Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 9. szám
1991. január 11., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Sorscsomag Lassan ködbe vesznek a sok szép reményre jogosító ígéretek. Hangzatosak voltak a szólamok, sodró lendületű politikai retorika. A választások után most itt a valóság. Az új magyar kormány csak hivatalba lépése után fél évvel tárta föl az ország nehéz helyzetét. Akkor, amikor már emberek nagy tömegei a bőrükön tapasztalták, hol is tartunk az Európa felé vezető úton. A pártjósok most azt mondják, nem tart sokáig a sötétség: ha rájuk hallgatunk, akkor egy-két éven belül virrad. A rendszerváltozásra szövetkezett magyarok azonban egyelőre azt tapasztalják, hogy már az elviselhetőség határát súrolják a nehézségek. Nem értik pontosan, hogy mit, miért kell vállalniuk. Mi van a sorscsomagban? Mi' a szabadság ára? A végletekig felsrófolt elvonás valóban a gazdasági rendszerváltozást eredményezi-e, része-e egy átfogó, sikerrel kecsegtető gazdasági programnak, vagy újratermelve a hiányt elfolyik a láthatatlan csatornákon? Van ugyan többpárti parlamentünk s szabadon választott, legitim önkormányzatunk. Szabad a polgárrá előléptetett lakosság. És mégsem örül, mert valami hiányzik. Az istenadta nép nem a szavak és ígéretek, hanem a saját tapasztalatai szerint ítél. S a néppel éppen a pártok elégedetlenek. És minő merészség: a nép pedig a pártokkal. Mintha nem értenénk egymást. A nép, mert bizonyságát adta, rendszerváltozást akart. Tudta, de még inkább érezte: valami más kell, mint ami volt. Más módszer és így más rendszer is. Az ajánlatokat viszont a pártok fogalmazták. ígérték, hogy eddig háttérbe szorított, felkészült szakemberek kerülnek vezető posztokra, hogy a vezetők versenyben nyerik el funkciójukat. Hogy valóban a legjobbak fémjelzik majd az adott közösséget. Hogy végre ellenőrizhető lesz a hatalom, s szétszakadnak a régi—új összeköttetés szálai. Ám gyorsan változik a világ. Az ígéretek feledésre ítéltetnek. A kis és nagy győztesek immár azt tapasztalják, hogy könnyebb volt szónokolni, mint az ígéreteket a gyakorlati feladatokat megvalósítani. Miközben nagy tömegek irgalmatlan áldozatok árán próbálják megteremteni alapvető létfeltételeiket, s harcolnak az életért, a kiválasztottak — és nemcsak a pártok — keresik, de nem találják a tettek mezejét. Mintha csak most döbbentek volna rá, hova is kerültek. Vége a kampányidőszaknak s a pártok gyűjtenek a szegényeknek, alapítványokat szerveznek, panaszos ügyeket intéznek, olcsóbb áru élelmiszert hajtanak fel. Egyszer talán rátalálnak a feladatra is és politizálni fognak, mert arra szegődtek. Ezzel megteremtik a modern polgári demokrácia helyi alapfeltételeit. Az alapfeltételeket, amelyek párthovatartozástól függetlenül egyenlő esélyeket biztosítanak a különböző pozíciókért folyó versenyben, s hogy nem lesznek kivételezettek. Hogy az ellenfelek betartják a fair play szabályait. Hogy... folytathatnánk tovább a felsorolást. Ha majd nem azt látjuk, hogy látványos, de jelentéktelen ügyek harcias árnyékbokszo- lói a kiválasztottak. Ha nem azt tapasztaljuk, hogy jaj azoknak, akik valamely megszerzett tudásukkal föléjük kerekednek. Ha háttérbe szorulnak majd azok az ambiciózus emberek, akik talán egész életükben arra vártak, hogy egyszer végre megmutassák, hogyan kell gatyába rázni a környezetüket. Ha emlékké szelídülnek a mai kor rendszerváltó apostolainak legendái. A jogállamiságba beleszerelmesedett, öntelt legitimek, akik úgy gondolják: a jogállamban ők hozzák a törvényeket, s az a törvény, amit ők akarnak, mi pedig végrehajtjuk. Majd akkor... Csakhát kínokkal és keservekkel kikövezett úton halad az ország, s a nép is. A kisemberek nagy áldozatai hiábavalók lehetnek, ha az elit csak visz- szanéz, s követésre buzdítja a sokaságot. Az úton együtt kell végigmenni. Akkor újra és újra kiválasztódik az elit. Visszacsúszik, aki csak toporog, s nem tudja kezelni a társadalmi iránytűt. Háttérbe szorul, aki az útelágazásnál nem tud dönteni, s magával rántja a feladat súlya alatt meg- roppanókat. Leváltják a tömegbe szürkülőket, s önként is félreállnak a tehetségtelenek. Ha mindez már nemcsak szócséplés, akkor talán érzi a nép: eljött a rendszerváltozás. Lengyel János Nyugtaadási kötelezettség Január 1-jétől a nyugtaadási kötelezettség kiterjed a kultúr- cikk-kereskedelemre, az egyéb kiskereskedelmi értékesítésre és a vendéglátásra is. Ezentúl az üzletben vagy az azzal azonos elbírálás alá eső elárusítóhelyen dolgozó bolti kiskereskedők közül a bútor, papír-írószer, könyv, zenemű, tapéta, térkép, nyomdaipari, valamint használt termékek, továbbá régiségek árusításával foglalkozóknak nyugtát kell adniuk. A nyugtaadási kötelezettség vonatkozik a dohány-, bazáráru-, ajándék- és virágboltokra, mezőgazdasági szaküzletekre, takarmányboltokra, hulladékés mellékterméküzletekre, kegytárgykereskedésekre, mutatványos kellékek boltjaira, erotikus áruk és szexuális eszközök elárusítóhelyeire. Az utcán át történő értékesítés kivételével január 1-jétől valamennyi felszolgálást biztosító vendéglátó-ipari egységnek, önkiszolgáló étteremnek is nyugtát kell adnia a vendégeknek. Az APEH tájékoztatása szerint ez a kötelezettség egyaránt teljesíthető szabvány kézinyugtával, de alkalmas a Pénztárgéptechnikai Bizottság által elfogadott pénztárgép is. (MTI) Épül az aluljáró A Fonyódi Közkereseti Társaság építi a fonyódi vasúti aluljárót. A kedvező időjárás lehetővé tette a folyamatos munkát, így idejében sikerülhet a MÁV ideiglenes hídjainak teljes felépítése. A tervek szerint május 30-án adják át a forgalomnak az aluljárót Foto: Király J. Béta Nem nézik el a lakbérhátralékokat Kilakoltatás vár a törvénysértőkre, a nem fizetőkre Januárban eddig két kilakoltatás volt Kaposváron. Két hónapon belül még tízet „terveznek”. A korábbi években rendszerint csak akkor került sor ilyesmire, ha durva, önkényes lakásfoglalás történt. — Sajnos nagyrészt éppen a régebbi engedékenységnek, — mondhatni álhumanizmusnak — köszönhető, hogy az állampolgároknak ma már tekintélyes része nem tartja be a jogszabályokat. Ebből adódóan például a megyeszékhelyen tavaly december 31-ig több mint 8 millió forint volt az OTP-s és szövetkezeti lakások fűtési díjával együtt a lakbérhátralék, s egymilliónál jóval többet tett ki az, amit vízdíjként kellett volna befizetni — mondta Szita Károly, a megyei jogú város alpolgármestere, amikor a kilakoltatások okairól kérdeztük. — Eléggé elszaporodott az önkényes lakásfoglalás, amely rendszerint összefügg felelőtlen életvitellel. Az önkényes lakásfoglalók általában feltörik az üresnek vélt lakásokat és oda lopva — a hatóság tudta és engedélye nélkül — beköltöznek. Sok az úgynevezett jogcím nélküli lakó is. Ilyennek számít például az a két futballista is, aki korábban állami lakást kapott és miután saját lakást vásárolt, a régit nem adta le. A legnagyobb gondot azonban — már számarányuknál fogva is — azok okozzák, akik hosszabb idő óta nem fizetnek lakbért. Közöttük kétségtelenül vannak rossz szociális helyzetben lévők és egyéb bérlők, például kisiparosok stb. is, és olyanok, akik csak hanyagságból nem teljesítik kötelezettségüket. Az így kiesett bevétel hiányzik a közösség kasszájából és hátrányosan érinti azokat is, akik rendszeresen fizetik a lakbért, hiszen lehetetlenné teszi a fejlesztést, a lakások, bérlemények megfelelő szintentartását, működtetését. Az alpolgármester kijelentette, tovább nem görgethetik maguk előtt ezt az egyre terebélyesedő problémát és radikális lépésre kényszerülnek. A jövőben választani csak a lakbérfizetés vagy a kilakoltatás között lehet. A lehető legméltányosabban igyekszenek rendezni az adóssághalmazt. Mindenekelőtt differenciálnak. Nem tesznek egyenlőségi jelet azok közé, akik egy-két esetben nem fizetik a lakbért és a notórius adó-^ sok közé. A türelmi idő azonban legfeljebb három hónap lehet. Első lépésként — két-három héten belül — minden lakbérhátralékost felszólítanak, keresse föl az IKV-t és rendezze tartozását. E megbeszéléseken igyekeznek tisztázni az elmaradás okát. Akiknél nyomós szociális indoka van a kötelességmulasztásnak, azok számára lehetővé teszik, hogy adósságukat — természetesen az esedékes lakbér befizetése mellett — részletekben törlesz- szék. Azokra azonban, akik ezek után sem fizetik a lakbért, kilakoltatás vár. Az alpolgármester hangsúlyozta: demokrácia elképzelhetetlen törvényes rend és fegyelem nélkül. Különben elkerülhetetlen az anarchia. Bármilyen népszerűtlen is tehát a kilakoltatás, az önkormányzatnak meg kell tennie, elsősorban azok érdekében, akik — noha bizonyára maguk is nehézségekkel küzdenek —, tisztességgel fizetik az esedékes lakbért. Ők tisztában vannak vele, hogy enélkül nem lehet pénzügyi tervet megvalósíani. Ez a kötelesség még azoktól is elvárható, akik saját hibájukon kívül kerültek fizetésképtelen helyzetbe. Ők átmeneti gondjaikon segélyekkel enyhíthetnek. (Szegedi) Jelentősek az inflációs várakozások Az MNB szerint kisebb lesz az áremelkedés üteme Jelentősek az inflációs várakozások Magyarországon, s ez nagymértékben hozzájárulhat az áremelkedés gyorsulásához. A Magyar Nemzeti Bank vezetőinek véleménye szerint ugyanakkor az áremelkedés üteme kisebb lesz a vártnál, 1991-ben valószínűleg jobb pénzügyi évet sikerül majd zárni a tervezettnél — mondotta Surányi György, az MNB elnöke csütörtökön, újságírókkal folytatott beszélgetés során. Tény, hogy igen veszélyesek a túlzott inflációs várakozások. Számításaik szerint 1990-ben 28—29 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak, ebből azonban csak 23 százaléknyi inflációt indokolnak a gazdaság reálfolyamatai. A többi annak az eredménye, hogy a vállalkozók, a vállalatok, az üzletemberek jelentős áremelkedéssel számolnak, s ennek már saját termékeik árainál igyekeznek elébe menni. Igaz az is, hogy a piac még nem működik kellőképpen, így a termelők egy része sikerrel tudja emelni az árakat, s továbbra is életben maradnak a versenyképtelen cégek. A vállalatok még mindig nem kényszerülnek a béremelések korlátozására, s ez szintén számottevő inflációs tényező. Ennek ellenére a bank vezetői optimisták. Az ország gazdasági eredményei a múlt évben több tekintetben kedvezőbben alakultak a vártnál, s ez a tendencia az idén is folytatódik. A számítások szerint a kelet-európai piacvesztés az idén kisebb lesz az elképzelnél, továbbra is dinamikusan nő a nyugat-európai és a tengerentúli export. A magyar vállalatok a legigényesebb piacokon, többek között az EK-országokban, sikerrel bővítik eladásaikat. A privatizáció előrehaladtával Magyarországon egyre több vállalkozás kerül magántulajdonba, s ezeknek a cégeknek a költségérzékenysége lényegesen nagyobb. PUL YKAMÉRfL )E G Sörben úszott el a kitüntetés és az állás Két üveg sör is okozhat bonyodalmat, ha a főnök—beosztott viszony idáig is fajulhat... 1. Cservölgyi Ferenc története 1986-ban kezdődött, akkor került a csokonyavisontai fürdőbe gépésznek meghatározott idejű munkaviszonnyal. Egy alkalommal észrevette, hogy a medence körüli kukák dugig vannak szeméttel. Társával úgy gondolta, hogy kiviszik a szeméttelepre. Amikor tele lett a kistraktor, a főnök ráripakodott: amíg ő nem szól, addig ne csináljanak semmit. Vissza kellett rakni a kukákat a helyére. A próbaidő utolsó napján közölték vele, hogy indok nélkül is ki lehet rúgni dolgozót, és már munkába sem engedték állni. Az ügy a DRV Somogy Megyei Üzemigazgatóságán folytatódott, Cservölgyi Ferenc panaszára munkaviszonyát visz- szaállították. Az ügy ezzel nem fejeződött be, Cservölgyi így mondta el a történetet: — Karbantartási munkákat végeztünk, begyulladt a szemem. Másnap éjszaka bejöttem dolgozni, festési munkára. Éjfél után beállított hozzám a fürdőn dolgozó egyik ismerősöm, hogy segítsek a pulykáit felrakni. A munkámat befejezve és leellenőrizve elmentem 2—3 órára. Munkatársaim is eljöttek segíteni, ittunk is: én egész idő alatt két üveg sört, mert beteg és fáradt voltam. Reggeli váltáskor munkatársaim ittasak voltak. Ezt a főnök észre is vette. „Itt mindenki be van rúgva?" — kérdezte. „Én nem” — feleltem, és elindultam haza. Odaszólt: „Akkor fújjál bele a szondába!” Én ezt visszautasítottam, mondván, hogy már lejárt a munkaidőm. Erre azt felelte: „Takarodj haza!” Elborult az agyam, megfogtam a dzsekijét és „leszemeteztem”. Pillanatok alatt zajlott le. A kollégáimat hamis feljegyzés aláírására kényszerítette a főnök, azzal az ígérettel, hogy ezt ellenem soha nem fogja felhasználni. Ezután még fagyosabb munkakapcsolatba kerültünk. Október 23-án ,,kiváló dolgozó” választáskor robbant az újabb bomba. Engem választottak meg kiváló dolgozónak. Ezt azóta csokonyavisontai főnököm minden módon megbosz- szulja. A munkámban lehetetlenné tett, a munkarendünket megváltoztatta, egy órával később kellett kezdenem, így este 7 óra helyett 11 -re értem haza. Ennek végrehajtását úgy ellenőrizte, hogy bemászott a kerítésen... 2. 1990. december 14-én megszületett a fegyelmi határozat. Cservölgyi Ferencet munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségének vétkes megszegése miatt az MT. 55. paragrafusának (1.) bekezdés f. pontja alapján „elbocsájtás” fegyelmi büntetéssel sújtották. Az indok: Ellenőrzés során alkoholszondás vizsgálata pozitív eredményt mutatott. Ittasságát nem ismerte el, a jegyzőkönyv aláírást megtagadta és munkahelyét engedély nélkül elhagyta. Súlyosbító körülmény, hogy a dolgozó magatartásával kapcsolatban több esetben probléma merült fel. További súlyosbító körülményként értékelte Bóta László, kaposvári üzemigazgató, hogy a fegyelmi vétséget követően sem érezte vétkesnek magát Cservölgyi Ferenc. „Fentiekre tekintettel a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam, mivel enyhébb fegyelmi büntetés kiszabása esetén a dolgozónál kellő nevelőhatás nem érhető el..." 3. Katz Zoltán, a csokonyavisontai fürdő üzemvezetője így vélekedik: — A panaszossal több esetben volt már probléma, amit házon belül próbáltak megoldani. A kiváló dolgozóra történő titkos szavazáson született eredménnyel ezért is nem értek egyet. Ezt követően előfordult, hogy őrizetlenül hagyta a fürdőt, amit jegyzőkönyvben rögzítettek is. — Leküldtem egy rendészt, ellenőrizze a dolgozókat. — vette át a szót Bóta László. — A szonda Cservölgyinél elzöldült. Megtagadta a jegyzőkönyv aláírását és mindent otthagyva elment. Ezután kaptam meg a dolgairól szóló jegyzőkönyveket. Ha akkor nem hagy ott csa- pot-papot, megúszhatta volna fegyelmivel is. Érezte, hogy veszélyben forog az állása, ezért ellentámadásba lendült, különböző vádakkal illette főnökét, amelyeket természetesen kivizsgáltunk. Úgy érzem, nem lehet megalkudni. Az ügyben most a munkaügyi döntőbizottságnak kell állást foglalni. Tóth Kriszta
