Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 1991. január 7., hétfő SIÓFOKI LÁTOGATÁS ÍGY KÉSZÜL A BÁNYÁSZ A nap vakítóan süt, sugarai táncot lejtenek a széltől kavart Balaton vizén. Ha nem élne még bennem friss élményként a néhány nappal korábbi szilveszter, bizony hajtanék elhinni, hogy már megérkezett a tavasz. A tó partján Siófok felé haladok egy kis „Bányász-lesre". Az NB l-es labdarúgócsapat január 2-án ugyanis munkához látott, elkezdődött számukra a „téli" felkészülés. Azt hiszem, hogy szakemberek és labdarúgók ilyen januárt kívánnak a mosolyt cseppet sem fakasztó munkához. A melengető napsugár valósággal csalogatja az embert a szabadba. A péntek délelőtti edzést mégis a Foki iskola tornacsarnokában végezték a Bányász labdarúgói. Bizony, kérem, a futballista teendőjét nem a napisten határozza meg. Bár a stadion zöld gyepe téli álmát alusz- sza, a pálya déli kapuja mögött szorgos munka folyik. Befejezéséhez közeledik az építkezés, amely—erről az oldalról tekintve —új arculatot ad majd az egész stadionnak. Két munkás a rövid cigarettaszünetet felhasználva éppen a legfrissebb „infokat" tárgyalja. Hja, kérem, háiás dolog most itt a stadionnál dolgozni, hisz az „első kézből" kapott focihírekért a munka utáni kvaterkázásnál a közeli kiskocsmákban csurran- csöppen valami. Hogy egész őszinte legyek, jómagam nem ezért autókáztam Siófokra. Az utóbbi hetekben oly sok ellenőrizhetetlen hír kelt szárnyra a Balaton-parti együttessel kapcsolatban, hogy úgy gondoltuk, leellenőrizzük azokat. Halljunk mindent első kézből. Aczél Dél-Koreába tart Amíg a labdarúgók a Foki iskola tornacsarnokában „szenvedtek”, Illés János ügyvezető elnökhöz kopogtattunk be egy kis „fülesért". Mindenekelőtt arra kértük, hogy erősítse, avagy cáfolja meg a távozni szándékozó, illetve ide igyekvő labdarúgókkal kapcsolatos híreket. Az ügyvezető látható elégedettséggel mondta, hogy nincs már titkolni valójuk, úgy tűnik, pont került a legfontosabb függő ügy végére Is. És máris sorolta: — Aczél Zoltánnal kapcsolatban a legfrissebb híreket közölhetem. Tegnap aláírtuk a koreai szerződését. Mint közismert, Bicskei Bertalan volt szövetségi kapitány jelenleg a dél-koreai Daewoo Royal Soccer Klub edzője. A kupagyőztes csapat jelenleg a bajnokság második helyén tanyázik, nekik adtuk két évre kölcsön Aczél Zolit. SzerA Bányász felkészülési programja Egy időpont kivételével teljesen kész a csapat felkészülési menetrendje, kaptuk a felvilágosítást Horváth Károly technikai vezetőtől. Az alábbiakból kiderül, hogy nem töltik tétlenül a bajnoki rajtig meglévő i^őt a Bányász játékosai. íme a részletes program: Január 12—13. Pannonglóbus kupa teremlabdarúgó-torna. Résztvevő csapatok: DVSC. Vasas, Siófoki Bányász, Rába ETO, Tatabánya, Betka—MÁV DAC. A tornára Győrben kerül sor. Január 23. Fűzfő—Siófok. Január 24. Utazás Jugoszláviába, Caplinába, ahol 26—27-én egy négycsapatos tornán vesz reszt a Bányász, majd kint tartózkodása során újabb előkészületi mérkőzéseket vív I—II. osztályú együttesekkel. Hazaérkezés: február 3. Február 6. Siófok—Döm- söd (13.30 ó.). Február 9. Még nincs lekötve mérkőzés. Február 14. ZTE—Siófok (14 ó.). Február 16. Siófok—Mohács (13 ó.). Február 20. Dorog—Siófok (13 ó.). Február 23. Siófok—Videoton (11 ó.). Február 26. Siófok—Bala- tonföldvár (14 ó.).. Március 2. DVTK—Siófok, S ár Kupa mérkőzés Diós- en. '"Március 6. Újabb MK-fordu- I6 (?). Március 9. Rába ETO— Siófok bajnoki nyitómérkőzés. ződése 1992. december 31-ig köti legújabb klubjához. — Bocsánat, egy újabb kérdés: mi eddig úgy tudtuk, hogy Aczél az Újpesti Dózsa labdarúgója és Siófokon csak kölcsön- játékosként szerepelt. Tehát az újpestieknek lehetett joguk őt kölcsön adni, nem? — Nos, nem egészen így van. Mi nem kölcsönjátékosként hoztuk ide annak idején Aczélt. Igaz, az átadáskor az Újpest szabott egy feltételt, azaz a labdarúgóval kapcsolatban kikötötte elővásárlási jogát. Ez azt jelentette volna, ha tegyük fel Aczél Újpestre kíván visszamenni, mi elsősorban nekik lettünk volna kötelesek kiadni. Egyezségünknek volt még egy kitétele, nevezetesen az, hogy amennyiben 1993-ig akár kül- akár belföldre eladnánk a játékost, úgy az eladási ár hetven százaléka az újpestieké. — Mennyiért kelt el Aczél? — Nem titok: kilencvenezer dollárért, s ennek a hetven százaléka valóban a Dózsáé. De én azt hiszem, hogy olyan üzletet kötöttünk, amelyben minamely hazajövetelétől immár 1995. június 30-ig köti majd a Bányászhoz. Akkor viszont már teljes egészében a mi labdarúgónk lesz. Ehhez tudni kell azt is, hogy Zoli jelenleg huszonhárom éves, tehát karrierje még jó darabig felfelé ível. — Mikor kel útra a labdarúgó? — Néhány napon belül utazik új csapatához és ott folytatja a munkát. Marozsán nem eladó A másik nagy port felkavart siófoki ügy Marozsáné. Soha Magyarországon labdarúgóért még ki nem fizetett összegek röpködtek a levegőben. Ha netán valaki még nem tudná, reá a bajnokságra törő Bp. Honvéd vetett szemet. Több lapban is megjelent, hogy Marozsán János ára tizenkét millió forint. Azaz ennyiért mehet, de egy fillérrel sem kevesebbért. Illés János arca mosolyra húzódik, majd meg sem várva e hír megerősítését célzó kérdésemet, mondja. Tavaszvárók: Zsadányi László, Szabó Béla, Keszeg István denkí jól járt. Mindjárt el is mondom, hogy miért. A nyárig szólt Aczél szerződése hozzánk, iránta annyira megnőtt a kereslet itthon is, hogy vagy nem, vagy csak nagy anyagi áldozatok árán tudtuk volna megtartani. Aczél Zoli a minap méltányolta, amiért itteni szerződésének lejárta előtt most elengedtük. Előzetesen aláírt nekünk egy újabb szerződést, — Hadd kezdjem a végén, így egyszerűbb. Marozsán semmi pénzért sem eladó. — Nocsak, a játékosaival nagyszerűen gazdálkodó klubnál ilyet sem hallottunk még. Látva csodálkozásomat, az ügyvezető tovább beszélt. — Most viszont azzal folytatom, amivel kezdenem kellett volna. A Bp. Honvéd hivatalosan a mai napig sem keresett meg bennünket Marozsán átigazolásával kapcsolatban. Tény, hogy voltak amolyan puhatolódzó tárgyalások — helyesebben inkább érdeklődésnek nevezném — tehát arra voltak kíváncsiak a kispestiek, hogy egyáltalán miként állunk hozzá e kérdéshez. Nos, mi ennek során mondtuk azt, hogy csupán pénzért — és összegről nem esett szó — Marozsán nem eladó. Nekünk elsősorban játékosok kellenek ellenértékként. Meg is neveztünk két kispesti labdarúgót, akit elfogadnánk helyette, kiegészítve egy bizonyos pénzösszeggel. Nos, ezek után az említett hivatalos megkeresésre a kispestiek részéről már nem került sor. Miután a munka mindenütt megkezdődött, aligha hinném, hogy a tavaszi bajnokság előtt erre még visszatérjünk. Sprecsak jön — Úgy értesültünk, hogy nemcsak távozó, hanem érkező labdarúgóról is hallhatunk. — Igen. Már itt edz nálunk a jugoszláv Mirko Sprecsak. Róla tudni kell, hogy játszott a Vojvo- dinában, aztán Székesfehérvárra került a Videotonhoz. Onnan szerződött Németországba, egy harmadosztályú csapathoz a fehérváriak segítségével. Hogy őszinte legyek, még nem egészen tisztázott, hogy elsősorban kivel is kell most egyezkednünk az ő leigazolásáért. Tény, hogy a németek és a Videoton egyaránt azt állítja, hogy övé a jog. Nos, annak fizetünk majd, aki ezt az „eladási jogát” igazolni tudja. A labdarúgó egyébként a legjobb korban van, huszonhét éves, s ami lényeges, csatár. — Kirchmayer sérülése miatt csaknem az egész őszt átpihente. Vele mi újság? — Mint emlékezetes, a múlt nyáron Achilles-ín műtéten esett át, majd az első bajnoki mérkőzésen, amikor szóhoz jutott, izomrost-szakadást szenvedett. Óvatosabban ugyan, de edzésbe állt, egészségi állapotától függ, hogy helyet követelhet-e a csapatban. Újság még, hogy Krausz is leszerel, iránta az Olajbányász érdeklődik. Amennyiben Sprecsak leigazolását nyélbe ütjük, esetleg nem zárkózunk el az ő távozása elől. Jutási Róbert HÁROMBÓL KETTŐ A somogyi labdarúgás történetében példátlan: a Siófoki Bányász labdarúgócsapatából három játékos kapott meghívót a szövetségi kapitánytól. Mészöly Kálmán keretében Aczél Zoltán, Marozsán János után Czigány Csaba is helyet kapott. Igaz, Aczél külföldi szerződése miatt nem tud ugyan eleget tenni a meghívásnak, de ez mit sem változtat azon, hogy legfelső szinten ilyen formában is elismerik a Bányász őszi szereplését. Úgy véljük, fölösleges hangsúlyozni, hogy a három labdarúgó mit is köszönhet a Bányásznak. Aczélt nemrég „el- paterolta” az Újpest, Czigány is megjárta a Golgotát egerszegi szép sikerei után, Marozsánt pedig éppen a siófokiak fedezték föl, s hitették el vele, hogy nem mindennapi tehetség. Aczél most Dél-Koreába — a másik kettő pedig kissé délebbre, Indiába utazik az ,,A”-váloga- tottal. Kívánjuk, hogy szerezzenek újabb dicsőséget a somogyi labdarúgásnak. Mi tagadás: ráfér... Egy edző nem lehet elégedett Péntek van, fél tizenkettő. Autóbusz kanyarodik a Bányász-stadion főépülete elé. Vidám csevegéssel szállnak ki a Bányász labdarúgói, szinte nyomát sem látni rajtuk, hogy egy megerőltető „kurzuson" már átestek... Varga István vezető edzőt várom, aki szinte rekordidő alatt „vágta magát" civilbe. Az elnöki iroda kényelmes foteljében velem szemben ülve, aztán a kezével is jelt ad, hogy enyém a szó. Mindenekelőtt a játékosmozgások várható következményei érdekeltek. Miként látja ezt a vezető edző, hisz az ő feladata, hogy a Bányász közönsége azt ne naPozsgai Lajos pályaedzö gyón vegye észre. Varga István hamarosan megnyugtatott. — Aczél Zoli távozásával kapcsolatban a vezetők kikérték az én véleményemet is, s úgy ítéltem meg, hogy az ő helyettesítése megoldott. Itt van nálunk Zare, aki éppen Aczél miatt eddig „kényszerpályán" mozgott többnyire, azaz nem ott szerepelt, ahol a legtöbbre képes. A tízszeres román válogatottnak a söprögető az igazi posztja, ráadásul mozgékonyabb, gyorsabb, mint Aczél, így ő megnyugtatóan ellátja majd ezt a feladatkört. — És az új szerzemény, Sprecsak? — Rám eddig jó benyomást tett, láttam korábban a Videotonban is játszani, s úgy gondolom, hogy vele megerősödhet a támadó játékunk. Jó felépítésű, magas növésű befejező csatár, aki nagyon intenzíven dolgozik máris. Kirchmayerrel kapcsolatban egyelőre csak annyit tudok mondani: egészségi állapotától függ, hogy mennyiben számíthatunk rá. Kérdés, hogy műtött lába miként bírja majd a terhelést. — Nos, akkor térjünk át magára a felkészülésre. Miként alakulnak a közeli napok, hetek, s milyen jellegű munka vár a keret tagjaira? — Háromhetes pihenő után láttunk munkához, de erre a ki- kapcsolódásra szükségük is volt a fiúknak, mert az elmúlt nyáron az Intertotó miatt csak 10 napot pihenhettek. Most néhány napig amolyan ráhangoló edzéseket végzünk, egy- egy foglalkozás 90-100 percig tart. Közben hosszú távú futásokat is végzünk a Foki iskola környékén. 7.-től aztán fokozatosan keményedik a munka. Naponta kétszer dolgozunk, délelőtt változatlanul a teremben, délután pedig az állami gazdaság pályáján. Horváth i Varga István vezető edző Győző kivételével senki sem érkezett vissza súlyfölösleggel, ő most kapott egy rövid lejáratú lehetőséget, hogy a fölös kilóktól megszabaduljon. Benn a teremben már kezdettől nagy súlyt fektetünk a játékkal kombinált képességfejlesztésre. Természetesen az erő és állóképesség növelése sem marad el. A hátsó alakzatban bekövetkezendő változás indokolttá teszi, hogy a taktikai repertoárunkon is változtassunk majd. Mint említettem, Zare gyorsasága miatt ez lehetővé válik, így várhatóan áttérünk majd az öt középpályással való játékra. Természetesen ezt is figyelembe vettük a mostani munka összeállításánál. Nem titkolom, az ősszel nem voltam maradéktalanul elégedett mindenkinek a teljesítményével, így elképzelhető, hogy egy-két poszton változásra kerül sor. Ilyen szemüvegen is figyelem a huszonkét tagú keret tagjainak a munkáját. Segítőtársaimmal, Pozsgai Lajossal és a kapusokkal foglalkozó Horváth Károllyal arra törekszünk, hogy mindenre kiterjedjen a figyelmünk, és a végzendő munka alapos és sokrétű, s főként unalommentes legyen. Néhány ladbarúgónak több lehetőséget kívánok adni az előkészületek során a bizonyításra. Gondolok itt többek között Görög Zolira, aki az utóbbi időben jó benyomást keltett bennem. Figyelmet fordítunk az elméleti felkészítésre is. Februárra meghívtuk Baróti Lajost. A játékosok hadd hallják egy ilyen nagy tekintélyű, külföldön is elismert szakember szájából, hogy merre halad a labdarúgás szekere, s mi az, amitől ma igazán korszerű a játék. Zárókérdésem: az ősz végi helyezést elfogadná a vég- elszámoláskor is? — Egy edző sohasem lehet elégedett. Ami ma jó, az holnapra kevés lesz. Bizton nem állítom, hogy a mostaninál jobb helyen zárjuk a bajnokságot, de ebben a csapatban benne van a még jobb helyezés lehetősége. Ha kissé hozzánk pártol a szerencse, no és párhuzamosan a támadó játékunk is eredményesebb lesz, úgy néhány fokot léphetünk még felfelé, tehát ez sem lenne meglepetés. — Ehhez eredményes munkát, sikeres felkészülést, a jugoszláv túrához pedig jó utat kívánunk, no és mindezek folytatásaként a tavaszi idényben soksok rúgott gólt. J. R.
