Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1991. január 19., szombat Akikről a Fester Lloyd írt SOMOGYI MŰVÉSZEK A SZÁZADELŐ NAPI SAJTÓJÁBAN Az önkényuralom éveiben megbénult magyar ipart és kereskedelmet kívánta újra mozgásba hozni a néhány pesti kereskedő, aki 1853-ban megalapította a Lloyd Társulatot. Ez a társaság adta ki a Pester Lloy- dot 1854. január 1-jén. A lap kilencven évig állt fenn» Már a századforduló előtt naponta kétszer, egy esti és egy reggeli számmal jelentkezett, és mivel az ipari és a banktőke támogatását élvezte, nemcsak példányszámban, de technikai kivitelben is jóval felülmúlta magyar nyelvű vetélytársait. Deák elvbarátja 1867-ben Fáik Miksa, az egyik legtekintélyesebb újságíró került a lap élére, aki Deák Ferenc elvbarátjaként maga is fontos szerepet vállalt cikkeivel a kiegyezés létrehozásában, és halálig a megkötött kompromisszum odaadó híve maradt. Mintegy négy évtizedes főszerkesztői irányítása alatt a Pester Lloyd a honi lehetőségek maximumát valósította meg. Egy olyan liberális szellemű, kormánypárti újság lett, amely a külföld felé a hivatalos politikai érdekeket és a magyar kultúrát közvetítette: ugyanakkor távol tartotta magát a közvetlen állami befolyásolástól, a pártpolitikai csatáktól és a kommerciális tömegkultúrától. A szerkesztőség és a külső munkatársak nagy része is elsősorban a zsidó értelmiség tagjai közül került ki. Ez a körülmény természetesen hatott a lap arculatára. Nyitottabbá tette egyfelől a kortárs európai eszmeáramlatok számára, másfelől viszont szűkítette szellemi horizontját: a Pester Lloyd kétségtelenül több figyelmet szentelt a zsidó származású művészeknek, mint a többieknek. A szelekció azonban nem jelentette azt, hogy a származást értékszempontként tételezte volna: célja végső soron a kulturális asszimiláció elősegítése volt. A lapban mindenkit, akit egyáltalán figyelemre méltattak, azonos elvek szerint bíráltak meg, s kitüntetett helyen szerepelt ajnagyar kultúra ápolása. Példás rendszerességgel tudósítottak minden érdemleges kulturális eseményről: színházi bemutatókról, koncertekről, képzőművészeti tárlatokról, és szenzációt keltő könyvújdonságokról. A kritikák és recenziók általában nagyobb szakmai hozzáértést, elméleti igényességet tükröztek, mint a magyar lapok hasonló jellegű írásai. Ez többek között azzal is összefügg, hogy a Pester Lloyd állandó külföldi tudósítókat foglalkoztatott nagy számban. A tárcarovat nem néhány műkritikus „bérelt helye” volt, hanem ahogy a téma aktualitása megkívánta, úgy váltották egymást a budapesti, bécsi, párizsi, berlini, londoni, később New York-i kollégák, ami óhatatlanul ösz- szehasonlításra késztette a közönséget, versenyhelyzetet teremtett a tárcaírók között. A magyar vidék eseményei — mint minden országos napilapban — a kiszorulta« a hírrovatba. Somogyjelenléteahazai kulturális vérkeringésben, néhány epizódszerü lokális kishír- től eltekintve, alkotó művészeinek fogadtatásában követhető nyomon. Zichy Mihály, Rippl-Rónai József és Vaszary János nyitják meg a hírességek sorát. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a századforduló kulturális Közvéleménye erősen megosztott volt. Legfelül trónoltak az Akadémia és a belőle kinövő művészeti társaságok a maguk megfellebbezhetetlen ítéletével, alattuk tenyészett vidáman a közönségigényt kiszolgáló „léha” tömegkultúra, amelyet a hivatalos fórumok lenéztek, de megtűrnek: végül ott lézengtek az újat akarók, a törvényen kívüli botrányhősök, érthetetlen dekadensek. „A festő Rippl-Rónai...” Rippl-Rónairól például azt tartja a köztudat, hogy hazai bemutatkozásakor az utóbbiak közé sorolták. A Pester Lloyd ugyanakkor rögtön felkarolta első, Royal szállóbeli gyűjteményes kiállítását 1900-ban. A december 18-i szám hozza a hírt, hogy „a festő Rippl-Rónai párizsi minta szerint önálló kiállítást rendez műveiből". A megnyitót követő tudósítás december 23-án rövid értékelést ad a tárlatról, s az olvasónak nem lehet kétsége afelől, hogy a tudósító rokonszenvez a festő alkotásaival: „A művész egy sor teremben ízlésesen rendezte el az utóbbi tíz évben keletkezett képeit, vázlatai, rajzait, így áttekintést nyerhetünk e tehetséges impresszionista sokoldalúságáról. (...) Ha sokan nem is értenek egyet Rippl- Rónai minden dolgával, kétségtelenül el kell ismernünk egy néhány képének nagy eredetiségét és élethűségét: érzékenységét, amely harmonikus színkezeléssel párosul, mire a pasztelltechnika különösen alkalmas, mindenütt észreveheti a látogató. Örülni fog egy sor szép alkotásnak, akár portrénak, akár virágoknak, iparművészeti tárgyak vázlatainak. ” Ezután a kiemelkedő művek felsorolása következik, majd az összefoglalás: „A kiállítás megtekintésre érdemes, és a jelenleg itthon időző, Párizsban élő művészt remélhetőleg jókora lépéssel közelebb fogja hozni a közönséghez. ” Csak sejteni lehet, hogy a méltatást Térey Gábor, a Pester Lloyd rendszeres itthoni műkritikusa, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának vezetője írta, aki egyébként a hivatalos téli és tavaszi tárlatokon bemutatott Rippl-képekről is elismerően nyilatkozott. A művek fő erényeként itt a „drasztikus valóságosságot" és a „megkapó realizmust”emeli ki. Hasonlóan nyilatkozik Vaszary Jánosnak az 1901 -es téli tárlaton kiállított festményeiről: „ Vaszary kis tájképei az életből vannak ellesve, valósághűek és a természetet széles, erőteljes vonásokkal adják vissza”. Ebben az időszakban Vaszary művei csak néhány mondatos, futó ismertetések erejéig kapnak nyilvánosságot a tárcarovatban, de a híranyagban nagyjából olyan gyakorisaggal fordul elő a neve, mint Rippl- Rónaié. Értesülünk az 1901-es IV. velencei biennálén, majd a Nemzetközi Szalon 1902-es fiumei kiállításán elért sikereiről, hírt kapunk az 1902-es tavaszi tárlaton nyert nagydíjról, mellyel a „Részes aratók”című képét jutalmazták. Zichy a Nemzeti Szalonban Zichy Mihálynak a Nemzeti Szalonban rendezett gyűjteményes kiállítása az 1902-es év egyik jelentős képzőművészeti eseménye. A Pester Lloyd január 16-án adja hírül, hogy a Szalon megegyezett a Pétervá- ron élő festő megbízottjával, Farnady Józseffel a kiállítás létrehozásáról. Ettől fogva rendszeresen tudósít az előmunkálatokról, a meghívottak névsoráról a február 2-i ünnepélyes megnyitóról, majd megjelenik Térey Gábor részletes elemző kritikája a bemutatott művekről. A hírrovat nyomon követi a látogatottság növekedését, az anyag gyarapodását, végül Ernst Lajos, a Szalon igazgatója beszámol a bevételekről. Míg Somogy e nevezetes szülöttei ma a magyar művészet panteonjában nyugszanak, azok, akikről a következőben szó lesz, napjainkra feledésbe merültek. Verő Györgyről, az igali születésű operettszerzőről, zenei íróról és karmesterről, a Népszínház sokat idézett krónikásáról a híres Brockhaus—Rie- mann-sorozatban 1985-ben megjelentetett magyar kiadású Zenei lexikon is megemlékezik. Verő a századforduló környékén rendkívül népszerű volt zenés darabjaival, és nagy érdemeket szerzett az eredeti magyar operett megteremtésében. A Pester Lloyd konzervatív ízlésű színikritikusa, Rothauser Miksa lelkesen dicséri „A Kleopátra" című 1900-ben színpadra állított operettjét „nagyon elmés” alapötletéért. A darab arról szól, hogy egy fiatalon megözvegyült, szép grófnőtől ellopják nyakékét, a Kleopátrát, és a gyanú a grófnő szerelmére terelődik. A végén természetesen tisztázódik a félreértés, a szerelmesek összeházasodnak. Ez a sablonos történet a századfordulón nagy sikert aratott azzal, hogy a még mindig tekintélyt élvező, elavult népszínműre beállított színpadi hatást a modern, divatos angol—francia bohózatok felé köFöldes Imre zelítette. Teljes értetlenséggel fogadta viszont a kritika Verőnek a „Káin” című, két évvel később színre vitt verses tragédiáját. A címszereplő ebben a darabban a bibliai Káinnal ellentétben szerelmi féltékenységből öli meg testvérét. A puritán erkölcsi elveket valló, eszményítésre hajlamos Rothauser Miksa képtelen volt elfogadni az érzéki szenvedélytől fűtött embert mint tragikus hőst. A színiíró, Verő egyébként a hivatalos körökben is megbecsülésnek örvendett, ezt bizonyítja az a tény, hogy a Pester Lloyd egy 1900. szeptember 2- án Közreadott híre szerint többek között Ambrus Zoltánnal és Alexander Bernáttal együtt beválasztották a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságába. Földes feltűnése Végül, de nem utolsósorban ekkortájt tűnik fel írói tehetségével a Kaposváron született Földes Imre. Az 1900. évi akadémiai Kóczán-díj kiosztásakor még csak dicsérőleg említik a nyertes munka mellett „Fennena királyné" című tragédiáját, de a következő években egymás után nyeri meg a díjakat, emlékplaketteket és aranyakat. Földes Imre később sikeres színpadi író lett társadalmi színműveivel, a 20-as évektől pedig a világhírű Ábrahám Pál-ope- rettek librettistája. 1911-ben Hatvány Lajos mégis őt fűzi tolla hegyére az „Akadémia és színpad” című fiatalosan merész esszéjében. Földes Imre „előadhatatlan” akadémiai pályadíjas műveivel illusztrálja a hivatalos elismertetés és a valódi megmérettetés, a színpadi fogadtatás között tátongó, egyre mélyülő szakadékot. A századelő kiemelkedő somogyi művészeinek névsorából még sokan hiányoznak. A teljesség igénye nélkül említsük meg az író-költő Kozma Andort és Bárd Miklóst, a festő Kunffy Lajost és Kopits Jánost, korszak neves tudósai közül pedig Marcali Henriket és Szilády Áront, akik a Pester Lloyd tanúsága szerint szintén igényt tarthattak a közönség érdeklődésére és a sajtó figyelmére. F. Bognár Zsuzsa JiEKNATH ?o. Erdélyi rajzok Emlékezetesek előttem azok a rajzok, amiket útikönyvek írói készítettek élményeik sajátos megfogalmazása illusztrálására, ugyanakkor festők is felbuzdultak, hogy megörökítsék a magyar táj kivételes szépségeit, történelmi emlékeinket. E hagyományt követi a kaposvári indulású Bernáth Csaba grafikus, aki családi vonzalom révén jutott egészen közel Erdély,szívéig. A szülői házban Tamási Áron nyelve volt a követendő példg, levelezésben volt Koós Károllyal is. Ám a legszemélyesebb élményt az erdélyi utazások jelentették számára. Dokumentumértékű rajzokban számolt be Bernáth Csaba erdélyi utazásairól, ezekből a grafikákból válogattunk. Torockó völgye épp oly kedves számára, mint Kolozsvár utcái. Elődeihez híven, atörténeti emlékek után kutatva ismerte meg Erdély kincseit, építészeti értékeit. Tervezi: torockói rajzaiból Kaposváron mihamarabb kiállítást rendez. (H. B.) Dragalina utca Kolozsváron A torockói Vajornál
