Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-01 / 27. szám
1991. február 1péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 HIÁNYOZNÁK A FIATALOK Beszélgetés Szoboszlay Péter rajzfilmrendezővel A közeljövőben bemutatandó televíziós rajzfilmsorozat, a Tinti kalandjai egyik epizódja sikerrel szerepelt a legutóbbi, októberi nemzetközi animációs fesztiválon. A Télapó kisinasa című, Szoboszlay Péter rendezte epizódot a Kairói Nemzetközi Gyermekfilm Fesztiválon a nemzetközi zsűri a Silver Cairo-díjjal jutalmazta. A nemzetközi hírű alkotó nemcsak munkáiban, munkáival (például Hogyan került Eszter az asztalra?) kötődik az ifjabb generációkhoz, hanem több évtizedes pedagógiai munkásságával is. Ma is fontos feladatnak tartja a szakmán belül az utánpótlás megfelelő felkészítését, s a tehetségek felkutatását. — Kiáltóan hiányoznak a fiatalok, sajnos, nem nőtt bele egy újabb generáció a „nemzetközi tradíciók kidolgozóinak számító idősebbek csapatába — mondja Szoboszlay. — Azért érintenek különösen érzékenyen ezek a problémák, mert mindig is szívügyem volt az ismeretek továbbadása. A huszonévesek között legfeljebb kivételként található egy-egy szuverén művész egyedi filmmel. Ha mind-, ehhez hozzáadjuk, hogy az elmúlt másfél évtizedben teljes mértékben megváltozott a film- készítés és filmbefogadás, átíródott a teljes vizualitás, akkor még súlyosabbnak érezhetjük ezeket a gondokat. Harmincéves pályafutásom során megszámlálhatatlanul sok ötletet, készséget, kedvet, tehetséget láttam — csontvázat sem hátrahagyva — meghalni. — Meglehetősen sokfelé, sokféle körben volt erre lehetősége, hisz egy évtizedig vezetett speciális kollégiumot az Iparművészeti, s ugyanennyi ideig — számtalan „házi”, Pannónia Filmstúdión belül szervezett tanfolyam mellett — a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Tanított a kubai és a finn televízió animációs műhelyeiben, s több hónapot töltött a müncheni iparművészeti főiskolán. Legutóbb Izlandra, Reykjavik képzőművészeti főiskolájára kapott vendégtanári meghívást. Ez a pedagógiai kaland már csak azért sem volt mindennapi, mert nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi rajzfilmművészet legelső követeként érkezett a nemzeti filmkultúrával nem rendelkező kontinensre. — Egy negyedéves kurzus előkészítésére és levezetésére kaptam megbízást. Az animáció műhelytitkaiba bevezetendő tizenkét főiskolás egy csoportja az experimentális művészetek osztályából, másik fele az alkalmazott grafikai osztályból érkezett. Soha nem készítettek ezelőtt filmet, így aztán egészen különleges élmény volt, amint ott álltak előttem nagy várakozással, mit tudok belőlük kicsiholni. Mindehhez hozzátartozik, hogy Izland egy olyan szabad ország, ahol teljes mértékben működésképtelenek az európai sztereotípiák, pedagógiai módszerek. A magyar viszonyok között például — ha akarjuk, ha nem — mindig működik egyféle tekintélyelv. Ott ez afogalom ismeretlen. Tekintélyt senkinek, semmilyen alapon nem előlegeznek. Ez azzal is járt, hogy eleinte nem nagyon tudtam tárgyalni velük. Nem tudtam, hogyan hitessem el az illető fiúval vagy leánnyal, hogy az elképzelése kivitelezhetetlen. Az utolsó hetekre jutottunk el idáig, de akkor a munka szempontjából már késő volt. Az animációs társaság különben — nem kis meglepetésemre — mindvégig az enyém volt, semmi mással nem kellett párhuzamosan foglalkozniuk. Ez a munkaszervezés és a folyamatosan „dolgoztatott” kreativitás bámulatos eredményeket hozott ki a diákokból. Én azt hiszem, ha az ember rászokik fantáziája rendszeres, módszeres használatára, a kommersz nem is képes megérinteni igazán. A fiatalok rájönnek, hogy sokkal szebbet, jobbat, izgalmasabbat tudnak csinálni. Még akkor is, ha esztétikai rutinjuk nem éri el az ilyen erőszakos és rendkívül profi filmeknél szokásos szintet. Károlyi Júlia Értik is, amit olvasnak Hiába a módszertani kísérletek, régóta gond: sok gyerek nem tanul meg olvasni az általános iskolákban, és még több nehézséget okoz a szövegértő olvasás. Dr. Villant Györgyi, a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola ad- junktusa több éve végez olvasási szintfelméréseket az alsó tagozatban. 1989-től a főiskolával való pedagógiai együttműködés alapjá,n a kaposvári Szalma István Általános Iskolában új olvasási programba kezdtek. — Az értő olvasást szeretnénk fejleszteni — mondta dr. Villant Györgyi —, hiszen ez elősegíti a gyerekek önálló tanulását. A tömegkommunikáció, a híradástechnika nem pótolhatja az olvasásból szerzett alapos információkat, ezért nagyon fontos: a gyerekek tudjanak és szeressenek olvasni. Nyolcadik osztályos korukra jussanak el odáig, hogy az ön- ' képzésüket segítő szövegeket önállóan fel tudják dolgozni. Általános tapasztalatom, hogy a gyerekek jelenlegi olvasási szintje nem felel meg a tanulásképes olvasás feltételeinek: szegényesek a fejlesztő gyakorlatok, szűk a pedagógusok módszertani bázisa. A tanítók órára való felkészülése is sokszor rutinszerű. A mi programunk éppen a tanító mindennapi, kis lépésekre és eljárásokra bontott felkészülését igényli; minden tanítási órát áthat, hogy a nevelő értő olvasással mani- puláltasson és ezzel az értő tanulást segítse elő minden tantárgyban. Véleményem szerint az iskolákban általában a folyamatorientáltság jellemző, ahelyett, hogy eredményközpontúságra törekednének. Mi az utóbbit szeretnénk. A Szalma István iskolában tanítók a jelenleg is használt tankönyveket és a gyerekek otthoni olvasmányait hívják segítségül programjukhoz, ezzel is bizonyítva: inkább szemlélet- váltásra, mintsem új eszközökre van szükség. Az olvasóiskolát szeretnék megalapozni, és egyfajta pedagógiai szellemi műhelyt létrehozni a korábbi munkaközösség helyett. Az olvasástechnika elsajátítása, a „flott olvasás” természetesen elengedhetetlen feltétele a 2. osztályban kezdődő programnak. Már mutatkoznak az eredmények is: a gyerekek általános feladatmegoldó képessége, a logikus gondolkodás és ennek műveletei, a személyiségfejlődés mind biztató jelek — tanítónak és szülőnek egyaránt. Varga Zsolt Mi lesz veled, Somogy? Mentőöv a fuldoklóknak A téli szünet után elkezdhette próbáit a Somogy Táncegyüttes, ám a fenntartó, a Latinca Sándor Művelődési Központ a próbatermen és a technikai berendezéseken kívül semmit nem tpd biztosítani a csoportnak. Új koreográfiák nem készülhetnek, hiszen nem hogy erre, a művészeti és a tánckar- vezető, valamint a kísérő zenekar tiszteletdíjára sincs pénz. Hogyan juthatott idáig e nagy múltú amatőr néptáncegyüttes? A válasz egyszerű: mivel a fenntartó intézmény atavalyinál 1 millió forinttal kevesebb ösz- szegből gazdálkodik, így nem jut pénz a Mosóczi István és Németh Ágnes nevével fémjelzett csoportok működtetésére. Mindez nem egyedi, hiszen az amatőr művészeti mozgalom léte az elmúlt években egyre kétségesebbé vált. Hogy a Somogy ez idáig meg tudta őrizni működőképességét az a mindig idejekorán érkezett cél- támogatásoknak köszönhető. 1989-ben a megyei tanács félmillió forintja mentette meg az Arany I. minősítésű csapatot. A táncosokra az elmúlt esztendőben 1 millió 300 ezer forint jutott a Latinca költségvetéséből, a városi tanács, a központi kulturális alap valamint néhány helyi üzem támogatásából (beleértve a Somogyi Aprókat és a Tóth Lajos Általános Iskola gyermekcsoportját is), az idén pedig egyetlen fillér sem került még a kasszába. Pap János igazgatótól tudom, hogy a szakszervezeti intézmények megnyirbált költségvetéséből a Latinca- háznak annyi jutott, amennyi csak a dolgozók bérét — 10 százalékos fejlesztéssel — fedezi. Ez az összeg 25 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Az energiaköltségeket bevételeikből gazdálkodjék ki; tavaly 118 tanfolyami csoportjukba közel kétezren jártak. A Somogy Táncegyüttes gondjairól (is) tudnak a megye es a város vezetői, de a jelenlegi próbák hangulatáról nem alkothattak képet. Mégha az intézmény 1990 december végén be is jelentette a csoport vezetőinek, hogy bizonytalan ideig az együttes működését kénytelen felfüggeszteni, a Somogy tagjai nem tudják elhinni ezt. Egy alapítvány létrehozását kezdeményeztek, s február 20- án ingyenes, önálló esten szeretnék igazolni tudásukat, tehetségüket azok előtt, akik a jövőben hajlandók lennének áldozni a nívós együttesre. A közelmúltbeli kulturális fórumon többek szájából elhangzott, hogy a somogyi megye- székhely neves csoportjait nem szabad veszni hagyni, hiszen világszerte elvitték a megye és a varos hírét. A dr. Szili Ferenc vezette kulturális bizottság — amely az együtteseket vizsgálja — már megkezdte munkáját. A Somogy táncosai bíznak a kedvező döntésben, no meg abban, hogy akad még megyénkben igazi mecénás. Lehet, hogy tévednek? Lörincz Sándor Fotó: Kovács Tibor A BETEGEK ÉRDÉKÉT SZOLGÁLJA Új ellátási rend a kaposvári kórházban Kaposváron is megkezdődött az új ellátási rendszer kidolgozása az egészségügyben. Ennek egyik első állomása a rendelőintézet működésének módosítása. A feladatot több lépcsőben hajtják végre. Az ütemet az igazgatói tanács dolgozta ki, a részletekről az érdekegyeztető tanács is véleményt mondott. Ebben a kórház vezetése mellett helyet kapott az összes érdekvédelmi szervezet. Ezt követően a főorvosi értekezleten közmegegyezéssel fogadták el a tervezett változásokat. Dr. Gyócsi János orvos-igazgató elmondta: a társadalom- biztosítás rendszerének átalakítása miatt a különböző szerkezeti és szervezeti változásokat csak fokozatosan tudják megvalósítani. A tennivalókat azonban úgy kívánják megoldani, hogy javítsanak a szakmai munka minőségén is, és növeljék a gyógyítómunka ellenőrzését. Az úgynevezett kétpólusú ellátásban az alapellátás egyrészt a családorvosi rendszer kialakítását, másrészt a kórházi munkába integrált szakorvosi ellátást jelenti. A gyakorlatban ez azzal jár, hogy a rendelőintézeti járóbeteg-ellátás fokozatosan megszűnik, és a rászorulókat a kórházi osztályon látják el ambulánsán. Egyes osztályokon erre eddig is volt már példa (urológia, bőrgyógyászat), és a baleseti szakrendelést is a kórházban végzik. Amelyik osztályon lesz hely rá, ott megkezdik a járóbeteg-ellátást. A rendelőintézeti járóbetegrendelés közvetlenül a szakfőorvosokhoz tartozik majd. A felülvizsgáló orvosok vezetője dr. Szabó Gyula belgyógyász szakorvos lesz és a felügyelete alá kerül a rendelőintézet többi dolgozója is, pl. a szanatóriumi beutalókat intézők, a gondnokok, a gépjárművezetői engedélyeket kiadó orvosok alá. Dr. Vincze Erzsébet, az üzem- egészségügy orvosát az alapellátást irányító főorvosi teendőkkel bízták meg. O szervezi meg a jelenlegi körzeti orvosok továbbképzését és átképzését is. A betegellátás az átszervezés alatt a rendelőintézetben is folyamatos lesz. A kórházi osztályon dolgozó orvosok azonban részt vesznek a járóbetegellátásban. A rendelőintézet szakorvosai a többoldalú szakmai képzettség biztosítása érdekében osztályos teendőket is ellátnak. Ebben az átmeneti időszakban az orvosok ugyanúgy folytathatják magánpraxisukat, mint eddig. Később azonban — a biztosítási rendszer átalakulása után — külön szerződést kell kötnie az orvosnak a biztosítóval, és akkor már a társadalombiztosítás fizeti neki a díjat. Adott a lehetőség arra is, hogy a tőkeerősebb orvosok vagy teamok egy-egy kórtermet, osztályt, illetve intézményt béreljenek. A főorvos elmondta kérdésünkre felelve, hogy pillanatnyilag nincs szakemberfelesleg, de különösen némely szakmák és némely települések esetében várható munkanélküliség, illetve munkaerő-átcsoportosításra lesz szükség. Az új rendszer gazdaságilag egyelőre nem kifizetődő, de a működés szempontjából kedvezőbb; mert kiterjedtebb lesz a felügyelet és szervezettebbé válik a betegellátás. Az összevont egészségügyi ellátásban három orvosigazgató-helyettes látja el a felügyelet; a diagnosztikus osztályokon dr. Rumi György belgyógyász főorvos, az úgynevezett nem manuális osztályokon (pl. belgyógyászat) dr. Boldizsár Ferenc pszichiáter főorvos, a műtéti .tevékenységet is folytató osztályokon dr. Gyógyi János, a rendelőintézetben dr Szabó Gyula főorvos látja el a szakmai ellenőrzést. Az új rendszer hétfőtől lép életbe. Várnai Ágnes
