Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-28 / 73. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKOLDAL 1991. március 28., csütörtök „GYERMEKEKA TERMÉSZETÉRT’ Szafaripark — egy fagyi árából Egy fagyiról lemondani — ez igazán nem nagy áldozat! Gyepes Zsolt, Gyulán lakó kisdiák mindössze ennyit kér valamennyi kispajtásától. Magyar- országon ő az első, aki gyerekfejjel alapítvány létrehozását kezdeményezte a természetért. Járt dr. Nagy Endre Bala- tonedericsen levő Afrika Múzeumában, és ez adta az ötletet neki, hogy a felnőttnek, gyereknek örömet jelentő, a természet kincseit őrző szafaripark létrehozásának segítésére a gyerekekhez kell fordulnia. Természetesen nem csupán ezt tette. Fordult a Környezetvédelmi Minisztériumhoz, vadásztársaságokhoz, egyéb szervezetekhez és minden általános iskolához. Huszonegyezer forintos alaptőkével még a múlt év szeptemberében megszületett a „Gyermekek a természetért" elnevezésű alapítvány, melynek a mostani öszszege immár meghaladja a háromszázötvenezerforintot. Az alapító okiratban az áll: , Alapítványunk célja a Balaton- edericsen működő Afrika Múzeum fenntartásának segítése, az épülő szafaripark bővítése. Számlaszámúnk: OTP Gyula 1958—269 Gyermekek a természetért alapítvány. Az átutalást: OTP Gyula 269—98019 számra kérjük.” Ha minden gyerek csak egy fagyi árát utalja át erre a számlaszámra, akkor nálunk is lesz igazi szafaripark! Somogy százhuszonegy általános iskolájának küldte meg felhívását Gyepes Zsolt. Itt a tavasz, kezdődik a fa- gyiszezon. Egy fagylaltról lemondani, egy ilyen nagyszerű célért — igazán nem nagy áldozat! Mi pedig örömmel írunk arról — ha tájékoztattok—, hogy hol, hány gyerek csatlakozott Gyepes Zsolt kezdeményezéséhez, hány fagyi árával járultak hozzá a somogyi gyerekek a szafaripark létrehozásához. Elég a játékból! A medvemama mancsának mozdulatával erre inti kis bocsát, amely viszont napestig folytatná a hancúrozást. Na, de a mamának is szüksége van egy kis nyugalomra!... BETŰDOMINÓ Ha a dominóköveket megfelelő sorrendbe rakjátok egymás mellé, egy Kossuth-díjas magyar költő nevét kapjátok eredményül. Ki a költő? Csendélet FALIKÉP SAJÁT KEZŰLEG Kell hozzá egy olló, ragasztó, papír és színes filctoll. Ezekkel az eszközökkel saját magatok gyárthattok szobátokba hangulatos faliképet. A mellékelt rajzon egy ötletet mutatunk be, ám a példa alapján saját tervezésű faliképet is készíthettek magatoknak. HOGYAN LÁT A SZITAKÖTŐ? A ragadozóknak zsákmányuk megszerzéséhez éles látásra van szükségük. Hasonlóképpen éles látásúaknak kell lenniük a repülő rovaroknak is, különösen amelyek ragadozó életmódot folytatnak. Ilyenek például a szitakötők. Ezeknek csak korlátozott mozgásokat végezhet, és ezt ellensúlyozza nagy látótere révén az összetett szem. A legprimitívebb összetett szemben különböző számú — 80 vagy 100 — széttartó tengelyű pigmentkehely helyezkedik összetett szemei igen nagy ki- terjedésűek, majdnem az egész fejet beborítják, úgyhogy az állat — egy kis részt leszámítva — egyszerre lát a tér minden irányába, és így a térben való tájékozódása tökéletes. Az ízeltlábúaknak a látás tökéletesedéséhez összetett szemek kellettek. Ennek az a magyarázata, hogy náluk a test szilárdságát nem a belső váz biztosítja, hanem a külső burok. így a test meglehetősen merev, a fej el egymás mellett. A fejlődés következő fokán ezek közelebb kerülnek egymáshoz, és végül sűrűn egymás mellé sorakoznak. Ebben az összetett szemben mozaikszerűen összetett kép keletkezik. A kép annál finomabb, minél több és sűrűbb kehelyből áll a szem. Ez az úgynevezett facettaszem. Állatfajonként különböző a facetták száma. A csiboron 9 ezer facet- tát számoltak meg, a szitakötőén 30 ezret. HÚSVÉTI ÉNEK Giling-galang, szól a harang, Húsvét ünnepére. Ünneplőbe öltözött az Egész vidék népe. Ünneplőben az emberek, Virágban a kertek. Halkan ünneplő köntösbe Öltöznek a lelkek. Bolyhos barka minden kézben, Énekszó a szájon. Furcsa, bűvös hangulat száll, Szerteszét a tájon. Bársonyfüves rétek alja, Kék ibolyát ringat... Allelujás áhítattal, Terjed szét az illat. Zümi-zümi... szorgos méhek, Duruzsolnak csendben... Madárkák is dalolgatnak Édes, madárnyelven. Tiszta, hűvös magasságból, Mosolyog a kék ég, Áldón küldi a napsugár, Langyos melegségét. Kis kápolna hűs homálya, Minden embert vár ma... Fehér testű, karcsú gyertyák, Szelíd lángja sárga... Ezüstszavú harang dala, Hullámzik a szélben, Az egész föld békességét, Repíti az égbe... Szarka Zoltán tanuló ÓVODÁSSAROK Memóriajáték! A nyúlcipó Bagoly Ödön nagyokat pislogva ücsörgött odújának bejárata előtt, leskelődve, hogy éber álmában hátha meglegyinti innen-onnan egy kis jó zamatos pletyka, vagy olyasvalamit lát, ami ücsörgésében felvidítja. Okuláréját gondosan félrerakta, nehogy látomásait a valóság megzavarja, így történhetett meg az is, hogy a csacska szarkafiókákat tohonya csókáknak nézte, vagy az araszoló hernyót bukdácsoló pattanóbogárnak. Ezért még közeli rokona, a kuvik is kinevette, és mire észbe kapott az araszoló hernyó a rokon feneketlen begyében tűnt el. Bagoly Ödön, lesve a jó szerencsét kókadozott odúja előtt, fülének szőrpamacsával betakarózott, s talán elszunyókált volna, ha az alábbi diskurzus nem üti meg a fülét: — Fényes nappal? Még azt hinnék tolvajok vagyunkI — De a cipő kell nekünk! Képzeld, hogy el tudnánk szaladni Tóbiás elől. Bagoly Ödön hallása szerencsére kitűnő volt, és az iménti beszélgetésből pontosan meg tudta állapítani, hogy Róka Szilárd és Róka Gedeon valamiben sántikál. A rókafiúk tovább fűzték gondolataikat, nagy sóhajtozások közepette: — Ott vannak azok a finom, zsenge pipék, és mi nem ehetünk belőle... — Egyet se búsulj! — biztat- gatta a testvére.—Megkerüljük ezt a gyáva Nyúl Viktort, és lerángatjuk a lábáról. Bagoly Ödön nehézkes felfogásával csak annyit tudott megállapítani, hogy a nyúl veszélyben van. Felrakta nagy okuláréját, körbenézett, hogy kitől kérjen segítséget. De a szemüvegkeretről visszaverődő napsugarak csak a szarkafészekben elrejtett fémtárgyakon tükröződtek. A szárnyukat bontogató szarkafiókákat bántotta a fény, körülnéztek, ki meri háborgatni őket. Hát Bagoly Ödön fészke felől jöttek a vészjelek. Egyetlen lélegzetvétellel odarepültek. Repülési tudományuk ott ért véget a bagoly előtt, épphogy csak a földre nem huppantak. — Jaj, de jó hogy jösztök! Képzeljétek el, a rókafiúk orvul el akarják venni Nyúl Viktortól a nyúlcipőjét! — Pfúj, a szégyentelenek! — kiáltották szinte kórusban. Aztán elszontyolodott ábrázattal kérdezték a madarak bölcsét, hogy mit tegyenek. A bagoly kioktatta őket. Jött Nyúl Viktor hazafelé az ismerős csapáson. Bendője ugyan degeszre volt tömve, de torkoskodó természetével nem tudta megállni, hogy ne eszegessen, ha valami ínyenc falatot látott. Csörög a szarka a fán, s rögtön utána egy gyönyörű sárgarépa pottyant az útra, szinte az égből. ,,No ezt megkóstolom!" — gondolta. De a kóstolgatásból falatozás lett, amíg el nem tűnt a sárgarépa. Megint csőmenteit egyet a szarka, és megint lepottyant egy sárgarépa. Már ki tudja hányadik sárgarépa hullott le az égből mannaként, míg egyszerre csak azt vette észre a nyúl, hogy már kiértek az erdőből, és úgy jól lakott, hogy menni sem bír. Megvackolt magának az erdőszélen egy hatalmas bükkfa avarjában és elaludt. A rókafiak hiába várták, hogy elszedjék tőle a nyúlcipőjét, csak nem jött. Végül elunták. Nem sejtették, hogy Bagoly Ödön járt túl az eszükön. Törő István Nézd meg a képet figyelmesen. Ha már megnézted, takard le egy papírlappal, és próbáld felsorolni, hogy mit láttál! Ha mind az öt képre emlékszel, ügyes vagy! — Ha nem tudod mind felsorolni, más képekkel és játékokkal még gyakorolnod kell!
