Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

SOMOGYI HÍRLAP II. évfolyam, 63. szám Ára: 7,90 Ft KÖZÉLETI NAPILAP 1991. március 15., péntek ro A termelők egyre idegesebbek ÖSSZEOMLÓ GABONAPIAC Egységes agrárlobbyra lenne szükség Dr. Gergátz Elemér, földmű­velésügyi miniszter legutóbbi interjújában a gabonások lob- by-érdekének minősítette a ta­valyi aszálykár okozta állítóla­gos veszteségeiket. Kierősza­koltnak vélte a drága takar­mányimportot, és felesleges­nek a búzaexporthoz kért szub­venciót. Mindezek ellenére az összeomlás veszélye fenyegeti a gabonaágazatot, és a ter­melés kényszerhelyzetéből kö­vetkezően — a dominóelv alap­ján — az egész mezőgazdasá­got. A Somogy Megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vállalat az ágazati minisztérium keres­kedelmi főosztályának március 9-én levélben jelezte a megye gondjait. —Az 1988-as 112 337 tonná­hoz képest a múlt évben már csak 35 622 tonna búzát tudott vállalatunk exportálni. A máso­dik félévben kiszállított expor­ton tonnánként 143 forint a veszteségünk—mondta Perge István kereskedelmi igazgató- helyettes. (Folytatás a 3. oldalon) SZABAD GYÖRGYSAJTOTAJEKOZTATOJA Szerdán is ülésezik a T. Ház A magyar sajtó napjára tekin­tettel ünnepélyes külsőségek között, baráti beszélgetéssel egybekötve tartotta meg szoká­sos heti sajtótájékoztatóját csü­törtökön Szabad György, az Országgyűlés elnöke a Parla­ment delegációs termében. Mivel a következő heti parla­menti programot ismertető saj­tótájékoztatókat általában pén­tekenként, a Házbizottság ülé­se után rendezik, ezúttal csak az események várható körvo­nalairól tájékozódhattak az új­ságírók. Eszerint azonban va­lószínű, hogy a parlamenti bi­zottságok „visszaadják” azt az egy napot, amelyet ezen a hé­ten kaptak a plenáris üléstől, s így a Tisztelt Ház szerdán is — legalább fél napig — tanácsko­zik. A tájékoztató végeztével Szabad György sajtónapi kö­szöntőt mondott, s annak jelké­peként, hogy a T. Ház vezetése rendkívül nagyra becsüli a tény­szerűen, hitelesen, pontosan tájékoztató újságírói, tudósítói munkát, a parlament nemrégi­ben kiadott ezüstérmét nyújtot­ta át Kerekes Andrásnak, a Rádió parlamenti tudósítójá­nak. (MTI) Katona Tamás külügyi államtitkár nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak Eszményekért, gondolatokért mindig Európához fordultunk A magyar külpolitika törekvései — Kelet és Nyugat közé zárt sorsunk meghatározó elemei — erőteljesen befolyásolták lehető­ségeinket. A csendes magyar forradalommal megváltozott a kül­politika irányultsága Is. Az utóbbi időszakban azonban egyre többen úgy gondolják, hogy a magyar külpolitika a korábbi egyol­dalúságot meghaladva ugyan, de újabb egyoldalúságok felé tart. Erről kérdeztük Katona Tamást, a Külügyminisztérium politikai ál­lamtitkárát. — Nehezen tudom értelmez­ni, mit jelent az, hogy a magyar külpolitika egyoldalúvá válik, hiszen mást sem csinálunk, mint diverzifikálunk. Azt elisme­rem, hogy a magyar külpolitika egyoldalú volt, mégpedig ab­ban az időben, amikor a szovjet „járószalagon” tevékenyke­dett. Mára elmondhatjuk, hogy nincs azon. Sőt egyetlen orszá­gé sem. Ha valaminek a járó­szalagján van, akkor az Euró­pa, az a kontinens, amelyhez több mint ezer esztendő óta tar­tozunk, amelyhez eszménye­kért és gondolatokért fordul­tunk, tehát oda óhajtunk tartoz­ni. Az új magyar kormány rövid idő alatt elérte, hogy az Európa Tanács teljes jogú tagja, s azt is, hogy jövő évtől az európai kö­zösség társult tagja lesz. Ezek több nemzetből álló szerveze­tek, tehát ezért sem lehet a magyar külpolitika egyoldalú. Nemcsak a külpolitikánkat akarjuk sokszálúvá tenni, ha­nem a külgazdasági kapcsola­tainkat is. Ezen a téren is jelen­tős eredményeink vannak. Az elmúlt évet a magyar külgazda­ság több mint egymilliárd dollá­ros aktívummal zárta, szemben a korábbi hasonló összegű passzívummal. Ez önmagában is minősíti a kormány külpoliti­kájának irányultságát. (Folytatás a 3. oldalon) Elmaradt mintegy 120 milliárd forint értékű fejlesztés, s ezzel a nemzet egykor legkivételezettebb és a fejlő­désben élenjáró vállalata, a MÁV háttérbe szorult. Most szinte minden területet fejleszteni kellene. Ennek része a villamosítási program. Tudósításunk a 3. oldalon. Ünnepünk, mácius 15. Egyetlen év telt el azóta, hogy a korábbi Országgyűlés engesztelő törvényeket hozva megkövette a magyar társadalmat és átadta helyét az új, demokratikusan választott parla­mentnek. Másnap, visszanyerve száműzött méltóságát, ismét igazán szabad március 15- ét ünnepelt az ország. Éreztük: rendszerváltást, békés, de kusza, szélsőségektől. sem mentes forradalmat élünk meg. Forradalom. ízlelgettük s ízlelgetjük ma is a szót. Évtizedeken át egyik mitikus szavunk volt. Hol azt tanították róla, hogy annál jobb, minél véresebb és kegyetlenebb, hol a fordí­tottját. Valójában a forradalom sohasem kí­vánni való égi áldás, sokkal inkább a népek húsbavágó kényszerűsége, s így jobb, ha minél kevesebbszer kerül rá a sor. Nagy do­log, s — ha vér nélküli — akár hősinek is ne­vezhető. Az 1848-as forradalom ilyen volt. Ahogy a történész írja: „A kort a szélsősé­gektől való félelem, az érzelmek túláradása és a tettvágy jellemezte". Miért lehetett ilyen? Mert a társadalom vezető szellemi csoportjai körében olyan szociális és liberális, függet­lenséget és autonómiát célzó, demagógiától mentes párbeszéd előzte meg, amely a hata­lom oldaláról is semlegesítette, mi több: átállí­totta a tisztességesen gondolkodó embere­ket a forradalom mellé. Az a forradalom elbu­kott ugyan, de vívmányai a perifériáról Euró­pa felé fordították az országot. Az ünnep máig segít bennünket. Szussza- násnyi időt biztosít most is a korrekt számve­tésre, ahol együtt gondolkodhatunk el azon, honnan indultunk, hol tartunk és merre igyekszünk. Nagy szükségünk van erre, hiszen a hitevesztettség, az események egyoldalú megközelítése nem vezet el a megoldáshoz. A mérleg nyilvánvalóan szubjektív lesz. Ki-ki hite és vérmérséklete szerint talál magának emlé­kezni valót s az ünnepből fakadó új teendőket egyaránt. Azt, hogy mi — kései utódok—való­jában hova is érkeztünk el ez alatt az egy év alatt, kibogozzák majd a történészek. Nekünk azonban itt és most élnünk kell, sőt talpon ma­radni az egyre mélyülő gazdasági és morális válsághelyzetben. A katarzis mára elmúlt. Mivel feszítő teen­dőinkből még az ily kokárdás hetek végére is jut, nehéz ünneplőbe öltöztetni lelkünket. Hogy is egyenesíthetné ki derekát az a sokaság, amelyet a kenyér nélkül maradás, sőt az éhe­zés gyötrő félelme vezérel, s amelynek a tisztes emberi körülmények elérése belátható időn belül csak álom lehet! A társadalom sirámok és ígérgetések helyett tetteket és a jogállam kiszámítható biztonságát követeli, ahol csak a törvény a tiszta beszéd. És nyíltságot követel, olyan politikát, amely nagy­korúként kezeli az állampolgárokat. Az embe­rek lakható országban megélhető életet akar­nak élni. S mivel társas lények vagyunk, újra­szerveződnek azok a kisebb-nagyobb csopor­tok, nem feltétlenül párttípusú közösségek, ahol az ember „másokban moshatja meg ar­cát". Kívánom, hogy így legyen! De sok minden itt még a tennivaló. Tegyük hát meg, szépen sorban. Ne késlekedjünk! így kerülhetjük el, hogy ünnepi költők helyett majdan csak a szél mondjon verseket. Dr. Gyenesel István Somogy Megye Közgyűlésének elnöke Gazdasági vállalkozássá alakul a Sió Tv Inflációt követő lakbérek Siófokon Siófok város képviselő-testü- lete tegnapi ülésén a kiadott na­pirendtől eltérően elsőként a népi ülnököket választotta meg. Majd az interpellációk meghall­gatása után került sor a helyi tömegtájékoztatás jövőjének, finanszírozásának megtárgya­lására. A testület határozata szerint a városi televíziót a jövőben gaz­dasági vállalkozássá alakítják át, míg a helyi újság főszerkesz­tői posztjának betöltésére pá­lyázatot írnak ki. Ezt követően a város nemzet­közi kapcsolatairól szóló előter­jesztést vitatták meg. A város­atyák egyetértettek abban, hogy a város nemzetközi kap­csolatait meg kell újítani, s en­nek során mindenekelőtt a szomszédos országokkal kell kibővíteni. Molnár Árpád polgármester hangsúlyozta: a testvérvárosi kapcsolatok finanszírozása a jövőben nehéz feladat lesz, de ha ezek megfelelő szervezett­séggel működnek, sok hasznot hozhatnak a városnak. (Folytatás a 2. oldalon) Alapítvány — tiszteletdíjból A Marcali Városi Önkormány­zat képviselő-testülete legutób­bi ülésén foglalkozott a testületi tagok tiszteletdíjával. A képvi­selők úgy döntöttek, lemonda­nak a tiszteletdíjról, és az így megmaradt 1 millió 700 ezer forintból 500 ezret egy, a fiatalo­kat segítő alapítvány létesítésé­re fordítanak. Ebből a főiskolán, egyetemen továbbtanuló, rossz anyagi körülmények között élő marcali diákokat segítik. Ezenkívül — százezer forint­tal — számlát nyitottak azzal a céllal, hogy az összegyűlt pénz­ből vásárolnak a városnak egy korszerű Toyota mentőautót. A megmaradt pénzt szociál­politikai célokra használják föl. Dr. Sütő László polgármester szerint a testület ezzel igen so­kat segít a városnak, mert jelen­leg a támogatásra szorulók okozzák az önkormányzatnak a legnagyobb gondot. Somogyi ifjúsági díjas A Magyar Köztársaság kor­mánya F. Komáromi Gabriellá­nak, a kaposvári tanítóképző főiskola tanszékvezetőjének „az elfelejtett" gyermek- és ifjú­sági irodalom értékeinek bemu­tatásáért és történeti kutatá­sáért, kivételes szakmai értékű munkásságáért Ifjúsági Díjat adományozott. Nyitott égbolt Bukarestben magyar és ro­mán külügyminisztériumi kato­nai szakértők részvételével tár­gyalásokat folytattak a két or­szág között kötendő „nyitott ég­bolt” egyezmény megszövege­zéséről. A két ország közötti bizalom erősítésére hivatott egyezmény lehetővé teszi, hogy évente néhány alkalommal meghatá­rozott feltételekkel fegyvertelen repülőgépek megfigyelő repü­léseket végezzenek a másik ál­lam területe fölött. Koszorúzás Fotó: Kovács Tibor Halálának kilencvenedik év­fordulójára emlékezve a kapos­vári Köjál dolgozói megkoszo­rúzták Fodor József szobrát. Ahogy azt dr. Virágh Zoltán, az intézet igazgatója elmondta, a közegészségtan előharcosa és első tanára volt ő. Több mint negyven ország tudományos akadémiájának volt tagja, a Lakócsán született tudós és éppen száz esztendeje, hogy a nagy hírű Cambridge-i egyetem is doktorává fogadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom