Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1991. március 30., szombat A húsvéti ünnepkör - képekben gyog. Széles gesztus kíséretében emeli reá tekintetét Mária Magdolna. János fél térdre ereszkedve, gyengéden tartja ölében az áléit Máriát, akinek karja erőtlenül csüng a földre. A négy alakot Krisztus fejétől kiinduló, térben, síkban egyaránthullámzó kompozíciós vonal fűzi egységes, a tragédia csúcspontján összeforrt csoporttá. A kompozíciónak ezt a mozgását, mint főszólamot, mellékszólamként kíséri a bő leplek patetikus redőzése és a színek foszforeszkálása. A figurák megnyújtott arányai, afeszültséggel teli drámai atmoszféra világosan mutatják, hogy Jacopo de Ponte, aki venetói szülővárosáról, egyben működése színteréről kapta a Bassano melléknevet, a kép készülésekor, 1550 táján a manierizmus hatása alá került. Számára a manierizmus - ellentétben néhány közép-itáliai kortársával - nem egy elvont, mesterkélt szépségeszmény keresését jelentette, hanem a lehetőséget a kifejezés intenzitásának fokozására, a tartalmi átlényegítésre. Itt is mintha pillanatfelvételt látnánk. Mintha a dráma szereplői csak villanásnyi időre tűnnének fel előttünk olyan erős, olyan ellenállhatatlan a kompozíció sodrása. Krisztus, összeroskadva a kereszt súlya alatt, visszafordul, anyjára tekint. Mária és a két másik asszony-fehér'ken- dőjük lángnyelvként kígyózik - a fájdalom géniuszai, testetlen, átszel lem ített lények. Súlyosabb, már-már robusztus jelenség az előtérben a csavart testtartásban térdeplő Veronika, a középkori legendák teremtménye. Kendőt nyújt Krisztusnak, hogy izzadságát letörölje, és a legenda úgy tudja, a kendő megőrizte Jézus arcának lenyomatát. Lovak, csillogó vértezetű sisakos katonák, izmos testű, arctalan pribékek vonulnak át a színen, összetorlódva, olyan falanxot alkotva, hogy az égből csak keskeny sáv látszik, azt is felszabdalják a dárdák és az ütésre emelt korbács. A nyugtalanul cikázó rajz, a fellobbanó mozdulatok, a villodzó fények a drámai sűrítés kivételes remekévé avatják a festményt. A késő reneszánsz velencei mesterének passiójelenete az eszményi szépséget csorbítatlanul őrzi. A Kálvária-domb tetejéről, a passió utolsó állomásának színhelyéről rálátni Jeruzsálem városára, melynek épületei valószerűtlenül lebegni látszanak a távolban. Az eget vészjósló, komor fellegek takarják, mert ahogy Márk evangéliumában olvassuk, Krisztus halálakor „az egész földre sötétség borult”. Krisztus előrebukó fejjel függ a kereszten, teste körül dicsfény raPEDRO SÁNCHEZ Krisztus sírba tétele A sevillai Pedro Sánchez mesternek Krisztus sírba tételét ábrázoló oltártáblája egyetlen nevével jelzett műve. A további alkotásokat — stíluskritikai alapon — a Szépművészeti Múzeumban őrzött festménye alapján sorolják életművébe. A középkori spanyol festészetre a németalföldi és az itáliai festészet hatott erőteljesen. Pedro Sánchez képén a dél-németalföldi iskola stílusa követhető nyomon: a kompozíció jellege, az ábrázolt személyek típusai, a háttér-utaktól szabdalt, fás dombvidéke, az anyagok, gyöngyök, ékkövek, ötvöstárgyak plasztikus megfestése a katolikus királyok uralkodása idején a spanyol földön egyre nagyobb számban működő németalföldi mesterek művészetének ismeretét jelzik. A festő nagy műgonddal ábrázolta a késő gótikus, halhólyagos sírládát, amelybe Arimathiai József és egy tanítvány helyezi a holt Krisztust. Arimathiai József szembeforduló, kissé egyénített ábrázolása miatt felvetődött, hogy alakja talán a mű megrendel jének arcvonásait hordozza. Se szeri se száma a bibliai történetek, vallási ünnepek képzőművészeti ábrázolásának. Ezúttal három remekművet mutatunk be a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből. JACOPO BASSANO: Krisztus összeroskad a kereszt alatt PAOLO VERONESE: Krisztus a keresztfán A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek ALAPÍTOTTAK FONYÓDON ÉS IGALBAN IS A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek—mint neve is mutatja — női szerzet, azaz apácarend. Nem tartozik a sok évszázados múlttal dicsekedő rendek közé, ám másfél százados fennállása alatt bebizonyította, hogy nélkülözhetetlen a katolikus leányneve- lés területén. _ A rendet 1833-ban Szent Ágoston Regulája, valamint Fourier Szent Péter és Boldog Alix Le Clerc szabálya szellemében alapította Gerhardinger Boldog Mária Terézia Bajorországban. Notre Dame nővéreknek is nevezték őket. Hivatalos elnevezése: School Sis- ters of Notre Dame, rövidítve S. S. N. D. Az alapító elsődleges célként a leányok iskolai — és iskolán kívüli — nevelését és oktatását jelölte meg. Amidőn megkezdte a rend a munkát, az alapító hármasá- val-négyesével küldte a nővéreket — apácákat, rendtagokat —a falvakba, a szegényekhez, valamint azokhoz, akik még ebben a környezetben is a legkiszolgáltatottabbak voltak: a gyermekekhez, fiatal leányokhoz. Tudta, mi fordul meg a nőkön a családban és a társadalomban, ezért akart nekik tudást, helyes értékrendet, szilárd világnézetet, és nem utolsó sorban gyakorlati ismereteket is adni. 1848-ban az alapító áthajózott Amerikába, s ott is megvetette az alapokat; azóta már hót tartományban dolgoznak ott az iskolanővérek. Boldog Mária Terézia 1858-ban jött Magyarországra, az akkoriban még hazánkhoz tartozó Temesvárra, ahol megalapította az Iskolanővérek magyar tartományát. A nővéreket tulajdonképpen Csajághy Sándor Csanádi püspök hívta Temesvárra, mert korábban megismerkedett hatékony működésükkel. A századfordulóra a temesvári népiskolák (elemi iskolák) már mind a Miasszonyunkról nevezett Iskolanővérek vezetése alatt álltak, sőt ők vezették az ottani tanítóképzőt és óvónőképzői is. Nem véletlen, hogy a rend első magyarországi anyaháza éppen Temesvárott volt. Temesvárról indultak a nővérek újabb és újabb iskolaalapításokra, elsősorban Erdélybe és a közeli Bánátba, Bácskába. Csupán néhány helységnév az alapítás évszámával: Perjámos, 1860; Lippa, 1862; Gravica, 1864; Versec, 1864; Lúgos, 1874; A Patrona Hungáriáé Gimnázium és zárda Budapesten Szeged, 1873; Földeák, 1881; Kiskunmajsa, 1894; Debrecen, Svetits-intézet, 1896. Majd a további terjeszkedés mérföldkövei: Nagybecskerek, Nákó- falva, Kolozsvár, Dés, Gödöllő, Fonyód, Igái, Zsámbok, Pusztamérges, Csorvás, Kétegy- háza, Makó. Az Iskolanővérek eleinte csak óvodákat, elemi iskolákat és árvaházakat vezettek, de hamarosan áttértek a nagyobb városokban a leányok középiskolai (gimnáziumi, tanítóképző) oktatására (Temesvár, Kolozsvár, Debrecen, Szeged). A trianoni békeszerződés során a rend számtalan háza idegen ország területére került, ahol helyzetüket az is nehezítette, hogy azok a katolikus magyar szülők, akik leányaikat a Miasszonyunkhoz járatták, nagyrészt elmenekültek a megszállás elől. 1923-tól tehát Szeged lett a magyar Notre Dame apácák tartományi központja. Az 1848. évi iskolaállamosítások a Miasszonyunk-nővé- rek oktatási intézményeit sem kímélték. A máterokat kiebrudalták azokból az épületekből, amelyekben oly önzetlenül, hozzáértéssel és ügybuzgalommal munkálkodtak a magyar katolikus leányok nevelése-tanítása érdekében. 1950 augusztusában azonban létrejött egy egyezmény az állam és a katolikus egyház között, amelynek értelmében a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek visszatérhettek két gimnáziu- mukba-kollégiumukba, mégpedig Budapestre és Debrecenbe, ahol azóta is vezetik a Patrona Hungáriáé Gimnáziumot, illetve a Svetits Katolikus Leánygimnáziumot. Dr. Csonkaréti Károly JUHÁSZ GYULA: A topái Krisztus Az ország útján függ s a földre néz, Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A falu népét nézi csöndesen, Amint ballagva munkából megyen. Az ősi népet, mely az ősi föld Zsellére csak és várja az időt, Mikor saját portáján úr leszen, Mikor az élet néki is terem. A magyar Krisztus, a falusi szent Hiszen nekik is megváltást izent. Olyan testvéri áldással tekint Feléjük és biztatja híveit. Feje fölött a nyárfa is magyar, A fecske is és egy a zivatar, Mely őtpaskolja s a falut veri És folyton buzgó öt szent sebei Nem a magyarság sorsát hirdetik? És ki segít már, ha ő sem segít?
