Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. január 10., csütörtök Levegőtisztító növények Éljünk, lakjunk egészségesen! A NYUGDÍJASOK —TALÁN —MÉG EMLÉKEZNEK RÁ... Maszkák, nyársdugók, téli „disznóságok” Szülőfalumban — ebben a dél-somogyi, apró községben, melynek nevét vagy negyven évvel ezelőtt Németladról Ladra változtatták, no, nem a demok­ratikus közakarat, hanem a fen- sőbbség döntése alapján — valóságos rokonösszehívó ün­nepnek számított telente a disz­nóvágás. Mi is mentünk segíte­ni, hozzánk is jöttek, kinek-ki- nek megvolt az évek során ala­posan begyakorolt reszortja, így aztán olajozottan — ponto­sabban: zsírozottan — illesz­kedtek egymáshoz a részmun­kafolyamatok. A legkellemetlenebb — igencsak orrfacsaró — művelet a belek és a gyomor, a hólyag kimosása volt: a kolbász, a hur­ka, a svártli — disznósajt — későbbi „göngyölegét” általá­ban a gazdaasszony és segítő­je mosta tisztára. A disznóvágás előkészületei­nek sorát a kések élezése, a rendfa, a bontóasztal, az edé­nyek mosása, a vöröshagyma és a fokhagyma tisztítása nyi­totta meg. Ezután következett a közreműködőkkel a kölcsönö­sen alkalmas időpont megbe­szélése, s a szúrás hajnalán az ólhoz vezető út, az ól megtisztí­tása a hótól. Nálunk a forrázás és a per­zselés is szokásban volt, az előbbi műveletnél—a tökélete­sebb hatás kedvéért—fahamut kevertek a forró vízbe, a per­zseléshez pedig száraz gabo­naszalmát használtak (csak később jött divatba a gázlángfú- vás). A feldolgozás, töltelékké­szítés és a töltés, a zsírsütés késő délutánig tartott. Akkori­ban nem volt ritka a két és fél, hárommázsás disznók vágása sem: nemcsak a vágásra hiz­lalt, süldőből hízott sertés, ha­nem a két-három éves, kiszu- perált göbe is erre a sorsra ju­tott, ha eljött az ideje. A munka folyamatában, „menet közben” csúszott le az éhes torkokon egy-egy falat finoman sózott főtt máj, frissen sült pecsenyeda­rab, s mindezt garantáltan ,,tü- ketermett" borral úsztatták az éhes-szomjas gyomorba... Az est fénypontja a nyársdu­gók érkezése, majd később a maszkák látogatása, vidám vendégeskedése volt. Nyársat dugni suttyó kölykök és süldőlegények jártak, miután reggel szemügyre vették, kinek a portáján mutatkozik nyoma a disznóölésnek, vagy pirkadat­kor hol hallatszott éktelen visí­tás az ólak felől... Nos, ez a nyárs egy ágas- bogas gallyból állt: az ágvége­ket kihegyezték — erre tűzték gazdáék az „adományt” —, s ezek egyikére akasztották a sok jót kívánó és finom falatokat kunyeráló levelet. Meglehető­sen „zaftos” szöveget olvasha­tott fel a gazda a vacsoraasztal­nál együtt ülő házbelieknek és a disznóölésben segédkező ro­konságnak! Minél több nevetést csaltak elő a papírfecnire írt sorok, annál több „kóstolóra” számíthattak a nyársdugók: az ágvégekre olyankor bőven ke­rült kolbász, hús, hurka. Még'tartott a vacsora, amikor megjelentek a maszkák. Erre a bolondságra nemcsak a gye­reknép, hanem felnőttek is kap­hatók voltak — a csínytevés, a jó hecc kedvéért inkább, mint az ilyenkor összegyűjtött kósto­lóért, ámbár az sem volt megve­tendő. Lányok, menyecskék férfiruhát öltve, legények, fiatal férjek nőnek öltözve, arcukra harisnyát húzva botladoztak a szobában: táncoltak, viháncol- tak, főzőkanállal ide-oda suhin­tottak — csak éppen nem be­széltek, így akarták elkerülni, hogy felismerjék őket. „Fellé­pésük” idejére már jó néhány pohár bort magukba borítottak a háziak, s mqst a maszkákat is kínálták — akik az invitálást dehogyis utasították vissza! A szájnál kivágott harisnya az evésben, ivásban nem akadá­lyozta őket. Akádt csoport, amelyik a „program" végén nem hagyott kétséget afelől, kiket takar az álarc — amikor jónak látták, lehúzták fejükről a harisnyát, leültek az asztalhoz és együtt fejezték be a vacsorát, együtt nótáztak a disznótor többi részt­vevőjével... Ezt a gyérekek már álmosan nézték végig: az egész napos nyüzsgés miatt korán elszende- rült az aprónép. így a jóízű anekdotázásból is keveset hal­lott — igaz, ezt nem is gyerek­fülnek, inkább maguk között, egymásnak szánták a felnőt­Újjáépítik a Diana- szentélyt Bécstől keletre, Carnantum- ban, az egykori római települé­sen hozzáláttak a Diana-szent- ély teljes újjáépítéséhez. A munkálatok vezetője szerint az építmény, amelyben múzeum lesz, 95 százalékos pontosság­gal az eredeti állapotának felel majd meg. Ez a munka még ebben az évben befejeződik, csakúgy, mint a századforduló stílusában épített, s már na­gyon romos állapotban levő Carnantinum Múzeumnak a tel­jes helyreállítása. E két létesít­mény lesz a középpontjában annak a régészeti parknak, amelyet 1995-ig — ha lesz ilyen — a Bécs—Budapest Világkiál­lításig akarnak megnyitni. Már egy kiállítási katalóguson is dolgoznak. Ennek a nagysza­bású, tudományos munkának az elkészítésében részt vesz­nek a bécsi és a salzburgi egye­temek és a grazi műegyetem szakemberei, továbbá a Ma­gyar Tudományos Akadémia kötelékébe tartozó kutatók. A Nasa kutatói kísérleti úton megállapították, hogy a liliom, a százszorszép, a fikusz, a kri­zantém meg a gerbera és né­mely más növény is nagyon al­kalmas rá, hogy magába szívja a lakások levegőjét mérgező vegyi anyagokat. Például a filo- dendron csaknem teljesen el­nyeli azt a rákkeltés gyanújába keveredett formaldehidet, ame­lyet némely származékában még mindig felhasználnak bú­torok és berendezési tárgyak védőanyagaként. A harmincas évek derekán új anyag jelent meg a kémikusok laboratóriumaiban, amelyet később szilikonnak neveztek el. A kiváló hő- és hidegállóságú, jó elektromos szigetelőanyagot először a hadiipar alkalmazta, majd gyorsan elterjedt a polgári ipar számtalan területén is, sok­rétű felhasználhatóságának kö­szönhetően. Mivel a szilikonok — mint ki­derült — az emberi és állati testszövetekre ártalmatlanok, a gyógyászati ipar a hetvenes években felfigyelt alkalmazá­suk lehetőségére. Előnyös tu­lajdonságaik miatt a szilikonok széles körben alkalmazhatók emberi szervek, szövetek pót­lására, melyek egyedi gyártása hazánkban is folyik a Budapesti Műszaki Egyetemen, szorosan együttműködve klinikákkal, kór­házakkal. A kifejlesztett szili- konimplatátumok alkalmasak külső és belső mellpótlások A filodendron — leveleinek pórusain át — a levegővel együtt magába szívja és feldol­gozza a bevonatból felszaba­duló formaldehidgázt, s a helyé­be oxigént és vizet bocsát ki. A gerbera és a krizantém főképp a gáz-halmazállapotú benzolt, míg bizonyos filoden- dronfélék a szén-monoxidot és vele együtt a benzolt is kiszűrik a levegőből. A tapasztalat sze­rint minél több levele van a nö­vénynek, annál hatékonyabb levegőtisztító. Képünk: Az ujjízület (1), a csuklóízület (2), a kézcsontok (3, 4, 5) és az ín (6) pótlási le­hetőségei készítésére, ízületek, ínszala­gok pótlására. A közlekedési balesetek so­rán elszenvedett homlok- és fej­sérülések esetén az agyvéde­lem, a fájdalom és a pszichés zavarok megszüntetése, a kö­zel eredeti fejforma helyreállítá­sa egyedi méretre készített implatátumokkal történik, és az agyhártya pótlására is lehető­ség van. Széles körű a szilikon kézse­bészeti alkalmazása is. Pótol­hatók ujjízületek, a kézfejben számos, mozgást biztosító csontocska. Gyakran reumás, mozgásképtelen, deformált uj­jak ízületeit szilikon ujjízületek­re cserélik ki. A rehabilitált kézujj mozgásképessé válik, és a beteg ujja finom mozgásokra lesz képes. Kőkorszaki szobor 1868-ban az észak-spanyolországi Santander közelében nagy kiterjedésű barlangot fedeztek fel az Altamira-barlangot, amelyben rendkívül érdekes falfestményeket találtak. Sokáig vitatták a festmények eredetét, míg 1902-ben eldőlt a tudományos vita: a festményeket a kőkorszaki ember festette. Időközben Francia- és Spanyol- országban más barlangokból is kerültek elő fal­festmények, faragott kőszobrocskák, agyagfigu­rák és díszített kőszerszámok, ugyanebből a kor­ból. A rajzokat, festményeket és szobrokat vizsgál­va megállapították, hogy tartalmukban, felfogá­sukban és technikájukban nagyon változatosak. A mai ismereteink szerint tízezer, de lehet, hogy negyvenezer évesek ezek a műalkotások, ame­lyeket különböző tudományágak szempontjából vizsgáltak meg. A legérdekesebb e műalkotásoknak a művé­szet oldaláról való megközelítése, hiszen az em­ber esztétikai felfogása mindenkor tükrözi a saját korát. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a mai művészetnek a ma emberére tett hatása — igaz, nagyon gyengén — azt a varázslatszerű hatást tükrözi, amely az őskori embert megragadta, ha a festett képeket nézte. Képünkön: a kőkorszakból származó, 38 centimé­teres, az anyaságot megtestesítő szobrot találtak Jugoszláviában IDŐSKORBAN ELŐNYÖS Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc ízületek szilikonból „Pótalkatrészek” az emberhez AZ ELETJARADEKI SZERZŐDÉS MAGÁNY Idős emberek számára, akik még el tudják látni magukat, de alacsony nyugdíjuk miatt jöve­delemkiegészítésre szorulnak, jó megoldásnak tetszik az élet- járadéki szerződés. Ennek alapján az egyik fél meghatáro­zott pénzösszeg vagy termék- mennyiség időszakonkénti szolgáltatására köteles, a má­sik fél pedig a megállapodástól függően — rendszerint halála esetére — bizonyos tulajdont vagy hagyatékot juttat annak, aki vele életjáradéki szerződést kötött. De jó tudni, hogy tanácsi bérlakásra életjáradéki szerző­dést nem lehet kötni! Tanácsi bérlakásra kötött szerződés esetén együtt kell laknia a gon­dozónak és a gondozást (tar­tást) élvezőnek, tehát mindjárt az indulásnál nem lehet kikötni, hogy a gondoskodó havonta bizonyos pénzösszeget fizet, és nem lakik a jogosulttal egy lakásban. Ezt csak a saját tulaj­donú ingatlan terhére teheti meg. Ha az eltartott és eltartó nem fér meg békésen egymással, és köztük az eltartás természetbe­ni formája lehetetlenné válik, akkor maga a bíróság változtat­ja át a tartási szerződést életjá­radéki szerződéssé. Ha a szer­ződés ellenszolgáltatásaként az életjáradékot élvező ingatla­nának átszállását jelölték meg, csatolni kell a szerződéshez az eltartó tulajdonszerzési korláto­zás alóli mentességét vagy az erre szóló felmentést tanúsító határozatot. Dr. K. É. Ilyenkor, ködös, téli dél­utánokon gyakran lehet látni özvegy Sipos Fe- rencnét a temetőben. A 75 éves, ráncos arcú öregasszony szerény virágcsokrot tesz férje sírkeresztjére, azután leül a fából ácsolt padra, amelyet tizenöt éve, az ura halálakor csi­náltatott. Magányos özvegy, néhány barátnőjén kívül senkije sincs. Halkan — nehogy a járókelők bolondnak nézzék — így be­szélget ilyenkor a halottal: — Látod, újra itt vagyok, ked­ves Ferencem! Manapság mind nehezebb az élet. A nyugdíj alig növekszik, az árak meg rohan­nak egyre magasabbra. Ne ha­ragudj rám, kedvesem, de. kénytelen voltam eladni azt a szép báránybőr bundádat, amelyet negyedszázaddal ez­előtt közösen vettünk. Tudod, amikor a fiunk, Aladár elvégez­te a műszaki egyetemet, és amerikai ösztöndíjjal könnyel­műen itthagyott bennünket... Drága kis fiunk, azóta szép kar­riert futott be odakint... Elmond­hatom neked: nem feledkezik meg magányos édesanyjáról! Minden évben küld pénzt. A fe­lesége is magyar lány, és a két aranyos unoka, Ferike és Gyöngyi azóta már felnőtt... Háromszor voltak itthon, sok ajándékot hoztak, neked is el­meséltem... Az öregasszony hirtelen ab­bahagyta a beszélgetést, mert egy fekete ruhás pár ment el mellette, majd folytatta: — Az egészségem nem a legjobb. Néhány éve a szívem­mel kínlódom. Az orvos azt mondja, hogy koszorúér-el- meszesedés, és gyógyszere­ket szedek. De én nem is bá­nom, ha meghalok, legalább együtt leszünk... Hirtelen jeges fuvallat szaladt át a temetőn. Az asszony szoro­sabbra gombolta vedlett télika­bátját. — Ja, igaz, még nem is mondtam, hogy Aladár leg­utóbb azt írta: lehet, hogy ha­marosan valami nagy meglepe­tésben lesz részem! Nem tu­dom, mi lehet az! Csak nem jön a nyáron haza látogatóba az egész család? Te mit gon­dolsz?... Na, Isten veled, Feren­cem. A jövő héten újra eljövök hozzád, beszélgetni... Amikor Siposné hazaérke­zett a temetőből, postaládájá­ban egy vastag levelet talált. Amerikából küldte a fia. Ez állt benne: „Kedves, jó anyukám! Ahogy . már az utolsó levelemben jelez­tem, a nyáron nagy öröm fog érni! A vállalatom — ez a nagy elektronikai világcég — telep­helyet akar létesíteni a demok­ratikus Magyarországon, s mint magyarul jól tudó szakembert, engem bíz meg a cég képvise­letével Budapesten. Egyelőre három évre szól a szerződés, s ez azt jelenti, hogy az egész család elköltözhet a régi hazá­ba, mert a feleségem, mint mér­nök, itt dolgozik mellettem, a fiam üzletkötő, a kislány meg angol—francia tanárnő, s azt hiszem, hogy a megújult or­szágban keresik az ilyen nyel- . veken tanító tanárokat. Később maj'd részletesen írok. Most egyelőre annyit, hogy a nyáron már együtt lehetsz velünk és az unokáiddal!” Özvegy Sipos Ferencné hir­telen szúrást érzett a szívében. Gyorsan bevette a gyógyszerét és azt mondta: — Jaj, te rossz szív! Csak most meg ne repedj az örömtől, hogy viszontláthatom őket! Tari János

Next

/
Oldalképek
Tartalom