Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-21 / 67. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. március 21csütörtök Szegény sors, kakastoll — és ami utána következett Tudomásom szerint mintegy húsz idős ember hasonló problémája vár kedvező elbírálásra az Alkotmánybíróságnál, köztük néhány somogyi is akad. Hetvenévesek, nyolcvanévesek. Akiről a következőkben szó lesz, most március 16-án töltötte be a 87-ik évét. Németh Ferencnek hívják, Boglárlellén lakik, a Május 1. utca 33. szám alatt. 1965 júniusában ment nyugdíjba. Idézet az idén februárban kelt és részére kézbesített a nyugellátása módosításáról szóló határozatból: „A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatósáp nyugdíjat megállapító... határozatát megváltoztatja és a nyugdíj összegét az eddigi 697 (!) forinttal szemben havi 4458 forintban állapítja meg... A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság ezt az összeget 1989. 08. 01-től folyósítja... és az 1990. 01-től esedékes emelésről illetve kiegészítésről intézkedik." Az indoklásban az olvasható, hogy az idős ember hatósági bizonyítvánnyal igazolta, miszerint az 1949. november 1-jétől 1953. szeptember 30-ig eltelt időt internálásban töltötte. így a figyelembe vehető szolgálati ideje 15 évre és 185 napra módosult. No már most, mivel töltötte munkaképes életének további esztendeit az 1904-ben született Németh Ferenc? Aligha hihető, hogy a kilencedik ikszhez közeledve mindössze a már említett alig több mint tizenöt és fél évet sikerült „összehoznia” — akkor hát hova tűntek a további évek, évtizedek? — Szentivánfán születtem. Szüleim szegények voltak, s mindössze tízéves koromig nevelkedtem a szülői háznál: alig múltam hatéves, amikor meghalt az édesapám, néhány évvel később pedig — miután a községi elöljáróság, minthogy fekvő beteg volt, a sárvári kórházba szállíttatta — az édesanyám is követte. így aztán, hogy szülők nélkül maradtam, a gyámom Sebestyénjákfa községbe vitt, s ott átadott egy Gömbös nevű parasztembernek. Az istállóban csináltak nekem fekvőhelyet, ahol tizennégy szarvasmarhával éltem egy fedél alatt... Németh Ferenc sorsa, a szolgák, a parasztgazdáknál nevelődött kis szolgák sorsa az irodalomból s filmekből ismerős. Kevesen élnek ma már, akik ezt a sorsot, mint Feri bácsi is, végigélték. Tizenkilenc éves koráig hányódott portáról portára, ez idő alatt összesen hat gazdának volt a cselédje. Pénzbeli fizetséget sehol sem kapott — a parasztokról leszakadt ruhát, lábbelit viselte, barmok közt tákolt vackon hált, ez a „szolgáltatás” meg a koszt volt a bére... — Ezerkilencszázhuszonkettőben megjelent az utcánkban a csendőrség toborzó plakátja. A hirdetmény azokat a 18. életévüket betöltött fiatalokat szólította katonai kiképzésre, akik elvégezték a hat elemit, feddhetetlenek voltak, az orvosi vizsgálaton is megfeleltek, s nyilatkozatban kötelezték magukat arra, hogy megfelelő képzés után legalább hat évet hivatásos csendőrként szolgálnak:.. Feri bácsinak végre valami lehetőség kínálkozott sorsa jobbra fordítására. Nem volt veszítenivalója, hát megpróbálkozott: jelentkezett a csendőrőrsön. Következett a próbaírás és az egyéb vizsgálódások sora, majd egy hónap múlva behívták Szombathelyre, ahol egyenruhába öltöztették. Később Sopronba küldték gyakorlati illetve Ostfiasszonyfára elméleti kiképzésre. — így lettem csendőr, s viseltem az egyenruhát huszonhárom évig... Olyan élet után, mint amilyen nekem előzőleg jutott, valóságos otthonom lett a csendőrség, az a testület, ahova tartoztam, s amelyik tisztességes fizetéssel, ruházattal látott el. Igaz, nagyon sokat kellett tanulnom — a szolgálat mellett —, de én azt szívesen csináltam. Megbecsültek, és a magam érdemei nyomán emelkedtem a ranglétrán egészen a fő- törzsőrmesteri rendfokozatig. * * * Németh Feri bácsi osztozott számos magyar ember sorsában: hadifogságba került, kivitték a Szovjetunióba, s miután onnan nagy keservesen hazajött, itthon — mint akkoriban megannyi volt csendőrtársát — internálták. Számoljunk csak: 1922-ben — 18 évesen — csendőrnek állt. 23 évig volt csendőr, 1945. március 1-jétől 1949. október 31-ig a Szovjetunióban a hadifoglyok fekete kenyerét ette majd boldogan megtérve szülőföldjére, 1949. november 1 -jétöl 1953. szeptember 30-ig itthon igencsak „szívélyes vendéglátásban” volt része: internálták. Ez utóbbit — hatósági bizonyítványra hivatkozva — a közelmúltban szolgálati időként elismerték. A csendőrségi szolgálat hosszú éveit és a hadifogságban töltött időt viszont nem. Idézet a nyugellátás módosításáról szóló határozatból: „Csendőrként jelzett idejét beszámítani továbbra sem lehet... Nem vehető figyelembe... jelzetthadifogságban eltöltött ideje, tekintettel arra, hogy csendőrként esett fogságba. A fenti idők beszámíthatósága kérdésében továbbra is a megállapításkor érvényben volt rendelkezések az irányadók. ” A határozat tehát alapos, jogos — az utolsó mondat az, amelyik minden további vita alól kihúzza a szőnyeget. Mert igaz ugyan, hogy a szabadságkorlátozásra vonatkozóan a jogosultak köréből a mai rendelkezés nem emeli ki a csendőröket, sehol nem találkozni a volt csendőröket hátrányosan megkülönböztető kitétellel, sem olyannal, amelyik kimondaná, hogy a csendőrség kötelékében töltött idő nem számítható szolgálati időnek — viszont az is igaz, hogy van itt egy másik, fontos rendelkezés is. Ahogy az előbbi, ez sem a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságtól ered, következésképp nem itt, hanem országos intézményeknél — esetleg az Országházban — kellene orvosolni, ezért is kopogtattak sokan a témával kapcsolatos megoldásért az Alkotmánybíróságnál. Arról van szó, hogy a szolgálati idő beszámításakor minden esetben a nyugdíj megállapításának idején hatályban volt rendelkezéseket kell alkalmazni! 1975. június elseje előtt például nem lehetett szolgálati időnek tekinteni a katonaságnál illetve a hadifogságban töltött időt, ha előtte az illetőnek nem volt legalább 180 napi munkaviszonya. Németh Feri bácsi nyugdíját eredetileg 1965 júniusában állapították meg — tehát tíz évvel 1975 előtt. Minthogy a csendőrségnél töltött éveit akkor nem ismerték el munkaviszonyban töltött időnek, az utána következő hadifogságot sem tekintették szolgálati időnek — és mint látjuk, sajnos ma sem tekintik annak egyiket sem. Mert „a fenti idők beszámíthatósága kérdésében továbbra is a megállapításkor érvényben volt rendelkezések az irányadók...” Vajon meddig? Németh Feri bácsi március 16-án betöltötte 87-ik évét. Nyugdíja az idén februárban 4458 forint volt. H. F. Otthon az időseknek Somogyszilban Új helyre költözött a somogyszili idősek klubja: a volt pártházat vehették birtokba a falu öregjei. Tizenketten látogatják rendszeresen az otthonos berendezésű és hangulatú intézményt, ahol a napi étkezést is biztosítják a rászorulóknak. A házibeteg-gondozást tizennégyen igénylik a faluban. Gyertyás László képriportja Fogyókúrán EGY NYUGDÍJAS FELJEGYZÉSEI Az embernek minden vétkéért előbb-utóbb vezekelnie kell. Ez alól nem kivételek az étkezéseink során elkövetett vétkeink sem. A karácson és újév környékén jó étvággyal bekebelezett töltött káposzta, bejglihegyek, sült és párolt húsféleségek például alattomos módon, szinte „pillanatok alatt” növelték túlsúlyunkat. Vízkereszt táján rámerészkedtünk a mérlegre, és a mutatott kilogrammokból — feleségünk érdeklődésére — szemrebbenés nélkül, azon nyomban letagadtunk pár kilót. A lényegen persze ez már mit sem változtatott: innentől máravezeklés időszaka következett... Először is az idevonatkozó szakirodalmat illetve a sajtó, a televízió javaslatait, receptúráit tanulmányoztuk, de nem hagyott magunkra a tömegtájékoztatás sem, sőt megjavúlási szándékunkban jelentős segítséget kaptunk a szabadjára engedett gazdaságtól is... A kenyér tudvalévőén hizlal, ennek megfelelően mi — ma már — legfeljebb heti egy kilogramm kenyeret veszünk, kettőnkre (érdemes lenne megtudni: volt-e már valaha ilyen drága — békeidőben — a magyar kenyér!). A tej (Harvey Diamond szerint egészségtelen) családunkban a fogyasztásra nem javasolt termékek listájára került, (gaz, ebben a magas ára is közrejátszott... A sajtot most már végképp osztrák importra gyártják. Ez eddig rendben Van, kell a deviza! De most már aztán szíves- kedjenek eladni! Ami a húst illeti, pulykapárti vagyok, s ennek orvén bátorítanám a pulykatenyésztőket: adjanak minél több pulykahúst! De ne értsenek félre: több és nem drágább pulykahúsról beszélek... Kerner Tibor Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc t A generáció nem bűnös Úgy érezzük, mi mozgunk A szédülésről Együttjár más betegséggel is... Somogy területén két egyházmegye működött: a segesdi és a somogyi. Mindegyiknek egy-egy főesperese volt, s miután az egyház megtartotta a címeket, így ma két főesperesünk van. A segesdi főesperes, Varga Lajos, Görgetegen kanonok. Majdnem ötven éve él már a községben, mindenkit jól ismer. Régen, fiatalabb korában sokat foglalkozott a nebulókkal: egyik este olvastatott velük, máskor számtanoztak, s mindenkinek volt irkája, amelyben az írást gyakorolták. Úgy érzi, a mai ifjúság, a felnőttek elidegenedtek egymástól, s a tudásnak nincs akkora értéke, mint régen volt. — Ismerem valamennyi itt élő embert, szívesen megyek közéjük — el is hívtak egy-két gyűlésre, de ha a szexre vonatkozó kérdéseket megbeszéltük, már nem érdekelte őket más. Nem lehet hozzájuk közelíteni. Beszéltem az iskola történelemtanárával — hiszen ezzel a tantárggyal érdekessége révén le lehetne kötni a figyelmüket —, azonban ez sem érdekli őket. Hallottam valahol, hogy a gyerekek egyharmadával nem foglalkoznak a szülők. Én megkockáztatom, hogy a kétharmadával. Az utca és a televízió neveli őket... — Ön biztosan tudja, mi foglalkoztatja mostanában az embereket... — Leginkább a rossz helyzet. Nem értik, hogyan kerülhet az egyik boltban többe egy áru, mint a másikban. A mi népünket nagyon elbutították. Mondhatnám úgy is, hogy dezinformál- ták az embereket. A múltkor találkoztam egy fiatalemberrel, aki azt mondta, hogy a kormány minden egyes tagja kommunista párttitkár volt... —A faluban a legtöbben földműveléssel foglalkoztak. Visz- szakérnék-e földjüket a tsz-től? — Az elmúlt rendszernek sikerült megutáltatnia a földet a magyar emberekkel. Azokkal, akik korábban imádták azt. A tsz-ekben meg sok hektárt hagytak parlagon, mert akkor legalább nem fizettek rá. Beszélgettem idősebb emberekkel. Nem valószínű, hogy vállalnák már a földet. S a szülők nyomán a fiatalok szája íze is megkeseredett. — Hogyan látja a mai iskolai oktatást? — A 7-8. osztályban egy gyerek sincs, aki rendesen tudna olvasni. Nem tudnak magyarul beszélni, csak „...Ő...Ő”, mondják, mert nem találják a szavakat. Az iskolában nem olvastatnak velük, mert már a 3-4. osztályban annyi a tantárgy, hogy nincs idő rá. A televízió előtt meg nem produkálnak, csak hallgatnak. — Az értelmiségünk nem vizsgázott valami jól az elmúlt 40 esztendőben. Egy kis csillogás-villogás, több pénz, s már fel is adták az elveiket. Kiszolgáltuk a rendszert lelkiismeret- furdalás nélkül. Az elmúlt 40 évben az emberek hozzászoktak, hogy parancsot teljesítenek, gondolkodniuk nem kell... — A mostani generációt nem lehet elítélni. A kor bűne, hogy ilyenné lett. Nem részesülhettek abban, amiben részesülniük kellett volna. A hitet, a vallást mindennek elmondták, s most érezni az erkölcs hiányát. A gyerekekben keletkezett vákuumot próbálják meg mindenféle, a lázas agyakban született ideákkal kitölteni. Siratni kell őket! Pedig sok közöttük a tehetséges... Tóth Kriszta Egyik betegünk azt kérdezte: mi a szédülés, mi az oka, és milyen annak a leggyakoribb tünete? A szédülés nagyon sok betegség tünete lehet. Leggyakrabban a középfülgyulladásnál, idegeskedésnél, koponyasérülések és balesetek után, mérgezéseknél, agyvelőgyulladásnál, magas és alacsony vérnyomásnál, agyi érelmeszesedésnél, agytumoroknál észleljük, de az egyensúlyrendszer megbetegedéseinél is tapasztalhatjuk: az embernek az az érzése, hogy a körülötte levő tárgyak hol jobbra, hol balra, felfelé vagy lefelé mozognak. Ezek a mozgásók hirtelen helyzetváltozásoknál különösen gyakoriak. A szédülésnek másik formája az, amikor a közvetlen mellettünk levő tárgyak nyugalmi állapotban vannak, s úgy érezzük, hogy mi mozgunk különböző irányba. A szédülés együtt járhat halláskárosodással, főleg csökkent hallással. Az idősebbeknél gyakoribb az előfordulása. Nem ritka a vérnyomásváltozásnál, különösen az alacsony vérnyomásnál. A szédülés gyakori velejárója a hirtelen sápadás, a verítékezés, a hányinger, a bizonytalan és ingadozó járás. Előfordul az úgynevezett reflektoricus szédülés a teljesen egészséges embereknél például akkor, ha hajón vagy repülőgépen — ritkábban más járműveken — utaznak. A szédülés kellemetlen tünet, mely együtt jár egyes betegségekkel. Ezért ezeket a betegeket feltétlenül meg kell vizsgáltatni orr-fül-gégész illetve ideg- gyógyász szakorvosokkal. Dr. Hiev llia
