Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-24 / 20. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — EZ VAN! 1991. január 24., csütörtök Nevezéktan Oxigén helyett éleny, hidrogén helyett köneny (korábban vizany), nitrogén helyett pedig légeny. Ilyen volt a honi kémiai nyelv a múlt század közepén. Az erőszakos nyelvújítók tették ilyenné, s bizony a magyar tudományra egykoron ráerőszakolt nevezéktan hosszú évtizedeken át igencsak nehézkessé tette a kémia magyarnak tűnő szaknyelvét. Pedig végül is értjük: az oxigén az éltető elem; a hidrogén összetett szó, eredeti jelentése: homogén víz, vízképző. De mivel a legkönnyebb az elemek közül, ezért lett belőle könnyű elem, azaz köneny. Nitrogénből sok van a levegőben, jogos tehát a légeny. De mi értelme volt a klórt halványnak, a foszfort vi- lanynak, a jódot meg iblanynak elnevezni? Talán mert az első halványan égett, a második meg gyufaként oly zajosan gyulladt, hogy a hölgyek nem is szívesen használták, a jód megnevezése pedig ibolya színére utal. A bróm büzeny nevén legalább mosolyogtak a nebulók, akárcsak a magnéziumon, melyből kesreny lett. Mivel a titán kemény anyag, kémény nevet kapott, a kobalt nyilván a színe után lett ké- keny, a fluor meg halmazállapota okán folyany. A kálcium régi neve megtartatott mészeny formában. Az alumíniumból, amely a timföldből nyerhető, timany lett — szellemes. Az arzén jó méreg volt, neve mireny. Lehet, hogy a latin mirabilis (csodálatos) kifejezés ihlette e névre hallgató alkotóját, de lehet, hogy „mir- gező” volta. A krómmal jól tudtak festeni, így a festeny nevet kapta, a mangánra azonban nem volt könnyű rábukkanni, s lett belőle cseleny. A molibdén folydogált, akár a fluor, de mivel folyany már volt, neki csak az olany maradt. Oly szép e nyelvújítási szószedet, hogy ilyet szinte kitalálni sem lehet. Pedig lehetett. Fegyverimport Spanyolországból A hír igaz! Egy magyarországi kft. nagy mennyiségű szúró-, vágó- és lőfegyvert vásárolt egy spanyol cégtől. De — még mielőtt bárkiben rossz érzések támadnának — az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezek a fegyverek kizárólag lakásdísznek valók. Ezt a BM szakértője is megállapította a szépmívű középkori fegyverekről 150 karátos óra Tokióban, nemzetközi ékszerkiállításon mutatta be egy svájci óragyár ezt a karkötővel kombinált órát. A karkötőt 173 darab, összesen 150,26 karátnyi briliáns díszíti, dicsérve a gyár másfél évszázados tevékenységét. (Telefotó — MTI külföldi képszerkesztőség) A burnusz nem véd a harci gázoktól Az ENSZ-határidő lejárta előtti napon készült ez a kép Szaúd-Arábiában. Az Aram- co-cég gázálarcokat osztott szét munkásai és azok családtagjai között. A fotón az Aramco biztonsági őre mutatja be a készülék használatát. Reménykedjünk, nem lesz rá szükség... (Telefotó — MTI külföldi képszerkesztőség) Méregkeverők, bűbájosok, ráolvasok Boszorkányokat a magyar honi törvények I. István óta üldöztek. „Valakit babonával, méregkeveréssel, bűvöléssel senki se merészeljen elméjében megháborítani vagy megölni”— rendelkezett az uralkodó már a 11. században. Később kimondták azt is, hogy a bűvölök, vagyis a strigák bíró által ítéltessenek el. Az első esztergomi zsinat elrendelte, hogy akiről bebizonyosodik boszorkány volta, az a kánonok szerint bűnhődjék, ha viszont ártatlannak bizonyul, a hamis vádló bűnhődjék. A váradi tüzesvas-próbák 13. századi jegyzőkönyve több konkrét eset leírását is tartalmazza. A boszorkányperekben a hidegvíz-próbának azt a válfaját alkalmazták, hogy a vádlottat összekötözött kezekkel és lábakkal egy folyóba vagy tóba dobták, s ha elmerült, ártatlannak nyilváníttatott, ha a víz felszínén maradt, akkor bűnösnek. A bűbájosság, másképpen mágia bűntettét az követte el, aki az ördöggel szövetkezett. A 13. századtól kezdve a rontok bűnhődtek, a városi jogkönyvek ezt máglya általi halálként írták elő. Hosszú évszázadokon át élt e szörnyű babona, s a marosvásárhelyi jogkönyv még 1651 -ben is e büntetéseket írta elő. Mária Terézia által 1768. május 28-án kibocsátott legfelsőbb királyi rendelet vetett végett ennek az értelmetlen vádaskodássornak és öldöklésnek. A királyi Magyarországon nyolc évszázadon át vetettek máglyára embereket — vélt bűnök okán. A 19. századra megszűnt hát Magyarhonban a megfoghatatlan tetteikért máglyára vetettek kora. Lett helyette más: kezdetét vette a fentieknél jóval véresebb antiszemitizmus, a koncentrációs táborok kora, majd azt követően a koncepciós perek kora. És jó harminc évvel ezelőtt még mindig a 11. századi törvények szellemében ítélkeztek. A postakocsi reggel 8-kor indult Magyarországon 1752. szeptember 18-án vezették be a delizsánszközlekedést. Ez egy személy- és csomagszállító postarendszer volt, amelyben meghatározott útvonalakon közlekedtettek — menetrendszerűen — társaskocsikat. A delizsánsz személyzete a kocsisból és a konduktorból állott, de néha pénzt őrző fegyveres is csatlakozott hozzájuk. Az első három vonal a következő volt: Bécs— Pozsony, Bécs—Buda, Buda—Temesvár— Nagyszeben. Az első útvonalon naponta, a másodikon hetente, a harmadikon havonta egy járat közlekedett. A második vonal menetrendje szerint minden hétfőn reggel 8 órakor indult a kocsi Bécsből, és „már” szerdán reggelre Budán is volt. A levélposta természetesen sűrűbben járt, s 1749-ben az országban 165 postaállomás működött. A postaházakat többnyire jómódú birtokosok állíttatták és tartották fenn, ez biztos jövedelemforrásnak ígérkezett, hiszen ezek egy része örökölhető volt, s a lovak élelmezése érdekében ahhoz legelő és kaszáló is járt. A feladás helyét többnyire kézzel írták a borítékra, de megjelent a bélyegző is. A legrégibb fennmaradt magyarországi helybélyegzést egy debreceni levél őrizte meg, a feladás dátuma: 1752. ápr. 13. Horvát-Szlavóniában a törököktől felszabadított területeken az 1720-as években „kambiatu- ra" elnevezésű postaintézmény alakult meg, amely egy magánkézben lévő fuvarozási vállalkozás volt, kötött díjtételekkel és kijelölt útvonalakkal. Egyes helyeken ez 1848-ig működött. Fogvédő szaharin A fogszuvasodást a fogfelületen tapadó baktériumok okozzák azzal, hogy a fogzománc meszét feloldó szerves savvá bontják a szacharózt vagy más cukrot. Azok azonban, akik mesterséges édesítőszereket használnak, biztosak lehetnek abban, hogy nem lyukadnak ki a fogaik. Ezt bizonyították az NSZK-ban végzett kísérletek. A mesterséges édesítőszereket felhasználók körében — a cukrot fogyasztókhoz viszonyítva — alig fordult elő fogszuvasodás. Mindent elpusztít, ami él... Egészen a közelmúltig szigorú titoknak számított, hol őriznek a Szovjetunióban vegyi fegyvereket. Szovjet és külföldi tudósítók egy csoportja azonban a közelmúltban átléphette a Kambarka uráli város melletti szigorúan titkos vegyi fegyverraktár kapuját. Kambarka 13 ezer főnyi lakosságú, a XVIII. század közepén alakult település. Itt halad át a Moszkva—Szverdlovszk vasúti fővonal. Észak és kelet felől a várost fenyőerdők, délről és nyugatról a Káma folyó deltája öleli körül. A legközelebbi lakott település Nyeftyekamszk 20 kilométernyire fekszik innen. A vegyianyag-raktárakat 1941-ben telepítették ide, amikor a hitleri csapatok Moszkva alatt álltak. Jelenleg luizitet raktároznak itt. Ez a sötétbarna színű anyag a bőrre kerülve vagy a levegővel érintkezve elpusztít mindent, ami él. A mérgező anyagot 1950 óta több tonnás tárolóciszternákban őrzik Kambarkában. Szakértők véleménye szerint az örE több tonnás ciszternákban egy igen mérgező harci anyag, a luizit van csa elé a mérgező harcanyagok megsemmisítésének több fajta módját terjesztették be, melyek egymástól mind a megsemmisítendő anyagok meny- nyiségében, mind a megsemmisítés helyében és módszerében különböznek A mérgező harcanyagok megsemmisítési technológiájának megteremtésében és tökéletesítésében a szovjet tudósok együttműködnek az e területen nagy tapasztalatokkal rendelkező amerikai kutatókkal. zés módja megbízható, és még hoszú éveken keresztül problémamentes lesz. A Szovjetunió néhány évvel ezelőtt megszüntette a mérgező vegyi anyagok gyártását és most a hosszú éveken keresztül felgyülemlett jelentős készletek megsemmisítésének problémáját kell megoldania. A Szovjetunió Legfelsőbb TanáT_ A vegyi csapatok képviselője a luizitkészletek őrzési rendjét ismerteti az újságírókkal Depresszió ellen: Florida A lélekbúvárok körében elég általános elterjedt nézet, hogy a lelki betegségek a téli hónapokban a rövi- debb nappalok, a kevés napfény közvetkeztében gyakrabban fordulnak elő, mint más évszakokban. Egy pszichológus — persze Amerikában, ahol a lélek- analízis legalább olyan program, mint a fodrászhoz való járás — egy vizsgálat- sorozat alapján azt állítja, semmiféle évszakos változást nem tudott kimutatni depressziós betegeinél. Jelentős hullámzást tapasztaltak viszont a hét egyes napjaira vonatkozóan. A páciensek jellemzően kedden és csütörtökön érezték rosszabbul magukat, míg vasárnapra jobban. Mindezeknek némileg ellentmond, hogy újabban depressziósok gyógyítására egyre inkább használják a fényterápiát (télen), s azt is megfigyelték, hogy a téli időszakban a déli Floridában való szabadságról visz- szatérve a depresszióra hajlamos betegek javuló kedélyállapotról számoltak be. Az említett szakember ennek ellenére úgy véli: nyáron azért járnak kevesebben analízisre, mert a pszichológusok is általában akkor mennek vakációzni.
