Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
1991 február 16., szombat 6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK T „Szabad” pénz lett a pedagógusok bére Szöllösi Istvánné: A gondokat nem lehet egy csapásra megoldani az iskolaszékek felállításával A működésképtelenség az idén nem az év harmadik harmadában fenyegeti az oktatási intézményeket mint tavaly, hanem jóval hamarabb: májusjúnius táján. Legalábbis ezt állítják az érintettek, a pedagógusok. — Üres zsebbel vágtak neki az 1991-es esztendőnek az önkormányzatok. Hiányzik a feladatok elvégzéséhez szükséges pénz, ezért sok helyütt a pedagógusoknak beígért béremelésére „spekulálnak” — panaszolja Szöllösi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete főtitkára. — Az önkormányzatok jelentős része nem akarja kiadni a 30 százalékos béremelést, aminek ígéretével tavaly az év végén csitította a kormány a pedagógusokat. Arra hivatkozva tartják vissza a pénzt, hogy a településnek juttatott összegről szabadon dönthet a képviselőtestület. Mi viszont úgy ítéljük meg: ez törvénysértés, hiszen a parlamenti határozat tavaly december 30-án törvényerőre emelte a pedagógusbéremelést. Tehát „megcímzett" pénz kiadását tagadják meg az említett önkormányzatok! — Az elmúlt napokban a pedagóguskamara előtt ismerte el a művelődési miniszter: nem jó az önkormányzati törvény, módosítani kell, mert nem képviseli megfelelően az oktatási intézmények érdekeit... — Valóban ez hangzott el. Mi egy véleményen vagyunk a miniszter úrral, egyet kivéve: a gondokat nem lehet egy csapásra megoldani az iskolaszékek felállításával! Ha a kormány nem ad elég pénzt az oktatásra, hiába jön létre bármilyen nevű szervezet, attól jottányit sem lesz jobb. Egy óvodás ellátására például évi 15 ezer forintot ad a költségvetés, ezzel szemben valójában 50 ezer forintba kerül. Am a pénz az iskolaszékek létrehozásáról nem fog megfi- adzni, a különbözetet az ön- kormányzatoknak kellene előteremteniük. Márpedig ha az állam azt mondja, hogy kötelező az oktatás, akkor finanszírozza is azt. Ne a töredéket adja csak a költségeknek, mint ma. — Most milyen gondokat jeleznek az oktatási intézmények? — Már nemcsak az aprófalvakban, de Budapesten is, nevezetesen Csepelen, megkezdődtek a pedagóguselbocsátások. A működőképesség fenntartása érdekében csökkentik a létszámot, s az elbocsátott pedagógusok felszabaduló béréből fizetik a villany- számlát meg a fűtést. Már nem óvodai csoportok megszüntetéséről van szó, most a tanév közepén tanuló- csoportokat vonnak össze — kényszerűségből. Az elbocsátott pedagógusok száma jelenleg ötszáz körül van országosan, pedig az iskolákban nincs lényeges változás: most is ugyanannyi gyerek ül a padokban, mint szeptemberben. Am az őket tanító tanár ma kevesebb! Az utcára küldött pedagógusok bére lélegzetvételhez juttatja az intézményeket — ma itt tartunk. Ilyen körülmények között pedig zuhanásszerűen csökkenni fog az oktatás színvonala. Jó lenne, ha emiatt a szülők nem a tanárokat okolnák, hanem a döntéshozókat. — Hová fordulhatnak tanácsért, felvilágosításért az érdeklődők, elsősorban a pedagógusok? —A béremeléssel kapcsolatos törvénysértés miatt jogorvoslatért a köztársasági megbízotthoz tanácsos fordulni. Kétségtelenül nagy a bizonytalanság ez ügyben a szakszervezeti tisztségviselők között is. Ezért hoztuk létre saját „forró drótunkat”, ahol az 1991-es béremeléssel kapcsolatos kérdésekre kaphatnak felvilágosítást az érdeklődők. Február 15-ig munkanapokon az 1 228-454 és 456-os telefonon várjuk a hívásokat. Gyergyó Katalin Győr műemléki belvárosa Közgyűlés Lausanne-ban Példa: Győr, a müemlékváros Nem bírják a bezártságot Lángoló zárka A peches „rőzsehordó" és a profi „gyűjtögető” Megírtuk már, hogy a megyei rendőr-főkapitányságon két — különböző bűncselekményekkel gyanúsított — férfi magára gyújtotta a zárkát. A két, számos balhén megedződött férfi hogyan jutott el idáig? Kíváncsi voltam: milyen okok vezettek az öngyilkossági kísérlethez? o Dr. Kelemen Éva, a kaposvári városi rendőrkapitányság vizsgálati alosztályvezetője így mondta el a történteket: a büntetet előéletű, 28 éves Rákos Attila sorozatos betörésért került a rendőrségre. (Betört virágboltba, töröcskei hétvégi házba és illatszerboltba is.) Legutóbb 5 évet és 10 hónapot ült különös visszaesőként. Zárkatársa, Bizderi György csalás miatt november 29-től „élvezte” a rendőrségi fogda vendégszeretetét. Testvérével és még 17—18 elkövetővel hajléktalanoktól szereztek olyan személyi igazolványokat, amelyekben nem volt feltüntetve munkaviszony. Lopott bélyegzőkkel azután "pótolták" ezt, és hamisított keresetnyilakoza- tokkal, illetve munkáltatói igazolásokkal több százezer forint kölcsönt vettek föl az OTP-től. Ebből a pénzből csurrant- cseppent a valódi személyiigazolvány- tulajdonosoknak is. Más is terheli Bizderi György figyelemre méltó priuszát: testvérének segítségével ösze- verte saját élettársát, majd az asszonyt bezárták a lakásba. Ez 20 hónapot jelent még „kockás ég” alatt. T öbbször követett el — nyilván figyelemfelkeltés miatt — öngyilkossági kísérletet. Az előzetes letartóztatás idején már összevagdalta az alkarját. A fogdatűz előtti napon pedig levelet írt a "Magyar Néphadsereg Ügyészségének" /vagyis az Ügyészségi Nyomozó- hivatalnak/, s kérte: hallgassák meg, mert — az élettársa ügyében — koholt bizonyítékok alapján ítélték el. A bűntársakat — a rendőrségi fogdában — elkülönítve őrzik. így kerülhetett a 8-as zárkába a két „idegen”: Rákos Attila és Bizderi György. Január 29-én közös megegyezéssel úgy határoztak: eldobják maguktól az életet, felgyújtják a zárkát. Összehordták az ágyak laticelbetétjeit, a takarókat, és meggyújtották. Előtte még eltorlaszolták az ajtót, de amikor a máglya belobbant, megijedtek. Áthúzódtak a másik sarokba. Lehet, hogy eloltani is megpróbálták, hiszen a kezük és az arcuk égett össze, mielőtt dörömböltek az ajtón. A fogdaőrök mentették ki őket; kézi poroltókkal és a tűzoltók segítségével sikerült megfékezni a lángokat. A zárka kiégett (újabb bűncselekmény van tehát a rovásukon: szándékos rongálás, és ha a szakértő bebizonyítja, akkor köz- veszély-okozás is). A rendőrorvos a két összeégett férfit a kórházba utalta. Innen már kikerültek, s most a büntetésvégrehajtási intézet lakói. A fogdaőröket nem terheli mulasztás: a rendelkezések alapján lehet a gyanúsítottaknál gyufa, sőt penge, elemes tévé, videókészülék is, és ha meg tudják fizetni, az ebédet akár a város legjobb étterméből hozathatják. Csak érdekességként: az arab „vendégek” olyan csirkét és halat rendeltek, amelyet külön — tehát disznóhúst nem „látott” — lábosban főztek. © Dr. Horváth Szilárdtól, a városi vezetőhelyettes ügyésztől kaptam engedélyt látogatásra a két öngyilkosjelölthöz. Szóban annyit tett hozzá, hogy szerinte a két fogva tartott mindenképpen át akart kerülni a rendőrségről a börtönbe. S még hozzáfűzte: „Nem irigylem a fogdaőröket”. Veszelka Vendel őrnagy, a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoka: — Nem igazán örülünk annak, hogy az összes problémás nehézfiú ide kerül, mielőtt lezárulna a nyomozás. A megégett ember látványa mindig megdöbbentő. Megpróbáltam felkészülni a találkozásra, de ez igazán nem sikerült. A leégett haj, a sebes orr, fül és a vastag varr borította kezek, a százszor meggondolt mozdulatok, hogy ne fájjon, a finoman két ujj közé csippentett cigaretta — szinte érezhetővé tették a kínt. © — Nem bírom az elzártságot — magyarázta Rákos Attila. — Nem tudok egy helyen sokáig lenni, ezért próbálkoztam az öngyilkossággal. — Többször volt már büntetve, mégis kibírta... — Ennyi év után elegem volt! — Erre nem gondolt, amikor itt-ott betört? — Nem. Soha nem terveztem, mindig olyan hipp-hopp dolog volt. Nem származott ebből anyagi hasznom. — Ne haragudjon, de ezt nem értem. A betörést a haszonért követik el... — Az Április 4. utcai illatszerboltból kilenc sprayt vittem el, kétszáz méterre onnan megfogtak. A pincebetörésnél pedig két agancsot. Úgy nézhettem ki, mint egy rőzsehordó asszony, amikor az URH-s autó elcsípett. — Akkor miért csinálta ezeket a balhékat? — Nem tudom... Összefut előttem a kép, és annyi... Egyébként olyan bulikat is rám akarnak verni, amiket nem követtem el; többek között ezért is csináltam. A nyolc általánost végzett fiatalembernek „utoljára" a Zselici Erdészet volt a „könyves” munkahelye, majd alkalmi munkából élt. Pénze — saját bevallása szerint — mindig volt. — Itt jobb, mint a rendőrségen? — Jobb. De legjobb lenne kint! — Még mindig meg akar halni? — Ha magára tör ez a vágy, előbb keressen meg engem — szólt közbe Sára József őrnagy, nevelő, aki mindvégig jelen volt beszélgetésünknél. — Rendben, tisztelettel — vakargatta sebes orrát. — Mit szeretne most a legjobban? — Tíz évvel fiatalabb lenni, megváltozva új életet kezdeni. o Bizderi György priuszát tekintve már nehézfiúnak számít — El voltam keseredve, mert nem engedték, hogy találkozzam a hetvenéves édesanyámmal — indokolta tettét. — Az is hozzájárult, hogy amikor az élettársamat megverték, én kórházban voltam. Ezt pedig 'rám akarják bizonyítani. — Mikor volt utoljára munka- viszonya? — Hát... nem is tudom — válaszolta fogatlan mosollyal. — Nem bírom a kötöttséget. Az italt annál jobban szerette, s mint kiderült, lehetőleg gyógyszerrel együtt. Volt már két „nyelése” is, még kint, civilben. Drótot nyelt azért, hogy ne tudják bevinni éppen soros szabálysértése miatt. Mire a kórházból 1989-ben—a műtét után — kikerült, az amnesztia elvitte a büntetést. Élete 34 évéből eddig nyolcat-kilencet ült, de józanul soha semmit nem követett el. — Volt józan is? — Hát... Szerettem a bódult- ságot, de egyedül soha nem it tam. A pia viszont megzavarja a fejemet. — Még mindig meg akar halni? — Itt, a börtönben már nem. De sokszor volt már öngyilkos- sági kísérletem. — Nyolc osztályt végzett. Ettől azonban még dolgozhatott volna... — Dolgoztam én, kérem.. Ha mást nem, akkor gyógynö vényt és csigát gyűjtöttem. — Ezt teszi azután is, ha kikerül? — Nem tudom. De az valóban furcsa, hogy itt, a börtönben úgy tudok dolgozni, hogy ihaj... Tamási Rita Nemrégiben a svájci Lausanne-ban a chilloni kastély középkori lovagtermében tartották a műemlékvédők világ- szervezetének, az ICOMOS- nak kilencedik közgyűlését. Az ülésen az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnökségének tagjaként dr. Winkler Gábor, a Hungaro-Austro építésze is részt vett. Az ICOMOS megalapítását 1964-ben, Velencében határozták el a háború utáni évek műemlékvédőinek legjobbjai, és ugyanott fogalmazták meg a híres Velencei Chartát, amely azóta világszerte a műemléki helyreállítások alapját képezi. Az elmúlt huszonöt esztendő alatt azonban a műemlékvédelem nagyot fejlődött, ma már nem a háborúban megsérült becses műemlékek megvédése a fő feladat, hanem épített környezetünk egészének védelme, városrészek, -együttesek és környezetük megóvása, kertek, parkok, az ember által átalakított természet, a kultúr- táj megtartása és harmonikus továbbfejlesztése. A műemlék fogalma időben is kitágult, ma már a legutóbbi száz év legkiválóbb emlékeit is világszerte védjük. Mindez azonban szükségessé tette, hogy a Velencei Chartát hozzáigazítsák az új igényekhez. A Charta sorsával kapcsolatosan közel két napig folyt a vita, végül egy kiváló magyar építész, Hoher Miklós professzor javaslatát fogadták el, aki Sallay Marianne és Dercsényi Dezső művészettörténészekkel együtt maga is részt vett annak idején a Charta megfogalmazásában. Ő azt kérte, hogy ne dolgozzák át az okmányt — maradjon az a műemlékvédelem e nagyszerű korszakának élő dokumentuma. Javasolta azonban, hogy a legutóbbi idők eredményeinek figyelembe vételével, összegezve az egész évszázad tapasztalatait, a 2000. évig foglalják össze a ma érvényes műemlékvédelmi elveket. Ennek megfogalmazására a közgyűlést követően külön bizottság alakul majd. Az ülés újdonsága volt, hogy a világ minden tájáról idesereg- lett szakemberek ezúttal nem tartottak előadásokat, hanem kiállítás formájában bocsájtot- ták vitára tevékenységüket. Az ICOMOS-on belül működő Történeti Városok Bizottsága úgy döntött, hogy a műemléki városrendezés legkorszerűbb elveit magyar város, Győr példáján mutatják be. A kiállítás a három éve Washingtonban elfogadott Történeti Városok Védelmének Nemzetközi Chartája felépítését követte: Győr példájával bizonyítva a város- méretű műemlék-helyreállítás módszereinek helyességét és problémáit. A kiállítás tíz tablón, Fekete György fotóművész gyönyörű színes városképein és riportképein bizonyította, hogy a középkori városmag és a századfordulón épült új városháza tervezett együttese egyaránt magas művészeti értéket képvisel Győrben. De védelmet érdemelnek a belváros tereinek arányai, az utcák rendszere, az udvarok régi fái és jellegzetes növényei, a város épületei, a házak berendezése — egyszóval a település egész gazdagsága és sokszínűsége. Az egyik kép a tervekkel ismerkedő győrieket mutatta — bizonyítva a lakossági fórummal, hogy a történeti városok jövője közügy. Érdemes megjegyezni, hogy más országokban, Győrhöz hasonlóan az önkormányzatok egyre több műemlékvédelmi feladatot vállalnak magukra. A további tablók a győri városmegújító iskola módszereiről és eszközeiről tudósítottak. Hogy a városmegújítás győri módszerei milyen nagy érdeklődésre tartanak számot, mi sem bizonyította jobban, mint hogy a kiállítás láttán jelentkezett William J. Murtagh professzor, aki a honolului egyetem építészhallgatóit kívánja elhozni Győrbe, hogy a város- megújítás módszereivel itt ismerkedjenek. A közgyűlés Roland Silvá Sri Lanka-i építész-archeológust választotta meg az elkövetkező három év soros elnökévé. Alelnöknek magyar építészt, Román Andrást választották. Ő számtalan feladata mellett a Történeti Városok Bizottságának a vezetője is; megválasztása azt is bizonyítja, hogy éppen a városméretü műemlékvédelem hazai sikerei-alapján a magyar műemlékvédelem továbbra is a világ élvonalában áll. Megható, szép pillanata volt a közgyűlésnek, amikor négy másik ICOMOS-taggal együtt Dercsényi Dezsőt, a műemlék- védelem legendás, nagy egyéniségét — a közgyűlés posztumusz tiszteletbeli tagjának választotta. Emlékét így kívánták megörökíteni a világ minden tájáról Lausanne-ba sereglett szakemberek. A legközelebbi közgyűlés három év múlva lesz, Sri Lankában. I. B.
