Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-19 / 42. szám
1991. február 19., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 A Baumix Kft. kaposvári kísérteti műhelyében megkezdték a szolgálati szabadalommal végzett Baumix „R” habcement gyártását. Régi és új épületek utólagos hőszigetelésére használják. A fejlesztést a kft. a Budapesti Műszaki Egyetemmel és a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolával közösen végezte. A kft. telephelyén saját tervek alapján készítik el a nagy teljesítményű darabológépet a hőszigetelő lapok darabolására, s ugyanitt kísérletezik ki a különböző ösz- szetételű anyagok gyártás- technológiáját is. Fotó: Gyertyás László ÚJ ÉLETRE KELHET A LISKA-MODELL? Adómentes kisvállalkozások Üzemet, bedolgozóhálózatot akarnak a mozgáskorlátozottak Helyiségnéző után — „Csendestársnak" ajánlkozik a megyei önkormányzat, ha lesz jogszabály A Liska-féle vállalkozási modell másfél évtizede került a köztudatba, amikor a modell „szellemi atyja”, Liska Tibor közgazdász a szentesi Felszabadulás tsz-ben elképzelései ■gyakorlati megvalósítását is kipróbálhatta. Az általa szervezett kis csoport néhány éven át bizonyította az akkor még ugyancsak eretneknek számító gondolatok életrevalóságát. Milyen az ideális állam? Ehhez képest nagyot fordult napjainkra a világ, s ma már inkább erény, mint bűn, a privatizáció elősegítése és a magán- tulajdonon alapuló vállalkozási formák kialakítása. Megnőtt tehát az egyszer már — igaz, apró méretben — kipróbált Lis- ka-modell élettere? — F. Liska Tibort, az eredeti modell szerzőjének fiát kérdeztük, aki — mivel maga is részese volt mind a kutatásoknak, mind pedig a gyakorlatba való átültetésnek — alapos ismerője a teóriának. — Elméletileg valóban nagyobb ma a modell szélesebb körű bevezetésének a lehetősége mondta F. Liska Tibor —, a gyakorlatban azonban erre nemigen számíthatunk. A magyarázat egyszerű. A Liska- modell olyan értelemben „államellenes”, hogy azt várja el: az állam „szokjon le” a gazdaság utasítgatásáról, s vegyen föl helyette piaci szerepet. Más szóval: ne döntéseket hozzon, hanem megfelelő helyzeteket teremtsen. — Miféle helyzeteket? — Például olyat, amely az embereket vállalkozásra ösztönzi. Olyat, hogy az emberek hajlandóak legyenek és merjenek is hiteleket felvenni, mert tudják, hogy azokat vissza is képesek fizetni. Olyan helyzetet, amelyben a gazdaság szereplői sok lehetőség között választhatnak. — Ha ilyen helyzetek teremtődnek, tömegesen létrejöhetnek a Liska-modellben szereplő, nem adózó vállalkozások? — Szerintem ez kettőn áll: azon, hogy legyenek vállalkozni akaró és tudó emberek, és azon, hogy az állam mondjon le esetükben a bevételek gyarapításának hagyományos és legkényelmesebb módjáról, az adóztatásról. — Miért tenné meg ezt? — Természetesen csakis azért, mert bebizonyosodna, hogy nem éri veszteség, legföljebb a kockázata növekszik valamelyest. — Ön a minap egy cikkében számításokat is közölt ennek az állításnak a bizonyítására. Foglalja össze egészen röviden e nem adózó modell tartalmát és a mellette szóló érveket. Akár 50 milliós hitelkeret — Az alaphelyzet a következő. Az állami tulajdont elárverezik és a vállalkozók ezt megveszik hitelkeretük terhére. Ez a hitelkeret mai mércével igen nagy, egy-egy jelentkező számára akár 50 millió forint is lehetne. Természetesen ez nem jelent ennyi készpénzt, hiszen a volt állami tulajdon értékét is tartalmazza, ami könyv szerinti értéken cserél gazdát. A hitelek kamatai viszont valóságosak és mindig piaciak, tehát azt a vállalkozónak fizetnie kell. Ha ráadásul még adóval is sújtják, könnyen lehetetlenné válik, hogy sikerre vigyék a vállalkozást. így viszont — ha van elég széles vállalkozói réteg e modellhez—a hiteltfelvevők hosz- szú távon fedezik az állami költségeket, hiszen igen komoly kamat terheli a kölcsönöket. Vagyis a visszafizetésekből éppúgy finanszírozhatók az állami kiadások, mint az adókból, amelyeket éppen ezzel a céllal vetnek ki. — Csakhogy a Liska-modellben a vállalkozó nem lesz valódi tulajdonos is. — Épp ez a koncepció lényege! Csak addig gyakorolhatja a tulajdonosi jogokat, amíg azt a vagyont ő tudja a leghatékonyabban működtetni. De arra is kötelezve van, hogy vállalkozásának mindig szabjon egy aktuális árat, amely után évináhány százalékos járulékot fizetni tartozik, viszont ha akad vevő, annak az általa megjelölt áron köteles eladni a vállalkozást. Ez a szerkezet kettős haszonnal jár: részint, hogy a vállalkozónak nem lesz monopoljoga a tulajdon működtetésére, részben pedig azzal, hogy ha irreális árat szabna, akkor csak több járadékot fizet, lehetséges vevő pedig számításba sem jön. Nem csodaszer, de... — A jó vállalkozó tehát egyik üzletből a másikba fogna, felvirágoztat egy üzletet, azt eladja, a többletértékkel pedig új vállalkozásba kezd. Am mi lesz azzal, aki megbukik? — Számítani kell arra, hogy — főleg kezdetben — ilyenek is lesznek. Ők vélhetően adósságukat sem tudják majd visszafizetni. Velük rosszul jár az állam, és ők is ráfizetnek. A kárt viszont, amit az államnak okoztak, kiegyenlíti, ha e vállalkozások döntő százalékban sikeresek. Akik ilyen eredménnyel zárnak két-három év után, azokból végre hozzáértő és gyakorlott vállalkozók lesznek, akiknek nem okozhat gondot, ha akár egészen más jellegű vállalkozásba kezdenek az első siker után. — Persze a sikerhez az is kellene, hogy az állam az e modellt alkalmazók adóztatásától eltekintsen. Van ennek realitása? — Megvallom, a mai helyzetben én sem hiszek az állam effajta engedékenységében. Az ötletet azonban azért kell fenntartani, hogy minden helyzetben újra és újra meggondolhassuk: nem lenne-e célravezető legalább a gazdaság egyes kis szektoraiban újra kipróbálni? Mekkora költségcsökkentést lehetne csak azáltal elérni, hogy megszűnnének az államnak a jövedelmek ellenőrzésével és az adók behajtásával kapcsolatos feladatai! Mi sem gondoljuk, hogy a modellel az egész magyar gazdaság egy csapásra megváltható. Sok még a kidolgozást igénylő részlet, s ennek elvégzése után is csak egyes szektorokban lehet tág tere a mi vállalkozási modellünknek. De néhány önkormányzatban már vannak lelkes hívei az elképzelésnek, s a családi kezdeményezésre most alakulóban lévő vállalkozásszervezési káefténk keretében a szolgáltatások néhány fős családi üzemek körében megpróbálkozunk a modell kísérleti alkalmazásával. Schöffer Jenő Külföldi példák bizonyítják, hogy a mozgáskorlátozottak kitűnően megállják a helyüket, akár üzemekben is. A Liberális Polgári Szövetség, Vállalkozók Pártja a segítés szándékával vállalta föl kongresszusán a mozgáskorlátozottak támogatását. A hírre a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesülete fölvette a kapcsolatot a párt kaposvári szervezetével. Először arra gondoltak, hogy egy kaposvári bőrdíszmű-ajándék üzemet indítanak. A Szigetvári Cipőgyár jónak találta az ötletet, és felajánlotta együttműködését. Szakemberei tanítanák meg az első húsz—huszonöt munkást. Ha a bedolgozói rendszert is megszervezik, akár nyolcvanan is megkereshetik kenyerüket ajándéktárgyak és bőrdíszművek készítésével. Nagy Gyula, a párt kaposvári szervezetének elnöke azért türelmetlen, mert indulhatna már a kis üzem — ha kapnának egy helyiséget. Előrehaladottak ugyanis a tárgyalások, hogy hulladék bőrből táskákat, cipő- klipszeket — jövőre talán már felsőrészeket is—készítsenek. Lenne vállalkozó pordelántá- nyér festésére is. Az üzem indításának hírére nyolcvan mozgáskorlátozott és (Folytatás az 1. oldalról) Ha a helyzet nem javul, kormányintézkedésre lesz szükség. Ennek előkészítéseképpen a kormány gazdasági kabinetje valószínűleg már pénteki ülésén foglalkozik a szovjet— magyar kereskedelem helyzetével, az érdekelt iparvállalatok problémáival. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban átfogó helyzetelemzés készül; ez több megoldási lehetőséget is tartalmaz. Egyelőre nem lehet pontosan tudni, hogy januárban és február első hetében hogyan alakult a magyar—szovjet kereskedelem. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában ugyanis még pontos adatokkal sem rendelkeznek, mivel januártól a vállalatok önállóan kereskednek szovjet partnereikkel. A minisztérium szakembereinek becslése szerint ebben az időszakban a magyar export csak 20—30 millió dollár körül alakult, s a Szovjetunióból 80 millió dollár értékű áru érkezett az országba. A magyar válhozzátartozója jelentkezett. Szőnyi Ferenc, az egyesület vezetőségi tagja szerint ez is mutatja, milyen nagy szükségük lenne erre a foglalkoztatásra. Találtak üres helyiséget is Kaposváron, a Füredi utca 10. szám alatt. Ez volt a munkaközvetítő irodája. Először a városi önkormányzattól kérték bérbe. Kiderült, hogy a helyiség megyei tulajdonban van. Dr. Gye- nesei István, a megyei közgyűlés elnöke bérleti kérelmükre azt válaszolta, hogy a szabadon maradó helyiségeket mindenki számára azonos feltételekkel hirdetik meg. Válaszlevelükben föltették a kérdést: a mozgássérültek hogyan tudnak azonos föltételekkel megpályázni egy helyiséget? Dr. Gyenesei István is érzi, hogy válasza nem megnyugtató. A megyei önkormányzat most méri föl teljes vagyonát, és az év derekára várható, hogy mindennel készen lesz. Ma még az is gondot okoz, hogy jogszabályok hiányoznak, és nem tudják azt sem, mi kerül Kaposvár és mi a megyei önkormányzat tulajdonába. A megye érdeke az, hogy a helyiségek ne üresen álljanak. A bevételt ugyanis szociálpolitikára, egészségügyre, oktatásra, kullalatoknak az idérunintegy 700 millió dollár exportra van szerződésük, ám ezt csak akkor tudják teljesíteni, ha időközben sikerül megoldani a fizetési gondokat. A minisztérium és a Magyar Nemzeti Bank illetékesei arra törekednek, hogy szovjet partnereikkel valamilyen devizakímélő fizetési megállapodást hozzanak létre. Ez ugyanis lehetővé tenné, hogy a magyar export legalább annyira növekedhessen, amennyire a Szovjetunióból származó import bővül. A szovjet illetékesek azonban egyelőre elzárkóznak minden ilyen fizetési megoldás elől. A Magyar Nemzeti Banknak nincs pontos képe a fizetések alakulásáról, mivel Magyarországon a kereskedelmi bankok intézik a vállalatok export—import elszámolásait. Egyelőre azt sem tudják, hogy a Szovjetunió Külgazdasági Bankja milyen összegű akkreditívet nyitott meg a kereskedelmi bankoknál. A napokban kívánják megszervezni ezzel kapcsolattúrára, sportra fordítják. A Füredi utca 10. szám alatti helyiséget például fontos szolgáltatást nyújtó vállalkozónak adják ki ideiglenesen. Vele azonban csak fél évre kötnek szerződést. Tisztességtelen és megalapozatlan lenne most hosszú távú elkötelezettséget vállalni. El akarták kerülni, hogy fél év múlva azt mondják mozgáskorlátozottaknak: nem maradhatnak tovább a helyiségben. Megfontolandó az, amit dr. Gyenesei István felajánlott: új tárgyalási alap lehetne az év derekán, ha a vállalkozók pártja mellett a megyei önkormányzat is bekapcsolódna a mozgáskorlátozottak foglalkoztatásába. Ez olyan támogatást jelentene, amely közelebb vinne a kis üzem megindulásához. Nagy Gyula elnök elképzelhetőnek tartja az együttműködést, most azonban egyelőre azt szorgalmazza, hogy a kaposvári polgármesteri hivatal utalja ki a Zrínyi utca 14. szám alatti, üresen álló irodahelyiséget. Ez is megfelelne a céljaiknak. Csak attól függ, hogy milyen gyorsan döntenek a kérelmükről. Lajos Géza bán az adatgyűjtést, hogy a későbbiekben figyelemmel kísérhessék a fizetések alakulását. Ha ugyanis valamilyen kormányzati beavatkozásra lesz szükség, akkor elképzelhetetlen, hogy az MNB ne rendelkezzen pontos információkkal. Túl sok tájékoztatást az ügyben a Szovjetunió Külgazdasági Bankjának budapesti kirendeltségén sem tudtak adni. A kirendeltség vezetője csak any- nyit mondott: egyelőre nincs tudomása arról, hogy a szovjet miniszterelnök a múlt hét közepén utasítást adott volna 150 millió dollárnyi akkreditív megnyitására, amely lehetővé tenné a magyar exportszállítások jelentős növelését. Eddig a szovjet külgazdasági bank valamivel több mint 17 millió dollár értékű akkreditívet nyitott meg. Azt is elmondotta: ha a szovjet vállalatok megfelelő mennyiségű devizával rendelkeznek, a külgazdasági bank azonnal megnyitja az exportszállításokhoz szükséges akkreditíveket Magyarországon. Ötven százalékkal több beutazó Januárban 1,728 millió külföldi látogatott Magyar- országra,vagyis 50 százalékkal több, mint a múlt év első hónapjában. Ez azért is figyelemre méltó, mert a magyar idegenforgalmat — az Öböl-háborún kívül — azok a nehézségek is terhelik, amelyek a keleteurópai országokkal a dollárelszámolásra való áttérés miatt keletkeztek. A legtöbben (450 ezren) Jugoszláviából utaztak hazánkba; ez 45 százalékos emelkedést mutat. Romániából 379 ezren érkeztek, s ez több mint hétszeres növekedés. Lengyelországból 184 ezren jöttek: 59 százalékkal többen, mint 1990 első hónapjában. Olaszországból 28 ezren kerestékföl Magyarországot: 31 százalékkal többen, mint tavaly januárban. Németországból 74 ezren — ez 12,3 százalékos növekedés. Ugyanakkor Ausztriából 1 százalékkal kevesebb, összesen 276 ezer vendégünk volt. Az év első hónapjában 687 ezer magyar állampolgár utazott külföldre. AKADOZÓ SZOVJET—MAGYAR KERESKEDELEM Kérdéses a fizetés
