Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
1991. január 26., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 A Madách Színház új Webber-bemutatója JÓZSEF és a színes, szélesvásznú álomkabát Négy évvel a Jézus Krisztus szupersztár előtt 1967-ben mutatták be Angliában az akkor mindössze 19 éves Andrew Lloyd Webber első színpadi művét, a „Józsaf és a színes szélesvásznú álomkabif-ot, Webbernek e zsengéje semmivel sem volt kevésbé profi alkotás, mint.késöbbl világsikerei, A különbség jószerivel annyi: a fiatal szerző még nem engedhette meg magának, hogy akár a színpad törvényeire is fittyet hányva vagy a meg nem értést is vállalva a saját útját járja. Itt mindenképpen meg kellett hódítania a közönséget, ezért nem is válogatott a zenei eszközökben, a színpadi csúcstechnika csodáit felvonultató ötletekben, A vidám, zenés Játékban a bibliai József végletekig egyszerűsített története jószerivel csak ürügy arra, hogy a színgazdag rock-, pop- és folk- betétek elhangozzanak, Mindez már a későbbi Webbert előlegező különlegesen hatásos nagyzenekari effektusokkal elegyítve, Webber már 42 éves, és kétségkívül a modern zenés színpadok első számú sikerszerzője. A Madách Színház tehát nem sokat kockáztatott, mikor a Macskák nyolcéves szakadatlan sikersorozata után (vagy inkább közben, hiszen februárban lesz a Macskák 600. előadása) Magyaroszágon először műsorára tűzte a Józsefet. Nos, az előadás — miként várni lehetett — sodró erejű, pazar kiállítású. A nézőt percek alatt magukkal ragadják az első hallásra élvezhető dallamok, a re- vűszerű látványosságok, s a már a Macskákban is megcsodált színészi csapatmunka. Szirtes Tamás rendező e- sélyt sem hagy a véletlennek, Itt minden hatás előre kidolgozott és maximális, Forog s pHlana- tonként változik a színpad, lézerfények viliódznak, a kvadro- fon-hang már-már sokkoló. Csak gyaníthatjuk, hogy itt egyetlen előadás költsége any- nyi, mint máshol egy évadé. Persze a bevétel is ennek megfelelő. A ráfizetés kizárva. A kérdés csak az lehet, hogy az előadás végén 13, 15 vagy 18 percig tart a vastaps. A társulatot egyik lehetőség sem éri váratlanul, hiszen a tapsrend és az újrázások sora is pontosan koreografálva van. A néző — miként a vitathatatlanul több emberi csodát fölmutató Macskák után is — úgy érzi, különös kábítószer hatása alá került. Könnyed lett, gondtalan és bizakodó. Az előcsarnokban Zenthe Ferenc és Paudits Béla Hűvösvölgyi Ildikó még vesz egyet az előadásról készült hangkazettából, hogy valamiképp konzerválja ezt a jótékony hatást. Könnyű megjósolni, hogy a József is legalább 8 évig színpadon marad. A kritika és a szakma egy része mégis fanyalog. Tapintatosabban bár, de olcsó sikert emleget, és hatásvadászatot. Nos, meglehet, a Józsefben a csillogás nem belülről jövő; a katarzist itt a hang és látvány hatás, és nem a gondolat vagy a színészi alakítás' ereje adja. Az vesse azonban a Madách társulatára az első követ, aki a kultúra mai apadó támogatása, színházak sorának gazdasági válsága közepette jobb megoldást tud egy rangos színházi műhely túlélésére. Méghozzá úgy, hogy eseténként ezreket tesz derűssé, boldoggá. Talán épp a József sikere revén kerülhet majd sor újabb klasszikus és mai drámák — másként kivihetetlen — bemutatására. A József afféle színes, szélesvásznú, ízig-vérig profi előadás, amely nem vallana szégyent—s nemcsak a rendezés, hanem egyebek közt Hűvösvölgyi Ildikó, Szerednyey Béla és Paudits Béla szuggesztív tehetségű játéka révén — a Broad- way-n sem. Bíró Ferenc Ámokfutók Nem győzöm dicsérni annak az ángliusnak az eszét, akiben először fogant meg az erőszakos filmek betiltásának a gondolata. Olvastak róla, nem? Az ámokfutó fegyveres vérengzése után levették az angol mozik műsoráról az agresz- szivitásban tobzódó filmeket. Merthogy — a döntés szerint — az efféle élmények hatására követnek el az emberek ilyen borzalmas tetteket. Bölcs határozat! De még bölcsebb lenne, ha a döntéshozók nem állnának meg itt. Egy-két filmet betiltani? Mi az? Tele az élet ámokfutó-tanfolyamokkal. Nem hiszik? Nyissák ki a televíziót! Mit látnak? Például, háborút... Vagy ott van az államférfi. Szelíd arca mögött egy diktátor vicsorog, aki a saját népét is tönkreteszi, csakhogy hatalmon maradhasson. Be kell tiltani! Aztán ott van a terrorizmus, állami és magánszektoraival; ott vannak a környezetszennyezők, akik ellopják előlünk az utolsó korty tiszta levegőt és vizet. Meg a lélekszennyezők, akik ép elménket veszik célba... Javaslom: mielőtt baltát ragadnánk, hogy széthasítsuk a tévét vagy a szomszédunkat, mindannyiójukat be kell tiltani. De vannak egyszerű, százszor megcsócsált hazai esetek is, a Rambónál vadítóbbak. Meséli például bölcs, idős kollégám, aki egyébként olyan nyugodt és kiegyensúlyozott, hogy egy vödörben nitroglicerint hordhatna a fején, szóval meséli, hogy négy darab Skoda személygépkocsiba való gyertyát szeretett volna venni. Nem volt. Többnapos kitartó és hiábavaló kutatómunka után gondolt egyet, és bevitte a kocsit a szervizbe: cseréljenek gyertyát felárral. Nem cseréltek. Ott sem volt gyertya. Szegény kollégám számára ez volt az utolsó Béres-csepp a pohárban. Már éppen előkapta a bugylibicskáját, hogy ámokot fut, amikor egy szerelő megsajnálta és — egy százasért — odasúgta neki: nézze meg a gyertyát a maszek kereskedőknél. Megnézte. Volt! Hát kérdem én, és joggal, nem kellene itthoni is egy-két dolgot betiltani, mielőtt futkosni kezdünk? És nemcsak a gazdasági életben! Említhetném— mert éppen ez jut eszembe — a tanár urat, aki huszonöt éve tanítja matematikára általános iskolás diákjait, és arról híres—illetve hírhedt —, hogy az általa kitűnővel elbocsátott tanulók egytől egyig bukdácsolnak a középiskolában a tébolyult szülők dühöngő átkozógásaitól kísérve. Mi a konklúzió? A tanár urat is be kell tiltani. Es aki őt a főiskolára engedte, azt is, és így tovább. Mindenkit, aki lehetővé tette, hogy háború és hiánygazdaság, diktátor stb. még tízezer elviselhetetlen tényező ámok- futóvá változtassa az emberiséget. S amikor már mindenki a tilalmi listán lesz, ki kell tenni egy táblát a Földre, amelyen majd ez áll: ,,Az élet ámokfutás miatt betiltva! Dühöngési lehetőség a legközelebbi naprendszerben.” Nógrádi Gábor Kamara a gyermekekért Dr. Orbán István: Hatékonyabb érdekképviseletet szeretnénk — minden szinten Első közgyűlését tartotta a Magyar Gyermek — és Ifjúság- védelmi Kamara, amely dr. Orbán Istvánt, a Somogy Megyei Gyermek — és Ifjúságvédő Intézet igzagatóját választotta meg elnökéül. A kamara alapításának okairól és szándékairól kérdeztük. — Tavaly júliusban egy maroknyi szakember alapította a kamarát Pécsett. Ez a hazai család — és ifjúságvédelemben úttörő vállalkozás volt, hiszen korábban ilyen érdekvédelmi szervezet nem létezett. A kamara a 11 ezer, család- és gyermekvédelemben dolgozó szakember érdekeit képviseli. Persze, ez nem a szakszervezeti jogosítványok „átvételét” jelenti, hanem a gyermekvédelem hatékony képviseletét minden szinten. így az intézmények működtetésének kérdésétől a törvényalkotásokig véleményt nyilvánítunk. Fél év elteltével 800 tagunk van, és 6 megyében már területi szervezetünk is. Egyedülálló, hogy nemcsak diplomások, hanem a gyermekvédelemben 27 féle munkakörben dolgozó munkatársak is csatlakoztak hozzánk. Sőt, nevelőszülőkés társadalmi munkatársak is léptek sorainkba. Az egyházak képviselői szép számmal jelentkeztek kamarai tagnak. — Melyek a legfontosabb eredményeik? — Elsősorban, hogy a kamara van. Nemzetközi kapcsolataink kifogástalanok és példásak, többek között Németországgal, Dániával és Franciaországgal. Sokat foglalkozunk a szakemberképzéssel és továbbképzéssel, 9 millió forintos alapítványt szerveztünk ennek támogatására. Szerződést kötöttünk a Humanitás Bűnmegelőzési Egyesülettel, a Kriminológiai Társasággal, s most állapodtunk meg a ka- osvári rendőr- apitánysággal. E- zek bűnmegelőzési munkánkat segítik elő. Több jogszabály előkészítésénél kérték már véleményünket, például a napokban fogadja küldöttségünket dr. Surján László népjóléti miniszter is. — A szakmai kérdéseken túl mennyire fontos a gyerekek hétköznapi érdekeinek képviselete? — Egységesíteni akarjuk az erőket a gyermekekért, hiszen sok ezer állami gondozott és még több veszélyeztetett kiskorú van Magyarországon. Minden a tagokon keresztül, értük történik. A szétaprózódott család- és gyermekvédelmet szeretnénk — a törvényes kereteken belül — egységesíteni. Most kerestük meg az Ország- gyűlés illetékes bizottságát: folyamatosan érdeklődjenek a gyermekvédelemről, a döntések előtt hallgassanak meg bennünket is. Tekintettel arra, hogy székhelyünk Kaposvár, ezért a városi önkormányzatot szociálpolitikai tevékenységéFotó: Lang Róbert ben tettekkel kívánjuk támogatni. A helyi önkormányzatok gondjain egyébként is—hiszen alapellátási kötelezettségei vannak — segíteni szeretnénk, hiszen szociálpolitikai szakember sok van sorainkban. — Hogyan befolyásolja elnöki munkáját, hogy egyidejűleg intézeti igazgató? Várható-e az intézmények korszerűsítése? — Mindkét munka más. Ezt a „felhők” eloszlatása miatt mondom. Igazgatói munkámban elvem: tevékenységemet kifogástalanul végezzem. Kamarai elnökként az egész hazai gyermekvédelmet befolyásolhatom, és annak struktúráját. Szeretném, ha egységes irányítás lehetne a gyermek- és ifjúságvédelemben, ez az intézmények tartalmi munkáján is sokat javítana. Varga Zsolt A tűzvonalban éltek Hol vannak a katonák? „Ma értesültem róla, hogy kutatják az elesett német katonák sírjait... Sajnos, én is a front közepén voltam, és sokat láttam. Azt Is, hogy hol hántolták el a német katonákat. Ha ezzel segíthetek, keressenek meg" — szólt a levél. írója Otepka Józsefné, és a kaposvári Dózsa György utcában lakik egy alagsori szobában. Kutas négy-öt hónapos háborús eseményeiről beszólt. Az Otepka család a község kastélyának jól megépített pincéjében élte át a front borzalmait. Feljebb, napfényes lakásba azóta sem jutott. Otepka Józsefné a lányával Horváth Imrénével — aki tizenöt-tizenhat évesen nézett szembe naponta a halállal — idézte föl 1944 decemberének emlékeit. — A pincéből ritkán engedtek föl bennünket. A kastélyban volt a német parancsnokság. Az épület biztonságos falainál még erősebbre építették a méltósá- gák a pincét, ahol decembertől februárig tartózkodtunk. Kutas kiürítése után egy Segesd melletti tanyára kerültünk. — A biztonságos óvóhelyről, a pincéből miként látták, hová temetik el az elesett német katonákat? — Néha, amikor nem szóltak a fegyverek, kijöhettünk a napfényre. A gyerekeket a kíváncsiság is vonzotta, hogy elhagyják a pincét. Amikor februárban feljöttünk, láttuk: három-négy sorban temették el halottaikat a németek. Hogy azután később, míg tartották Kutast, még hányán estek el, nem tudom. Biztosan voltak még további áldozatai a háborúnak. A német katonáknak nyírfakereszteket állítottak. Koporsójuk nem volt, takaróban temették el őket. Itt halt meg a kisfiam is — mondta könnyes szemmel özvegy Otepka Józsefné. A gyermek halála is a háborús krónikába illő. — Az egyik német katona pisztolya véletlenül elsült. A kisfiam a közelében volt... Nyolcéves volt, amikor a gyilkos golyó a mellkasába fúródott. Utána tizennégy napig élt még... A másik fiunkat a pinceajtóban egy szilánk érte. Azóta béna a kezére. — Meg tudná mondani pontosan, hol vannak a tömegsírok? Merthogy nemcsak egyénileg hántolták el a halottakat a németek. — A Kutasi Állami Gazdaság udvarában alusszák örök álmukat. Temettek a régi temetőbe is, ahol a kisfiam nyugszik. 1952-ben beköltöztem Kaposvárra, és akkor úgy döntöttünk, hogy a városban állítunk emléket neki. A méltóságos asszony sírjával szemben fekszik az én kisfiam. Egy orosz katona feküdt mellette. Ő faragott keresztet kapott. — A gazdaság udvara szépen parkosított, nyilván nem bolygatták meg a sírokat. Mi a helyzet a régi temetővel? — A méltóságos sírja gondozott, a többit benőtte a gaz. A síremlékeket sem találja. Megerősíti ezt a lánya is, aki jelenleg Kutason él. Hol vannak a katonák? A német katonai sírok után kutatóknak azt hiszem, újabb támpontot adott özvegy Otepka Józsefné. Az ő nevükben is köszönjük. Horányi Barna
