Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-27 / 49. szám

1991. február 27., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Klasszicizmustól a biedermeierig A klasszicizmus a 18. század közepétől a 19. század harma­dik negyedéig virágzó európai stíluskorszak. Magyarorszá­gon a 18. század végétől a 19. század közepéig van jelen. Születésekor a klasszicizmus tiltakozást jelentett a barokk mozgalmassága ellen. Egyben a felvilágosodás antikvitás-kul­tuszhoz csatlakozva az ókori művészet formáiban találta meg a legfőbb kifejezési formá­kat. A biedermeier olyan átme­neti stílus, amely a klassziciz­must és az empire-t váltja fel, amely stílus különösen az ipar­művészeiben jelentős. A bie­dermeier bútort célszerű szer­kezet, anyagszerűség, műgond jellemzi. E stílusok megannyi jellegze­tessége műtárgyakon követhe­tő soron az Iparművszeti Mú- zuem új kiállításán, amely a Klasszicizmustól a biedermeie­rig címet viseli. A múzum nagy­lélegzetű, stíluskorszakokat bemutató sorozatában immár a harmadik nagyszabású ren­dezvény ez, amely a Rene­szánsz és mánierizmus, vala­mint a Barokk és rokokó című kiállításokat követi sorrendben. S az előzőkhöz hasonlóan ez a kiállítás is hosszú ideig — egy évig — látogatható. Időrendben az 1770-es évek­től 1840-ig készült műtárgyak­kal találkozhatnak a látogatók a múzeumban. Elsősorban fran­cia és angol bútorokkal, ötvös­művekkel, üveg-, kerámia-, por­celán- és textilművészeti tár­gyakkal, meg apró használati és viseleti darabokkal — legye­zőkkel, miniatűrökkel, éksze­rekkel. Az európai klasszicizmus és biedermier reprezentatív be­mutatásától nem marad el a stí­luskorszak hazai bemutatása. Kiállították az első magyar „bútorgyárnok”, Vogel Sebes­tyén Antal munkáit. A Vogel műhelyben angol és francia ter­vek alapján dolgoztak. 1816- ban már 130 alkalmazottat fog­lalkoztattak. S ekkor már Pes­ten elárusítóhelyet is nyitottak, ahol saját munkáikon kívül bé­csi árut is kínáltak. A Vogel gyár olyan elismertségre tett szert, hogy megbízták a pesti új szín­ház, a debreceni református nagytemplom, a pesti Nemzeti Kaszinó és a Vigadó bútorzatá­nak elkészítésevei. A klasszi­cizmuson nevelkedett a Steindl Ferenc asztalos vált híressé biedermeier bútoraival. A 19. század közepén már neoba­rokk berendezéseket készített. E korszakot jegyzi a mind­máig legnagyobb magyar öt­vösművész, Szentpéteri József is, akinek 250 ezüst- és bronz­tárgya maradt fenn, köztük figu­rális domborművek. A reformkorban, 1840-ben indult meg a munka az első magyar porcelángyárban He- renden. Fischer Mór gyárában a konzervatív és rokokó igéze­tében sajátos formavilágot ala­kítottak kis, amellyel nemzetkö­zi rangot vívtak ki maguknak. Az Iparművészeti Múzeum gazdag gyűjteményéből a kiállí­tás kapcsán számos műtárgyat most láthat először a közönség. Kádár Márta Szentpéteri József: Kávéskészlet (1823) Herendi teáskanna (1843) Érdekességek innen-onnan Kurzus az Agykontroll után Ezek még csodák... A belső energiák dimenziói Tar Józsefné állítja: mind­annyian képesek vagyunk ki- sebb-nagyobb csodákra. Élet­útja nem épp átlagos. Teljes pigmenthiánnyal született, s meg kellett volna barátkoznia azzal a szörnyű ténnyel, hogy húszéves korára elveszíti sze- mevilágát. Érettségi után a leg­nevesebb orvosokhoz fordult segítségért, ám meggyógyítani sehol nem tudták. Végül talált valakit, akinek a segítségével sikerült megállítani szemének gyors ütemű romlását. Igaz, távolra semmit sem látott, de az a tény, hogy esélye van — új erőt adott neki. Mára szemüveggel kielégí­tően lát és ez az orvostudomá­ny mai hivatalos állása szerint szinte hihetetlen. Azt, hogy a gyógyulás ho­gyan történt, sokáig maga sem tudta.. Körülbelül egy éve találkozott Silva tanításával az Agykontrollal. Ennek egyik alapgondolata, hogy a képze­lőerő segítségével átléphetjük a feltételezett határokat. Miután elolvasta a népszerű könyvet, Budapesten részt vett egy kur­zuson: három nap alatt több száz társával együtt tanulta az ön- és mások gyógyítását. Ma már minden nehézség nélkül használja belső energiá­ját mások testi és lelki problé­máinak megoldására. Egyik nagy vágya az, hogy továbbad­hassa azt, amit megtanult, hogy nyilvánosan taníthasson. Mert azt tartja, hogy mindenki ren­delkezik a már említett energiá­val, csak meg kell tanulni hasz­nálni azt. Tar Józsefné megtanulta — több társával együtt — a jövőbe látást is, és nem okoz számára nehézséget a kanálgörbítés sem. A kaposvári asszony gyógy- masszőr: sokan vannak, akik­nek rendbe hozta ízületeit, „gyógyíthatatlan” betegségük pedig javulásnak indult. Volt, akit leszoktatott a dohányzás­ról, mások szorgalmát „tette rendbe” és segítette őket a könnyebb tanulásban. Állítja, hogy aki kapcsolatba kerül ez­zel az energiával, másként vé­lekedik az életéről, jövőjéről. Szerinte ez a mechanizmus nem más, mint az álom: ha el­képzelünk valamit és tudunk lazítani, akkor teljesül is. Papp László Az Akadémiai Könyvtár alap­jait 1826 márciusában Teleki József adománya vetette meg: a tudós társaság számára fel­ajánlotta a család 30 ezer köte­tes könyvtárát. Az alapítólevél arról is intézkedett, hogy a könyvek nemcsak az Akadé­mia, de a „haza összes polgá­rainak" is használatára szolgál­janak. A könyvtár 1844. decem­ber 23-i ünnepélyes megnyitá­sának szép emléke Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtár­ban című verse. Az intézmény akkori állományát 50 ezer köte­tre becsülték. Napjainkban a 600 ezer könyv mellett 20 ezer kézirat és 1100 ősnyomtatvány található, orientalisztikai gyűjte­ménye pedig európai hírű. * * * Lengyelország és Svédor­szág között 1654-ben az adott okot a háborúra, hogy egy len­gyel nemes, aki bűncselek­ményt követett el, Svédország­ba menekült. János Kázmér lengyel király levélben kérte Károly Gusztáv svéd királytól a bűnös kiadatását. A svéd király azonban észrevette, hogy cí­meinek a felsorolásából két titu­lus, rang kimaradt. így hát meg­sértődött, és hadat üzent a len­gyeleknek. A háború csak 1660-ban ért véget. * * * Szórványos, szétszórt lakos­ságú helyeken vásár vagy bú­csú alkalmával a régebbi idők­ben a környék népei nemcsak azért jöttek össze, hogy termé­keiket, áruikat kicseréljék, úja­kat vegyenek, hanem azért is, hogy eladósorba került lányai­kat bemutassák, férjhezmene- telüket elősegítsék. A Bács- Bodrog megyei Zomborban minden év október második vasárnapján tartottak leányvá­sárt. A fiatalok egy kijelölt he­lyen, nagy kört alkotva táncol­tak. A házasulandó legények szülei a kör közepén állva, fiúk részére kiszemeltek egy tánco­ló lányt, majd bankóval, ezüst­pénzzel teli almát nyújtottak át neki. Ha a lány az almát elfo­gadta, rövidesen megtartották a kézfogót is. Az Orvosok Világszövetsége 1947-ben jött létre, központja Genf közelében, a franciaor­szági Ferney-Voltaire-ben mű­ködik. Mostanáig 46 ország füg­getlen —a kormányoktól is füg­getlen, és qsak egyetemi diplo­más orvosokat tömörítő — or­vosi kamaráit, szervezeteit tö­möríti. Napjainkban mintegy 2,5 millió tagja van a szövetséghez tartozó orvosi kamaráknak, ebből 1 millió Európában, 600 ezer pedig az Egyesült Álla­mokban dolgozik. A világ diplo­más orvosainak a számát mint­egy 6 millióra becsülik. TV-NÉZÖ Talajmenti kameraállásból Képletesen sem árbocko­sárba felülemelkedve, hanem nagyon is „talajmenti” néző­pontra helyezkedve fedezik fel mostanában a földet a kame­rák. Gondoljunk akár a hétfői parlamenti közvetítésre, vagy akár az 1 -es műsorban látott vásárhelyi vitára. Érvek, esélyek, remények felizzó hangulatában kerül a viták fókuszába a föld, s azok, akiknek ideghártyáján dobolja a közelgő munkák parancsát az idő — sürgetik a döntést, mert küszöbön a tavasz. Ebbe a sorba illett, sőt na­gyon is jól illett a pécsi körzeti tv műsora ugyancsak hétfőn este a 2. programban, amely Dél-Somogyot idézte. Kani­zsa—Csurgó vonzáskörzeté­ben tájékozódott a kamera, s külön örömmel írom, hogy: tá­jékozódott. Nem különböző koncep­ciókhoz gyűjtött reagálásokat, alátámasztó vagy cáfoló véle­ményeket, hanem képileg is türelmesen, sőt esztétikusán, „riportilag” pedig okos kíván­csisággal fedezte fel, hogy mit gondolnak a földről Iharosbe- rényben, Berzencén vagy Csurgón azok, akik megmű­velik. Vagy megművelnék úgy, hogy tulajdonukba visz- szakapják. Az országos viták iránya mentén természetesen itt is osztódtak a nézetek, de né­hány dolog igencsak mar­kánsan kiderült Jósfay György szerkesztő-rendező és munkatársai türelmesen feltáró kamerája, s mikrofon­ja nyomán. Az, hogy helyben a termelőszándék egymásra talál, az egyéni-családi vál­lalkozás és a szövetkezés új útjai-módjai közelíthetnek, a jó helyi adottságok pedig nem másodlagos kísérője­lenségek (pl. a jugoszláv piac). Végezetül a türelmes ka­mera a jelen dilemmáiból — kiútként? — ellátogatott Csurgó középfokú agrárkép­ző intézetébe, ahol immár a paraszti gazdálkodás „sok- szólamúságára” készülnek a fiatalok — érettségi birtoká­ban. Ez a jövőidejűség adott a kárvallottság és a kárpótlás kínzóan kemény kérdései közepette egy olyan dimen­ziót, amelyben a gazdaasz- szonyszerepre készülő fiatal lány vállalkozó kedve, a gaz­daszerepre készülő fiatal­ember géppel-lóval bánni tudó szakértelme jelenti a holnapi garanciát. A dél-somogyi tájékozó­dás is—igényes riportban— a földet fedezte fel tehát; Iha- rosberényben és Berzencén is túlmutató tanulsággal. T. T. A megyei gyógyszertári központ példázata Mecénás medicina Gazdacsere a Vikárnál — A Somogy is számíthat segítségre Napjainkban egyre több ama­tőr művészeti együttes küszkö­dik a fennmaradással. A me­gyeszékhely két nívós csoport­jának, a Zákányi Zsolt vezette Vikár Béla Vegyes Karnak, va­lamint a Mosóczi István nevével fémjelzett Somogy Táncegyüt­tesnek sem újkeletűek fenntar­tási gondjaik. A létért folyó küz­delemre többen felfigyeltek ugyan, ám az első karnyújtás csak most történhetett meg. A Somogy Megyei Gyógyszertári Központ ugyanis mindkét, együttesen segíteni kíván. Olyannyira, hogy a Vikár kórus­nak ezentúl a gyógyszertári központ lesz a fenntartója. Leg­alábbis ebben az esztendőben. Kollárovics Vendeltől, a gyógyszertári központ főköny­velőjétől tudom, örömmel vállal­ták a Vikár menedzselését; ter­mészetesen más városi és megyei támogatással párhuza­mosan. A Kiszöv-székházban lévő relikviák a Kilián György Városi Művelődési Központba kerülnek majd állandó kiállítás­ra. Az még nem dőlt el, hogy a kórus teljesen önállóan, avagy a központban elkülönített számla alapján működik-e a jövőben, ám annyi már bizo­nyos: a vállalat menedzseli a világhírű vegyes kart. A So­mogy Táncegyüttes — ha sze­rényebb mértékben is — szin­tén részesül a múlt év nyeresé­géből jótékony célra fordítható összegből. Amikor arról faggattam a fő­könyvelőt, miért fontos számuk­ra e két együttes felkarolása, el­mondta: azért, mert semmikép­pen sem akarják veszni hagyni e két nagy múltú társaságot, s hisznek abban is, hogy egy-egy külföldi kulturális kapcsolat ré­vén gazdasági együttműködés is kialakul majd. A gyógyszertári központ me­cénásszerepre vállalkozott, ami mindenképpen példaérté­kű. Vajon lesznek-e követői? (Lőrincz) MERRE TOVÁBB? A szakközépiskolákat ostromolják a diákok Ezekben a napokban össze­gezik a továbbtanulásra jelent­kezés tapasztalatait az általá­nos iskolák pedagógusai. Felle­gi Bálint, a nagyatádi 1. számú általános iskola igazgatója mondja: — Az idén 93-an végeznek iskolánkban, s közülük csupán egy fiú nem jelentkezett tovább­tanulásra, ő munkába áll és ezzel együtt tanulja a szakmát. Gimnáziumba 22-en, szakkö­zépiskolákba 32-en, szakmun­kásképzőkbe pedig 28-an je­lentkeztek. A továbbtanulni szándékozók zöme Nagyatá­don szeretné folytatni tanulmá­nyait, de szép számmal vannak akik — mivel a választott iskola­típusból nincs a városban — másutt tanulnak majd. Az elkö­vetkezendő napokban kerül sor a felvételi vizsgákra illetve el­beszélgetésekre és azok ta­pasztalatai alapján döntenek a középfokú intézmények a felvé­telekről. Valamennyi tanuló két iskolatípust jelölt meg a jelent­kezési lapján, s ha az elsőre nem sikerül bejutnia, akkor reménykedhet abban, hogy a második helyre felveszik. Tavaly valamennyi jelentke­zőt felvették a középfokú isko­lákba, ahonnan a napokban érkeznek a visszajelzések a tanulók első félévi szereplésé­ről. D. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom