍTÁS Gérard Depardieu francia filmszínész, hölgyrajongóinak legnagyobb bánatara, ösz- szeütközésbe került a törvény­nyel. Az ügyében eljáró bíró­ság két hónap börtönbüntetés­re ítélte, ezt azonban felfüg­gesztették. Vezetői jogosítvá­nyát viszont bevonták. Az előz­mény: Depardieu tökrészegen vezetett, balesetet okozott, és ebben két nő is megsérült. A művész megbánást tanú­sított. Mentségére egyetlen érvet kívánt felhozni: a szóban forgó napon háromszor vették ugyanazt a filmjelenetet, amelyben bártulajdonosként tökrészeg állapotban végez­nek vele. És ezt a szerepet csupán átéléssel volt képes megcsinálni. Gyűjtő szert vedély A tőzsde mételyétől gondosan óvott pe­kingi olvasók érdeklődéssel, ha ugyan nem megdöbbenéssel fedezhették föl a China Daily árfolyam híradását. Nem szokványos portéka pozícióját jelezte a lap, ráadásul meglehetősen cinikus hangnemben. Megír­ta, hogy még mindig 2-3 márkát kérnek az agyonfirkált berlini betonfal néhány kilós darabjáért. Sőt — és ez az újdonság — „a gátlástalan üzletemberek viselkedésén” borongva arról tudósít, hogy az ajándékkol­lekció Pekingben is föltűnt: „a berlini fal ere­deti darabját 100 jüanért bárki magáénak mondhatja." Armstrong, a Holdon járt amerikai űrhajós visszatérve azt mondta, hogy fentről felfe­dezni vélte a kínai Nagy Fal húzódó csíkját. Rejtély, hogy aki mindezt lentről is megnéz­heti, miért ad 100 jüant a berlini fal egyéb­ként garantáltan eredeti darabjának megbá- mulásáért. Szaddám-kór „Mondd a neved és megmondom, mikor születtél!’’ A névadás történelmi divathóbortja Jordániában biztos sikert ígér, tudósít a fran­cia hírügynökség Ammanból. Eszerint az Öböl-háború kezdete óta 400 újszülött viseli a Szaddám nevet, az iraki diktátorra emlékez­tetve. A legnagyobb kórház adatai szerint a napi 10 újszülött közül átlagosan három kisfiú ezen a néven kezdi meg földi létét. A „Szad- dám-átlag” azonban magasabb azokban a szülőotthonokban, ahol a kormánytisztvi­selők feleségei várhatják a családszaporula­tot. A Szaddám mellett kedvelt a Dzsihád (Szent háború), a Kifah, a Nidal (Harc) is. Mint ahogy annak idején Európában feltűnően megszaporodott a Joszifok, az Adolfok, má­sutt viszont a Mátyások száma. És mit nem adott volna a későbbi kor, hogy­ha ezeket kiiktathatta volna az anyakönyvek­ből! Meghalt a házasságrekorder ELŐNYBEN A CSÚNYÁCSKA, ÁMDE GAZDAG HÖLGYEK Egy rekorderrel kevesebben vagyunk a földön. Arizonában meghalt Giovanni Vigliotto, aki­nek teljesítményét a Rekordok könyve immár szakállasnak is minősíthetné, hiszen rekordját 1983 márciusában hitelesítette a bíróság: feleségek tucatjait mondhatta magáénak. Mint a nevéből is kitűnik, Olaszor­szágból indult a Don Juan-i kar­rier, 61 esztendeje. Akkor még valóban így hívták, aztán válto­gatta a neveket. Állítólag 50 fé­leképpen jegyezhették be az anyakönyvvezetők a világ 14 országában és az Egyesült Ál­lamok 27 államában. Módsze­réből a bölcs és megfontolt szívrabló képe kerekedik: min­den esetben a csúnyácska, magányos, ám gazdag hölgye­ket ajándékozta meg szerel­mével, s aztán dolgavégzetten elszelelt a pénzzel. A végzet asszonyával — Patricia a neve — 1981-ben hozta össze jó sorsa. Tőle 43 ezer dolláros szerelemmel távozott, ám a megcsalt hitves feljelentette. És ekkor — csak ekkor! — de­rült ki, hogy minden idők legna­gyobb házasságszédelgője fe­lett kell ítélkezni. A tárgyalás során Vigliotto (avagy Fred Jipp, avagy Nyiko- láj Peruskovstb.) készségesen együttműködött a bírósággal: felsorolta mind a 105 felesége nevét, hozzátéve, hogy egyik ellen sem indított válópert, még csak semmissé nyilvánítást sem kért. A bíróság, minden igyekezet ellenére csak 82 fe­leséget volt hajlandó elismerni. A többi ugyanis földrajzilag fel- deríthetetlen volt. Vigliotto 34 év börtönt kapott és 336 ezer dollár kártérítés megfizetésére is kötelezték. Az amerikai tör­vény szerint 2007-ben kérhette volna feltételes szabadlábra helyezését. Néhány év óta beteg volt, „de ennek semmi köze sem volt a hitvesekkel oly bősége­sen megáldott korábbi életé­hez” — iga a hírügynökségi je­lentés. És akárhogy nézzük, így vagy úgy, 105 özvegye gyászolja... Pingvinduett A hamburgi állatkert­ben kapta lencsevégre a fotós az éneklő pingvin­párt. Örömükben vagy bánatukban teszik? Erről nincs információnk. Az Iparművészeti Múzeum kincsei között Méregtelenítő edények A kerámiáknak több fajtája alakult ki évszázadok, évezredek alatt. A legis­mertebb kerámiafajta a cserép, mely­nek anyaga közönséges agyag. Több­nyire agyagos mázzal borítják, s arra színtelen és sárgával, zölddel színezett ólommázt tesznek. A közönséges középkori magyar és európai kerámiától élesen elkülönül egy' többnyire sötétbarnára, elvétve vilá­gosszürke színűre kiégetett, rücskös felületű kerámiafajta. A földből csak tö­redékekben került elő, de összera­gasztva és kiegészítve egy sajátos, a hagyományostól elütő kerámiatípust mutat. Az Esterházyak fraknói kincstárából A Magyar Iparművészeti Múzeumba került műtárgyak között van egy, az ún. loschitzi edényekhez hasonló, rücskös felületű edény (a képen), amelynek csak a talpa és fedele fém — aranyo­zott ezüst —, mely a dokumentumok szerint: „Egy Terra Sigillata nevű, ezüstben foglalt aranyos födeles po­hár, mellyet a Budai vezér adott Ester­házy Miklós Palatínusnak ajándékul.” Valószínűleg Velencében vagy Kon­stantinápolyban vásárolták. Áruk mé­regdrága volt, mert úgy gondolták, hogy minden méreg ellen védelmet nyújt. Ezért mázat nem is alkalmaztak, hogy az edény anyaga közvetlenül érintkezhessen a folyadékkal. Azt megállapítani, hogy ezek az edények sajátos anyaguk és előállítási módjuk következtében valóban védelmet nyúj­tottak-e használójuknak a mérgekkel szemben, még további kutatásokra van szükség. Elnémult harangok „Miért nem harangoz­nak?” — kérdezte az anek­dota szerinti plébános a ha- rangozót. A válasz immár közhely: „Ennek több oka is van atyám. Az első, hogy nincs harang.” Nápolytól délre, egy kis faluban szintén nem szólt a harang, ezt azonban Don Angelo kárhoztatta néma­ságra. A derék plébános úgy vélte, hogy „a kétezredik esztendő küszöbén nem elég modern segédeszköz ahhoz, hogy ájtatosságaik végzésére buzdítsa a hívő­ket” — írta a L’Unita. A plé­bános tehát nyugdíjba küld­te harangjait, helyettük nagy teljesítményű hangszórókat szereltetett a toronyba. Mennydörgő decibelek zú­dultak ezt követően a falura reggel, délben, este. És a technikának eme harsány térnyerését az sem tette örömteli eseménnyé a hall­gatóság körében, hogy a toronyból evangéliumi idé­zetek és különféle zenekari produkciók töltötték be az utcákat, tereket. Kiváltkép­pen az esti koncertek bőszí- tették az egyébiránt zene­kedvelő olaszokat. Az elöljá­róság azonban tehetetlen volt, Don Angelo „műsora” ugyanis nem ütközött a csendháborítás paragrafu­sába. S ekkor az egyik ügy­véd megtalálta a leghatáso­sabb érvet, a kivitelezést pedig az adóhivatalra bízta. A tisztviselő megjelent a parókián, és benyújtotta a borsos számlát a toronyze­ne szerzői jogdíjairól. A harangokat másnap re­habilitálták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom