Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-30 / 25. szám

1991. január 30., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 MINDEN BAJNAK OKAI ÉPÍTÉS ÉS ROMBOLÁS Nagyberkiben nem adják fel Rögös út Előrebocsátom, nem tarto­zom Torgyán József rajongói közé (az utolsó politikus Zrínyi Miklós gróf volt, akiért — ka­maszkoromban — rajongtam), tagadhatatlan azonban, hogy az utóbbi időben némi érdeklő­dés ébredt bennem a személyi­sége iránt. Megvallom, legke­vésbé színpadias fellépése, viharos kirohanásai tetszenek, amelyekkel parazsat gyűjt fejé­re és még akkor is, ha a monda­nivalóját sokan igaznak tartják. Mert ha ilyet mond például, hogy összeharácsolt vagyonok birtokában nem lehet a magán- tulajdon szentségét hirdetni (nem tudom pontosan idézni), bizony nem állít valótlanságot, de kifejezhetné ezt szárazab­ban, „tényszerűbben” is; nem szólva a teátrális hanghordo­zásról, gesztikulációról. Nem csoda ugyebár, hogy ezután jönnek a riporterek és — ahelyett, hogy arra biztatnák: fejtse ki gondolatait részlete­sebben — aziránt érdeklődnek, hogy hányast kapott hittanból az elemi iskola második osztá­lyában, s igaz-e, hogy nyolca­dikban együtt énekelte a Sztá- lin-kantátát az iskola énekkará­val. És Torgyán József bámula­tos lelki nyugalommal, derűs arccal ül a kamera előtt, és rendre válaszol (ha nem vág­nak a szavába), az „érdeke­sebbnél érdekesebb” kér­désekre. Megtudjuk, hogy a hit­tan —vagy (teljesen mindegy) a fizikajegye nem kettes, hanem hármas, az ominózus dal pedig nem a Sztálin-kantáta, hanem a „Dózsa népe bontsd ki a zász­lót” kezdetű volt; mellesleg a kö­zépiskolában pikkelt rá Gyéres tanár úr, azért rontotta le a latin érdemjegyét érettségi előtt két héttel. Úgy tetszik, Torgyán József valósággal megihleti a riportereket, akik furfangosnál furfangosabb kérdésekkel bombázzák, ő pedig — csodák csodája — nem gyűl szent ha­ragra, nem küldi őket a pokolba, sőt derűsen, szinte élvezettel válaszolgat. Kíváncsi volnék, más hon­atyák képesek lennének-e eny- nyi önuralomra? Ha teszem azt, egyiküket-másikukat megkér­deznék, hogy valódi kakaót kaptak-e annak idején a Ráko- si-óvodában, vagy meg kellett elégedniük az úgynevezett „reggeli itallal", gyerekkorunk ritka csemegéjével; vagy igaz-e (mert beszélik!), hogy a rózsa­(Fotytatásaz 1. oldalról) Az első napirend keretében került volna sor a megyei köz­gyűlés alelnökének a megvá­lasztására. Horváth Gábor, az előkészítő bizottság szóvivője elmondta, hogy az alelnökvá- lasztásra vonatkozó törvény értelmezésében megoszlanak a vélemények. A köztársasági megbízottak véleménye szerint csak egy alelnök választható, míg az előkészítő bizottság úgy gondolja, hogy a megyei önkor­mányzat szabad akarata sze­rint dönthet, hány alelnököt vá­laszt. Az előkészítő bizottSi — amely az utóbbi időszakban többször is ülésezett — két ja­vaslatot terjesztett a közgyűlés dombi villában, amit valaha a fontos beosztású papának utal­tak ki, azelőtt egy Recskre vagy máshová űzött egyetemi pro­fesszor, kereskedő stb. lakott? Igaz-e továbbá (mert beszélik!) az a bizonyos hatszobás vityilló a Balatonnál (a nyugati kocsi említést sem érdemel) valamint a külföldi ösztöndíjak, amelye­ket a Torgyán Józseféval azo­nos meggyőződéssel, ám keve­sebb színpadiassággal ostoro­zott pártállamtól kapott? Nos, ha a meginterjúvolt hajlandó lenne ezekre az „azt beszélik" — kérdésekre válaszolni — miként azt Torgyán József oly példaadóan megteszi — lehet, hogy a következőket tudhat­nánk meg: azt a bizonyos intéz­ményt csak a cinikusok nevez­ték Rákosi-óvodának, egyéb­ként ő világéletében utálta a kakaót tejszínhabbal és anélkül is: a villa pedig nem villa, hanem egy négyszobás családi ház, ami kiválóan alkalmas volt arra, hogy a pártállam sötét éveiben ott ellenzéki összejöveteleket rendezzen. Ami pedig a kitele­pített tulajt illeti... nézze uram, ebben a koldusszegény or­szágban nem engedhetjük meg magunknak, hogy holmi kárpót­lási igényeket figyelembe ve­gyünk... Most a legfontosabb a privatizáció, a vállalkozás. Nemde? Az úgynevezett második gaz­daságban megtollasodott úr nagyot bólintana erre a képer­nyő előtt. Az egykori kontrasze­lekció révén gazdasági vezető­vé lett, s most kft. ügyvezető igazgató, bocsánat, menedzser (aki már-már egy Rockefeller- ősnek képzeli magát, s úgy rug­dossa ki a munkásokat, mint egy vérbeli „korai” kapitalista), ugyancsak lelkesen helyesel­ne. Elvégre az „eredeti tőkefel­halmozás” nem most kezdő­dött. Most csak folytatódik. A következő filmkockán tejet önt a kétségbeesett termelő a csatornába. Egy kis idő múltán pedig megtudjuk, hogy keve­sebbet kellene fizetnünk a ben­zinért, ha akadna egy olyan szakember az olajoscégeknél, aki képes lenne egy külföldi tőzsdeügyeletet lebonyolítani. Olvasom, hallgatom a kárta­lanításról szóló vitát, s már-már meggyőznek: minden bajnak okai a kárvallottak. Miét hagy­ták magukat kifosztani?! elé. Az egyik szerint csak egy főállású alelnököt válasszanak, míg a másik javaslat egy főállá­sú és egy társadalmi alelnök választását indítványozta. A közgyűlés vita után végül is úgy döntött, hogy nem dönt. Vagyis: a jogszabály-értelme­zés tisztázása után — várha­tóan márciusban — választ majd alelnököt vagy alelnökö- ket. A megyei közgyűlés főjegy­zőjének kinevezésében gyors döntés született. A meghirdetett pályázatra csak egy jelölt jelent­kezett, s somogyi pályázó nem volt. A pályázatot elbíráló bizott­ság úgy ítélte meg, hogy mind­ezek ellenére — a pályázat tar­talma alapján — kinevezésre Attalában kicsit irigykednek a nagyberkiekre. Azt mondják, szerencséjük van, mert ugyan­az a polgármester, aki koráb­ban a tanácselnök volt. Ő tisztá­ban van az államigazgatással — mondják —, ismeri a rendele­teket, törvényeket, tud vezetni, tehát cselekvőképes. Nem úgy, mint az, aki eddig még nem dol­gozott közigazgatási területen, tehát nincs gyakorlata. Nagyberkiben ennek ellené­re rossz a közhangulat és megkeseredett a polgármester Schmidt Ervin is, aki tiszteletdí­jért látja el feladatát. Önállóság gondokkal — A helyi termelőszövetke­zet — mondja — kemény mun­kával kialakított egy nagyszerű szarvasmarha-állomány, és lét­rehozott egy hatalmas sertéste­lepet. Most mégis padlón van, ahogy mondani szokták, mert nem tudja megfelelően értéke­síteni a tejet és a húst. Ott tart, hogy már-már vágóhídra küldi az értékes tehénállomány bor­jait. De a háztájiban is értelmet­lenné vált az állattartás, és bi­zony, a falusi ember nem szá­míthat már arra a kis pluszra sem, amivel a jövedelmét ki­egészítette. S ami nekem a leg­jobban fáj, az az, hogy rendre le kell (kellene) rombolnom azt, javasolja Jákli Péter Tolna me­gyei pályázót. A közgyűlés a javaslatot 42 szavazattal elfo­gadta. A főjegyző fizetését 50 ezer forintban állapította meg. Jákli Péter 42 éves, okleveles közgazdász. 1980 és 1985 kö­zött a dunaföldvári, majd 1985 és 1990 között a Paksi Városi Tanács elnöke volt. Kinevezé­séig a Fornax Kft. vállalkozási igazgatójaként tevékenykedett. Résztvett a miniszterelnök ta­nácsi kollégiumának és az önkormányzati törvényt előké­szítő bizottságnak a munkájá­ban. A közgyűlés határozatban köszönte meg dr. Iharos Csaba megyei vb-titkár munkáját, aki 1964 óta különböző beosztá­amit korábban az öt társköz­séggel közösen felépítettünk. Az önállóvá vált falvak ugyan­is egymásután jelentik be, hogy nem járulnak hozzá a kö­zös létesítmények, intézmé­nyek fenntartásához — mondja Schmidt Ervin. — Előbb a mű­velődési ház és könyvtár, a gyermekintézmények, a jól mű­ködő szociális gondozói háló­zat, az öregek napközi otthona, majd a vágóhíd került veszély­be. Olyan furcsa helyzet alakult ki, hogy az egyik volt társköz­ség, Keresel igét a közös erő­feszítéssel fölépített óvoda miatt megy tönkre anyagilag, mert nem tudja egyedül fenntar­tani. S emellett egyre több, másutt dolgozó nagyberki em­ber kapja meg a munkakönyvét vállalatától. Nem csoda hát, hogy a pártok helyi szervezetei képviselőinek részvételével nemrég megtar­tott gyűlésen panasz panaszt követett, jelezve, hogy a kilátás- talanság viharfelhői már a falu fölött vannak. A polgármester egyre többször tölti álmatlanul az éjszakát, azon tűnődve, mit lehetne tenni ebben a kutyaszo­rítóban. Nem a maga sorsa, hanem a falué aggasztja, hi­szen hozzászokott már a kétke­zi munkához, s — ahogy mond­ja— hanem kapná a tiszteletdí­jat, legföljebb több bérmunkát vállalna a szőlőben. Mégis azt vallja, nem szabad Nagyberki­nek feladni: sokban tevékenykedett a ta­nácsi apparátusban, s a főjegy­ző kinevezésével munkaviszo­nya megszűnt. A megyei közgyűlés két állan­dó bizottság létrehozásáról döntött. A pénzügyi ellenőrző bizottság elnökének Tóth Tiha- mért, a jogi és önkormányzati bizottság elnökévé pedig dr. Sütő Lászlót választotta. A töb­bi munkabizottság létrehozásá­ra pedig ajánlást fogalmazott meg. Megszavazták a megyei ön- kormányzat vagyonát felmérő ideiglenes munkabizottság lét­rehozását. Megvitatták és elfo­gadták a Somogy megye régi— új címeréről és a címer haszná­latának szabályozásáról szóló előterjesztést. Megyénk régi— új címere 1498-as keltezésű, hiszen II. Ulászló király ekkor adományozta címeres levelét Somogy Vármegyének. Az ősi címer évszázadokon keresztül szimbolizálta megyénket. A megyei közgyűlés most ezt erő­sítette meg Somogy megye hi­vatalos címereként. (Lengyel) — A történelem azt bizonyít­ja, hogy ez a kis nép mindig akkor tudta igazán megmutatni, mire képes, amikor nagyon nehéz helyzetbe került. Mindig felcsillant egy kis fény, ami felé el lehetett indulni. Úgy tetszik, ez a fény ma — s nemcsak eb­ben a faluban — életünk átprog­ramozása, feladataink éssze­rűbb, kevesebb energiával, létszámmal, ráfordítással törté­nő megoldása. Ezt mintha Nagyberkiben is egyre többen megértenék. S a polgármesternek ezen a keser­ves, de egy kiegyensúlyozot­tabb világot ígérő úton mind több követője akad. — Mindent megteszünk azért, hogy abból, amit felépí­tettünk, a lehető legkevesebbet kelljen lerombolni, szétverni. Eldöntöttük például, hogy nem számoljuk fel a gameszt. Ehe­lyett olyan vezetőre bízzuk, aki a korábbinál kevesebb létszám­mal gazdaságosan tudja mű­ködtetni. Épp ma dönti el a tes­tület, hogy a hét pályázó közül kit tart e feladatra legalkalma­sabbnak. Nem mondunk le a vágóhídról sem! Nem tudnám elnézni, hogy a rossz körülmé­nyek között élők — főként a nyugdíjasok —, akik éppen sa­ját vágóhídunk révén jutottak Fonyódon csak egy ügyvéd van: dr. Barabás Ferenc. A marcali ügyvédi munkaközös­ség tagjaként, e közösség fo- nyódi kirendeltségén dolgozik. Annak, hogy a jeles Balaton- parti városban 20 éve nem gya­rapodott az ügyvédek száma, elsősorban az az oka, hogy Fonyódon nem volt bíróság. Január 1-jétől azonban van. Működéséről nemrég írott tudósításunkban szóvá tettük, hogy gondot okozhat a kirendelt védelem illetve a képviselet el­látása, főként akkor, ha a bíró­sági tárgyaláson egyszerre több ügyvéd jelenlétére van szükség. A Somogy Megyei Ügyvédi Kamara példás gyorsasággal reagált írásunkra. Elnökségi ülésén megtárgyalta a bíróság működésével kapcsolatos ügy­védi teendőket. Határozatában a polgári ügyszakasznál a párt­fogó ügyvédek és gondnokok tevékenységét illetően a terüle­tet ketté osztotta. — A Siófoki Ügyvédi Munka- közösség látja el a képviseletet Boglárlelle, Látrány, Somogy- túr, Somogybabod, Gamás és Visz térségében. A marcali munkaközösséghez tartozik Szőlősgyörök, Lengyeltóti, Öreglak, Somogyvár, Pamuk, Somogyvámos, Balatonfeny- ves és Fonyód. Büntetőügyekben az Ügyvé­di Kamara megkeresi a bírósá­got, hogy a büntető védői kiren­deltségeket lehetőleg kettőhar- mad-egyharmad arányban osz- sza el a marcali, illetve a siófoki munkaközösség között, mivel az előbbi tagjaként kettő, az utóbbi tagjaként pedig egy ügy­véd dolgozik Fonyód térségé­ben. A büntetőügyek nyomozati szakaszában — amíg Fonyó­don nem lesz rendőrkapitány­ság — a marcali és a siófoki hozzá az olcsó húshoz, kényte­lenek legyenek nélkülözni ezt a létfontosságú élelmiszert. Nem, és nem adjuk fel! Azt mondom: csikarjuk ki magunk­ból — és egymásból — amit csak lehet, és ne az amúgy is nehéz helyzetben levő lakos­ság, főként ne az öregek meg­adóztatásával próbáljunk meg boldogulni — mondta Schmidt Ervin. Szavaiból azt is éreztem: reménykedik, hogy miközben erőfeszítéseket tesznek a tal- ponmaradásért, megszületnek az önkormányzatok működésé­hez még szükséges törvények, rendeletek, és megtörténik a vagyonmegosztás is. Enélkül ugyanis nehéz hosszú távon tervezni, hiszen azt se tudják, mijük van. Az élni akarás jele Hogy ezek után az attalaiak- nak van-e okuk irigykedésre, nem tudom eldönteni. Abban azonban biztos vagyok, hogy a polgármester drámai napokat, heteket él át, s hogy a legjobb szándék mellett sem tud majd mindent megmenteni, amit an­nak előtte fölépítettek. De mint­ha már egyre több figyelmet for­dítana arra, amit sikerül meg­menteni és amit újraépíthet. Ez pedig kétségkívül az élni akarás jele. rendőrkapitányságnál a terüle­tükön működő munkaközössé­gi központok látják el a védői képviseletet. A kirendeléseket mindig az ésszerűség (távolság stb.) fi­gyelembevételével határozzák meg. Ha egyszerre háromnál több ügyvédre van szükség Fonyódon valamely büntető­ügyben, akkor a két ügyvédi munkaközösség térségben dol­gozó három ügyvéden kívül másokat is be fog vonni a mun­kába. Ez a kamarai határozat az új képviseleti törvény megjelené­séig lesz érvényes. Ugyanis a törvénytervezet szerint az ügy­védi pálya szabaddá válik. Az­után a kamarának ki kell dolgoz­nia egy olyan megoldást, amely lehetővé teszi, hogy az ügyvédi munkaközösségeken kívül dol­gozó magánügyvédek is ellát­hassanak a mostanihoz hason­ló kirendeléseket. Ha netán az ügyvédi képvise­leti törvény késne, és megjele­nése előtt létrejönne a fonyódi rendőrkapitányság, a nyomo­zati szakaszban történő képvi­seletre vonatkozóan új rends­zert fognak kidolgozni. Az elmondottak természete­sen csak a kirendelésekre vo­natkoznak, egyébként minden­ki tetszés szerint választ magá­nak ügyében védőt és képvise­lőt ma is. A fonyódi ügyvéd elmondta: tapasztalata szerint eddig nem kellett elhalasztani Fonyódon ügyeket kirendelt védő vagy képviselő hiánya miatt. Ebben nyilván az is közrejátszott, hogy a bíróság felállása óta elsősor­ban Siófokhoz és Marcalihoz kötődő ügyeket tárgyalt. A már Fonyódon indult perek­re előreláthatólag csak február­ban kerül sor. Szegedi Szapudi András Szegedi Nándor Autóbontó-telep — magánkézben Magánkézbe került a Kapostáj téesz autóbontó-telepe, s ezzel kezdetét vette a szövetkezet privatizációja. Ha ez a vállalkozás sikerül, akkor még néhány további üzemegységet is felajánl a téesz ilyen cél­ra. Mint azt Lengyel István vállalkozó elmondta, a megdrágult alkatré­szek miatt sok autós keresi a bontóban a használható alkatrészeket. A közeljövőben autószervizt is szeretne nyitni a telepen Fotó: Gyertyás László Ülést tartott a megyei közgyűlés Főjegyzőt választottak, alelnököt nem Határozott a megyei ügyvédi kamara Lesz elég védő és képviselő Fonyód térségében

Next

/
Oldalképek
Tartalom