Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-06 / 55. szám
1991. március 6., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 Könyvtárosok szakmai találkozója Ez a hivatás szolgálat A technikai feltételek javultak Hangverseny iskolásoknak Megkezdte hangversenysorozatát a Kaposvári Szimfonikus Zenekar. A megyeszékhelyen a Liszt Ferenc Zeneiskolában csendültek föl a Mo- zart-dallamok. A Kisfaludy utcai általános iskola tanulói nemcsak a zeneirodalom klasszikusával ismerkedhettek meg; a zenekar tagjai bemutatták hangszereiket is a diákoknak. Fotó: Kovács Tibor A MINISZTER CSALÁDCENTRIKUS Gyámolításra szorul az árvaszék ügye Gyermek- és ifjúságvédelmi szakemberek országos fóruma Budapesten A Somogy megyei önkormányzati közkönyvtárak városi és községi főhivatású könyvtárosai szakmai találkozót tartottak tegnap délelőtt a megyei könyvtárban. Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd beszámolót tartott az 1990. évi könyvtári munkáról, a bibliotékák helyzetéről és az idei teendőkről, a könyvtári hálózat működéséről. Az alapvető társadalmi változás— mint mondta—a kulturális ágazatot is érintette. Izgalmas, ellentmondásoktól sem mentes időszak ez, s a tapasztalatok igen vegyesek. A városi és a községi könyvtárak eddigi munkájuk elismeréseként a vál- tozó politikai élet részesei. Örömmel szólt arról, hogy néhány kollégának a település bizalmat szavazott: polgármesternek, illetve képviselő-testületi tagnak választotta meg a könyvtárost. A gazdasági ellentmondások azonban rányomták bélyegüket a könyvtári munkára. Kevesebb a pénz, mint az előző években, s az emberek ideje is jobban behatárolt, csökkent az olvasásra fordítható idő. Ezt néhány adattal is alátámasztotta: 1989-ben több mint 74 ezer olvasó volt, 1990-ben alig több mint 69 ezer. A kölcsönzött kötetek száma is csökkent 140 ezerrel. A megyei könyvtárhálózat 1982-t mondhatja „csúcseredménynek”: a lakosság 25 százaléka könyvtári olvasó volt. Ezt Szita Ferenc az eddigi legszebb évnek nevezte, amelyet azonban nyolc „szűk esztendő" követett. Óriási feladatot jelent a könyvtárosoknak, hogy akár kétségek között is igazolják, igenis szükség van a munkájukra. 1982- ben egy lakosra 5 könyvtári kötet jutott, 1990-ben 5,6; a dokumentumbeszerzési keret 1982- ben 4 millió 500 ezer forintjához viszonyítva 1990-ben elérte a 8 millió forintot. Az egy kötet átlagos ára ebben az időben 44 forintról 128-ra emelkedett. A közelmúltban évente 90—95 ezerrel nőtt a könyvtári kötetek száma, 1990-ben csak 62 ezerrel. A közigazgatási váltás következtében a társközségek könyvtárainak helyzete meglehetősen bizonytalanná vált. Megyénk 296 könyvtárának több mint a felét érinti, pedig ezek a helyi közélet bástyái is. Szomorú — mondta az igazgató —, hogy a kisközségekben 1990-ben nyolc könyvtár nem működött. Gondot okoz, hogy több városi bibliotéka nem segíti őket sem módszertanilag, sem pedig kisebb rendezvényekkel. A technikai feltételek tavaly javultak: hat városi könyvtárnak 50—50 ezer forintot juttattak támogatásként telefax beszerzésére, Csurgó, Marcali és Fonyód pedig számítógéppel dolgozhatja föl szolgáltatásainak adatait. Szita Ferenc hangsúlyozta, hogy szakmailag igen fontos a közkönyvtári szolgálat szervezeti megújulása, a korszerű és gyors közkönyvtári ellátás szervezetét mihamarabb ki kell dolgozni. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete és a Könyvtári és Informatikai Kamara — sajnos, külön és nem együttműködve — levélben fordult a polgármesterekhez a könyvtárügy érdekében. Végül az igazgató kérte a találkozó résztvevőit: tekintsék küldetésnek, szolgálatnak a könyvtárosi munkát. Nagy Gábor, a megyei önkormányzati hivatal közművelődési irodájának vezetője megköszönve a könyvtárosok múlt évi munkáját, a közművelődés mai gondjairól beszélt. Elmondta, hogy ezen a területen is több jogszabály hiányzik, és jellemző a pénzügyi bizonytalanság. T. R. Az árvaszékek létrehozásának tervéről és a gondokról dr. Surján László népjóléti minisztertől hallott az a több száz gyermek- és ifjúságvédelmi szakember, aki a Magyar Gyermek- és Ifjúságvédelmi Kamara, a Gyámügyi Kamara, valamint a Humanitás Bűnmegelőzést és Társadalmi Beilleszkedést Segítő Társaság meghívását elfogadva országos fórumon vett részt tegnap Budapesten, a Belügyminisztérium művelődési házában. Mikor és hogyan? A miniszter nem hagyott kétséget afelől, hogy arvaszék- párti, és mint hangoztatta: az ügyet felkaroló szakmai szervezetek meggyőzték arról, hogy súlyos szakemberhiánnyal kell számolni, ha nem jönnek létre hamarosan ezek az árvaszékek. A „mikor?” azonban változatlanul kétséges, hiszen a törvényhozásban nagyon megerősödött az a nézet, hogy ebben az évben elsősorban a gazdasági kérdésekkel kell foglalkozni. Ennek a következménye, hogy a humán területek háttérbe szorulnak. Azt is látni kell ugyanakkor — mutatott rá dr. Surján László —, hogy ha a gazdasági törvénykezés marad el, akkor csökkennek az ország kilábalásának esélyei a jelenlegi nehéz helyzetből, s ezzel párhuzamosan a humánpolitika sem nyer semmit. Mindezek azt sugallják, hogy a jelenlegi törvényekben kell megtalálnunk azokat a réseket, amelyeket a gyermek- és ifjúságvédelem érdekében felhasználhatunk. Ha a család bajba kerül... A miniszter a továbbiakban azt elemezte, hogy a kormányzó pártok, de az ellenzéki kerékasztal más résztvevői is a hatalomváltás előkészítésekor han- oztatták: családcentrikusan épzelik el ezt az országot. Ha a család bajba kerül, akkor azonban segíteni kell rajta. Ide tartoznak az intézményesített formák, még akkor is, ha jelenleg kimondhatjuk, hogy a nevelőszülői rendszer jól működik. Soha nem állítottuk, hogy meg kell szüntetni az intézményi rendszert, s ez nem lesz cél a jövőben sem — jelentette ki dr. Surján László miniszter. A Belügyminisztérium helyettes államtitkára, dr. Kara Pál a fórumon arra emlékeztette hallgatóságát, hogy a korábbi tanácsi rendszerben a gyermek- és ifjúságvédelem igen szét- aprózottan működött, s ezért nem lehetett igazán hatékony. Nyolc pontban foglalta össze azokat a teendőket, amelyeknek megvalósulása esetén — szerinte — a korábbinál sokkal jobbá válik a helyzet. Első helyen említette, hogy célszerű szétválasztani a gyámügyi és az államigazgatási feladatokat, vagyis meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a gyámügyi igazgatás csak állami feladat legyen. A jövőben az önkormányzatok képviselő-testüle- teire is nagyobb feladatok hárulhatnak. Minden önkormányzatnak saját hatáskörben kell döntenie arról, hogy az egyedi támogatási módszerek mellett milyen intézményi ellátást nyújt a rászorulóknak. A gyermek- és ifjúságvédelembenKiemelkedő szerep vár a megelőzésre. Veszelyeztetés eseten a helyi családsegítő megoldásokon túl nem lehet eltekinteni az intézményi elhelyezéstől sem. A belügyi tárca szeretné elérni, hogy az önkormányzatok az őket megillető valóságos önállósággal működjenek, s mivel szabadságuk így jócskán kiszélesedik, saját hatáskörben teremtsenek kapcsolatokat a munkájukat segíteni szándékozó egyházakkal, karitatív szervezetekkel. Nagyobb lehetőség — Az együttműködés és a bűnmegelőzés fontos állomása, hogy megváltozik a jövőben az önkormányzatok és a rendőrség kapcsolata. Az önkormányzati keretben az eddiginél sokkal nagyobb lehetőség kínálkozik komplex családgondozásra. Végül, a gyámügyi igaz- atási feladatok számbavétele- or törekedni kell arra, hogy váljanak szét az önkormányzati és a szakmai feladatok a gyermek- és ifjúságvédelemben—mondta dr. Kara Pál. Az országos konferencia jelentőségét fokozta, hogy belügyminisztériumi adatok szerint hazánkban mintegy 130 ezerre tehető a veszélyeztetett gyerekek száma és csaknem Í70 ezren vannak állami gondozásban. S Magyar- ország lakosságából 4 millió 300 ezer, vagyis a népesség jelentős hányada 29. életévét még nem töltötte be. Polesz György Alapítvány az Életért Helikopterrel vitte a sérültet Fotó: Kovács Tibor AZ EURÓPAI NORMÁKNAK MEGFELELŐEN „Tegyenek igazságot!” A VAJDASÁGI MAGYAROK SÉRELMEI — A VMDK MEMORANDUMA Az Alapítvány az Életért helikopteres szolgálat, amelynek telephelye az igali szövetkezetben van, tegnap délután szállított előszörsérültet Kaposvárról Nagyatádra. Harkányi László, a dombóvári Reparautó Kft. ügyvezető igazgatója két helikoptert vásárolt, ezeket fölújíttatta és február 18-tól várt arra az alkalomra, hogy hívják. A kaposvári megyei kórház vette igénybe a kft. helikopteres mentőszolgálatát. — Az Országos Mentőszolgálat igényt tart a szolgáltatásunkra. A gép egészsegüggyi felszerelései biztosította szamunkra, s a légi órák felét téríti. A másik felét a Forlife Alapítvány biztosítja. Az alapítványhoz az igali termelőszövetkezet induló tokéként háromszázezer forintot adott. Továbbra is gyűjtünk, a Forlife Alapítvány kezelője a Kaposvári Mezőbank Rt. A kaposvári megyei kórházból mentő szállította a sérültet a Mező úti leszállópályáig, innen hordágyon a helikopter utasterébe emelték, s így szállították a nagyatádi kórházba, ahol tovább kezelik. Dr. Kosik Gyula, az intenzív terápiaosztály főorvosa először utazott helikopterrel betegkísérőként. — Az Országos Mentőszolgálat repülőgépes szolgálatát rendszeresen igénybe vette éddig is a kórház —‘mondta —; nemrégen értesültünk erről a lehetőségről. Fölvettük a kapcsolatot Harkányi László úrral, s készséggel rendelkezésünkre állt. A súlyos koponyasérülést szenvedett beteget Nagyatádról mentővel szállították Kaposvárra; ám a helikopteres szállítás gyorsabb, biztonságosabb, megkíméli a sérültet. Ezért választottuk ezt a megoldást. H. B. A Tanjug jugoszláv hírügynökség részletesen ismertette a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének memorandumát, amelyet Ágoston András, a VMDK elnöke a közelmúltban adott át Strasbourg- ban az Európa Tanács politikai osztálya igazgatójának. Ez az első eset, hogy a jugoszláv hír- szolgálati iroda kommentár nélkül és részletesen hírt ad a VMDK olyan lépéseiről is, amelyek az 1944—1945-ös magyar áldozatok ügyének kivizsgálására irányulnak. A kilencpontos program kiemeli: „a VMDK szükségesnek tartja, hogy a területi elvvel szemben hozzák létre a személyi elven alapuló önkormányzatot”. Szorgalmazza: „tegyenek igazságot a vajdasági magyarok ellen 1944—1945-ben elkövetett népirtással kapcsolatban, mivel csak így lehet megszabadulni attól a bűntudattól, amelyet az egypárti államgépezet a vajdasági magyarságra kényszerített”. (A Vajdaságban a háborút követően sokezer magyart minden bírósági ítélet nélkül a legkegyetlenebb módon kivégeztek.) A Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetsége síkra száll az anyanyelv használatának lehetőségéért — „az európai normáknak megfelelően”. Sürgeti a magyar névhasználat teljes szabadságát, magyar iskolák, bölcsődék, óvodák megnyitását és a Hungarológiai Intézet újjáalakítását. Szorgalmazza, hogy anyagilag és erkölcsileg kártalanítsák azokat, akiket az utóbbi években azért ítéltek el, mert harcoltak a kisebbségi jogokért. Az Európa Tanácshoz küldött levélre — írja a VMDK bejelentésére hivatkozva a Tanjug — az szolgáltatott okot, hogy a vajdasági magyarság helyzete megalázó és tarthatatlan, s a magyarságnak sohasem volt joga arra Jugoszláviában, hogy kifejezhesse saját nemzeti érdekeit és igényeit.
