Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-18 / 41. szám
1991. február 18., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Liberális hétvége Kaposváron Rendelettervezet a kaposvári önkormányzat asztalára Csak az elfogyasztott vizet számlázza az IKV Az átalány igazságtalan Lesz saját vízművállalata a városnak? (Folytatás az 1. oldalról) A rendeletben azt kívánjuk szabályozni, hogy ne a személyenként napi meghatározott 220 literes átalánnyal számlázza a vízdíjat az IKV. Igazságosabb megoldás, ha lakóházanként van vízmérő óra, és az IKV csak azt számlázhatja le a bérlőknek, amit a vízóra mutat. Azt már a lakóközösség dönti el, hogy ki mennyit fizet. Tudjuk, hogy a jó megoldás az lenne, ha lakásonként mérnék a vízfogyasztást. Rövid időn belül ez szinte kivitelezhetetlen. Figyelembe kellene venni azt- is, hogy egy adott lakásban Fotó: Kovács Tibor hányán fogyasztják a vizet. Az egyedül élő ugyanis alpolgármester. — Gyorsan jóval kevesebbet fizet majd, kellett cselekedni, s azt szeret- mint jelenleg. nénk, hogy a közgyűlés kedden — Az előkészített rendelet- alkossa meg a rendeletet. Ám tervezetről a közgyűlés tagjai ha erre nem kerül sor, akkor még nem tudnak, s lehet, hogy javasoljuk, hogy rendkívüli köz- a sajtóból értesülnek róla, ezert gyűlés döntsön az ügyben, elnézést kérek — mondta az (Lengyel) Országos vérebverseny Riny a tamásiban Gyertyánkuti Amanda elvitte a pálmát (Folytatás az 1. oldalról) „Mi, a volt belvárosi szervezet tagjai és a szervezettel szimpatizálók szomorúan látjuk a tömegek érdektelenségét, a mindenbe beletörődést, azt az irányt, amerre ez a társadalom halad... Mi úgy látjuk, hogy tömegek vannak, akik pártok útján nem mozgósíthatok. Ebben benne van a régi párttól való húzódás, valamint a létező pártok gyakran nem vonzó megnyilvánulásai. Aki nem kíván párthoz tartozni, de hajlandó tenni mindnyájunk érdekében, azokhoz kívánunk szólni, mert mi, a kezdeményezők sem tudjuk másként, mint pártok keretén kívül elképzelni aktivizálásukat. Pártban már voltunk, nem kellettünk, nem erőltetjük tovább... ...noha a felmondások ma már véletlenül csak a kormány vagy az ellenzéki pártok tagjait, támogatóit sújtják, s elkezdődött mindaz, amit mi akartunk, s amit rajtunk hajtanak végre. A tragikus tempóveszteségek most ütnek vissza... Párton kíEzt követően már valóban a liberalizmusról volt szó. A — mindenekelőtt Tamás Gáspár Miklósnak köszönhetően— jó hangulatú fórum után kérdeztük Fodor Gábort: hogyan érezte magát, mi a véleménye a kezdeményezésről. — Kitűnő est, nagy érdeklődés, jó kérdések — tehát jól éreztem magam. Az is kiderült, hogy az emberek érzékenyek a problémák iránt, jól látják a dolgokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy szerveződjenek olyan klubok, körök, ahova meghívnak különböző embereket, nézetrendszerekről beszélnek, politikai véleményeket ütköztetnek. Ez a civil társadalom egyik kitörési pontját mutatja. Örülök annak is, hogy ilyen nagy volt az érdeklődés. Támogatok minden olyan kezdeményezést, amely az emberek öntevékenységéből fakad. —A kezdeményezés nem titkolt célja, hogy összefogja azt a réteget, amely nem tartozik pártokhoz, de érdeklődik a közélet iránt, s tenni akar... — E körül van egy kis zavar. Azt tartom helyesnek, hogy politikai pártok léteznek és működnek. A politikai pártok képviselői ülnek a parlamentben, s vitatkoznak a fő kérdésekről. Ugyanis ez a biztosítéka annak, hogy különböző programok versenyezzenek. Tehát szükség van a pártokra. Ebből a szempontból nagyon rossznak és helytelennek tartom azokat a törekvéseket, amelyek az úgynevezett pártonkívüliek pártját akarják létrehozni, pártonkívüli testületeket akarnak szervezni. Erre nincs szükség, mert azonnal kvázipártokká válnak, egy újabb párttá. De az is fontos, hogy legyenek olyan összejövüli mozgalom minden korban volt, életképesnek bizonyult, akkor miért mondanánk le arról a biztató lehetőségről most, amikor minden szalmaszálba kapaszkodni kell, ami reményt ígér. Ezzel bejelentjük, hogy megalakult a Kaposvári Belvárosi Szabadelvű Kör. A belvárosi jelző fájjon annak, akinek mindig fájt... Felhívunk minden települést, hogy alakítsák ki maguknak is ezt a szellemi műhelyt. Vonják be az arra érdemeseket és hallassák hangjukat mindnyájunk érdekében... Kellő érzékenységgel mérjék föl a jelentkezők alkalmasságát, hogy ha lehet, ebben az országban legalább ez a mozgalom maradjon védve a párt kipróbált harcosainak beáramlásától, mert jól tudjuk, hogy kiadott feladatainknak megfelelően mindenütt ott vannak... A szabadelvű kör egyik párt mellett sem von kardot, s ebből egyenesen következik, hogy egyik ellen sem”—szól a nyilatkozat. vetelek, ahova bárki bemehet, nem nézik, hogy ki kicsoda, az jön, aki akar. S olyan embereket hallgatnak meg, akik érdekesek szimpatikusak, akár pártok képviselői, akár nem. A legfontosabb, hogy ezek a rendezvények mindenki számára nyitottak legyenek. — A fórumon is elhangzott a kérdés: mire számíthatunk akkor, ha a kormánykoalíció nem tudja megoldani vállalt feladatát, s netán a kisgazdák kilépnek a koalícióból, akkor Fidesz... — Ha ez bekövetkezik — bár ennek kicsi az esélye — hát... No de játsszunk el a gondolattal. Akkor továbbra is azokat az elveket fogjuk követni, amelyeket korábban deklaráltunk. Vagyis: számunkra az a lényeg, milyen a kormányprogram, s milyen a kormány összetétele. A mai kormányprogram szerintünk nem program. Ezzel a programmal szerveződő kormányban a Fidesz nem vesz részt. — Valakinek mégis kell kormányozni? Ha a hipotézis valóra válna, abban az esetben lát-e lehetőséget a nagykoalíció gondolatának fölmelegítésére? — Amennyiben bekövetkezik a kisgazdák kilépése a koalícióból, akkor újra előtérbe kerülhet a nagykoalíció kérdése. Bár az esélyei egyre csökkentek, ám mégis helyes gondolat volt annak idején. Most sokkal jobban állna az ország, ha Antall József nem zárkózik el olyan mereven a nagykoalíció gondolatától. — Játsszunk egy kicsit tovább. A nagykoalíció új programot és új kormányt jelent. Hány mai miniszter maradna a nagy- koalíciós kormányban? — Hát ezt nem lehet megmondani. De kevés. programját, s tisztában vannak azok valamennyi célkitűzésével, majd ezt megfontolva és meggondolva döntenek. Hanem rengeteg személyes motívum, véletlenszerű megnyilvánulás, szimpátia és sok más egyéb motiválja a választást. Nem állíthatom, hogy Magyar- országon ma annyi liberális van, amennyien a két pártra — tehát az SZDSZ-re és a Fidesz- re — szavaztak. Sokan az SZDSZ-re vagy a Fideszre szavaztak, és mégsem liberálisok. Azok egy része viszont, akik az MDF-re vagy az MSZP-re adták a voksukat, elfogadják a liberális eszméket is. Fordítva is igaz: elfogadnak például sok mindent a demokratikus szocializmusból és mégis más pártra szavaztak. A kép később tisztul majd ki, de — azt gondolom — sohasem lesz teljesen tiszta. — Nagy a kiábrándultság a politikából. Éppen a demokratikus berendezkedés legfontosabb vívmányai a legnépszerűtlenebbek. A pártok, a többpártiparlament, a koalíciós kormány... — Ennek alapvető oka, hogy az ígéretek nem állnak összhangban azok megvalósításával. A választási kampány során a pártok könnyen ígértek, és úgy fogalmaztak: itt minden hiba oka az, hogy rosszul vezették az országot. Nem kell hát mást csinálni, mint a rossz vezetőket el kell távolítani és helyükre jönnek majd mások, akik tiszták, hitelesek és hatékonyak, aztán minden gyorsan rendben lesz. Most a saját ígéreteiknek nem tudtak megfelelni. Egyrészt ez okozza a csalódást, másrészt pedig az, hogy az új kormány — megítélésem — Szeretnék vitatkozni ennek a mai összejövetelnek az ötletével — mondta Tamás Gáspár Miklós.—Végighallgattam ezt a drámai fölhívást és értem azokat a kérdéseket, amelyekből fakad. Ám azt gondolom, ha komoly mozgalmak lennének Magyarországon, amelyek pártok fölöttiek vagy pártok közöttiek, és ezek sikerre vezetnének, az elmosná a jelenlegi politikai rendszer legnagyobb vívmányát! A társadalomnak az az érdeke, hogy éles kontúrjai legyenek a politikai mozgalmaknak. — Tekintve, hogy a liberaliz- , mus szó divatba hozásában nagy szerepem volt, megpróbálom elmagyarázni mit értek rajta. Vannak demokraták, akik nem liberálisok — ilyenek a jakobinusok, a szocdemek, az igazi demokratikus szocialisták. Bennük ugyanis erősen motivált a hűség az állami intézményekhez. Magyarországon 1850 óta mindig az állam volt a kezdeményező, a polgárság mindig az államtól függött egzisztenciálisan. Nálunk ennek vannak hagyományai. A döntő kérdés az, hogy egy társadalomban hol húzódnak a közélet és a magánélet .határai. A liberális államnak az a feladata, hogy saját magától védje meg az állampolgárt. Tamás Gáspár Miklós természetesen az angol és az amerikai liberalizmust tartja követendőnek. Mint elmondta, Franciaországban és Németországban fejlett ugyan a demokrácia, kiválóan működik az állam, de ezek az országok amerikai szemmel nézve mégsem látszanak szabad országnak. — Az ösztönöm azt súgja nekem, hogy négy évet ezzel a kormánnyal a magyar nép nem bír ki — mondta. — Hogyan lehet egy kormányt elküldeni... szerint — nem tette meg azt sem, amit megtehetett volna. Túlságosan sokat foglalkozott saját hatalmának biztosításával és keveset azzal, hogy a valóságos gondok megoldásában igyekezzen előrehaladni. — Ön szerint Magyarországon konzervatív kormányzás van? Mi a jellemzője a következetes konzervativizmusnak? —Alapelveit tekintve igen, és a kormány ezt bizonyos értelemben vállalta is. Ezenkívül pedig a visszatérés irányába mutató célokat követ: tehát konzervatív az az eszmerendszer, amely vezérli tevékenységét. A kormány konzervativizmusa megtestesül a programjában is. Ez a program természetesen nem úgy konzervatív, hogy vissza akar térni valamilyen már elmúlt időszakhoz. Annak alapján konzervatív, hogy milyen berendezkedést akar. Nagyon sok konzervatív elemet őriz és konzervatív elemhez tér vissza. Az, hogy ez mennyiben sikerül, azért kétséges csak, mert viszonylag lassan és tétován halad ezeknek a reformoknak az útján. Vizsgálni kell a szavak és a gyakorlat viszonyát is. A kormány gyakorlatát az jellemzi (lásd például a költségvetést), hogy nagy erőt fordít a központi hatalom megőrzésére, a hadsereg fejlesztésére, a belügyi apparátus építésére, a titkosszolgálatra, s az egyházak támogatására. Azért, hogy megtehesse ezt, hajlandó mind nagyobb terheket róni a lakosságra. Ez a konzervativizmusnak egy olyan fajtája — bár lehet ugyan következetes — egy kicsit összecsúszik azzal a fajta konzervativizmussal, amely az elmúlt 40 évet is jellemezte. ellenzékbe? Csak alkotmányosan, választásokkal. Nyugaton a kormányválságot úgy oldják meg, hogy személycseréket hajtanak végre, hoznak egy sor népszerű intézkedést, s aztán maguk írják ki a választásokat. Az MDF szavazóbázisának egy része — hasonló intézkedések nyomán — visszaszerezhető lenne. A frakciófegyelem, a kiszámíthatóság, hogy ki hogyan fog szavazni az egyes kérdésekben, rendkívül fontos követelménye a parlamenti demokráciának. Angliában ez mintaszerűen működik. Ott a második világháború óta csak kétszer fordult elő, hogy az ellenzék törvényjavaslatot terjesztett be. Nem „fárasztja" magát ilyesmivel, hiszen ott nem fordulhat elő, hogy a kormánypártot leszavazzák. Nálunk ezzel szemben törvénykezési düh vett erőt a parlamenten, aprólékos módosításokkal kísérleteznek. A kibontakozás útja azonban nem ez. Tamás Gáspár Miklós kérdésemre elmondta: csak másodszorjár Kaposváron, ezért nem tartaná illőnek, hogy a politikai kultúrahelyi színvonaláról véleményt mondjon. Az itteni SZDSZ-szervezetet sem ismeri eléggé, bár hallotta, hogy voltak bizonyos zűrjeik... Egy — jobbára értelmiségieket tömörítő — liberális politikai klubot kellene létrehozni inkább azok számára, akik az SZDSZ szellemiségével rokonszenveznek ugyan, ám a pártba—legalábbis egyelőre — nem kívánnak belépni. — Ez a pénteki alakuló „ liberális kör" nem ezt a célt szolgálja?— kérdeztem. — Nem, nem, ez evidens! — búcsúzott Tamás Gáspár Miklós. Fodor Tamás—Lengyel János Az időjárás is kegyeibe fogadta hétvégén Hubertus híveit, akik országos vérebversenyt tartottak a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát vadgazdaságában. A dermesztőén hideg nyitány után kisütött a nap, s ez jobb kedvre derítette a kutyavezetőket meg a főszereplőket, a hannoveri vérebeket is. Rinyatamási immár kilencedszer adott otthont országos versenynek. Hogy miért ez a megtiszteltetés? Dr. Várnai János, a Magyar Véreb Egylet elnöke elmondta, hogy Somogy a magyar vérebtenyésztés központja. Ebben nagy érdemeket szereztek a dél-somogyiak. Ezt bizonyították a mostani eredmények is. Dr. Galamb Gábor kenneléből ezúttal hét innen származó és két saját tulajdonú véreb is szerepelt. Az első helyen végzett Baraga József Gyertyánkuti Amandával, míg harmadik lett Lengyel Sándor Karasica-völgye Bédával. A két lábodi vadász Galamb doktor kutyáival versengett, rendkívüli teljesítményt nyújtva a sebzett vadak megkeresésében. (Második lett Radó Zoltán, a bala- tonfelvidéki erdőgazdaság versenyzője.) Egy-egy ilyen verseny sohasem időre megy; az eredményességet, valamint a kutyavezető és a véreb összmunkáját nézik. Ivusza Tamás, a Délsomogyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója mondta, hogy gazdaságuk azért is támogatja a vérebtenyésztést, mert ez nekik is hasznot hoz. A megsebzett, menekülő vadak felkutatásával évente 3—4 ezer kilogramm vadhúst menthetnek meg, nem beszélve az értékes trófeákról. A háromnapos versenynek volt egy érdekes szereplője: Csiki Dezső, Sepsi- szentgyörgyről. Ő három évvel ezelőtt járt először itt egy vérebvezetői tanfolyamon, s itt kapott ajándékba egy vérebet. Strub- licsi Döme, az első hannoveri véreb, amely Romániába került. Gazdája büszkén állítja, hogy eddig még nem volt eredménytelen utánkeresése, igaz, ez elsősorban kutyájának és az ő kitartásának köszönhető. Volt, hogy négy napon keresztül hajszolt egy megsebzett vadat. Tavaly a kaszópusztai országos bajnokságon szerepelt sikerrel. Az idén sem volt szégyenkeznivalója. Dr. Várnai Jánostól arról is hallottunk: az országos verseny egyben alkalom volt arra is, hogy megtartsák az egylet éves közgyűlését, ahol bejelentették, hogy Szeverinben (Ausztriában) november elején rendezik meg a nemzetközi viadalt öt ország részvételével. Hogy erre melyik két kutyavezető utazhat ebével, azt még nem tudni, hiszen visszavan még az októberi Kaszó-kupa, amelyet ezután minden évben megtartanak. Csupán egy dolog bizonyos: novembertől Várnai doktor lesz a nemzetközi szövetség soros elnöke, s a következő nemzetközi versenyt, s az ezt követőt 1993-ban Dél-Somogy- ban tartják. N. J. Vitányi Iván (MSZP): Könnyen ígértek a pártok ■ — Mit jelent a liberalizmus napjainkban Magyarországon? — Úgy gondolom, hogy a liberalizmus egyike azoknak a politikai áramlatoknak és irányzatoknak, amelyek a modern európai gondolkodást és politikát megszabják a konzervativizmussal és a demokratikus szocializmussal vagy szociáldemokráciával szemben. A liberalizmus az egyik meghatározó erő. Azáltal, hogy a liberális gondolkodás tengelyében a szabadság áll, tehát annak biztosítása, hogy a gazdálkodás ugyanúgy szabadon folyjon, mint a társadalmi élet, ezért mindenképpen vonzó. Magyar- országon most különösképpen az, mivel egy diktatórikus rendszer után különösen fontos a liberalizmus lehetőségeinek helyreállítása. — Két, önmagát liberálisnak nevező párt, az SZDSZ és a Fidesz a választásokon nagy szavazótábort szerzett. Tehát a választópolgárok a liberalizmust választották... ? — Nem valamiféle elkenés- ből mondom, hogy igenis meg nem is, hanem azért, mert ez a helyzet. Tehát egy hosszú, nem többpártrendszerű politikai élet után — amit még politikai életnek nevezni is túlzás — természetes, hogy az első választásokon a döntések nem tökéletesen úgy történnek, hogy a választók alaposan megfontolják, tanulmányozzák az összes párt Fodor Gábor (Fidesz): Pártonkívüliek pártja? Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ): A közélet és a magánélet határai
