Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-28 / 50. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. február 28., csütörtök ...és aztán a nagy csönd Nem állítom, hogy repeső örömmel, kitörő lelkesedéssel, de mindenképpen csöndes megnyugvással, a „keveset is meg kell becsülni” megállapítással fogadták az érintettek a nyugdíjemelésről hozott parlamenti határozatot. Nem vett erőt rajtuk hurráhangulat, mert úgy vélték: jogos járandóságuk nyert ezzel — részbeni — kielégítést, minthogy erre már igencsak rászolgáltak. Következésképp szó sem lehet holmi kegy gyakorlásáról, szegényeknek juttatott alamizsnáról a társadalom, az Országgyűlés részéről. A nyugdíjas tömegek így is reagáltak a honatyák döntésére, és érthető okból nem küldték képviselőiket a Parlament épületéhez demonstrálni, hogy transzparensekkel, rigmusok kántálásával mondjanak köszönetét a nemes gesztusnak tetsző, valójában azonban a mai és a leendő nyugdíjasokat természetes módon megillető emelésért. Megszületett tehát az országgyűlési határozat, s azóta is csönd telepedett az ügyre. (Igaz, más témák körül annál nagyobb viharok dúlnak...) A nyugdíjasok várták — és helyenként még ma is várják — a januári és a februári emelést tartalmazó pénzküldeményt, melyet külön utalványon adott fel a nyugdíjfolyósító igazgatóság... A pénz természetesen jön, jövöget, csak éppen késik. A februári nagy hidegben semmi csodálkozni való sincs azon, ha valami ekkora télben később jut el a rendeltetési helyére, mint ahogyan azt szeretnénk. És ahogyan arról korábban a nagyérdeműt tájékoztatták! Most már ugyanis úgy szól a Magyar Posta közleménye, hogy az említett külön utalványok kifizetését csak február 19-én kezdhették el, s a kézbesítés áthúzódik március első napjaira. Vagyis azokat a nyugdíjemeléseket, melyek januárban és februárban voltak esedékesek, csak márciusban kapja kézhez a címzettek egy része. Mert több mint 5 millió nyugdíjutalvány kifizetéséről kell a postának gondoskodnia, s tessék megérteni, ez nem kis feladat... Hát nem kicsi, az-bizonyos. De az is biztos ám, hogy a társadalom — ezt ma már senki sem vitatja — legelesettebb, legszegényebb rétegét várakoztatják a februári kemény télben arra a pénzre, amelyik már januárban megillette volna! Sokaknak bizony még tüzelőre sem telik, hogy legalább jó meleg, fűtött szobában várja a pénzes postást, aki talán majd február végén, március elején érkezik. Most nincs pénzem, de majd kapok — nem mondhatja ezt a nyugdíjas atüzépnél, a boltban, a patikában, ha éppen oda szólítja a szükség... Szóval: megvolt a nyugdíj- emelés — papíron —, aztán következett a nagy csönd. Pontosabban szólva az olyan tájékoztató, mint amilyen február közepe táján a postáé volt. Mit mondjak? Ennél még a csönd is jobb volt. Kár volt megtörni. H. F. Pihentető alvás Mindenki a saját tapasztalatából tudja, hogy csak akkor friss és jó a közérzete, ha előző éjjel kialudta magát. Ehhez a felnőttnek általában 8 órára van szüksége, sokszor azonban ez nem sikerül, és ilyenkor fáradtan ébred. Megfigyelések és vizsgálatok bizonyítják, hogy nem mindegy, milyen helyzetben alszunk. Legjobb a háton való fekvés, mivel ebben a helyzetben az egész testünk elernyedt állapotban van. Az ilyen fekvés főleg a migrénben szenvedőknek ajánlott. Ilyenkor legjobb a vérkeringés, s ha alacsony párnán fekszünk, az agy vérellátása is. így rendszeresen frissen ébredünk. Nehéz, fárasztó fizikai munka után a bal oldalon való alvás előnyös. Speciális vizsgálatok azt bizonyítják, hogy fizikai munkában főleg a jobb oldali testrész izmai Ha orvos rendeli a gyógyszert, akkor előírja, hogy milyen adagot és napjában hányszor kell bevenni. Egyes készítményeknél — különösen antibiotikumoknál — nagyon pontosan be kell tartani az órákban meghatározott időközt (például 4 vagy 6 óránként 1 vagy 2 szeme), mert csak ez biztosítja, hogy a szervezetben mindig hatékony mennyiségben legyen jelen a gyógyszer. A problémák nagyobb része nem az orvos által rendelt, hanem inkább az „öngyógyszere- zés" céljából vásárolt gyógyszerekkel adódik. A tablettákat, drazsékat többnyire egészben nyeljük le. Vigyázzunk: ne fekve, s kellő mennyiségű folyadékkal vegyünk be ilyen gyógyszert! A folyékony, belsőleg használandó gyógyszert kávéskanálnyi, gyermekkanálnyi vagy evőkanálnyi mennyiségben adagoljuk valamint cseppek- ben. A kávéskanálba kb. 5, a gyermekkanálba 10, az evőkafáradnak el, ezért ha alváskor a test nyomása nem ezekre az izmokra nehezedik, tökéletesebb lehet a pihenés. Azoknak, akik emésztési zavarokban szenvednek, a hason fekvés ajánlatos. Jót tesz ez azoknak is, akik keveset mozognak és nem végeznek fizikai munkát. Ebben az esetben a hasizmok eler- nyednek, tónusuk csökken, a testsúly mechanikus hatása kedvez a beleknek. Májfájdalom esetén a jobb oldalon való fekvés a legelőnyösebb, mert így inkább biztosítható a májtáji testhőmérséklet, meglazulnak a májat rögzítő szalagok, jobb az epekiválasztás. Ha nagyon mélyen alszunk és ébresztőórára sem ébredünk fel, helyezzünk egy tányérra fémpénzt vagy fémdarabkát és erre tegyük a vekkert. A csörgő hangja ilyenkor erősebb és élesebb. Dr. Hiev llia nálba 15 gramm folyadék fér. Ezek hozzávetőleges értékek, hiszen a különböző kanalak sem egyformák, de a folyékony gyógyszerek fajsúlya is eltérő (szirupfélékből például 20 százalékkal több fér el azonos köbtartalomban.) A kanalas szereket különösen óvatosan és előírás szerint kell tárolni: hűvös és száraz helyen, mert könnyen megerjednek. Ez az ízükön érezhető; az ilyen készítményt ne szedjük be! A cseppekben rendelt gyógyszereket erre alkalmas eszközzel — üvegrúddal vagy cseppentővei —igen gondosan kell adagolni. Úgy is segíthetünk magunkon, hogy a megdöntött üveg szájába kettétört, de egyben hagyott fogpiszkálót helyezünk, és a rövidebb szárán le- csurgó cseppeket számoljuk meg. A gyógyszerek alkalmazása többnyire egyedi, ezért érdeklődjünk az orvosnál vagy a patikában, nehogy helytelenül használjuk! Dr. K. K. „Fehér angyal” Svédországban azt tervezik, hogy jelképpel látják el a „környezetbarát” árukat. A jelképen egy fehér angyal volna látható, s mellette egy rövid szöveg, például arról, hogy az áru újra felhasználható, vagy hogy nem fehérítették klórral. A jelkép odaítélésekor nemcsak a terméknek egy-egy tulajdonságát, hanem annak egészét vizsgálnák. Az ellenőrző szervezet tizenkét pártatlan tagból állna; ők a fogyasztóknak, a környezetvédő szervezeteknek és a közhatalomnak az érdekeit egyaránt képviselnék. Az intézmény első ötévi költségvetése mintegy 4 millió svéd koronát tenne ki, s ez az összeg öt év alatt fokozatosan 6,5 millióra emelkedne, túlnyomórészt azoknak a cégeknek a hozzájárulásaiból, amelyeknek termékei elnyerték az „angyal státust”. Hasonló jelkép már van az NSZK-ban, hamarosan lesz ilyen Ausztriában és Kanadában, s foglalkoznak az üggyel az Európai Gazdasági Közösség szervei is. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Bözsi Bözsi néni 75 éves, vidám öregasszony. Egyedül él, s néhány tyúkon és egy macskán kívül senkije sincs a faluban. Egyik nap aztán eltűnt, tyúkjait és a macskáját a szomszédra bízva. Hetekig nem látta senki. A barátnői már- már rosszra gondoltak, amikor egy szombati napon autó állt meg a háza előtt. A kocsiból nemcsak Bözsi néni szállt ki, hanem egy hatalmas papírdobozzal valami úriemberféle is érkezett. Akik látták őket, összenéztek: a férfi nem lehet más, mint Bözsi néni legkisebb unokája, aki híres sebész egy budapesti kórházban... Hogyan adagoljuk az orvosságot? Kaposvár egykori szép utcájában, a Kanizsai utcában tartja fenn műhelyét Nagy Lajos cipészmester. Nem szívesen engedte a fényképezést. Mint mondta: megkopott már ez a műhely, rend sincs, nem méltó környezet ez egy mester(ség) bemutatására... Nagy Lajos hetvenhárom éves, jövőre lesz fél évszázada, hogy mesterlevelet kapott. A jubileumot még megvárja, aztán talán végleg otthagyja a kaptafákat. Végignézve a Kanizsai utcán, egyre foghíjasbb a sor. A meglévő házak sem túl szépek. Félő, hogy egy nap nemcsak Lajos bácsi műhelyéről, hanem a környékről is, mint történelmünknek csak nyomaiban fellelhető darabjáról beszélhetünk... Kép és szöveg: Kovács Tibor Mesterlevele fél évszázada kelt... JAVITAS TÁGÍTÁS A felnőtt ritkán fogalmazza meg olyan tisztán a félelmeit, mint a gyerek. És ritkán veszi észre vagy vallja be magának, hogy kétségbeesetten „készül” az öregségre: ne maradjon egyedül, ne legyen magányos. Minden életkorban a magány leghatásosabb feloldása a munka, a hasznos munka. Aki pecázással tölti az idejét, annak a finom halászlé a jutalma, melyet a család vagy a barátok dicsérnek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az ember boldogságához nagyon sok és nagyon kevés kell. Az egyedüllét és a magányosság közötti különbséget tehát úgy oldhatjuk fel, hogy az egyedül élő ember nem magányos, ha olyan munkája van, amely örömet, kielégülést hoz számára. Ebből következik, hogy a nem egyedül élő ember is magányos, ha napjai meddőén telnek... Járjunk be egy képzeletbeli utat. Margit hatvanhárom éves. Egész életét édesanyjával töltötte, aki kilencven — Hol bujkáltál csaknem egy hónapig a nagyvilágban, Bözse? — kérdezte másnap az öregasszony egyik barátnője. — Utaztam, Juli! Jártam én mindenfelé. Voltam Olaszországban, Svájcban. Tudod, van Rómában egy kút, abba minden turista bedob egy pénzdarabot, hogy szerencséje legyen az életben... Gondoltam is, hogy az egyik éjjel elmegyek oda egy kosárral, és kiszedem a pénzt a kút- ból, de aztán láttam két vállszíjas rendőrt, hátgondoltam, inkább visszamegyek a szállodába... — Álmodtad te ezt, Bözse! Hát Svájcban mit láttál? Hazudj még egy kicsit! Magány évén felül halt meg. Margitnak közben egy rosszul sikerült házassága volt, akkor is az édesanyjával laktak együtt. Margit hamarosan elvált, volt még egy-két hosszabb-rövi- debb kapcsolata, és végül azon vette észre magát, hogy az élete eltelt. Szép asszony ma is. Egyedül volt, munkát nem talált, ami kielégítette volna; édesanyja már nem volt, így csak magával törődött. Beteg is lett rövidesen, járta az orvosokat, nyugtátokat szedett, egyre komolyabb lett az állapota. Majd valaki azt tanácsolta neki, járjon társkereső klubokba vagy hirdessen, hátha akad társa. Akadt. Össze is házasodtak. Életük érdekesen alakult... Margit nagyon boldog volt, hogy magánya megszűnt, végre munkát is talált, sőt, régi kollégáival is újra összejárt, tehát kitárulkozott, befoga- dóbb lett. Ugyanakkor a férfi az ő magányát egy szorosan — Mit láttam? Hát fene sok havat, meg a Jungfrát is! — Az meg micsoda? — Egy magas hegy, amire fölmásznak az emberek, ros- sebb a gusztusukat! — Ej, de jó mesélőkéd van! Hát Rómában talán a pápát is láttad? — Láttam, bizony! Ott voltam szinte mellette, amikor áldást osztott. Még integetett is nekem! — Aztán mondd, nem fáradtál el ebben a nagy világ- mászkálásban? Volt rá elég pénzed? Hiszen még útleveled sincs! — Nem is kellett — mosolygott Bözsi néni. — Csak leültem az orvos unokám házátőle függő társsal akarta oldani, ő határozta meg Margit munkaidejét, „kimenőit”; nem értette az asszony jókedvét. Gyanakodni kezdett, csapo- dársággal vádolta az idős és soha nem csapodár asszonyt. Az életük pokollá vált. Margit újra összeroskadt, elzárkózott az emberek elől, orvoshoz járt. Újra érdekes fordulat következett életükben. Margitnak azt tanácsolták, váljon el. Elváltak. Margit megint ki- virult, dolgozott, barátkozott. És következik, mint a jó színdarabokban a harmadik felvonás: újra együtt élnek elvált férjével! Jóban vannak, nem kívánnak egymástól sem többet, sem kevesebbet, mint amennyit kölcsönösen elviselnek. Margit dolgozik, a munkahelyén megbecsülik, egyelőre nem akarja abbahagyni, a férfi már nem féltékeny. A társ nem lehet életpótló, megoldáspótló. A társ „csupán” segít abban, hogy megoldjam az életemet. S ez a legtöbb, amit egymásnak adhatunk. Dr. Varjasi Edit bán a színes tévé elé, aztán egyszerre ott voltam mindenfelé a nagyvilágban! Még Japánban is jártam. Ültem a tévé előtt, likőrt ittam és utaztam! — Hát úgy könnyű utazgatni! De most nem utazol el többet, mert nincs is tévéd! — De bizony van! Nem láttad azt a nagy dobozt, amit az unokám vitt be a házba? Tőle kaptam ajándékba! Majd jön a Józsi és beszereli. Hát mit gondolsz, Juli, hogyan tud egy magamfajta, szegény nyugdíjas utazgatni abból a kis nyugdíjból a nagyvilágban? Hát így Igen, gondolta a barátné, ehhez viszont egy olyan unoka szükségeltetik, akinek ajándéktévére is telik... Tarl János néni utazásai
