Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-04 / 53. szám
1991. március 4., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 Örök másodikként Aballadás üzletkötőjelölt Mozart—Chopin randevú ZONGORAEST KAPOSVÁRON Csupa szabadkozás, csupa aggódás. — De ugye... — kezdi a mondandóját a bemutatkozás után. — Ugye nem tűnik majd úgy, hogy dicsekszem. Hiszen én sem vagyok semmivel különb, mint a többi diák. És tetszik tudni diáktitkár is vagyok. Nem szeretném, ha ez a „szereplés” visszatetszést keltene a társaimban... Kovács Kriszta, a Táncsics gimnázium második osztályos tanulója ül szemben velem. Szaggatott beszéde, gyors gesztusai utalnak arra, hogy mennyire rebbenékeny ember. A műfaj is persze, amelyet sikerrel gyakorol, már két éve a pódiumon. Az Arany János balladamondó megyei verseny 2. helyezettje lett. —Örökös második vagyok— mondja most már kicsit oldot- tabban —, merthogy tavaly a balatonszárszói József Attila szavalóversenyen is ezt a helyezést ítélte neki a zsűri. Arra, hogy miért éppen a balladát, ma már kevéssé közkedvelt műfajt választotta, így válaszolt: — Tavaly óta vagyok tagja a Klujber László tanár úr által vezetett Táncsics diákszínpadnak. Kezdetben versekkel foglalkoztam, majd a kezembe került Arany János kötete, melyben elolvastam a Honvéd özvegye című balladát. Akkor, ennek a nagyon szomorú és szívbe markoló történetnek a kapcsán rádöbbentem, tud ez a műfaj is újat és újszerűén mondani. Itt találtam rá a Rachel siralma című bibliai témát feldolgozó balladára, és nem tudtam szabadulni tőle. Úgy éreztem, hogy a lényemhez sokkal közelebb állnak a szomorú, drámai hangvételű művek. Fotó: Kovács Tibor Kovács Krisztina jó tanuló. Különösen a magyar irodalmat, a német nyelvet és az éneket kedveli. Bár ezt az utóbbit inkább csak hallgatja. Az énekkar vezetője respektálta ugyan érdeklődését, de eltekintett attól, hogy Krisztina a kórusában énekeljen. A pódiumművészetet nem tekinti életcéljának. Azt mondja, túlságosan lámpalázas és „kellőképpen” kishitű is. Még mindig azon rágódik, vajon a zsűri ítélete a mérvadó vagy a tanár úré? A diáktitkári munkáról ezt mondja: — Előlegezett bizalom eredménye, hogy engem választottak meg a posztra. Aztán hozzáteszi: — Szeretném továbbra is megőrizni ezt a kis „senki formámat”. Kiderül, semmi sem áll távolabb tőle, mint az érdem nélküli elismerés. Ám, amilyen szigorú az önkontrollja, olyan éberen ügyel arra, hogy ne fogadja el szolgai módon az utasításokat. — Ha eljön az alkalom — diplomatikusan —, elmondom a véleményemet, még akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik — mondja. — Milyen pályára készül a balladát mondó diák? — Van egy elképzelésem a mindig nett, piros kosztümös üzletkötőről. Ismerek egy ilyet a rokonaim között — feleli. — Határozott fellépés, lelkiismeretesség... ezek a legszimpatikusabb tulajdonságai a kereskedelemben dolgozóknak. Üz- letköző szeretnek lenni, mert egész életemben küzdeni akarok a sikerért. Úgy gondolom, hogy a küzdelem az egyik legszebb és legfontosabb dolog az emberéletében. Várnai Ágnes A muzsika nagy géniuszai adtak egymásnak randevút Elz- bieta Karas-Krasztel által a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola nagytermében. A lengyel zongoraművésznő előadásában Mozart- és Chop/n-művek csendültek föl pénteken este. A hangverseny első részében „minden idők legnagyobb zeneköltőjének’'műveiből válogatott a varsói zeneművészeti főiskola egykori növendéke, aki egy évig ösztöndíjasként, Lantos Istvánnál tanult Budapesten. Mozart halálának 200. évfordulóján nagy tapssal fogadta a közönség az Esz-dúr és a C-moll szonátát. Míg az előbbi zenemű lágy adagióját két táncbahívogató, vidám menüett, majd egy allegro követte, addig a C-moll szonátában két nagyon gyors tétel fogta közre az adagiót. A művésznő vallomása szerint az idén, a Mozart-évben, még gyakrabban tűzi műsorára kedvenc zeneóriásának műveit. A koncert második része Chopin 15 esztendős korában írt C-moll rondójával kezdődött. A már itt megjelenő méltóságteljesség, játszi könnyedség és báj ötvözte harmónia az E-moll keringőben is érzékelhető volt. A holland, görög, német, orosz és amerikai hangversenytermek pódiumain is gyakran fellépő Elzbieta Karas-Krasztel erőteljes játéka bizonyította: a ke- ringőt hangversenyszínvonalra emelte Chopin. Még akkor is, ha e műfaj nem igazi tánczene, hanem romantikus, hangulatos hangszeres mű. Az E-moll keringő kontrasztjaként csendült föl az A-mollkeringő, gazdagon árnyalt légiességgel idézte álmainkat, elevenítette föl emlékképeinket. E dallamok révén érezhettük igazán — mint ahogy az a koncert utáni beszélgetésben is megfogalmazódott —, hogy a művésznő számára a Chopin-muzsika olyan, mint az első szerelem emléke: titokzatos, mámorító és felkavaró... Nem csoda tehát, hogy az átszellemült, kifejező játékot szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta a lelkes publikum. A hangverseny utolsó számaként egy 1949-ben írt, kevésbé ismert zongoraművet hallottunk. Arthur Malawski\en- gyel zeneszerző Góral triptichonjának uralkodó disszonáns elemei bravúros technikát és nagy improvizációs készséget igényeltek. A megszólaltatott Mozart- és Chopin-művek- től időben és felépítésben is távoli darab Bartók muzsikáját idézte fel bennünk, s Illyés Gyula Bartók című versének sorait. „...épp e »hangzavar«, e pokolzajt kavaró harci jaj kiált harmóniát!" A hálás közönség többször színpadra szólította a lengyel vendégművésznőt, de csak egy ráadást sikerült tőle kicsikarni. Lenyűgöző, érzelemgazdag, élményt jelentő játékából — amely most is fülünkben cseng —, szívesen láttunk-hallottunk volna többet. Lőrincz Sándor VALÓSÁGDARABOK Két tucat kép sem fért fel a falra Orosz Lajos homokszentgyörgyí alkotó munkáiból Kaposváron a Somogy Megyei Művelődési Központ szabadidőklubjában. Pedig szívesen láttunk volna többet az akvarell és tus ötvözetével készült, többnyire kisméretű képekből. Valóságdarabok— ezt a címet adta kiállításának a fiatal művész, és szándékosan nem „címkézte föl” munkáit. A címadást az értő közönségre bízta. Életünk kisebb- nagyobb állomásai elevenednek meg az erős színeket kedvelő alkotó műveiben. A mesétől az út- széleken, mezőkön és városokon át juthatunk el az emberig, aki többnyire mindig megbújva jelenik meg a képeken. Orosz Lajos a tus és a vízfesték sajátos egységében „tálalja” a valóságdarabokat. Egy részükbe nem is enged belepillantani. Erőteljes kék, zöld, vörös és narancs színei — vagy az árnyalatok — fátyolként takarják a valót. Néhol ezért a peremre kerülnek a (kivetett?) főszereplők: az épületek, az emberek, a növények, s életünk ezernyi tárgya; a léggömbökön, ecseten át a házakig, a hagymakupolákig. Orosz Lajos alakjai, gyakran összemosódott, harsogó színei felkiáltójelek. Az emberekhez kiáltanak! l. S. Dudás Gyuláné készíti a gyógyszert Fotó: Lang Róbert VIGYÁZ RÁNK AZ ŐRANGYAL Van, amiben Japánhoz, olyan is, amiben Albániához Felmérés készül a diákok tudásáról A természettudományok területén Japán után a 2. helyet foglaljuk el, az olvasási készségben azonban Albániát tud- tukcsak megelőzni. Eztannaka vizsgálatnak az eredménye tartalmazza, amelyet az Országos Közoktatási Intézet értékelőközpontja végzett, az iskolai fejlődést és oktatási vizsgáló nemzetközi szervezet kutatási programjának részeként. Megyénkben először 1986-ban végeztek ilyen vizsgálatot. Ezt követően 1980-ban volt egy nemzetközi matamatikai felmerés. A vizsgálat eredményeiből derült ki az iménti összehasonlítás. Az idén négy somogyi települést jelölt ki az értékelési központ a vizsgálatokra. Kaposváron a Bartók Béla iskolát, valamint a homokszentgyörgyí, a somogyjádi és a balatonszaba- di általános iskolát. A felmérések március 4-től 6-ig tartanak. A vizsgálatok Kálmán András, a SOPI tudományos munkatársa vezeti. A felmérésvezetők munkájának és a vizsgálatok lebonyolításának tisztaságát egy hazai, illetve amerikai, német, francia és angol szakemberekből álló csoport ellenőrzi majd. Az intézményvezetők júliusban kapják meg az eredményeket. Ezek után a szigorúan titkosak lesznek. A vizsgálatnak az a célja, hogy nemzetközi össze- hasonlításban értékelje a magyar tanulók teljesítményét. Gyakran nyílik az ajtó Kaposváron a Kisfaludy utcai magánpatikában. Öregek, fiatalok jönnek, hogy kiváltsák receptjeiket vagy feltöltsék házi gyógyszerkészletüket. Dudás Gyuláné december elején nyitotta meg Őrangyal nevű patikát. A környéken régen elkelt volna egy gyógyszer- tár, ezért bérli itt a családi ház helyiségeit a vállalkozó kedvű asszony. Több mint két évtizedet töltött el már a szakmában, merészségén azonban — megvallom — kicsit csodálkozom; az országban mindössze 35 magánpatika működik, és Somogybán ő az egyetlen magángyógyszerész. — Két asszisztenst alkalmazok— mondja—, s nehéz lenne még eredményről beszélni. A gyógyszereknek és a gyógynövény-készítményeknek szabott áruk vannak; mi is annyiért adjuk, mint más patikák. A legnagyobb siker az, hogy a környék betegei örültek: nem kell begyalogolniuk a városba a gyógyszerekért vagy egy csomag kamilláért, hanem itt, helyben megvásárolhatják. Ezt megerősíti egy idős néni is, aki botjára támaszkodva, nehezen jár. Ide toroköblítőért jött szombat délelőtt. Amikor arról faggattam Du- dásnét, mi most a legkeresettebb gyógyszer, elmondta: minden készítmény egyaránt fogy. Nagyon sokan érdeklődnek azonban a gyógynövények iránt, ezekből a gyógyszerész készíti el a különféle teakeverékeket. Búcsúzáskor még megkérdem: — Honnan a patika neve? — Jelképesnek tartom az Őrangyal elnevezést — mondja. — Á ház homlokzatán is látható két angyal; ők vigyáznak ránk... (Lőrincz)
