Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 2. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP —EZ VAN ! 1991. január 3., csütörtök Éjszakai repülés előtt Randy Pardue amerikai helikopterpilóta, az Irak Kuvait elleni agressziója miatt Szaúd-Arábiában állomásozó amerikai haderő katonája, éjszakai repülés előtt—1990karácsonyán. (Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Az állatok lelke Az emberiséget foglalkoztató számos kérdés közül kipipálhatunk egyet. Bejuthatnak-e az állatok a Paradicsomba? ,,lgen, merthogy nekik is van lelkűk"— állítja Mario Canciani, az egyik római templom plébánosa, természetesen elméleti megfontolásból. Véleményét a La Repubblica idézi abból az alkalomból, hogy több jeles személyiség részvétele mellett bemutatták JeanPrieur könyvét, acíme: Az állatoknak van lelke. A tanulmány érvei nem ismeretesek. A lap azonban utal a nem kevésbé fontos kérdésre: egyáltalán miért érdemlik meg az állatok, hogy a Paradicsomba jussanak? ,, Azért, mert létük során keresztény erkölcsről tesznek tanúbizonyságot. "Például a kutyák segítik az embert, vigasztalják a gazdit, melegítik, aki fázik, és nem egy öngyilkosjelöltet hoztak Változik a szovjet vezetés? Feltétlenül szükség van arra, hogy változások történjenek a szovjet kormány struktúrájában és személyi összetételében, mondta a Novosztyi munkatársának Leonyid Abalkin miniszterelnök-helyettes., A jelenleg még működő Állami Tervbizottság, és más hasonló rendeltetésű intézmény helyett létre kell hozni a gazdasági minisztériumot, ami természetesen együtt jár több ágazati minisztérium megszüntetésével. A szovjet gazdasági rendszer eddig ismeretlen, új struktúrákat is kíván. Ilyenek például az Állami Vagyonügynökség és a Monopólium-ellenes Bizottság. A Szovjetunió sajátos felépítésére való tekintettel feltétlenül szükség van egy nemzetiségi bizottságra is. Abalkin véleménye szerint az új kormánynak fiatal, képzett és tekintélyes emberekből kell állnia. A kormánytagságot egyébként nem szabadna bármiféle párttagsághoz kötni. Béke — apró hagymával ,,A hidegháború ezzel véget ért”—jelentette ki Párizsban az amerikai elnök, az új egyezmény aláírását követően. Az amerikai újságok megírták, hogy Bush ezt a nagy jelentőségű mondatot sem a magyarországi változások, sem a berlini fal ledöntése után nem volt hajlandó kimondani. Ehhez többre volt szükség! Nevezetesen arra, hogy 34 állam vezető politikusai kézjegyükkel is szentesítsék a megosztottságnak véget vető okmányt. És az ünnep után kiderült, hogy a „békekötés” nem is ment könnyen. Kezdődött azzal, hogy az amerikai elnök nem tudott kiszállni a kocsijából. Beragadt az ajtózár, és a biztonsági szolgálat emberei tépték-rángatták a kilincset, amíg végül is kiszabadították a technika fogságába esett elnököt. Folytatódott azzal, hogy a munka hevében egy fotóriporter gépeinek egyikével úgy hátba vágta Hannelore Kohl asszonyt, hogy az nem is tudott részt venni a küldöttségvezetők és feleségük tiszteletére adott ebéden. A történelmi pillanatokban tett nyilatkozatok közül a francia elnöktől ezt jegyezték föl: ,,Hola székem ? Hol a székem ?!” Vada v Havel kénytelen volt kompromisszumot kötni: ugyanazt a tollat kellett használnia, mint a többieknek, és nem azt, amellyel dolgozott; a kék színnel jegyzetelt, a pirossal viszont rajzolt... Bush vonalakat húzogatott a jegyzetfüzetébe, Gorbacsov- nak a francia külügyminiszter mesélt vicceket. Egyébként a díszvacsora rákkrémleves, bifsztek apró hagymával és articsókával, sajt és gesztenyés sütemény volt. Mindezt 1978-as évjáratú Chateau Grand Puis Lacoste és 1985-ös Clos des Moches borral lehetett megöntözni. A pezsgő 1982-es Louise Pommeryv olt. A terem hossza 75 méter! Szegény pincérek! Magántörténelem Erasmus könyve — árverésen Susan Wharton, a londoni Sotheby cég kériratszakértöje mutatja az Erasmus kézírásos megjegyzéseit tartalmazó lapot, az 1466 és 1536 között élt nagy németalföldi humanista könyvében, amelyet árverésre bocsátottak. (Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztőség) A,,bogaras” Blehm Mi zaklathatja fel egy francia öregúr életét annyira, hogy négy egymást követő éjszakán nem tud aludni? Persze, hogy a nagy találkozás a hölggyel, akit keresettkutatott. Hogy végre elmondhassa: ,,Asszonyom, én öltem meg a férjét!" A történet kezdete éppen fél évszázados. Jean Mira- mond vadászrepülő Franciaország felett lelövi a támadó olasz repülőgépek egyikét. A Fiat42-es pilótája a katonai repülőtér közelében zuhan le, zúzódásokkal, égési sérülésekkel kórházba viszik, de megmenteni már nem lehet. A fiatal francia pilótát mélyen megrázza a halott ellenség látványa. „ Végtére is, én is lehettem volna" — gondolja, de feljegyzi az ellenfél nevét. Franciaország kapitulál, a pilóta Afrikába menekül, ahonnan 1961-ben tér vissza. És elkezdi keresni a lelőtt ellenfél hozzátartozóit. Az olasz követség inkább lebeszélné: hagyja a múltat, hiszen már béke van... Kiderül, a pilóta okmányai megtévesztőek voltak. Végül a volt frontharcosok szövetsége is beszáll a nyomozásba, és a siker majdnem teljes: Franco Gandio felesége még él, de lévén 93 esztendős, meggondolandó a jelentkezés. Mira- mond úr azonban következetes, felhívja a hölgyet, és elsóhajtja a sokszor begyakorolt vallomást: „Asszonyom, én lőttem le a férjéta háborúban, és szeretnék bocsánatot kérni. ”A hölgy a feledés bús világából valónak érzi az üzenetet; eltemette az első férj, a pilóta földi maradványait, elvesztette második férjét és a fiát, őket is a háború következtében. Jean Miramond tehát Itáliába utazott, kiballagott a hölggyel a temetőbe, fanfárok és tülekedő fotóriporterek nélkül, egymást segítve botorkáltak a vidéki sírkert nehezen járható ösvényén, és a maguk módján békét kötöttek. Miramond urat egyébként nem érdekli a politika, a becsületrendet is visszautasította, mondván, hogy már túl sokan megkapták. Ki tudja, mikor és miképp fogant az ötlet Jack Blehm és fia agyában, amely szerint rovar ellen legjobb a rovar. Lehet, hogy egy átmulatott éjszaka utáni reggelen a „kutyaharapást szőrivel” bölcselet, de az is lehet, hogy a rablóból lesz a legjobb pandúr aranyigazság pattintotta ki a kaliforniai farmercsalád egyik tagjának fejéből a gondolatot: gonosz rovarokat felfaló, jó rovarokat kell szaporítani és bevetni a haszonnövényeket dézsmálok ellen. Az üzletágba lassan már egy évtizede kezdtek Blehmék. Á kereslet „portékájuk" iránt azonban mostanra futott fel igázán, párhuzamosan annak a mezőgazdasági irányzatnak a térnyerésével, amely a rovarirtó vegyszerek helyett a problémának a természetes megoldásait karolja fel. A 15 rovarfarm éves összeladásai immár elérik a 25 millió dollárt, termésüket három földrészre exportálják. A legtöbb rovarvadász rovart a gyapottermesztők, a zöldségesgazdák vásárolják. Blehmék eljárását immár néhány egyetemen is tanítják, a nekik dolgozó kereskedő cég pedig videofilmeken mutatja be a farmereknek, miképpen dolgoznak és győznek a jó rovarok a rosszak felett. A „bogaras” Blehmékhez azonban nemcsak farmerek kopogtatnak be. Nemrégiben egy filmstúdió 18 liternyi férget kért tőlük — horrorfilmhez. Bazárosok elődei A múlt században még rengeteg vándoriparos, vándorkereskedő és házaló járta Pest-Buda utcáit. Az Árvából, Liptóból, Zólyomból, Trencsénből érkező felvidéki szlovákok faputtonyból almát, kőkorsókból borovicskát mértek. A fenyőmadarasok Budán, a Széna téren kínálták szíjakra fűzött portékáikat. A „könyves tótok” bibliát, álmoskönyvet, nótás könyvet, rémregényeket árultak, a mára már teljesen elfeledett nevű kereskedők, a „vozárik” pedig egérfogót, tormareszelőt, vasalótartót, drótból font kosarat vagyis háztartási cikkeket kínáltak eladásra. A kiegyezés után jelent meg Pest és Buda utcáin az olasz gesztenyeárus, aki három nyelven kínálta a sült gesztenyét. vissza az életbe. A sor bizonyára folytatható, bár némi zavart okozhat a postások véleménye, akik közismerten utálják a kutyákat, közülük nem egy lelketlen dögnek nevezi a Paradicsom némely várományosát. Ámde senki sem tökéletes, még az állat sem. S ezt is Canciani atyától tudhatja meg, aki olvasta a Noé bárkájában című könyvét, amelyben megírta, hogy a középkorban a kor szokásai szerint büntették a renitens állatokat, ha kellett, még ördögűzésnek is alávetették. Az egyik kolostorban egyenesen kiközösítették a legyeket, amiért erőszakos módon molesztálják a szerzeteseket. A legnagyobb árat azonban egy szamár fizette; felakasztották, amiért kiitta a szenteltvizet... Temetkezési „szupermarket” A kiállított koporsók között keresi a megfelelő méretűt és mintázatút egy asszony, tolókocsijában koszorúval a Cretetl (Franciaország) város temetője melletti önkiszolgáló üzletben. Az újonnan megnyílt boltban a vevő maga választja ki a szükséges árut, sírkövet, sírkeresztet, művirágcsokrokat, s kézikocsijával a pénztárhoz viszi és ott fizet. (Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztőség PRIVATIZÁCIÓ OROSZ MÓDRA Valerij Szkuratov, az Orosz Nemzeti Front titkára a Novoszty munkatársával folytatott beszélgetés során elmondta, hogy szervezetük támogatja a gazdaság piacosítását, az állam kivonulását a gazdaságból és a privatizálást. — A tervezet az állami vagyon magánszemélyeknek való eladásával számol — mondta Szkuratov. — Figyelembe kellene azonban venni azt is, hogy a hazánkban bekövetkezett totális lakossági lumpenizáló- dás körülményei között csak a tulajdon térítésmentes szétosztása a járható út. Oroszország jövőbeni felvirágzása attól függ, mikorra alakul egy tulajdonosi középréteg, amely vélhetően szakképzett munkásokból, vállalkozókból, szövetkezeti tagokból és farmergazdákból fog állni. Szkuratov az Orosz Nemzeti Front egyik legfontosabb feladatának tartja a nemzetformálást. — Ma tulajdonképpen nem létezik orosz nemzet — mondta —, hiszen 70 éve hiányzik a nemzetté válás alapköve, a magántulajdon.
