Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-03 / 2. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP —EZ VAN ! 1991. január 3., csütörtök Éjszakai repülés előtt Randy Pardue amerikai helikopterpilóta, az Irak Kuvait elleni agressziója miatt Szaúd-Arábiában állomásozó amerikai haderő kato­nája, éjszakai repülés előtt—1990karácsonyán. (Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Az állatok lelke Az emberiséget foglalkoz­tató számos kérdés közül ki­pipálhatunk egyet. Bejuthat­nak-e az állatok a Pa­radicsomba? ,,lgen, mert­hogy nekik is van lelkűk"— állítja Mario Canciani, az egyik római templom plébá­nosa, természetesen elmé­leti megfontolásból. Véle­ményét a La Repubblica idé­zi abból az alkalomból, hogy több jeles személyiség rész­vétele mellett bemutatták JeanPrieur könyvét, acíme: Az állatoknak van lelke. A tanulmány érvei nem isme­retesek. A lap azonban utal a nem kevésbé fontos kér­désre: egyáltalán miért ér­demlik meg az állatok, hogy a Paradicsomba jussanak? ,, Azért, mert létük során ke­resztény erkölcsről tesznek tanúbizonyságot. "Például a kutyák segítik az embert, vigasztalják a gazdit, mele­gítik, aki fázik, és nem egy öngyilkosjelöltet hoztak Változik a szovjet vezetés? Feltétlenül szükség van arra, hogy változások történjenek a szovjet kormány struktúrájá­ban és személyi összetételé­ben, mondta a Novosztyi mun­katársának Leonyid Abalkin miniszterelnök-helyettes., A je­lenleg még működő Állami Tervbizottság, és más hasonló rendeltetésű intézmény helyett létre kell hozni a gazdasági minisztériumot, ami természe­tesen együtt jár több ágazati minisztérium megszüntetésé­vel. A szovjet gazdasági rend­szer eddig ismeretlen, új struk­túrákat is kíván. Ilyenek például az Állami Vagyonügynökség és a Monopólium-ellenes Bizott­ság. A Szovjetunió sajátos felé­pítésére való tekintettel feltét­lenül szükség van egy nemzeti­ségi bizottságra is. Abalkin véleménye szerint az új kormánynak fiatal, képzett és tekintélyes emberekből kell állnia. A kormánytagságot egyébként nem szabadna bár­miféle párttagsághoz kötni. Béke — apró hagymával ,,A hidegháború ezzel véget ért”—je­lentette ki Párizsban az amerikai elnök, az új egyezmény aláírását követően. Az amerikai újságok megírták, hogy Bush ezt a nagy jelentőségű mondatot sem a magyarországi változások, sem a berlini fal ledöntése után nem volt hajlandó ki­mondani. Ehhez többre volt szükség! Nevezetesen arra, hogy 34 állam vezető politikusai kézjegyükkel is szentesítsék a megosztottságnak véget vető ok­mányt. És az ünnep után kiderült, hogy a „békekötés” nem is ment könnyen. Kezdődött azzal, hogy az amerikai elnök nem tudott kiszállni a kocsijából. Beragadt az ajtózár, és a biztonsági szolgálat emberei tépték-rángatták a ki­lincset, amíg végül is kiszabadították a technika fogságába esett elnököt. Folytatódott azzal, hogy a munka he­vében egy fotóriporter gépeinek egyiké­vel úgy hátba vágta Hannelore Kohl asszonyt, hogy az nem is tudott részt venni a küldöttségvezetők és feleségük tiszteletére adott ebéden. A történelmi pillanatokban tett nyilatkozatok közül a francia elnöktől ezt jegyezték föl: ,,Hola székem ? Hol a székem ?!” Vada v Havel kénytelen volt kompromisszumot kötni: ugyanazt a tollat kellett használnia, mint a többieknek, és nem azt, amellyel dol­gozott; a kék színnel jegyzetelt, a piros­sal viszont rajzolt... Bush vonalakat hú­zogatott a jegyzetfüzetébe, Gorbacsov- nak a francia külügyminiszter mesélt vic­ceket. Egyébként a díszvacsora rákkrémle­ves, bifsztek apró hagymával és articsó­kával, sajt és gesztenyés sütemény volt. Mindezt 1978-as évjáratú Chateau Grand Puis Lacoste és 1985-ös Clos des Moches borral lehetett megöntözni. A pezsgő 1982-es Louise Pommeryv olt. A terem hossza 75 méter! Szegény pincé­rek! Magántörténelem Erasmus könyve — árverésen Susan Wharton, a londoni Sotheby cég kériratszakértöje mutatja az Erasmus kézírásos megjegyzéseit tartalmazó lapot, az 1466 és 1536 között élt nagy németalföldi humanista könyvé­ben, amelyet árverésre bocsátottak. (Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztőség) A,,bogaras” Blehm Mi zaklathatja fel egy fran­cia öregúr életét annyira, hogy négy egymást követő éjszakán nem tud aludni? Persze, hogy a nagy találko­zás a hölggyel, akit keresett­kutatott. Hogy végre elmondhassa: ,,Asszo­nyom, én öltem meg a fér­jét!" A történet kezdete éppen fél évszázados. Jean Mira- mond vadászrepülő Fran­ciaország felett lelövi a tá­madó olasz repülőgépek egyikét. A Fiat42-es pilótája a katonai repülőtér közelé­ben zuhan le, zúzódásokkal, égési sérülésekkel kórház­ba viszik, de megmenteni már nem lehet. A fiatal fran­cia pilótát mélyen megrázza a halott ellenség látványa. „ Végtére is, én is lehettem volna" — gondolja, de fel­jegyzi az ellenfél nevét. Franciaország kapitulál, a pilóta Afrikába menekül, ahonnan 1961-ben tér vissza. És elkezdi keresni a lelőtt ellenfél hozzátartozóit. Az olasz követség inkább le­beszélné: hagyja a múltat, hiszen már béke van... Kiderül, a pilóta okmányai megtévesztőek voltak. Vé­gül a volt frontharcosok szövetsége is beszáll a nyo­mozásba, és a siker majd­nem teljes: Franco Gandio felesége még él, de lévén 93 esztendős, meggondo­landó a jelentkezés. Mira- mond úr azonban követke­zetes, felhívja a hölgyet, és elsóhajtja a sokszor begya­korolt vallomást: „Asszo­nyom, én lőttem le a férjéta háborúban, és szeretnék bocsánatot kérni. ”A hölgy a feledés bús világából való­nak érzi az üzenetet; elte­mette az első férj, a pilóta földi maradványait, elvesz­tette második férjét és a fiát, őket is a háború következ­tében. Jean Miramond te­hát Itáliába utazott, kiballa­gott a hölggyel a temetőbe, fanfárok és tülekedő fotóri­porterek nélkül, egymást segítve botorkáltak a vidéki sírkert nehezen járható ös­vényén, és a maguk módján békét kötöttek. Miramond urat egyéb­ként nem érdekli a politika, a becsületrendet is vissza­utasította, mondván, hogy már túl sokan megkapták. Ki tudja, mikor és miképp fogant az ötlet Jack Blehm és fia agyában, amely szerint ro­var ellen legjobb a rovar. Lehet, hogy egy átmulatott éjszaka utáni reggelen a „kutyahara­pást szőrivel” bölcselet, de az is lehet, hogy a rablóból lesz a legjobb pandúr aranyigazság pattintotta ki a kaliforniai far­mercsalád egyik tagjának fejé­ből a gondolatot: gonosz rova­rokat felfaló, jó rovarokat kell szaporítani és bevetni a ha­szonnövényeket dézsmálok el­len. Az üzletágba lassan már egy évtizede kezdtek Blehmék. Á kereslet „portékájuk" iránt azonban mostanra futott fel igázán, párhuzamosan annak a mezőgazdasági irányzatnak a térnyerésével, amely a rovar­irtó vegyszerek helyett a prob­lémának a természetes megol­dásait karolja fel. A 15 rovar­farm éves összeladásai immár elérik a 25 millió dollárt, termé­süket három földrészre expor­tálják. A legtöbb rovarvadász rovart a gyapottermesztők, a zöldségesgazdák vásárolják. Blehmék eljárását immár néhány egyetemen is tanítják, a nekik dolgozó kereskedő cég pedig videofilmeken mutatja be a farmereknek, miképpen dol­goznak és győznek a jó rovarok a rosszak felett. A „bogaras” Blehmékhez azonban nemcsak farmerek kopogtatnak be. Nemrégiben egy filmstúdió 18 liternyi férget kért tőlük — horrorfilmhez. Bazárosok elődei A múlt században még rengeteg vándoriparos, ván­dorkereskedő és házaló járta Pest-Buda utcáit. Az Árvá­ból, Liptóból, Zólyomból, Trencsénből érkező felvidéki szlovákok faputtonyból almát, kőkorsókból borovics­kát mértek. A fenyőmadarasok Budán, a Széna téren kínálták szíjakra fűzött portékáikat. A „könyves tótok” bibliát, álmoskönyvet, nótás könyvet, rémregényeket árultak, a mára már teljesen elfeledett nevű kereske­dők, a „vozárik” pedig egérfogót, tormareszelőt, vasa­lótartót, drótból font kosarat vagyis háztartási cikkeket kínáltak eladásra. A kiegyezés után jelent meg Pest és Buda utcáin az olasz gesztenyeárus, aki három nyelven kínálta a sült gesztenyét. vissza az életbe. A sor bizo­nyára folytatható, bár némi zavart okozhat a postások véleménye, akik közismer­ten utálják a kutyákat, közü­lük nem egy lelketlen dög­nek nevezi a Paradicsom némely várományosát. Ámde senki sem tökéle­tes, még az állat sem. S ezt is Canciani atyától tudhatja meg, aki olvasta a Noé bárkájában című köny­vét, amelyben megírta, hogy a középkorban a kor szokásai szerint büntették a renitens állatokat, ha kellett, még ördögűzésnek is aláve­tették. Az egyik kolostorban egyenesen kiközösítették a legyeket, amiért erőszakos módon molesztálják a szer­zeteseket. A legnagyobb árat azonban egy szamár fizette; felakasztották, amiért kiitta a szenteltvi­zet... Temetkezési „szuper­market” A kiállított koporsók kö­zött keresi a megfelelő méretűt és mintázatút egy asszony, tolókocsijában koszorúval a Cretetl (Franciaország) város te­metője melletti önkiszol­gáló üzletben. Az újonnan megnyílt boltban a vevő maga választja ki a szük­séges árut, sírkövet, sír­keresztet, művirágcsok­rokat, s kézikocsijával a pénztárhoz viszi és ott fi­zet. (Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztőség PRIVATIZÁCIÓ OROSZ MÓDRA Valerij Szkuratov, az Orosz Nemzeti Front titkára a Novoszty munkatársával folytatott beszélgetés során elmondta, hogy szervezetük támogatja a gazdaság pia­cosítását, az állam kivonulá­sát a gazdaságból és a pri­vatizálást. — A tervezet az állami vagyon magánszemélyek­nek való eladásával számol — mondta Szkuratov. — Figyelembe kellene azon­ban venni azt is, hogy a ha­zánkban bekövetkezett to­tális lakossági lumpenizáló- dás körülményei között csak a tulajdon térítésmentes szétosztása a járható út. Oroszország jövőbeni felvi­rágzása attól függ, mikorra alakul egy tulajdonosi kö­zépréteg, amely vélhetően szakképzett munkásokból, vállalkozókból, szövetkezeti tagokból és farmergazdák­ból fog állni. Szkuratov az Orosz Nem­zeti Front egyik legfonto­sabb feladatának tartja a nemzetformálást. — Ma tulajdonképpen nem létezik orosz nemzet — mondta —, hiszen 70 éve hiányzik a nemzetté vá­lás alapköve, a magántulaj­don.

Next

/
Oldalképek
Tartalom