Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-07 / 56. szám

1991. március 7., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Tűz­zománcok Fuggert J. Ferenc iparmű­vész tűzzománcaiból nyílt kiállítás Marcaliban a kultu­rális központ kamaratermé­ben. Március közepéig te­kinthetik meg az érdeklő­dők Gyertyás László felvételei Angyali üdvözlet (Vili.) Részlet a kiállításból Iskola vagy üzletház? Nem kétséges, kissé meghökkentő a kérdés. Sokan fel is kapták fe­jüket — képviselők és nem képviselők (az utóbbiak egy emelettel lej­jebb a tv-képernyő előtt) —, amikor elhangzott a javaslat: a siófoki Kele utcában épülő általános iskola helyett nemzetközi üzletház emel­tessék, demonstrálandó az önkormányzat korszerű gondolkodását, Csoda a muzsika birodalmában MOZART-EST A ZENEISKOLÁBAN vállalkozó szellemét. Még mielőtt dührohamot kap­na valaki, sietve megjegyzem, e szerintem is bizarr javaslat (mely a legjobb akarattal sem mondható átgondoltnak) elárul azért valamint az önkormány-, zat (önkormányzatok) nem könnyű, de annál felelősségtel­jesebb, pillanatnyi (?) helyzeté­ről. Mármint arról, hogy alig van valamijük, amivel kezdhetné­nek valamit, s szinte csak az ok­tatási, művelődési, egészség- ügyi intézményekkel rendel­keznek, amelyek leginkább tá­mogatásra szorulnak követke­zésképpen a költségvetés ösz- szegéből (Siófokon ez körülbe­lül egymilliárd forint) épphogy telik majd a legszükségesebb­re. Mondom ezt Siófokról, ame­lyet gazdag üdülővárosként tart számon a köztudat, s valóban: lehetőségei sokkal nagyobbak, mint a hozzá hasonló kisváro­soknak. Ám e lehetőséget leg­kevésbé maga a város használ­hatta ki, s egy kedvező önkor­mányzati törvény híján egyelő­re úgy tetszik, hogy a „gúzsban táncolás” ideje nem zárult le a rendszerváltással. Mert hát sokan meggazda­godtak itt (innét) az elmúlt évti­zedekben az idegenforgalom „vadászmezején”, amelyet minden nyáron úgy letaroltak, hogy néha attól kellett tartani, a következő nyárra fű sem lesz már, még kevésbé virág vagy vad. S nem hagytak mást a városra, mint azt az ugyancsak lepusztult kereskedői, vendég­látói morált, amelytől — félő — jobb nevelés híján a következő nemzedék sem képes egy­könnyen megszabadulni. Az említettektől függetlenül — vagy éppen azokra való te­kintettel — az önkormányzat vállalkozzon. Mert hol legyen a vállalkozó önkormányzat, ha éppen egy idegenforgalmi köz­pontban nem? Csakhogy ah­hoz kéne egy és más. Például (sokan mondták, s lehet, hogy igazuk van) az a tulajdon, amit egykor elvettek a településtől, mondván: ez az állam, a közös­ség érdeke. Ha egy budapesti központú vendéglátó-vállalat siófoki érdekeltségét — például a Pannóniáét — teszem azt a siófoki önkormányzat pirvati- zálhatná (annál is inkább, mert a privatizáció szekere ugyan­csak nehezen mozdul előre), bi­zonyára sok haszonnal járó öt­letet valósíthatna meg a testü­let. És nemszisszenne föl senki a képviselők között, mert abból a bizonyos egymilliárdból 71 milliót a Kele utcai iskolára kell költeni, hiszen a városban je­lenleg 3000 gyerek tanul általá­nos iskolában, és tizenkét cso­port úgynevezett szükségtante­remben készül az életre, áldat­lan körülmények között. Mindenesetre a városatyák többsége az iskolára adta a voksát. Patetikusan szólva: a jövőre szavazott. Sz.A. „A muzsika birodalmában benne van a csoda...”—mond­ta Honegger a zeneművészet géniuszára, Mozartra utalva. Kedden este a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola hangver­senytermében mi is részesei le­hettünk e csodának. Mozart halála bicentenáriumának tisz­teletére a Danubius vonósné­gyes és vendégei—Ardó Mária (ének), Némethy Attila (zongo­ra) és Gyöngyösi Zoltán (fuvo­la) — ajándékoztak meg ben­nünket az élménnyel. Reper­toárjukon főképp a mester korai művei szerepeltek, olyan válo­gatásban, amelyben tág teret engedtek mesterművek sokszí­nűségének. Némethy Attila zongoramű­vész a konferanszié szerepét is vállalva adott betekintést a mozarti életműbe, megértinve a zeneszerző lelki életének és tehetségének mély rétegeit. Az elsőként fölcsendülő D- dúr kvartett (K. 155), a klasszi­kus felállásban Tóth Judit I. hegedű, Miklós Adél II. hegedű Bodolai Cecília brácsa és Ribli Ilona (cselló) közvetítette Mo­zart harmadik itáliai utazásának élményeit. A háromtételes mű előadása fejlett és kifinomult zenei intelligenciáról tanúsko­dott. Az első tételt lezáró fugák mind a négy hangszer virtuóz játékának teret engedtek. Ardó Mária (szoprán) opera­énekesnő egy mozarti minidrá­mával, az Ibolya című dallal mutatkozott be a közönségnek. Ez a rövidke, ám annál nagyobb mélységeket érintő kis remek­műnek értő tolmácsolója volt a művésznő, akinek hangja külö­nösen a drámai részeknél il­leszkedett hűen a zenemű mondanivalójához. Az Egy tün­dér van vélem című másik da­locska elhangzása után a Cosi fan tutte című vígoperából csendült föl Fiordiligi áriája. Az olasz nyelv lágysága segített az előadónak. Egységesebb, tö­mörebb lett a hangzás. A Figaró házassága című opera két áriá­ja — Suzanne és Cherubin — közül' az utóbbiban sikerült a művésznőnek tág terjedelmű és különösen a felső regiszte­rekben drámai erővel csengő hangját tónusossá tenni. Ardó Máriának, az Operaház éne­kesnőjének hangja szép ígéret, csak a megfelelő szerepet kell megtalálni számára. Mozart D- dúr fuvolanégyesek (K. 278) Gyöngyösi Zoltán fuvolamű­vésznek teremtett szép alkal­mat a bemutatkozásra. All. las­sú tétel lírai szólója kivételes élmény volt. A három vonós instrumentum kellő „alázattal” idomult a fúvós hangszerhez, s különösen a befejező tételben teremtette meg az együttmuzsi- kálás harmóniáját. Áz est ki­emelkedő produkciójának bizo­nyult a g-moll zongoranégyes (K. 478) interpretálása. Neme- thy Attila fiatal zongoraművész, aki esténként Gerschwin-meló- diákkal szórakoztatja a pesti Vigadó közönségét, lendületes, A Danubius vonósnégyes technikailag és érzelmileg érett zongorajátékkal közvetítette a mester borongós-vidám „üze­netét”. A virtuóz zongorajátékot szépen ellenpontozta és ellen­súlyozta a vonósegyüttes játé­ka. Az első tételben fölcsendülő moll-hangzást sziporkázó dúr- hangzásu zárótétel koronázta meg. A fiatal hölgyekből összeállt vonósnégyes külföldi turnékon is részt vesz. Egy hete adtak hangversenyt Svájcban, és most készülnek Boccelini mes­ter összes gitárkvartettjének rádiófelvételére. Az együttes művészeti tanácsadója Tátrai Vilmos, szponzora a bajai víz­ügyi igazgatóság. Sajnos, nem sokáig tudják már támogatni az együttest, így a tehetséges fia­taloknak új segítőtárs után kell nézniük. Képességeik és játé­kuk alapján bízunk benne, hogy ez sikerül. A kaposvári koncert telt háza és a közönség lelkes tapsa ismét bizonyította: a ma­gyar kamaramuzsikálás jövője nem szenved hiányt tehetsé­gekben. Várnai Ágnes ALAPÍTVÁNYI TÁMOGATÁSSAL Magyar lap Kárpátalján Több mint egymillió forint anyagi támogatást nyújt a Nyíregyházán szerkesz­tett Határszél Zenit című hetilap kárpátaljai terjesz­téséhez az MTA Soros Ala­pítvány. A péntekenként megjelenő újság így még aznap eljut a Szovjetunió kárpátontúli területének magyarlakta településeire, s hatvan városban és köz­ségben kétezer példány áll az olvasók rendelkezésé­re. Az újság több oldalon is közöl írásokat a Kárpátal­ján lakó magyarok életéről, gondjairól és terveiről. Népszerűségét bizonyít­ja, hogy rendre kevésnek bizonyul a kiküldött kétezer darab, ezért további példá­nyokat kér a KMKSZ. ,,A mozizás gyengén fizető üzletág" KEVESEBB NÉZŐ, TÖBB KIADÁS A magyar mozik filmválasztéka egyre jobban közelít az európai színvonalhoz. Egymást érik a népszerűbbnél népszerűbb alkotások, akciófilmek, amerikai és más újdonságok. A Mokép monopoljoga a for­galmazásban tehát megszűnt. De milyen lehetőségei vannak a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalatnak a vetítendő filmek kiválasztásában? — Hazánkban ma sokan foglalkoznak filmforgalmazással, közülük azonban hár­man uralják igazán a piacot — mondta dr. Németh János, a megyei moziüzemi válla­lat igazgatója. — A legnagyobb társaság az amerikai—magyar érdekeltségű Intercom; a második helyet sikerült megőriznie a Moképnek, míg a Dunafilm a rangsorban a harmadik. A forgalmazók megalapították saját egyesületüket, ennek egyik legfonto­sabb feladata, hogy egyeztesse a filmpre­mierek idejét. Ha ez nem történne meg ak­kor két sikeres film azonos időben vetítve megosztaná a közönséget, s mindenki rosszul járna. A forgalmazó tehát behozza a filmet, de hogy hány előadásban, melyiket, milyen helyárral tűzzük műsorra, azt mi, moziüzemeltetők határozhatjuk meg. — Önök üzleti vállalkozásokként kezelik a filmeket. Nem vesznek el ebben a rend­ben a kevésbé népszerű, ám értékes mű­vészi alkotások? — A forgalmazó is haszonra törekszik és az üzemeltető is. Ebből kell megélni, fenn­tartani a mozikat és fedezni a költségeket. A hiedelmekkel ellentétben a mozizás megle­hetősen gyengén fizető üzletág. A műsor­összeállításnál ezért az a döntő, hogy mennyire lehet népszerű egy-egy film. Az államnak kellene felvállalnia egyes művészi alkotások anyagi támogatását. Ez Magyar- országon eddig még soha nem üzemelt. Ka­ráéban a támogatási rendszer ideológiával volt terhelt és úgy kaphattak támogatást a moziüzemi vállalatok, ha papíron „gyártot­ták a nézőt”. Az ilyen statisztikák szerint minden második honfitársunk hazai mű­vészfilmeket nézett, holott a nézőterek kongtak az ürességtől. A bevételnek majd­nem a felét az állami támogatások tették ki. Ez a múlt évben öt százalékra esett vissza, az idén pedig már nem is lesz. A néző azon­ban változatlanul nem jön be. Hovatovább most már nemcsak a művészfilmekre, ha­nem a közönségfilmekre sem. Januárban több mint egymillió forinttal volt kevesebb a bevételünk, mint a múlt év hasonló idősza­kában. A költségek pedig az ismert módon emelkedtek. — Ma már pár hét késéssel nálunk is lát­hatók a legkiemelkedőbb nyugati alkotások. Ugyanakkor a mozijegyek ára csak töredé­ke a kintieknek. — Az amerikai cégek tulajdonosként vesznek részt a magyar forgalmazók üzleti életében. Hazánknak Európa más országai­val szemben egyetlen hátránya van: a kis piac. A nyugati mozik színvonala maga­sabb. A látogatottság ugyan nem akkora, mint nálunk, de a mozi egyéb üzleti bevételei pótolni tudják a hiányt. Hogy Magyarorszá­gon a mozispiac hogyan fog a jövőben meg­élni, ez alapvetően attól függ, hogy az állam­polgár mennyi pénzt tud rááldozni. Addig, amíg a mozinak a sör árával kellett,.versen­genie”, még bírtuk az iramot, de amikor a kenyérével és húséval, akkor fel kell adnunk a küzdelmet. Ez nem a szakma tehetetlensége, hiszen a forgalmazásban és az üzemeltetésben jelentős volt az átalakítás. Az állam ezen a területen is kivonulni látszik. Ez önmagában még nem lenne baj, de emelkedik az állami elvonások összege. Az adók mellett a bevé­telek 10 százalékát kulturális járadékként kell befizetnünk. így nemhogy nyereségről nem lehet beszélni, de lehetetlen helyzetbe kerültünk. Balczó András a szerétéiről Interjúra készültem Bal­czó Andrással kedden dé­lután. Ő ehelyett az előadá­sára invitált, melyet a TIT és a köjál szervezett. így volt ez jó. Balczó András a sze­rétéiről beszélt Kaposvá­ron. Kísérletet tett arra, { hogy megossza gondola­tait az emberi kapcsolatok- | ról, a Bibliáról, Istenről. A krónikás pedig ült és ámult ! a nagyszerű ember sza­vain, aki nemes egyszerű­séggel mondta el gondola­tait. Azokat is, amelyeket magunk kimondani nem tudunk (vagy nem mer­tünk), mert eldurvult vilá­gunkban sokan talán gya­nakodva néznének ránk. Balczó András a legna- j gyobb bajnak azt tartja, hogy a világ elrugaszkodott Istentől. Igaza lehet, mert kétségtelen: felborultak az értékrendek, eltűntek éle­tünkből az örök érvényű igazodási pontok. Szép t szavakkal intett bennünket: a hétköznapi hasznosság, a „működőképesség” he­lyett a lelki béke megterem­tésére kellene figyelnünk. S hogy a legszentebb célok eléréséhez sem vethetünk be tisztességtelen eszkö­zöket, hiszen „ez húzza vissza” a világot. Inkább — a legbensőbbre hallgatva — mondjunk le elérhetetlen vágyainkról; ezzel a szo­rongás, a szenvedés is megszűnik. Balczó Andrásnak hittük j a szavait. És Kosztolányi, Ady, Váci Mihály, József \ Attila „értelemig és to- j vább..."sorai is ezt erősítet- | ték: a költők megfogalmaz- [ zák a számunkra megfő- j galmazhatatlant, a lélek ki­fürkészhetetlen titkait. Balczó mégis azt mondta: a leglényegesebb dolgok mindenki által kimondha­tatlanok. Ez így van jól. Hi­szen több ez, mint amit az értelem felfogni képes, mint ahogyan a szeretetet sem lehet szavakba önteni; kife­jezni és éreztetni kell. „Aki keres, az talál...” — hallottuk a jézusi mondatot | Balczótól. Hiszen minden- kinek van saját küldetése, | és — ahogyan a Biblia mondja—boldogok a lelki szegények", mert mindig éhesek a jobbra, atöbbre, a szebbre... A szeretetért tenni kell; áldozatot hozni — úgy, hogy az fájjon, mert ez az igazi áldozatvállalás. A szeretet sorsok össze­fonódása, mondta Balczó András, aki a feltétel nélküli j szeretet hirdeti. Gondol- J kodjunk el tehát bölcs sza- í vain: közeledjünk egymás felé, és ne ijedjünk meg a szókimondástól, az őszinte gondolatoktól. Balczó András apja halá­la után foglalkozott először | mélyen e gondolatokkal, j Azóta sok év telt el, s már kilenc gyermekét neveli ilyen szellemben. Semmi­lyen „tételes végzettsége” nincs e témakörben. Amiről beszélt, ahogy a magafajta ember szól a szeretetről, arra ez is mondható: szük­ségállapot. S talán, ha a vi- j lág változik, már nem is lesz I rá szükség olyan nagyon... | Varga Zsolt Barna Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom