Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

1991. február 14., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Interjú Stefan A. Musto professzorral I HÓFÚVÁSSAL DACOLVA Elkerülni Huszonnégy órán át az utakon a koldus ország besorolást Az évezredforduló előtt ábránd a Közös Piachoz való csatlakozás? Egy igazi világpolgár. így le­hetne jellemezni Stefan A. Mus­to professzort, aki a németor­szági Naumann-alapítvány megbízásából tartózkodik ha­zánkban. Musto professzor egyébként Magyarországon született, a második világhábo­rú végén került Németország­ba, ott is érettségizett. Ezután egy spanyolországi egyetem következett, majd tapasztalat- szerzés a világban: Nagy-Bri- tanniában, Észak- és Dél-Ame- rikában, majd ismét Németor­szágban, ahol már várta a nyu­gat-berlini egyetem közgazda- sági tanszéke. Szakterülete az európai fejlesztés, amin ter­mészetesen azt kell értenünk, hogy a professzor úr mindeddig a kontinens nyugati felének gazdasági-politikai kérdéseivel foglalkozott. Figyelme az utóbbi időszakban, a villámcsapás­ként bekövetkező változások után fordult Kelet-Európa felé. — A világ az itteni esemé­nyekre mindeddig még képte­len volt megfelelően reagálni — vélekedett Stefan A. Musto. — Példaként vessünk egy pillan­tást a német helyzetre. A nyu­gati országrész teljesen el van foglalva azzal, hogy miként in­tegrálja a keleti oldal merőben eltérő gazdasági és jogrendjét. — Mennyiben hátrányos hazánk szamára az, hogy a németek egyelőre jórészt a saját ügyeikkel törődnek? — Hátránynak azt tartom, hogy Magyarország elvesztette a volt NDK-piacot, s ez több mil­liárdos veszteséget jelent a gazdaságnak. Ugyanakkor a két német állam egyesülésével egy, a korábbinál sokkal na­gyobb piac alakul ki, s ez ösz­tönző lehet a versenyképes magyar termékek számára. Az egyesült Németország igen fontos támogatója lehet a ma­gyar érdekeknek is, az európai közösséghez való közeledés, illetve a későbbi csatlakozás kérdésében. — Néhány felelős hazai po­litikus szerint a Közös Piac­hoz való csatlakozás a nem is olyan távoli jövőben már megvalósulhat... — Azt hiszem, hogy ez illúzió, sokkal óvatosabban kellene kezelni ezt a kérdést. Ha Ma­gyarország ebben a pillanatban belépne — persze, ez lehetet­lenség, mert nem felel meg szá­mos feltételnek —, akkor ez az ország számára valószínűleg több hátránnyal járna, mint előnnyel. A spanyolok és a por­tugálok is több, mint nyolc és fél évig tárgyaltak az európai kö­zösséggel. Közben pontosan felkészültek gazdaságilag is arra, hogy átvegyék annak a Közös Piacnak a játékszabá­lyait, amelyik magasan fejlett ipari országokból áll, s ahol egyetlen kritérium a versenyké­pesség. — Mégis, mikorra tenné a csatlakozás lehetséges idő­pontját? — Évszámokat nem tudok mondani, de az nyilvánvaló, hogy az évezred vége előtt a teljes jogú tagság nem valósul­hat meg. Erre szerintem csak a kétezres évek elején, komoly, hosszú tárgyalásokat követően van remény, ekkor léphet be Magyarország abba az egye­sült Éurópába, amelyik ebben a pillanatban integrálódik és gaz­dasági világhatalommá kezd válni. — Professzor úr, nemrég felröppent a híre annak, hogy a nyugati bankok elengedik Lengyelország adósságai­nak egy részét. Hazánk nem követhetné a lengyel példát? — Nos, én nem hiszem azt, hogy a bankoknak megesne a szíve a lengyeleken és lemon­danának a tartozás egy részé­ről: Ilyesmi még nem fordult elő a világtörténelemben, jóllehet léteznek összehasonlíthatatla­nul szegényebb államok, mint Lengyelország. Politikailag igen fontos NATO-tagállamok — mint például Törökország — képtelenek elérni az adóssáp elengedést. Tehát én ezt a hí­resztelést nem veszem komo­lyan. Ha valahol viszont csődöt jelentenek be, ahogyan az Me­xikóban és Bolíviában történt, akkor abban a pillanatban le lehet mondani az életbevágóan szükséges újabb kölcsönökről. Tehát máris megszűnik a beru­házás, a termelés szerkezeté­nek az átalakítása, s ez kataszt­rofális következményekkel jár­hat. Ha Magyarország esetleg ezt tenné, abban a pillanatban koldus országnak tekintenék, amellyel nem érdemes gazda­sági kapcsolatokat fenntartani. — A magyar ember lelemé­nyességéről kisebbfajta le­gendák keringenek. Elég lesz ez a tulajdonság a gazdasági felemelkedéshez? — Kérem, én több, mint negy­ven éve élek külföldön, s ahol csak találkoztam magyarokkal, mindenütt azt tapasztaltam, hogy mindenütt megállják a he­lyüket. Hogy ide jutott ez az or­szág, az nem a lakosság hibája, annak politikai-történelmi hátte­re van, s a felelősséget nem­csak a magyarok viselik. A felté­telek viszont még jelen pillanat­ban is olyanok, hogy remények­re jogosító gazdasági kezde­ményezéseket nehéz tenni. Az első számú feladat tehát olyan keretfeltételek megteremtése lenne, amelyek ösztönzik az embereket arra, hogy saját te­hetségüket maradéktalanul ki­fejthessék, hozzájárulva ezáltal az általános gazdasági fellendüléshez. Szeri Árpád Bizottság a telefontender kivizsgálására A múlt héten döntés született arról, hogy parlamenti bizottsá­got állítanak fel a Magyar Táv­közlési Vállalat és a Transelekt- ro által kiírt telefontender kivizs­gálására. A hat parlamenti párt képviselőiből álló bizottság nem szakmai zsűriként kíván mű­ködni, nem kérdőjelezi meg a külföldi cégek eredményeit, nem óhajtja megsérteni az üzle­ti titoktartásra vonatkozó sza­bályokat sem. Az egész vizsgá­lat arra koncentrálódik csupán, hogy megállapítsák, milyenek voltak a kiírás és az elbírálás módszerei, s a döntéshozatal­kor kellő súllyal vették-e figye­lembe a hazai ipari érdekeit. A vizsgálat érdekében a bi­zottság a lényegi dokumentu­mok bekérésével ellenőrzi a tenderkiírás szempontjait, vala­mint az elbírálási rendszert sza­bályozó kritériumokat és súlyo­zásokat. A bizottság a vizsgálat lezárásáig, azaz február 27-ig, ellenzi az üggyel kapcsolatos magánjogi szerződések meg­kötését. Kaposvárról Füred felé jövet sorra kerüljük el az araszoló, jobbra-balra kifaraló személy­autókat. Az utakat ugyan nem­rég erre is megtisztították, de a Kaposfüred és Deseda közötti szakaszt már újra belepte a hó. Az út mellől ugyanis — jó dara­bon — elloptál a hófogórácso­kat. Útitársam, DamásdiMiklós, a kaposvári Közúti Igazgatóság üzem mérnökség-vezetője, most tért csak vissza ellenőrző körútjáról, s már újból indulnia kellett. A legújabb Mercedes hómarót, amely akár hárommé­teres hófalat is áttör és Ausztriá­ban a hegyi hágók megtisztítá­sára használják, kell bevetni Mernye környékén, illetve a szántód — kaposvári útvona­lon. Elsősorban azért, hogy működőképességéről meggyő­ződjünk. Útközben megtudom: a megyében jelenleg járhatóak az utak, „rutin” éjszaka volt — annak ellenére, hogy esett a hó. Kisebb fennakadásokat csak a Kaposvár—Bodrog, Sörnye­puszta, Ráksi—Mernye—So- mogyjád, Felsőmocsolád— Ecseny közti vonalakon jelez­tek. Taszárnál pedig egy tar­tálykocsi csúszott az árokba... Ezeket a kritikusabb helyeket — és természetesen a főbb út­vonalakat is — úgynevezett ra- jonos kocsikkal már éjjel kettő óta sózzák. — A múlt hét sokkal nehe­zebb volt, és több volt a baleset is... Ilyen időben persze min­dent bevetünk, de az autósok türelmetlenek. 800 tonna sót szórtunk le ebben a szezonban: kétszer annyit, mint tavaly, de mínusz nyolc foknál már a só­zás sem hatásos. Éjjel—nappal ügyeletet tartunk, dolgozóink 24 órás szolgálatban vannak. A befutott információk alapján in­dítjuk el a kotrógépeket. Még az öreg, szovjet harckocsimotorral hajtott hómarónk is munkába állt. Király Róbert gépkezelő Barcsról érkezett vissza éppen, s mint mondta, arra már feketék az utak. Hasonlóan jó helyzetet jelentettek a Balaton-partról. Folyamatosan sóznak, és a he­tes útról már szinte teljesen el­tűnt a hó. Ott most már csak a Fotó: Lang Róbert szélesítést végzik. Mi viszont a szántóéi vonalon csak nehezen járható utat találtunk. Volt dolga bőven a hómarógépnek. Munka közben — míg hala­dunk — szóba kerülnek emlé­kezetes esetek is. Az idén ugyan olyan nem történt, mint négy-öt éve, mikor egy kocsis ostorral a kezében megfagyott, de három egymásba és árokba csúszott teherautót azért sike­rült kimenteniük Szentbalázs közelében... Az is előfordult már — nem is egyser —, hogy maguk a hókotrógépek is el­akadtak. Nem maradtunk baleset híján mi sem. Répáspuszta határá­ban árokba csúszott Trabantot találtunk. Tulajdonosa, Kasza István Igalba indult... Szeren­csére személyi sérülés nem tör­tént. Nagy László A rövid és közepes tenyészidejű fajták hiányoznak Kevés a kukoricavetömag A tavaszi árpát elvitték már—Árkedvezményt ad a Kaposmag (Folytatás az 1. oldalról) A Kaposmag tapasztalatai szerint csökken az igéhy az idén a borsó vetőmagja iránt, bár választékban is, mennyi­ségben is elképzeléseik szerint vásárolhatnak a termelők. Ha­sonlóan megfelelő a kínálat a burgonya-vetőgumókból, — egyedül a Cleopátra fajta szá­mít hiánycikknek. Az idei tavasz legnagyobb gondja a kukoricamag. Az or­szág átlagos vetőmagigénye huszonnyolcezer tonna. Az aszályos időjárás miatt már a múlt év őszén ismert volt, hogy a szokottnál nagyobb mennyi­ségű importra szorul az ország. A vetőmagtermeltetők — így a Kaposmag is —, már tavaly A vetőmagboltokban már megkezdődött a nagyüzem. Sorok állnak a Zöldért 417-es vetőmagboltja előtt, hogy — mint ezt Vass Sándor és Nagy Tibor, az üzlet vezetői elmond­ták — hozzájussanak a tavaszi vetésekhez szükséges muní­cióhoz. Mivel egyre többen rákény­szerülnek, hogy termeljenek, hatalmas keletjük lett a vetőma­goknak. Most még természete­sen főleg azok iránt a magok iránt nagy az érdeklődés, ame­lyeket korábban kell elvetni, de szeptemberben lépéseket tett azért, hogy a termelők igényeit kielégítsék. — Mennyiben sikerült en­nek a követelménynek megfe­lelni? — Érési idő szerint más és más a helyzet — mondta dr. Nagy Ferenc — A hosszabb tenyészidejű, késői érésű faj­tákból nincsenek gondjaink. Igen súlyos a helyzet viszont a rövid és közepes tenyészidejű, az úgynevezett 300-as FAO számú csoportnál. Itt az igé­nyek felét sem tudjuk kielégíte­ni. Pedig a termelők, a gazdálko­dók körében az évi vetésváltás miatt is, ez a legkeresettebb faj­ta. Az ügyvezető igazgató, utal­va erre a körülményre, hangsú­egyre többen vannak, akik már jóelőre mindent megvásárol­nak, elsősorban nem is az eset­leges hiánytól, inkább az árak további emelkedésétől tartva. Az ostrom azonban különösebb fejfájást mégsem okoz a keres­kedőknek, hiszen a választék gazdag. Amiből az elmúlt évek­ben kevesebb érkezett, papri­kamagból, szőlőkötözőből már van bőven. Most érkezett a lu­cerna, a vetőborsó, s kapható a dobozos folyton érő cukorbor­sócsalád is. Nagy a választék lyozta, hogy változatlanul nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy importból pótolják a hiá­nyokat. Az árakról szólva elmondta, hogy társaságuk a korábbi évekhez képest nem növeli az árrést, a vetőmagárakban nem érvényesíti az infláció mértékét. Sőt a kölcsönösség elve alap­ján árkedvezményeket is bizto­sítanak. Aki például február végéig elviszi és kifizeti a borsóvető­magokat, az hétszázalékos ár- kedvezményt kap. Ennél kisebb, háromszázalé­kos kedvezményben részesül­nek azok a gazdaságok, ame­lyek nem áprilisban, hanem ko­rábban veszik meg a vállalattól a hibridkukorica vetőmagját. hagymából, korai, középérő és kései vetőkukoricából, takar­mányrépából. Február végére ígérnek öt-hat fajtát az egyre kedveltebb biológiai vető­krumpliból. Az olcsóbb magyar vetőmagok mellett megtalálha­tók az igényesebb holland faj­ták is, s természetesen a nö­vénykultúrák megfelelő fejlődé­séhez szükséges vegyszerek legtöbbje is rendelkezésre áll. Most érkeznek meg a tavaszi lemosáshoz való permetező­szerek. n. L. Közép­pontban az infláció megfékezése A Magyar Gazdasági Kamara elnökségi ülése Igaz, a 24. órában vagyunk, de talpra lehet állítani a magyar gazdaságot — mondotta Botos Balázs, az Ipari és Kereskedel­mi Minisztérium államtitkár-he­lyettese a Magyar Gazdasági Kamara elnökségi ülésén. Mint rámutatott, egy tavalyi felmérés szerint 15 hazai válla­lat tartozása haladja meg a va­gyona értékét, de ennek sok­szorosa küzd likvidálási gon­dokkal. Amíg azonban nincs átfogó kormányzati megoldás a legsúlyosabb helyzetben lévő vállalatok gondjaira, nincs más lehetőség: meg kell kísérelni egyeztető tárgyalásokon meg­állapodásra jutni a hitelezőkkel. Ezenkívül, ahol esély van rá, gyorsítani kell a privatizációt, vagy élni kell a néhány nappal ezelőtt a kormány által elfoga­dott lehetőséggel, befektető­felvásárló holding alakításával. Az államtitkár-helyettes a to­vábbiakban elmondotta: a tárca szakemberei most dolgoznak egy olyan koncepció, illetve filo­zófia kialakításán, hogy a meg­változott körülmények között miként kell az ipar ügyeit kezelni és segíteni. A munka várhatóan áprilisra fejeződik be. Az ülésen részt vett Bőd Pé­ter Ákos ipari miniszter is. Elő­adásában kifejtette: a jövő ipar- politikájában a gazdasági növe­kedés, az infláció fékezése és a szerkezetváltás kap prioritást. Nagyüzem a vetőmagboltokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom