Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-21 / 17. szám
1991. január 21hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 Kulturális fórum Kaposváron Hogyan tovább, közművelődés? — Esélyek, gondok, javaslatok Tavasztündérek, busófejek Terménybáb-kiállítás a megyei múzeumban Fotó: Kovács Tibor A Magyar Népművelők Egyesülete kaposvári szervezetének kezdeményezésére mintegy negyven kulturális szakember vett részt azon a fórumon, amelyet szombaton Kaposáron a városi művelődési központban rendeztek meg. Az volt a cél, hogy az új önkormányzati testület január végi döntéshozatala előtt a közművelődésben dolgozók elmondják észrevételeiket s egyfajta kulturális jövőképet alkossanak. Az információátadásra, az elemzésre kiváltképpen nagy szükség van most, amikor az állam kivonult a kultúrából, s Szenna, Baté, Igái és Gölle népművelői már megkapták a munkakönyvüket... Torz struktúra Király Zoltán, a városi művelődési központ igazgatója kifejezte reményét, hogy a somogyi megyeszékhely kiváló együttesei, amatőr művészeti csoportjai nem kerülnek sanyarú helyzetbe. Sokakkal együtt arra várt választ: milyen esélyei lesznek a kaposvári közművelődésnek, és mi lesz az eddig megyei fenntartásban működő intézmények sorsa. Szabados Péter, Kaposvár polgármestere elmondta: a helyi önkormányzat szeretné, ha ezeket az intézményeket nem kellene felszabdalni, s azt is, hogy Kaposvárnak nagy lehetőségei vannak a kereskedelmi és a kulturális idegenforgalomban, éppen ezért kívánatos még nagyobb gondot fordítani a kiállítóhelyekre, bemutatótermekre. Szó esett arról is, hogy az önkormányzat szívesen lenne a színház és a megyei múzeum gazdája. —A kultúra struktúrája torz— jegyezte meg Szili Ferenc levéltárigazgató, s azt javasolta: mielőbb készüljön egy kulturális térkép Kaposvárról és vizsgálják meg a szakemberek, melyik intézményt kell megszüntetni illetve struktúraváltásra kényszeríteni. Ehhez kapcsolódott, amit Simonics Lászlóné mondott: Kaposváron a kultúra nemcsak rendezvényszervezés, hanem a közélet alakítója, éppenn ezért szükséges az alapítványi rendszer megteremtése. Az önkormányzaton belül egy menedzsercsoport létrehozásáról beszélt, mert — véleménye szerint — a munkanélküliek mentálhigiénés gondozásával is foglalkozniuk kell a kulturális szakembereknek. Hegedűs Tibor, az SMK főelőadója a közművelődés tág értelmezéséről szólt, felhívta a figyelmet a város és a megye elválaszthatatlan kapcsolatára, az eddig megyei fenntartású intézmények megyei szerepkörére. Nagyszabású könyvvásárt rendez a Téka Könyvértékesítő Vállalat a következő hetekben. Az akció célja, hogy segítsen a könyvhöz egyre nehezebben — vagy az eredeti árakon esetleg már egyáltalán nem — hozzájutó rétegeknek. Mától február 20- ig 50—80 százalékos engedménnyel árusítja valamennyi Téka-könyvesboltban az 1988 végéig megjelent könyveket. Az árkedvezményt kiterjesztik a szövetkezeti könyvesboltokra, a viszonteladókra, s általában minden könyvesboltra és Menedzserszemlélettel — A Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium praxisszemléletéről ejtett szót Nagy Gábor. Elmondta: a törvénytervezetben nincs művelődési otthon és megyei művelődési intézmény; csak a megyei könyvtár, a levéltár és a múzeum fenntartását írja elő kötelezően. Pogány Judit a gazdaság és a kultúra kapcsolatát ecsetelte, utalva arra, hogy Somogy — országos szinten — nemigen előkelő. Bár nem vitás: az embereknek előbb jól kell lakniuk, hogy feléledjen bennük a kultúra, az értékek iránti vágy. Kokas Ferenc fölvetette: a városi programok koordinálására, profi menedzserekkel, mielőbb létre kell hozni egy rendezvényirodát. Kifogásolta, hgy a zeneiskolában nincs olyan hely, ahol méltóképpen lehetne fogadni egy- egy hazai vagy külföldi vendég- művészt. Szeretné, ha valahol kialakítanának egy legalább 40 személyes lakrészt, ez a külföldről érkező gyerekek elszállásolási gondján enyhítene. Károly Irma, az SMK igazgatója a művészeti közösségek értékteremtő munkájáról és fenntartási esélyekről beszélt. — A jó értelemben vett „lánalelku" népművelők hangja elhalkult — jegyezte meg dr. Gulyás József, a tanítóképző tanszékvezetője. Elmondta azt is, hogy ő ellenzi azt a kufár- szemleletet, amit a közművelődésre akarnak ráerőltetni. Vajon kiken gazdagodnak meg ekkor az intézmények? — vette föl akérdést. Nagy Kláráé s Kiss Tiborné azt hangoztatta: szeretnénk, ha a város önkormányzata garantálná az eddig magas színvonalon tevékenykedő együttesek működtetését, s Kaposvár kulturális értékeinek megőrzését, legalább szinten tartását. Nem közömbös senkinek Szili Ferenc a több mint kétórás beszélgetés vége felé felolvasta a kulturális bizottság névsorát; Kaposvár közművelődési életére vonatkozóan ők fogadják az észrevételeket, javaslatokat. Király Zoltánná sokak óhaját mondta ki: a megyei jogú város önkormányzati testületé előtt a szélesebb szakmai közvélemény igenis szeretné hallatni a hangját a döntés-előkészítés során, hiszen nem közömbös senki számára sem, hogy a hosszabb távú — négy évre szóló — döntés miképpen szolgálja majd a város művelődési és művészeti életének fejlődését. könyvkereskedőre. A könyvtárak is részesednek a mostani kedvezményekből, s ugyanilyen engedményekkel vásárolhatják meg a könyveket. Az árleszállítás keretében a vállalat megismétli a tavaly őszszel már két ízben is nagy sikert aratott Téka-könyvvásárt, a XIII. kerület Váci út 19. szám alatti központjában. Ez január 25-től február 1 -ig tart. A korábbi gyakorlatnak megfelelően 10—80 forintos egységáron kínálják a sok száz féle könyvet. Szabó Gyuláné,— Csuhévi- lág, terményvilág című vándorkiállítása látható a Somogy Megyei Múzeum kamaratermében. A máktündérek, csutkanépek nagyasszonya két gazdag évtized anyagából válogatta kollekcióját. A H. Bognár Zsuzsa által rendezett kiállításon a karácsonyi, a farsangi és a húsvéti ünnepkör alakjai elevenednek meg. Kukoricacsuhéból készült kedves, szép betlehem, parányi A Cyrano de Bergerac című francia film nyerte el szombaton a legjobb külföldi filmnek járó Arany Glóbusz díjat, amely az Oscar-díj egyfajta barométerének szolgál. A hollywoodi Foreign Press Association által évenként odaítélt díj bár nem olyan „értékes”, mint az Oscar, mégis egyfajta „belépőt” jelenthet az Őscar-díjhoz. Gyakorta megtörtént, hogy aki Arany GloHajnalban fogtam egy pon- tyocskát. Elnézegettem, forgattam a kezemben, beszélgettem hozzá, butának neveztem. — Minek kellett neked éppen az én horgomra tévedni? Látod-e, ember vagyok, hazaviszlek. Beleteszlek a hálóba, s viszlek, nincs mentség. Biciklire kötöztem a horgászbotot, s elindultam hazafelé. Mikor a szobába léptem, mint mindig, most is így kiáltottak a gyerekeim: — Hal van? — Hal? Van. — Nem baji— rikkantotta Miki. —Akkor is te vagy a legjobb horgász! — Te meg a legjobb játszó! Marika kipirult arccal hallgatott; kipihente magát. Igyekezett úgy viselkedni, mintha mi se történt volna. A halat beletettem a fürdőkádba, a gyerekek pedig vizet engedtek rá. Halacskánk nem sokáig tétovázott, az életösztön hamar meglibbentette uszonyát. — Él, él! — ujjongtak a fiúk. — Él hát. — Mit kezdjünk egy hallal? — jött be a fürdőszobába Marika. — Hozunk neki növényeket — mondta Attila. — Teszünk alá sarat—kontrázott Miki. S robogtak is le a lépcsőn. Az udvaron összekapartak néhány maroknyi sódert, s visszaérve a fürdőszobába, zsebükből néhány fűcsomót is előrángattak. Marika nem nézte jó szemmel a mesterkedésüket. A fiúk beleszórták a fürdőkádba a füvet és a sódert, s közben azt mondogatták: —Nálunk jó helyed le sz halacskánk! — Miki kenyérmorzsáért szaladt a konyhába, Ati pedig a táskám aljáról néhány szem kukoricát kapart elő. — Pi, pi, pi — mondogatták, ahogy a hal nyakába potyogtatták fonott, ragasztott fenyőfadíszek, horgolt maszkok, busók, fafejek népesítik be a kamaratermet. Tavasztündérek, ördögök néznek szembe velünk, s csalfán ránk kacsintanak sokat „megélt” bábok is. Boszorkányokkal, ördögökkel, kisebb- nágyobb állatokkal találkozunk; no, és a csuhélányokkal, a Játsszunk bábszínházátI című televíziós sorozatból. A tenger világa is megelevenedik, és az erdő óriásai néznek velünk buszt nyert, az az Oscar-díj- kiosztásnál is érdekelve volt. Tavaly például a Miss Daisy sofőrje mindkét esetben elnyerte a legjobb filmnek járó díjat. Két éve a Rain man is hasonló sikert értek el. A mostani Arany Globusz-díj kiosztásánál a „Cyrano...” mellett Gérard Depardieu érdekelve volt a legjobb férfialakítás kategóriájában is, mivel a vígjáa kukoricát. De őkelme nem kívánt enni. Szomorúan hajtotta le a fejét. Hallgatott. Uszonyai finoman rezegtek, bennünk pedig lassan, egyenletesen nőtt a sajnálat. így éldegélt halunk családi körünkben. így élt az első, a második és a harmadik nap. Reggelente jó reggelttel köszöntöttük, mire ő olyan riadtan ugrott neki a fürdőkád falának, hogy alaposan ösz- szeverte a fejét. —Hogy aludtál, halacskám?— Igyekeztem barátságos hangot megütni, de ő válaszra se méltatott. Mikor a gyerekek meghallották a hangomat, betörtettek a fürdőszobába, egymást lökdösve tolakodtak a fürdőkádhoz. — Szia, Pityukám!—rikkantotta Miki. — Hogy aludtál, kis Pityu? — Igaz is, apu!—kapott a homlokához Miki. — Legyen Pityu, egyszerűen csak Benke Pityu. — Na, Pityu, te mit szólsz ehhez? Pityu csendesen úszkálta kádban, mint aki helyesli a dolgot. A zajra bejött a szobába Marika is, mondott valamit, de senki se figyelt rá. Úgy láttam, nem nagyon lelkesedik, de én ezen nem csodálkoztam. Marika ugyanis nem szerette a halat. Azt már pontosan nem tudnám megmondani, hogy miért, valószínűleg azért nem szerette, mert az öldöklés nálunk az asszony dolga volt. Vagy azért öldökölt, mert nem szerette a halat? Ezen a fontos kérdésen mégsem tűnődtem sokat, gondolom, majd a filozófusok megválaszolják ezt az önellentmondásnak tűnő problémát. Ennél ugyanis sokkal fontosabb, hogy Marika visszajött a konyhájából, és ő is odahajolta fürdőkád fölé. Nem szólt ugyan semmit, de farkasszemet... A természetes anyagokból készített, kiváló kézügyességre és ötletgazdagságra valló figurák február 24-ig ték-, illetve musicalkategóriában a Zöld kártya című romantikus vígjátékban nyújtott teljesítményéért megkapta ezt a díjat. E kategóriában ez a film vitte el a pálmát, a Glóbuszt. A vígjáték- vagy •musicalkategóriában a legjobb női alakítás díját Julia Roberts kapta a ,,Micsoda nő!” című filmben mutatott játékáért. Az Oscar-díj kiosztásánál valami átsuhant rajta. Mintha ekkorkövetkezett volna be a döntő fordulat. Este, mikor fürdeni ment, hangokat hallottam a fürdőszobából. Odaintettem magamhoz a gyerekeket az ajtó elé. — Csönd legyen — intettem. — Figyeljetek csak! Behúzott nyakkal füleltünk, szinte rátapadtunk az ajtóra. — Na, Pityu, most hova tegyelek ? Mit csináljak veled? — Levágja ?—suttogta riadtan Miki. Mégjobban behúztam a nyakam. — Gyere, drágám—hallatszott a fürdőszobából. — Zuhanyozni szeretnék. Gyere szépen, átteszlek ide a kagylóba. Ne félje, te kis buta, nem bántalak. Hú, az anyád..., ne fröcskölj már, hallod? Jól van, csak nehány perc, aztán jöhetsz vissza a helyedre. Most apró cuppogások hallatszottak az ajtó mögül. — Anyu puszilgatja a halat? — álmélkodott Attila. — Pfúj — húzta el a száját az öcsike. — Figyeljetek csak! — Te édes..., na, ne reszkess már! Nem akar neked rosszat a néni. — Anyu megbarátkozott a hallal — mondta Ati, mire mindhárman összenevettünk. — Most menjünk, várjunk anyátokra, s ha kijön, majd megkérdezzük tőle, jól esett-e neki a fürdés. Marika hamarosan jött, és kertelés nélkül kijelentette: — Ezt a halat én nem ölöm meg. Megértettétek? Benke Pityut nem ölöm meg. A gyerekek odabújtak az anyjukhoz. — Na, fiúk, ehhez mit szóltok? maradnak a megyei múzeum kamaratermében. l. S. gyakorta előforduló nagy csalódások itt sem ismeretlenek. A Keresztapa III-at például hét kategóriában jelölték, de egyetlenegyben sem kapott díjat. Az ünnepségen éreztette hatását az Öböl-beli háború is. A díjkiosztásra érkező hírességeknek fémdetektoros vizsgálaton kellett átesniük; kutyák vizsgáltak a fotósok táskáit, és biztonsági őrök strázsáltak az ajtóknál.. Az Öböl-beli események miatt elmaradt az egyik nyitószám is, és volt olyan művész, aki a háború miatt nem is jelent meg az ünnepségen. — Anyunak igaza van — jelentette ki Miki. — Pityut nem szabad megölni — mondta Attila. — Mihez kezdünk vele? — Fölneveljük — szögezte le Miki. — Hordunk neki enni-inni — mondta Attila. — Azt nem lehet, gyerekek — mondta az anyjuk. — Vissza kell vinni a Dunába. — Igaz is! — kaptam a fejemhez. — Nem élhetne velünk itt a fürdőkádban? — sóhajtott Miki. — Nem. Az ő helye a Dunában van — mondta határozottan Marika. — így van, fiúk. S ha majd felnő a mi Pityunk, elúszhat a tengerbe. — Még az óceánba is! A hal nem ismer országhatárokat. — És mit fog csinálni Pityu abban a nagy-nagy óceánban? — Élni fog. — Mint hal a vízben — mondta ki az utolsó szót Marika. Ezután már csak az volt a dolgom, hogy rendbehozzam biciklimet. Leoldoztam róla a horgászbotot, beállítottam a sarokba, Pityunak pedig vizet vettem a csapról egy nejlonzacskóba. A zacskót táskámba tettem, táskámat pedig ráakasztottam a kormányra. Marika meg a gyerekek egészen a kapuig kísértek. — Szervusz, Pityu!—kiabáltak és integettek utánam. Mikor Pityut visszaengedtem a folyóba, a víz szélén kicsit elcsodálkozott. Nézegelődött, csak hallgatózott egy helyben. Nagyon hozzászokhatott a fürdőkádhoz. De alighogy kingoldtam ezt, megvillant a mi halacskánk és eltűnt a szemem elől. Reméljük, nagy hal válik belőle. És többet nem fogja ki senki. Benke László Lörincz Sándor Könyvvásár a Tékánál Az Oscar-díj barométere Arany Glóbusz „Cyrano”-nak PITYU
