Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-15 / 39. szám
1991. február 15., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 EGYETÉRTÉS VAN— JOGSZABÁLY KELL Kispénzű emberek nagy lehetősége 75 országban bevált forma a hitelszövetkezet Az az átkozott telefon Pusztaszemesi háborgás ' (Folytatás az 1. oldalról) A WOCCU, amely világszerte segíti a hitelszövetkezeti szervezetek kialakítását, a mi ügyünkben is támogatást nyújtott. Finanszírozta egy magyar csoport útját, hogy tanulmányozzák a módsze,rt az USA- ban, Kanadában, Írországban és Dél-Koreában. Mert az elvek mindenütt azonosak, csak a megvalósítás más és más. A magyar csoport tavaly nyáron először az USA-ban és Kanadában töltött tizennyolc napot, majd két csoportra válva egyik az írországi, a másik a dél-koreai gyakorlattal ismerkedett. Én az írországi csoportban voltam. — Milyen tapasztalatokat adott ez a tanulmányút? — A demokratikus felépítésű és hangsúlyozottan nem nyereségérdekeltségű hitelszövetkezeti forma mindenképpen alkalmas arra, hogy Magyarországon foglalkozzunk a kialakításával. Helyzetünk tanulmányozására, a javaslatok kidolgozására ezért kértük fel a WOCCU-t. A szakértői csoport a tőlünk kapott információk alapján egy rendkívül részletesen, körültekintően kidolgozott vizsgálati programmal érkezett hazánkba. — Mit végeztek a szakértők Magyarországon ? — A teljesség igénye nélkül sorolom: tájékozódtak a magyar gazdaságpolitikáról, a pénzügyi szektor fejlődéséről, a mezőgazdasági szövetkezetek helyzetéről, a folyamatban levő átalakulásukról, a takarékszövetkezetekről, az érdekvédelemről. Az ismeretek gyakorlati érvényesülését aztán a helyszínen vizsgálták. Győrben, Csongrádban, Hevesben és Somogy—Tolnában négy csoportban, háromnapos vidéki program során. A balatonszár- szói, a nagyberki, a somogysár- di, afelsőnánai mezőgazdasági szövetkezetei, a nagybajomi és a dombóvári takarékszövetkezetet, az igali takarékszövetkezet kaposfüredi fiókját, az érdekvédelmi szövetséget keresték fel a mi térségünkben. A helyszíni tapasztalatok birtokában tárgyaltak a Pénzügyminisztériummal — személyesen Botos Katalinnal is —, a bank- felügyelettel, és találkoztak a parlamenti pártok képviselőivel. Ezeken a megbeszéléseken magyar részről, mindegyik tárgyalópartner biztosította a WOCCU szakértőit, hogy támogatják a hitelszövetkezetek megszervezését. — Akkor tehát 76.-ként Magyarország is bekapcsolódik a világszervezetbe. — Sajnos, ez nem így van. Ma még csak reménykedhetünk ebben. Mégpedig azért, mert a mi viszonyaink, a mi törvényeink nem ismerik azt a jogszabályi rendszert, amelyben a hitelszövetkezetek működnek. Vagyis: hiányoznak a törvényes keretek. — Miért? Milyen újszerű törvény kell ehhez? — A hitelszövetkezetek szerte a világon a saját pénzekből létrehozott és egymás segítésére alakult pénzügyi szervezetek. Mivel — mint már említettem — nem nyereségérdekeitek, ezért nem is adóznak, mindenütt megkülönböztetett bánásmódban részesülnek. Valójában nagy terhet vesznek le az állam válláról, hiszen az emberek önmagukon, a saját és immár adózott pénzükkel segítenek. Nincs ügyintéző apparátusuk; e munkát mindössze néhá- nyan, társadalmi megbízatásban látják el. Írországban például jártam egy szerkesztőségben, ahol az újságíróknak, a nyomdászoknak — egy épületben működnek — évek óta kitűnően működő hitelszövetkezetük van. Visszatérve a kérdéshez: az alapelv a világon mindenütt az, hogy nincs kettős adóztatás. A hitelszövetkezet tagja adózik a személyi jövedelme alapján, s megtakarított pénzét — ha akarja — önkéntesen elhelyezi a szövetkezetnél, ahol szükség esetén az átlagosnál kedvezményesebb kamattal hitelt kaphat. Ennek a hasznából a hitelszövetkezet kialakíthat például egy biztosítási rendszert. A lényeg: a kisemberek kis pénze a saját hasznukat szolgálja, és a saját hasznuk után ismételten csak a személyi jövedelmük alapján adóznak. — Van tehát egy módszer, amely a világ hetvenöt országában már bevált. Volt egy körültekintő vizsgálat és tárgyalássorozat, amelynek az a konklúziója, hogy a hitelszövetkezeti eszmének és gyakorlatnak Magyarországon kedvez a politikai és a gazdasági légkör. Minden érv az indítás mellett szól. Mi lesz? — A továbbiak most már a törvényalkotókon múlnak. Ha jogilag megteremtődnek a feltételek, akkor Európában — Írország és Anglia után — Magyar- országon is elindulhat a hitelszövetkezeti mozgalom. —Köszönöm a beszélgetést. Vörös Márta Az az átkozott telefon volt az összefoglaló felcíme annak a kétrészes riportnak, amely február 6-án és 7-én jelent meg lapunkban és a pusztaszemesi tsz-elnök, valamint a frissen megválasztott polgármester viszályának néhány részletét tárja — sok tanulsággal — az olvasó elé. Az írásra ketten is reagáltak. Egyikük a riport egyik főszereplője, Tóth Lajos tsz- elnök, aki a szerzőnek írt levelében megköszönte, hogy „mindkétfélt meghallgatta”. Majd kijelentette: .....a cikkhez rövid észr evételt kívánok tenni, illetve egy-két módosítást.” íme, a módosítás — kérésének megfelelően — teljes terjedelmében, betűhíven! A „kicsikart” önkormányzati irodában a szövetkezet által vásárolt és a mai napig a szövetkezet költségén működő hőtárolós kályhák — valamint a villanyáram — melegítik a Polgármester Urat. Kiköltözéskor megkérdeztem, hogy a bútorokból kell-e valamennyi? válasz: nem, újat vásárolunk”, nem kell-e a helyiséget kifesteni? nem, így is megfelel, volt a válasz, igaz a festés időközben már megtörtént. A távközlési levelet megmutatta; ez nem fedi a valóságot, igaz írhattam volna másként is. Január 23-án egyik munkahelyen értesítettek, hogy jöjjek a központba, mert a Postaigazgatóságtól vannak itt és áthelyezik a 46—221-es vonalat Polgármester Úr hivatalába. Felháborítóan érintett; Polgár- mester Ur közölte a hőtárolós kályhán ülve, hogy 2 hete megkapta az értesítést az áthelyezésről, megkérdeztem miért nem szóltál? Eddig intézkedhettem volna, vállrántva nyilvánított véleményt a kérdésemre. A Polgármester Úr azt állítja, hogy a régi híveim vannak a vezetőségben! Kérem a közgyűlés választotta egy időben a vezetőséget és a tsz elnökét 1987. február 20-án, tehát semmiféle szerepem nem lehet a „megválasztásukban,” viszont, hogy rokonaim vannak a vezetőségben ez rágalom, sértő a vezetőségnek és nekem személy szerint is, hogy azt nyilatkozza a Polgármester Ur, „azt szavazza meg a vezetőség, amit én akarok" ez a legnagyobb mérvű rágalom részéről. Azt kérdezi a Polgármester Ur, hogy hová folyamodjunk? Lehetőleg ne a környék szövetkezeteit végigjáró vezetőkhöz, mint volt munkaadók, Polgár- mester Ur, és ne is ahhoz az emberhez, aki 1959-től ebben a szövetkezetben dolgozik különféle beosztásban, és ha nem a Volgába ül is akkor is a termelőszövetkezet elnöke és Bálványos község Polgármestere. Pusztaszemes, 1991. február?. Tóth Lajos tsz-elnök Egy másik levél is érkezett, mégpedig Horváth József nyugdíjas tsz-elnöktől. íme, az ő levele is — tanulságul —, teljes terjedelmében! Mélységes szomorúság önt el akkor, ha azt tapasztalom, hogy egy-egy vezető beosztású személy a saját munkáját a más[k ember letaposásával igyekszik dicsőíteni. Á fent megjelölt Írásban, amely ez év február 7-én jelent meg, a pusztaszemesi tsz elnöke úgy nyilatkozott, hogy a régi vezetéstől 8 millió forint adósságot örökölt. S ezt olyan hangnemben teszi, mintha csupán ezt örökölte volna, semmi mást. Ez így nem igaz. Ezért az elnök.úr e kijelentése ellen a magam nevében is és az akkori vezetőtársaim nevében., is — bár ők erre nem kértekme.g —, de ismerve a szaktudásukat, emberi tisztességüket, kötelességemnek érzem nevükben is tiltakozni, állítását visz- szautasítani. Ezért tisztelettel kérem a Szerkesztő urat, hogy e néhány sor válaszírásomnak az ügy tisztánlátása érdekében helyt adni szíveskedjen. Tehát az igazsághoz tartozik az is, hogy mostani vezetés nemcsak adósságot örökölt, hanem korszerű gépparkkal, komoly értéket képviselő, országos hírű szarvasmarha-állománnyal rendelkező gazdaságot, százhúsz nőt és 50 férfit foglalkoztató, szépen berendezett, jól jövedelmező melléküzemágakat, valamint 9 millió 420 ezer forint tulajdonrésszel 2 db Tab térségében alakított gumiüzemet is. Ezekkel együtt még az 1986-os évben képződött 6 millió 900 ezer forintot kitevő nyereségtartalékot, amelyből még 1988 év október 3-án készült beszámolójában 4 millió 700 ezer forintot elismert a következő fogalmazásban: „A termelőszövetkezet az 1987-es évet 1 millió 800 ezer forint veszteséggel zárta, az érdekeltségi alapja 4 millió 700 ezer forint, melyből rendezte.” De erről már napjainkban nincs szó, mint ahogy arról sincs, hogy régi vezetés ideje alatt nem kis erőfeszítés árán létesült gumifutózó üzem 5 millió 420 ezer forint szövetkezeti részarányát is, valamint 1984— 85-ös években társulási alapon létrehozott gumihenger-felújító üzem 4 millió forintos tulajdoni részaránnyal együtt az új vezetés 1987-ben eladta, amelyekért 1987 évtől 1990-ig több, mint 7 millió forint vételárat vett fel. Ha az eladásból származó bevételt az 1986 évi nyereségtartalékkal összeadom, hisz mind a két tétel vitathatatlanul a régi vezetés ideje alatt képződött, így 14 millió forint lesz az eredmény. Ezt is úgymond az új vezetés örökölte. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ez az eredmény nem csupán a régi vezetésnek köszönhető, hanem az egész tagság, az egész közösség szorgalmas munkájának az eredménye. Természetesen az elnök úré is, hisz kezdettől fogva tagja volt a vezetésnek, sőt 1983—84 évtől kiemelt vezetője. Éppen ezért növeli szomorúságom az a tény is, hogy erről a régi vezetőről ugyanaz az új vezető nyilatkozatai során megfeledkezik. Köszönöm a lehetőséget, teljes tisztelettel: Horváth József nyugdíjas tsz-elnök LEVEL A MINISZTERELNÖKNEK Sikerült a szakszervezeti kerekasztal „négyszögesítése 55 (Folytatás az 1. oldalról) Szerencsésen átlendítette az ülést a holtponton Hegedűs Tibor népművelő (Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete) javaslata: hallgassák meg a megyei munkavédelmi és munkaügyi felelősség meghívott felügyelőit a munkavédelmi helyzetről, s utána folytassák a vitát az ügyrendről. Békefi László, Nagy Zoltán tájékoztatójával általában egyetértettek a jelenlévők. Ők is azt tapasztalják, hogy évek óta folyamatosan romlik a munkavédelmi helyzet a megyében, mégha a statisztika szerint tavaly kevesebb volt is a baleset, mint 1989-ben. A vitában kiderült, hogy a felügyelőség számíthat a jelenlévő szervezetekkel való együttműködésre. Dr. Egerszegi László, a megyei szakszervezeti képviselet vezetője szükségesnek tartotta, hogy a kerekasztal fogalmazzon meg egy tiltakozást a munkavédelmi szakemberek elküldése, más feladattal való megbízása, a romló helyzet miatt. Selmeczi Gyula (liga) nem tartotta szükségesnek. Szerinte mindenhol helyben kell dönteniük az érdekvédelmi szerveknek a tennivalókról. A téma megtárgyalása után dr. Egerszegi László örömének adott hangot, hogy a liga, a munkástanács kitart a kerékasztalban való részvétel mellett, jóllehet az országos szak- szervezeti kerekasztal felbomlott. Sándor János, a munkástanácsok megyei koordinációs elnöke is amellett tette le a vok- sot, hogy adják át egymásnak a tapasztalatokat, s ne egymás jogosságát firtassák. Az ülést vezető Szűcs László, a sütőipari dolgozók szabad szakszervezetének intézőbizottsági elnöke (liga) is teljesen másnak tartotta az országos kerekasztal felbomlását. Kijelentette, hogy itt ez életveszélyes lenne, s csak akkor tartaná elképzelhetőnek, ha nem tudnának megállapodni az itteni kérdésekben. A szakszervezeti kerekasztal ülései nyilvánosak, ennek ellenére dr. Egerszegi László azt javasolta, hogy ezután hívják meg a hat parlamenti párt képviselőit is. Nagy vita és más változatok meghallgatása után mégis ezt szavazták meg. Az új érdekegyeztetési rendszer kialakítása érdekében levelet küld a kerekasztal a miniszterelnöknek. A liga három képviselője ezt nem szavazta meg, ők ugyanis ragaszkodtak ahhoz a véleményükhöz, hogy az állásfoglalásokat kizárólag a központjukon keresztül juttassák el. Nekik kell úgyis kialakítani az érdekegyeztetés szerveit. Egy nyilatkozatot is elfogadtak a résztvevők kiegészítéssel az életszínvonal-romboló intézkedések ellen. A miniszterelnöknek küldött levél sürgős és határozott lépéseket kér a.kormánytól az átfogó érdekegyeztetési rendszer kiépítésére, természetesen az érdekképviseleti szervek bevonásával. Egyetértett a kerekasztal azzal , hogy vegyék föl a kapcsolatot az önkormányzatokkal, a várható munkaügyi konfliktusok kezelésére pedig dolgozzanak ki egy programot. Ezzel azonban a következő ülésen foglalkoznak. A dolgozók körében nagy felháborodást váltott ki a fölemelt vízdíj. A kerekasztal éppen ezért tárgyaló küldöttséget küld a DRV-hez. Egy másik csoport — más a költségvetés elfogadása előtt — a megyei közgyűlés elnökével találkozik, s ismerteti a kerékasztal eddigi állásfoglalásait. (Lajos) A megye városainak és nagyobb településeinek közműhálózati térképeit készíti a Pécsi Geodéziai Vállalat kaposvári Felmérési Osztálya. Számítógépes térkép szerkesztő berendezéssel rajzolják fel az újonnan lefektetett vezetékeket. Fotó: Kovács Tibor Tízezer sertést lehetne azonnal exportálni Somogyból Tender van, vevőt keresni kell (Folytatás az 1. oldalról) — Külpiaci vevőink hosszabb távú szerződéseket kötnének; könnyen lehetséges, hogy most csak kihasználják a hazai sertéshelyzetet. A termelők számára a lehetséges 15 százaléknyi exporttámogatás csak tünetkezelésként hatásos, hiszen a jelenleg elérhető árak ismeretében a 70 forint körüli élősúlykilogrammonkénti árat kaphatják. A Kaposvári Húskombinát is huzamosabb ideje küszködik felvásárlási és értékesítési gondokkal. A pályázati kiírásról Berek Péter termeltetési igazgatóhelyettest kédeztük. — Ha már decemberben meghirdette volna a minisztérium az exporttámogatást, lényegesen könnyebb helyzetben lennénk — mondta. — Sajnos, a nagy hajók már elúsztak. Míg decemberben 1100 dollárt kaphattunk volna tonnánként a sertésért, most a lázas vevőkeresésben 1000 dollárt sem ígérnek. — Mekkora a megyéből exportálható mennyiség? Feloldaná-e a termeltetési feszültségeket? — Tízezer darabra tehető az exportképes állomány. Ez pilla> natnyilag feloldaná a termelői feszültségeket, de félő: ha a piac szerkezete nem változik, akkor ez a jelenlegi lehetőség az évközi vágottexport terhére fog menni. Ismét egy újabb lépés azon az úton, amelyen a gazdaság szekerének már hónapok óta robognia kellene. A kései kormányzati döntéseknek ugyan a termelőkkel együtt a feldolgozóipar is issza a levét, de a továbblépésekhez minden fillérre szükség van. A megtermelt árutól pedig illő idejekorán megszabadulni. A pályázni szándékozók nyilatkozataikat február 27-én délelőtt 10 óráig nyújthatják be a Földművelésügyi Minisztérium kereskedelmi főosztályára. Az elbírálásról már másnap értesítik a pályázókat. Március első napjaiban ismét megkérdezzük az illetékeseket: szűnőben-e az ágazat válsága? (Mészáros) Az ügy tanulságait nem nekünk kell levonnunk. Egy azonban biztos: indulatokkal nem lehet vitát eldönteni, így aztán az indulatos vitákban nem kívánunk tovább részt venni. (A szerk.)
