Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

1991. január 10., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 TV-NÉZŐ » Anya csak egy van A minap láthattuk a te­levízióban Tóth Máté Miklós Haláli történetek című — négy novellából felépülő — írásának tévéjáték-változatát. „A novella a nem tűr mellébeszélést” — * mondja az író magyarázatkép­pen, amiért ezt az epikai műfajt választotta üzeneteinek meg­írásához. A groteszk, kicsit másként való pillantás a mellé­beszélések nélküli valóságra— ezt elevenítették föl jeles szí­nészek (közöttük Bezerédy Zol­tán) segítségével. Keretül, kez­désnek és befejezésnek az idős emberek sorsa szolgált. Nézve a történeteket a József Attila-i anyóka jutott eszembe: „... Gyér ősz haj szárad csontos csöpp fején / öreg királynő bú­trón tetején...” A Lomtalanítás-ban elmond­ja, hogyan lehet helyet csinálni a gyerekeknek egy városi la­kásban. Legegyszerűbb módja — illusztrálja az író —, ha kirak­ják a régi bútorokat (a nagyma­mával együtt) az utcára. Majd csak akad valaki, aki elviszi. S a nagymama az utca szélén „bú­trónján” várja az idő múlását. Vigasztalásképpen fölcsendül lánya szájából: „Az én anyám nem hordott bubifrizurát...”, majd nem sokkal ezután a bölcs megjegyzés: „Jegyezd meg, kisfiam: anya csak egy van!” Valóban. S az az egy is ott ül lenn, öreg foteljában az út szélén, arra várva, hogy a rossz járóka után ő is sorra kerüljön. Az idősek igazsága tekint ránk szomorú, homályos szeméből. Elvezette gyermekét a bölcső­től (az önálló élet felé), s most magára hagyták; nincs, ki támo­gassa a sírig. Kidobták, akár egy rossz bútordarabot, amely már kiszolgált minket... „Fehér bot” című az utolsó­ként levetített novellafeldolgo­zás. A konyhába kiszorult nagy­mamával „gondok” vannak. „Tessék már valamit csinálni magával” — mondja az unoka. Csinál is: kér egy fehér botot, mert úgy érzi, lassan megvakul. S elindul, mint egy kisgyerek — botladozó léptekkel — a város utcáin. Mindenfelől segítő ke­zek mozdulnak: hol a buszmeg­állóban, hol a zebránál, staféta­ként adják ki kezükből az idős asszonyt. Emberek az ember­telenségben. A „bent” lelki vak­sága fájt neki, orvosságot kere­sett hát „kint”. Ebben a lelki sö­tétségben a fehér bot felkiáltó­jelként kopogtatta végig az utca kövét: egyszer nekünk is szük­ségünk lehet „ilyen” támasz­ra... Tóth Kriszta M. SZABÓ IMRE tA véres gyöngyszem Kuvnif Amikor ezeket a sorokat írom, Kuvait nincs. Egy diktátor úgy döntött, az Arab-öböl eme gyöngyszemét letörli a térkép­ről. Véres vereségekben ed­zett, hatalmas hadserege órák alatt lerohanta a nála lakosság­ban tízszer, területben huszon­négyszer, katonai számát ille­tően legalább ötvenszer kisebb Kuvaitot. Pillanatok alatt csata­térré változtatta a fővárost, azt az ékes és nagyon gazdag né­hány kisvárost, amely a siva­tagból pompás oázisként emel­kedett ki. Igaz, nemcsak ők lőt­tek, hanem az örökletes emirá­tusban azonnal megszervező­dött ellenállók is. Igen, vissza­lőttek az annexiót végrehajtó Szaddám Húszéin katonáira, a több mint egymilliós létszámú szovjet, az alig múlt keletnémet rezsim, francia és még vaj, ki tudja, mely náció által felfegy­verzett, jól felszerelt hadsereg­re. A T 72-es tankokra Molo- tov-koktélt hajigáltak, lőszer- szállító konvojokat fogtak seb­tében közre és robbantottak föl. Alig csitult el a csatazaj, máris megjelentek a gazdag üzletek fosztogató bandák, Irakból át­átruccantak üres csomagtartó­val, s telivel büszkélkedtek haza. Csillogó aranyat, műsza­ki cikkeket, élelmet zsákmá­nyolva. Kuvaitot eközben Szad­dám Húszéin tizenkilencedik kormányzósággá, megyévé degradálta. Kuvaitban még so­káig ellenálltak, ám az emberi és tárgyi feltételek mindinkább kimerülnek. Az itt élő nép min­dig is — Kuvait több száz éves létezése óta — kemény munká­val kereste meg kenyerét. Mikor gyöngy halászattal, mikor ke­reskedelemmel és hajózással, mikor pedig olajkincsének feltá­rásával, az abból származó pénz okos befektetésével, megforgatásával. Ha nem len­nének az arab világban ügyele­tes diktátorok és terroristák, ak­kor talán más képe lenne az embereknek az arabokról. Mert itt van — vagy Szaddám Hú­széin szerint: volt — a kuvaiti arab. Ez a nép más! Hozzá­szoktak az elemekkel létükért folytatott küzdelemhez, s meg­szerzett javaikat a többi arab— és nem arab — országok meg­segítésére fordították. Kuvait, amint az olajmilliárdok össze­gyűltek, a fejlődő országok népeit támogatta. Azonnal, a sok-sok pénzzel. így például Irakot is. íme, a hála! Ezekkel a szavakkal ajánlja az olvasó figyelmébe A véres gyöngyszem Kuvait című könyvét M. Szabó Imre. A könyv szerkesztését november 15-én zárták le, és — példás gyorsasággal — az évforduló előtt került a könyvpiacra. Ak­tualitását aligha kell bizonygat­ni. Kaposvári festőművész képe az Ernst-múzeumban A Fiatal Képzőművészek Stú­diójának tagjai mutatkoznak be december közepétől a buda­pesti Ernst-múzeumban. A kiál­lító 142 alkotó között ,ott van Vörös András is. A kaposvári festőművész Párizsban nem ta­lálkozunk című olajfestménye került falra. A látogató „zsűrimentes” al­kotásokkal találkozhat a tár­laton, olyanokkal, amelyek, e több mint harmincesztendős műhelyben születtek, s amely fennállása alatt mindvégig igye­kezett összefogni a mindenkori hazai képzőművész-nemzedé­ket. A kaposvári CT biológiai központ érdekes kísérlete KOMPUTER TOMOGRAF ALATT A BRONZKORI URNA Kísérletként régészeti lelete­ket vizsgáltak az agrártudomá­nyi egyetem kaposvári állatte­nyésztési karán levő biológiai központban komputer tomográf segítségével. A vizsgálatban érdekeltek véleményét közös megbeszélésükön gyűjtöttem össze. — A komputer tomográfot a világon szinte mindenütt humán vizsgálatokra alkalmazzák. Az egyéb irányú felhasználásának az szab gátat, hogy a gépek többnyire klinikákon, kórházak­ban vannak, és a humán vizs­gálatokkal teljesen leterheltek — mondta dr. Pászthy György, a kaposvári állattenyésztési karon levő CT biológiai központ igazgatója. — Önelszámolók vagyunk, tehát kerestük azokat a lehetőségeket, amelyekkel a szabad kapacitást ki tudjuk használni. — Tavaly a heidelbergi kon­ferencián felfigyeltünk egy kis poszterre, amely a CT régészeti leletek vizsgálatában való alkal­mazásáról szólt — mondta dr. Csapó János, a kar takarmány­kémiai kutatólaboratóriumának vezetője. — Ez szülte a gondo­latot: próbáljuk ki mi is! Az egyetem vegyészeinek és a megyei múzeum régészeinek együttműködése nem újkeletű: együtt dolgozták ki az úgyneve­zett aminosav racemizáción alapuló kormeghatározást. —A CT alkalmazása a leletek elemzésében újdonság, előz­mények nélküli — nyilatkozta dr. Költő László, a megyei mú­zeumok igazgatóságának ré­gészeti osztályvezetője. — Olyan leletek vizsgálatára alkal­mas, amelyeknek elemzésére a hagyományos röntgenberen­dezés nem felel meg. Kísérlet­ként egy 3000 éves bronzkori urnát vizsgáltunk; arra voltunk kíváncsiak, hogy mi van ben­ne. — Az említett urna tele volt földdel — folytatta dr. Csapó János —, dobozzal együtt rak­tuk a CT-be. A röntgenfilmen gyönyörűen kirajzolódott az urna formája, benne a csontda­rabokkal, kis csészével és egy bronztűvel. Bebizonyosodott tehát, hogy a CT kiválóan alkal­mas az emberi szem elől rejtett dolgok bemutatására. — A hagyományos röntgen­berendezések sugara ugyanis megszóródik a földszemcsé­ken — magyarázta dr. Költő László. — Ezzel az új módszer­rel megtudhattuk kibontás nél­kül is amelynek során óhatatla­nul sérül esetleg szétesik a le­let, hogy mit rejt magában. A rétegfelvételekkel fel tudtuk tér­képezni az urna belsejét. — Óriási jelentősége lehet a CT-vizsgálatoknak például a népvándorlás kori kiemelt sírok elemzésében — tette hozzá dr. Honti Szilvia régész. — Ezekből következtetni lehet többek kö­zött a temetkezési szokásokra, és elősegíti a restaurálást is. — Érdekes lehetőséget kínál a csontok vizsgálata — mondta dr. Berényi Ervin kutatóorvos. Fotó: Gyertyás — A több ezer éves csontok elváltozásából következtetni lehet az esetleges betegségek­re, járványokra. — Sőt a táplálkozási, éhezési periódusokra is! — tette hozzá dr. Költő László. — A módszer alkalmazása nagyban hozzá­segít, hogy jobban megismer­jük elődeink életét. A nemrég elvégzett vizsgálat kísérleti jellegű volt, de úgy tet­szik, hogy mindkét fél megelé­gedésére szolgált. Mindeneset­re új — igen értékes — analizá­ló lehetőséget kínál a régészek­nek. — Tamási — Akik a pálya szélén várakoznak Jó helyre a milliókat! Világbanki pénzt várnak az informatika és a könyvtár fejlesztésére a dél-dunántúli felsőoktatási intézmények Az állami gondozott gyerme­kek ellátására — személyen­ként— majdnem 200 ezer forin­tot ad évente az állam. Havonta tehát minden állami gondozott­ra 16 ezer forint jut. Az intéze­tekből mégis úgy kerül ki a fel­nőttkor küszöbén ezeknek a fia­taloknak a többsége, hogy sem­mije sincs: még tapasztalata sem arról, hogy miként kellene beosztással élni. Atáblacserék- kel és a formális átszervezé­sekkel nem jobbítottak a tartal­mi munkán. A szociálpolitikával foglalko­zó szakemberek szava nem jut messzire. Ezért is van az, hogy a pályán csak a megszállottak vagy — rosszabb esetben — a széküket féltők maradtak. Nem kellene mást tenni, mint been­gedni a pálya széléről azokat, akik alkotó fantáziával, tisztes­séges tenniakarással a perifé­riára szorultak felkarolásának szándékával érkeznek. Ehhez arra is szükség van, hogy akik döntenek, azok hallgassanak a megszállottakra. És ehhez nem kell pénz sem. Az viszont biztos, hogy így ke­rülhetnek jó helyre az eddig sok esetben ablakon kidobott mil­liók. V. Zs. Hogyan lehetne legoptimáli­sabban elosztani a Világbank­nak a felsőoktatás intézményei­nek vezetőit tömörítő — úgyne­vezett konzultatív — tanács képviselői tegnap a kaposvári tanítóképző főiskolán tanács­koztak. Az eszmecserén részt vett dr. Ormos Mária, a pécsi tudományegyetem rektora, dr. Tóty József, az MTA Pécsi Regionális Kutatások Központ­jának főigazgató-helyettese, dr. Lenkei Péter, a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatója, dr. Sasvári Attila, a Liszt Ferenc Zeneiskola Pécsi Tagozatának igazgatója, dr. Bauer Miklós, a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem rektora, dr. Horváth Béla, a szekszárdi taní­tóképző főiskola főigazgató­helyettese, dr. Vaskó László, a Bajai Vízgazdálkodási Intézet igazgatója, dr. Tóth József, a Zalaegerszegi Pénzügyi és Számviteli Főiskola Intézeté­nek igazgatója, dr. Juhász Ká­roly, a bajai tanítóképző főisko­lafőigazgatója, dr. Iker János, a szombathelyi tanárképző főis­kola főigazgatója és Leitner Sándor, a kaposvári tanítókép­ző főiskola főigazgatója, aki el­sőként ennek az intézménynek a szerepét, felkészültségét és fejlesztési elképzeléseit ismer­tette. Dr. Ormos Mária az egyik leg­fontosabb témájaként az intéz­mények szervezeti, szerkezeti és tartalmi együttműködését segítő információcsere mielőb­bi megvalósítását jelölte meg. Elhangzott, hogy a világbanki hitelből az építkezéseket nem lehet támogatni. Felvetették, hogy mivel a több mint 3 milliárd forintos hitelt az államnak kell majd visszafizetnie — s ezt va­lószínűleg a felsőoktatásra szánt pénzből törleszthetik — hátrányba kerülhetnek azok az intézmények, amelyek ebből a hitelből nem részesednek. Ezért a tanácskozás résztve­vőinek az a véleménye, hogy az európai mértéknek megfelelő közös programot dolgoznak ki a kölcsön elnyerésére. Az átfogó, és a régió minden intézményét érintő fejlesztési célt — dr. Ormos Mária rektor javaslatára — az informatika és a könyvtá­rak fejlesztésében jelölték meg. Ez a rendszer biztosítaná az intézmények közötti autonóm és összehangolt információ- cserét. A rendszert úgy kíván­ják működtetni, hogy a szolgál­tatások révén hasznot is hoz­zon az intézmény számára. Az eredményekről áprilisban, egy Szekszáron tartandó ülésen számolnak majd be a team ve­zetői. Várnai Ágnes Januári napsütés Fotó: Gyertyás László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom