Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-19 / 65. szám
1991. március 19., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 A LAKOSSÁG KÖVETELÉSÉRE Leállították a távvezeték építését Kaposváron Dr. Sebők László ügyvéd, aki teljes mértékben élvezi a lakosság bizalmát, úgy fogalmazott: a helyi önkormányzattól — lévén a tanács jogutódja — elvárhatták volna, hogy bevonja őket az ügy eldöntésébe. Megkérdezte a polgármesteri, hogy milyen indokok alapján hozott egyszemélyi döntést a távvezeték megépítéséről. Szabados Péter így felelt erre: a távvezeték a vasútvillamosításon kívül Kaposvár korszerű energiaellátását, valamint a közlekedésfejlesztési elképzeléseket is szolgálja. Cáfolta azt, hogy egyszemélyi döntést hozott, hiszen a szakemberek véleményére alapozott. Reményét fejezte ki, hogy a szakemberek majd meggyőzik a jelenlevőket is, de nem zárkózott el a másik lehetőségtől sem. Dr. Sebők László meghallgatva a pécsi vasútigazgató- ság és a Dédász vezető pszichológusának véleményét, kifejtette: ezt a beruházást nem elsősorban egészségkárosító hatása miatt ellenzik, hanem a jogszabálysértések sora miatt. Nincs meghosszabbítva például az engedély a távvezeték nyomvonalára, hiányzik a tűzoltóság hozzájárulása az építéshez, márpedig tűzveszély áll fenn a honvédség földalatti üzem-anyagtárolója, a garázssor miatt. Különösen furcsának tartotta, hogy a lakóknak nem adták meg a föllebbezés jogát, pedig a vezeték keresztezi vagy megközelíti az ingatlanokat. Több ház esetében nincs meg az előírt biztonsági távolság sem. A beruházást nem kérdőjelezték meg eddig sem, csak azt kérik: a szóbanforgó egykilométeres szakaszon vigyék a vezetéket északra vagy esetleg földkábelban. Később megfogalmazta az azonnali leállítást is, mivel szerinte a nyomvonal jogszabályt és érdekeket sért, az egészségüket, az életterüket veszélyezteti. Ha a jelenlevők nem kapnak kielégítő választ kérdéseikre, alakítsanak bizottságot a lakosság képviselőiből, a polgármesteri hivatal szakértőiből minden dokumentum megvizsgálására. — ez volt Szita Károly alpolgármester kompromisszumos javaslata. Ellenzője is akadt e javaslatnak, a fó- rum végére azonban mindenki ebben látta a megegyezés lehetőségét, a szakemberek válasza ugyanis nem mindenben volt meggyőző és bizonyító erejű.Nem tartották elfogadhatónak a fórum résztvevői pécsi vasútigazgatóság szakemberének szavait, hogy kénytelen arra hárítani a felelősséget, aki leállítja ezt a beruházást... Ugyancsak ingerülten fogadták a Dédász üzemigazgatójának jóslatát az akár egynapos áramszünetről, ha nem épül meg a transzformátorállomás. Azt az érvelést viszont elfogadták, hogy közösen keressék meg a legmegfelelőbb műszaki megoldást a távvezeték megépítésére. Bár a Villamos Művek Tröszt és a MÁV-igaz- gatóság felajánlott 4-4 millió forintját inkább arra fordítanák, hogy másfelé vigyék a vezetéket. Pénz híján a szakemberek elvetették a földkábel-kivitelezést. Sajnos, a legtöbbet bírált honvédség — miatta nem vezethetik a távvezetéket a laktanya fölött, nem vihetik közelebb a kerítésükhöz — nem vett részt a fórumon, mivel nem hívták meg a képviselőit. Pedig többen úgy vélték: ma már talán másképpen foglalnának állást. Szabados Péter polgármester ígéretét megnyugvással fogadták a fórumon megjelentek: a távvezeték építése csak akkor indul meg ezen a nyomvonalon, ha minden műszaki, jogi akadályt elhárítanak. Szita Károly alpolgármester a fórum után elmondta: ha bebizonyosodik a felrótt jogszabálysértés, akkor felelősségre kell vonni a felelősöket a polgármesteri hivatalban. A távvezetéket addig nem lehet megépíteni a jelenlegi helyen, amíg nem mondhatják el, hogy a 120 kV-os távvezeték nem ártalmas az egészségre, illetve van olyan műszaki megoldás, amellyel ez kiküszöbölhető. Ellenkező esetben — akár nagyobb költséggel is — más nyomvonalon kell vinni a távvezetéket. Lajos Géza Vetnek Somogybán Az igali Aranykalász termelőszövetkezetben az ünnepnapokat is a földeken töltötték a növénytermesztés szakemberei. A 319 hektárnyi vetés- területből 170 hektáron már a jótékony esőt várja a magágyba került tavaszi árpa. A vihar a levegőben lógott Az „iskolaérett” Sántos Jól mutatkozott be Antalné Keresztes Mária, a sántosi polgármester és az önkormányzat képviselőtestülete a minap azon a közmeghallgatáson, amelyet főként a költségvetési terv megvitatása céljából szerveztek a falu művelődési házában. A fiatal polgármester határozott fellépése és az általa ismertetett költségvetés egyaránt arról tanúskodott, hogy gondosan bánnak a sántosiak pénzével. Ez természetesen nem a zsugoriság jele, annál inkább a kezdeményezésé, a nyitás szándékáé. Jó példa erre, hogy az eddig kulturálisan szinte halódó falu színvonalas szórakoztató és kitűnő ismeret- terjesztő rendezvényeknek lesz színhelye az idén. Ez inkább bátorságot, hasznos bőkezűséget tükröz. Hiszen egy nagyvároshoz közeli kisközségben mindehhez kell némi merészség. Nem is szólva bővebben az ennél „prózaibb” okról, mint például az intézményes szemétgyűjtés megszervezése, amelyre épp ezen a gyűlésen mondott végleg igent a falu közössége. Ezeket a kétségkívül elismerésre méltó törekvéseket eddig nem nagyon „díjazta” a falu. Ellenkezőleg. Viharos napokat élt meg a polgármester, testületestül. Szemére vetették, hogy túl gyors, nagyon előreszaladt, a nép nem tudja követni. A vihar ott lógott a levegőben. Olyannyira, hogy időnként csak a dmeokrácia alapszabályaira való sűrű hivatkozás - miszerint: „engedjük mindenkinek, hogy kifejtse véleményét” - mentette meg a népes gyűlést a zűrzavartól. Csupán egyszer feledkezett meg úgy istenigazából magáról valaki és bekiáltotta: iskola kell, nem polgármesteri hivatal. Úgy látszott egyébként, hogy ez a „kis iskola” ügye, jövője szakítópróba volt a képviselő- testület és a falu népe között. Már-már félő volt: elszakad a kötél... Nem így történt. Mintha rádöbbentek volna az emberek, hogy a kérdés nem az, hogy polgármesteri hivatal vagy iskola, hanem hogy mi a jobb Sántosnak: kifizetni évente mintegy másfél millió forintot az elnéptelenedő - a következő tanévben csak néhány elsőst oktató - iskolára vagy az, hogy megszüntetik. Érv persze volt bőven mindkét változat mellett és az is kiderült közben, hogy a vita tulajdonképpen eldöntetetlen. Itt nemcsak az észérvek jönnek számításba. Igazából nem is ezek döntöttek, hanem inkább a nosztalgia, a „még szükség lehet rá,” a „nekünk miért ne legyen iskolánk, hisz a múltban annyit küzdöttünk érte” indokok és így tovább. Már nem volt váratlan, hogy a kezek többsége a magasba lendült, amikor elhangzott a kérdés: ki szavaz az iskola további fenntartása mellett. „Vállaljuk. Eltartjuk!” - hangzott in- nen-onnan. A vállalkozókedvnek más kérdésekben is jelét adták. A polgármesternő percekig sorolta a bevezetőben azoknak a nevét, akiknek az önkormányzat köszönettel tartozik a sok-sok társadsalmi munkáért. A gyűlésen sem tudott semmi olyat kérni, amire a derék sántosaik azt ne mondták volna: megcsináljuk. A helyben lakó egyetemi tanártól a segédmunkásig mindenki vállalta, amit kértek vagy kérnek tőle. Ezekből az igenekből is kitetszett az a máskor, másutt is megfogalmazott szándék, hogy Sántosnak a város közelében is maradjanak meg a gyökerei, legyen saját arculata, mindig összetartó szellemisége. Ez kétségtelenül nagy erő. Talán ez utóbbira érzett rá a polgármesternő, amikor kissé előreszaladt a tervekkel. Bizonyára nem tévedek, ha leírom ez a közösség képes utolérni őt - ha mindig mindenről időben értesül. Azt mondta valaki: meg kell oldani, hogy ne a kocsmából, a pletykából tudjanak a testület szándékairól. Akkor nem esethet meg például az, ami most is, hogy sokan már úgy könyvelték el: a testület a megkérdezésük nélkül döntött az iskola sorsáról. Ez a falugyűlés sok olyan félreértést tisztázott, amely eddig megülte a lelkeket és foralta az indulatokat. Már csak ezért is érdemes volt összehívni. Az egy nyelven beszélés már fél siker. Szegedi Nándor Tóparti települések szövetsége Újjáalakult a Balatoni Szövetség, amelyet először 1904-ben hoztak létre a tóparti települések. Az alakuló ülésen huszonnyolc Balaton-parti ön- kormányzat vállalta az együttműködést különböző közös vállalkozások, a közbiztonság összehangolása érdekében. A szövetség elnöke Simon Károly, Balatonfüred polgármestere lett, társelnöke Horváth Gábor, fonyód polgármestere. Könyvet a falunak Hétfőn Budapesten Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter megnyitotta a 34. mezőgazdasági könyvhónapot. A „Könyvet a falunak” jelmondat aktualitását hangsúlyozva a miniszter rámutatott: falvakban még mindig nincs megoldva a könyvterjesztés. A gazdáknak pedig igencsak fontos lenne a szakirodalom, hiszen az utóbbi 40 évben már nem volt lehetőség ara, hogy a gazdálkodási ismeretek apáról fiúra szánjanak, mint a múltban. Jégeső ellen kémiával A szervezés utolsó szakaszánál tart a Dél-Dunántúlon egy új jégkárelhárító rendszer kialakítása. A Baranyára, So- mogyra, Tolnára kiterjedő francia módszer alkalmazására a gazdálkodók egyesülést hoznak létre. Somogybán eddig harminchét nagyüzem döntött amellett, hogy bekapcsolódik az új rendszerbe. ________Minden évben megismétlődő csoda_________ A z élet tavasszal kezdődik Dr. Bálint György: Azt várom, hogy egy új korszak virrad a mezőgazdaságra Fotó: Gyertyás László Nem túlzás az, hogy dr.Bá- lint Györgyöt az országban mindenki ismeri. „ A Bálint gazda megmondta..., a Bálint gazda azt tanácsolta, hogy...” — csak így szoktak beszélni róla, így emlegetik, idézik. — On egy ország Gyuri bácsija, akitől mindenki kérdez, aki mindenkinek tanácsot ad. De mit jelent személy szerint Bálint Györgynek, a kiskerttulajdonosnak a tavasz? — Agrárkörnyezetben nőttem föl, egy kis faluban, ahol a szülők mezőgazdasági foglalkozásúak voltak. Az én számomra az életet jelenti a föld, és az élet tavasszal kezdődik. Minden évben megismétlődő csoda ez! Elvetem a magot, tíz nap múlva kikel, ápolom, nevelem, és a kis mag gyümölcsöt hoz, aztán harsogó öröm fogadja, mikor a termés a család asztalára kerül. Igen, a megújulást, a hitet, az élet kezdetét jelenti. Most is, az idén is! — Maradjunk a személyes dolgoknál. Ma itt van Kaposváron, holnap egy másik településen jelenik meg, pénteken a tévé Ablakából tekint az országra. Milyen az elfoglaltsága? — Amikor nyugdíjba mentem a Kertészet és Szőlészet főszerkesztőjeként, úgy gondoltam, hogy most már majd csak a kertemet művelem, könyvet írok. De hát nem így történt: „felfedezett” a rádió, a tévé... vagy talán az emberek? Ha kérdeznek, válaszolni kell rá, ha hívnak, menni kell. Minden órámat beosztom. Hogy mindenre jut időm, az Isten adta lehetőség. Megpróbálok segíteni, ott ahol tudok. És ha érzem, hogy hasznosat mondok el, akkor az új erőt ad. — Amikor beléptem ide, a megyei köny vtárba, éppen egy fejkendős nénivel beszélgetett. Ott sétált, jött-ment a könyvhónapi rendezvényre gyülekezők között. Milyenek a kapcsolatai a kertbarát társakkal? — Igen gyakori a maihoz hasonló személyes találkozások sora, de hetente érkezik hozzám százötven-kétszáz levél is. Ezzel persze egyedül nem boldogulnék. Van egy kis „csapatom”, felbontják a leveleket, kijegyzetelik, ráírják a lényeget, én pedig magnóra mondom a választ. — Válaszol mindenkinek? — Igen! Megesik, hogy egy kicsit késve, de a hozzám fordulók válasz nélkül nem maradhatnak. Akkor sem, ha néha olyat kérnek, amit nem tudok teljesíteni. Például azt, hogy küldjék ötszáz kiló csicsókagumót vagy valamilyen vegyszert. — Milyen a kertje? — Mindösze háromszáz négyszögölem van, ahol mind az öt „klasszikus” kertészeti tevékenység fellelhető. Van gyümölcsös, szőlő, veteményeskert, virágoskert, és az ötödik, ami már a házban folyik, a feldolgozás. Ez utóbbi főként a feleségem területe, ám ő is, meg az unokák is, minden munkában egész évben mellettem vannak. A kertben az a csodálatos, hogy szinte észrevétlenül közel kerül az ember a természethez, a gyerekek játszva tanulja a munkát, a felnőttnek ki- kapcsolódást hoz, az idősnek olyan foglalatosságot, hogy „lám, szükség van rám, még mindig fontos vagyok”. Ez együtt is, külön is, nagyon lényeges, emberi, lélektani érték. — Bálint gazda mindig tanácsot ad, és mindig tud mondani valami újat. Ezen a tavaszon mit? — A mezőgazdaság ügyét a szívemen viselem, és úgy érzem kötelességem elmondani a gyakorlatban összegyűjtött ötven évem tapasztalatait. Ettől a tavasztól azt várom, hogy egy új korszak virrad a mezőgazdaságra.Végre megbékél, és békésen megfér egymás mellett a nagyüzem, a családi kisbirtok és a kiskert. Vétek lenne a nagyüzemet elherdálni, ahol csaknem két generáción keresztül igen nagy értékek halmozódtak fel, és bizonyos termelési technikák itt hasznosulhatnak a leggyümölcsözőbben. De minden erővel segíteni kell a családi kisbirtokok fejlődését! Egy értelmes társadalmi munkamegosztást kellene létrehozni. Ez az agrárstruktúra — úgy vélem — aztán képes lesz versenyképesen, világ- színvonalon termelni. Ezen a tavaszon én ezt tanácsolom mindannak, aki valamit is tehet ennek a célnak az érdekében. Vörös Márta
